Küzdelmek viharában

Írta (Lilla) Lily Allen

A tárgyalóteremben a hangulat pattanásig feszült. A többi bizottsági tag nemigen akarta újra kollégájának tudni House-t. Bár a legtöbbjük inkább tanácstalan volt ebben a kérdésben. Cuddy elszántan hangoztatta igazát.
– Tisztában vagyok vele, hogy House egyiküknek sem a szíve csücske. Hogy arrogáns, tiszteletlen, és nem utolsó sorban egy tapló. Ugyanakkor jó, ha azt is tudják, hogy a legjobb orvosom ebben a kórházban. Ezt nyíltan ki merem jelenteni.
– Úgy érti – szólalt meg az egyik idősebb orvos, az ambuláns osztály vezetője, – hogy House okosabb és többet tud bármelyikünknél?
– Nem. Természetesen nem az észbeli képességeire utaltam. De maguknak is be kell látniuk, hogy több beteget ment meg az idióta módszereivel, mint amennyit elveszít.
– Igen, de milyen áron? – kérdezte egy másik kolléga.
– A statisztikai adatok szerint egyedül a diagnosztikai osztályon végeznek 90% fölött eredményes munkát éves viszonylatban.
– Más adatok szerint pedig – szólt meg újra Dr. Spencer, az előző orvos. – szintén a diagnosztikai osztály az első, ami a kiadásokat jelenti.
– Ez sajnos valóban így van – jegyezte meg Rossi, aki szintén jelen volt a tárgyaláson. Kijelentése után egy bocsánatkérő mosolyt küldött Cuddy felé.
– Lehet, hogy így van, azonban Dr. Cuddynak igaza van – szólalt meg Wilson is. – Az a kérdés, hogy mit tartunk szem előtt: a betegeket vagy a rájuk költött pénzt?
– De az a pénz nem a betegekre megy, hanem House szeszélyeire! – mondta indulatosan az ambulancia vezetője.
– A szeszélyei viszont a betegek gyógyulásához vezet! – válaszolt Wilson.
– Ezek szerint építsünk palotát House köré, kapjon meg mindent, hogy kiskirálykodhasson? Most, amikor a kórház anyagi helyzete nem éppen a legrózsásabb?
– Én nem ezt mondtam.
– Nyilvánvaló – nézett Rossi Wilsonra, – hogy Dr. Wilson védeni próbálja a barátját.
– Ha jól tudom, ez nem magánjellegű megbeszélés, hanem szakmai – mondta hidegen az érintett. – Ez esetben nem mint a barátom tekintek House-ra, hanem mint egy jó orvosra.
– Ez a jó orvos, most szabadult a pszichiátriáról – jött az újabb ellenérv Dr. Spencertől – És mindannyian tudjuk, miért került oda: gyógyszerfüggősége miatt, ami a lehető legrosszabb irányba fajult el. Hallucinálni kezdett.
– Azért azon vitatkozhatnánk, hogy ez a legrosszabb irány-e…
– Dr. Wilson, talán ön is emlékszik még, miket művelt a gyógyszer hatása alatt – az orvos ekkor Cuddyra nézett. – És azt hiszem, önt sem kell rá emlékeztetni. Miután személyesen is érintett volt az esetben.
Lisa egy pillanatig nem tudott mit mondani. Érezte, hogy fel fogják ezt emlegetni, de nem hitte volna, hogy ennyire lebénítja majd az agyát.
– Nem haragszom emiatt Gregory House-ra – jelentette ki végül, s erre mindenki meghökkent – És pont azért nem, mert beteg volt. Ha tiszta tudattal művelte volna mindezt, nyilván baltával heréltem volna ki, de nem így történt…
– Nem az számít, hogy tiszta volt-e a tudata. Lejáratta magát az egész kórház előtt. Ha az ominózus esemény meg is történt volna, akkor sem lett volna joga így viselkedni.
Lisa tudta, hogy a férfinak tökéletesen igaza van. Mégsem volt képes House ellen beszélni.
– Valóban nem esett túl jól a dolog, de azt azért meg kell jegyeznem, hogy úgy érzem, ha más alkalmazott kezdte volna el terjeszteni, hogy szexuális kapcsolatba került velem, az nem okozott volna ekkora megrökönyödést. House személye váltotta ki ezt a nagy felháborodást.
– Igen, és a módszer, amivel bezengte – Dr. Spencer nagyot sóhajtott. – Nézze, Dr. Cuddy, tudom, hogy maga kedveli House-t, de a személyes viszonyulását ne keverje bele a kórház ügyeibe.
– A kórháznak van szüksége rá – erősködött Lisa, – nem nekem!
– De miért? – kérdezte Rossi. – Hiszen annyi remek szakember dolgozik itt – mutatott körbe a teremben.
– De senki sem ért mindenhez – válaszolt Cuddy nyugodtan. – És pont ez a diagnosztikai osztály lényege: hogy minden betegséget megtaláljon, amit a szakorvosok nem találtak.
– Nincs összefüggés a diagnosztikai osztály és House személye között. Dr. Foreman is nagyon jól el tudja irányítani a csapatot – mondta Dr. Spencer.
– Nincs összefüggés? – hitetlenkedett Wilson. – Már hogy ne volna! Foreman nem épp a legalkalmasabb ember erre a posztra.
– Mert House az?
– Igen – bólintott Lisa.
Egy pillanatra megint elhallgattak. Cuddynak fogalma sem volt, mit mondhatna még House védelmében. A többi orvos pedig nem értette, hogyan védheti ennyire az igazgatónő azt az embert, aki ekkora mértékben megalázta. Viszont tudták, hogy főnöküknek igaza is van valahol, hiszen House tényleg az egyik legelismertebb orvosnak számított, még világviszonylatban is, és zsenialitásához sem férhetett kétség. Végül aztán újra Cuddy szólalt meg, nyugodt, de határozott hangon.
– Nem azt kérem, hogy szeressék őt, hogy vegyék feleségül… csak egy esélyt adjanak neki. Kezeskedem azért, hogy House tökéletesen tiszta. Dr. Nolan megküldte a papírjait, és ő is a teljes felépüléséről ad bizonyosságot. House, bármit művelt is a múltban, jó barátom. Sokszor segített nekem, és annyit talán megtehetek, hogy néha én is segítek neki. Ugyanakkor számomra a legfontosabb a munkája. És szeretném, ha önök is ezt tartanák szem előtt. Szóval, hogyha úgy gondolják, akkor most már szavazhatunk a kérdésben.
A többiek mormolóan helyeseltek.
– Felteszem tehát a kérdést: Ki szavaz arra, hogy Dr. Gregory House visszakapja régi állását a Princeton-Plainsboro Oktatókórházban? – Lisa körülnézett, majd a sok tanácstalan arcot nézve határozottan felemelte jobb kezét. Ugyanígy tett Wilson is, aztán bátortalanul még néhányan. Rossi a fejét csóválta, de azért feltette ő is a kezét. Lisa tudta, hogy ez már a többség, és szíve vadul kalapált az örömtől, de azt nem akarta, hogy ez hangján is érződjön, mikor újra megszólalt. – És ki az, aki szerint utasítsuk el visszavételi kérését?
Alig egy tucatnyi ember tette fel csak a kezét, köztük Dr. Spencer is, de az eredményen ez már nem változtatott.
– Tehát az eredmény: az igazgatótanács tagjai döntő többségben amellett szavaztak, hogy Dr. Gregory House újra a Princeton Plainsboroban dolgozhasson. A gyűlésnek vége, köszönöm, hogy megjelentek!
Azzal Cuddy felállt, és kisétált a teremből. Wilson ülve maradt, és elgondolkodott az értekezleten. Lassan már ő is kezdett megnyugodni. Örült, hogy barátja mégis marad, ahol van.
Lisa eközben irodájába vágtatott, de nem örülhetett igazán, mert David szinte nyomban belépett mögötte az ajtón.
– Mi volt ez a színjáték odabenn, Lisa? – kérdezte összevont szemöldökkel. A nő értetlenül nézett rá.
– Milyen színjáték?
– House jó barátod? Te jó ég! És milyen szexuális kapcsolatról maradtam le?
– David, House beteg volt, most pedig egészséges. Nagyszerű orvos, és nem vagyok hajlandó lemondani róla. Ezt a többi orvosnak is tudnia kell.
– Mondd csak, van vagy volt valami kettőtök között, amiről tudnom kéne?
Lisa az ajkába harapott, és elfordult.
– Nem tudom, mire gondolsz.
– Dehogynem – a férfi várt egy pillanatot, és újra megszólalt – És amikor csókolóztatok?
A nő nagyon hirtelen pördült meg a tengelye körül. És rémülten nézett az előtte álló férfira.
– Honnan tudod…?
– Láttam. Ezen a szent helyen álltatok.
– Miért nem mondtad előbb, hogy láttad?
– Változtatna ez valamin? Különben sem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget… egészen mostanáig.
– A fülbevalóm… – azzal Cuddy lehajtotta a fejét.
– Elég gyenge magyarázat volt, hogy Wilson kocsijában hagytad.
Lisa szégyenlősen bólogatott. Úgy érezte magát, mint a csínytevésen ért kisiskolás.
– Mondd meg őszintén, Lisa, lefeküdtél vele?
A nő ránézett a férfira, és annak már nem kellett megvárnia a választ.
– Ne haragudj! – mondta halkan Cuddy, mire meglepődve vette észre, hogy David mosolyog.
– Nem haragszom. Rád képtelen lennék. Viszont azt tudnom kell, hogy… érzel is iránta valamit?
– Semmi olyat, ami miatt aggódnod kéne.
David megkönnyebbülve sóhajtott. És még mindig mosolyogva nézett a nőre.
– Akkor jó. Felejtsük el az egészet, én nem is akartalak azzal megbántani, hogy ezt felemlegetem, de annyira összezavartál az értekezleten…
– House-ra tényleg szükségünk van. Az most mellékes, hogy a magánéletben egy tapló.
A férfi a nő keze után nyúlt, amit gyengéden a szájához emelt, és megcsókolt. Cuddy el sem hitte, hogy ennyivel megúszta a dolgot, és szívből örült neki, hogy David még ezek után is hajlandó csapni neki a szelet. Meghatottsága közepette nem is tudott ellenkezni, mikor érezte, hogy David közeledik felé, és nem lökte el magától, mikor az megcsókolta. Próbálta minden szeretetét belesűríteni ebbe a csókba, hogy ezzel is tudassa a férfival: a House-szal történt eset igen nagy hiba volt.
Az ajtó hirtelen kivágódott, és ők úgy rebbentek szét, mint a megijesztett galambok. Az érkező persze House volt.
– Hali! Bocsesz a zavarásért, de megtudhatnám, hogy mi lett az eredmény?
– Jobb helyeken kopogni szoktak, mielőtt az ember beront valahová! – rivallt rá Cuddy.
– Anyúúú! Na, ne izélj már! Hogy döntöttetek? Vagy itt kufircoltál egész idő alatt? Ejnye-bejnye, rossz kislány!
– Az igazgatótanács elutasított! – közölte ridegen Cuddy.
House egy pillanatra meghökkent, aztán szó nélkül sarkon fordult, és kiment. Az igazgatónő az irodájában érte utol.
– House! – kezdte szelídebb hangon Lisa. – Hazudtam.
A férfi szembefordult vele, és komor arccal, veséig hatoló pillantással vizsgálta a nőt.
– Visszavettünk.
– Tudod, hogy ebben a percben mekkora egy szánalmas ribanc vagy?
Cuddy eltátotta a száját a sértésen, és egy pillanat alatt felidegesítette magát.
– Hogy mersz így beszélni velem?! – üvöltötte magából kikelve, de ezúttal House-t sem kellett félteni.
– Így merek!
– Igazuk volt a tanácsban! Te nem érdemled meg, hogy segítő kezet nyújtsunk feléd…!
– Akkor minek vettél vissza?! Mióta az a faszkalap Rossi egész nap fejjel a seggedben lohol, olyan vagy, mint egy…
– Mint egy mi?! Gyerünk?!
– Hazudozol össze-vissza, mikor nagyon jól tudod, hogy ez volt életem eddigi legfontosabb döntése!
– Csak vicceltem, mert felidegesítettél azzal, ahogy ránk törted az ajtót!
– Nagyon jó vicc volt! Halálra kacagtam magam! Tudod mit? Inkább húzz vissza kefélni a talpnyalódhoz!
Lisa teljes erejéből pofonvágta House-t, aki erre teljes erőből megragadta a karjait, és a falnak taszította őt. Ebben a pillanatban nagyon dühösek voltak a másikra, és kevés híja volt, hogy szabályosan össze ne kapjanak. Ekkor nyílt az ajtó, és Wilson lépett be rajta. Megrémült a látottakon, aztán odarohant a férfihoz, és megpróbálta lerángatni a nőről.
– Eressz el, House! – üvöltötte Lisa a könnyeivel küszködve. – Szállj már le rólam, te vadállat!
– Remélem, Rossinak is ezt óbégatod dugás közben!
– House! Azonnal engedd el! Hagyd már békén! – kiáltotta Wilson, de mivel barátja nem törődött vele, erőszakosabb lépésre szánta el magát: behúzott egy hatalmasat House-nak.
A férfi a padlón kötött ki, fejét az asztal sarkába verve, eszméletlenül. Lisa pedig remegve ölelte át Wilsont.
– Istenem, de szörnyű volt… – suttogta halkan.
– Mi a franc ütött belé? – kérdezte még mindig idegesen Wilson, miközben kifelé terelgette Cuddyt az irodából.
– Meglátta, hogy… hogy csókolózom Daviddel. És azt hiszem, az is rájátszott a dühére, hogy azt mondani neki, hogy a tanács elutasította a kérését, majd közöltem vele, hogy hazudtam.
– Te jó ég, Cuddy! Azt azért nem kellett volna…
– Tudom. De annyira feldühített! Csak meg akartam leckéztetni…
– Értem én – Wilson sóhajtott egyet, és mikor odaértek a nő irodája elé, maga felé fordította Cuddyt. – Most visszamegyek hozzá, és elverem a fenekét. Te nyugodj meg, és inkább ne keresd a társaságát mostanában. Majd észhez tér.
– Köszönöm! – Lisa sokatmondóan nézett Wilsonra.
– Nincs mit. És kérlek, ne haragudj House-ra!
– Nem, nem haragszom rá… Inkább csak megijedtem tőle. Persze valahol jogos volt a kiakadása, ezt elismerem. Ha hallottad volna, miket vágott a fejemhez…
– Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan.
– Én attól tartok, nagyon is komolyan gondolta.
– Tudod, hogy House… hogy fontos vagy neki…
– Ne folytasd! – kérte Lisa. – Menj vissza, mielőtt bedrogozza magát. Még egyszer köszönök mindent!
Azzal belépett az irodájába, ahol Rossi türelmesen várt rá. Wilson pedig visszatért House-hoz. Barátja a foteljében feküdt, jeges tömlőt szorongatva a monoklijához. Mikor meglátta a belépő onkológust, lesütötte a szemét. Wilson megállt vele szemben, és meredten bámulni kezdte. Feszült csöndben telt el néhány kínos perc, míg végül House felpillantott, és megszólalt.
– Halljam!
– Mit?
– A fejmosást. Gyerünk! Essünk túl rajta. Aztán, ha végeztél, húzz el innen.
Wilson nem válaszolt, hanem odasétált barátjához, és kivette kezéből a tömlőt. Azután leült mellé, és a jeget a tarkójára nyomta. House felszisszent, de nem állította le tevékenységét. Sokáig megint nem szóltak egymáshoz, mert talán mind a ketten azon töprengtek, mit is mondhatnának a másiknak. House védekezni akart, Wilson lecseszni. Újabb percek teltek el bármiféle esemény nélkül, végül House szólalt meg dörmögve.
– Elszállt az agyam…
– El…
– Cuddy nagyon kiborult?
– Dehogyis… De rendesen ráijesztettél. Szerintem hagyd most békén egy darabig.
– Ha békén hagyom, az a mitugrász majom szabad kezet kap nála.
– És te ezt nem engedheted meg, ugye?
– Valami nem tetszik benne…
– Ki gondolta volna?
– Nem úgy értem – rázta a fejét House, de rájött, hogy ez fájdalommal jár, így abbahagyta. – Valami bűzlik körülötte. Túlságosan… nem tudom.
– Pihenj egy kicsit, House. De azért alkalomadtán ne felejts el bocsánatot kérni Cuddytól.
Wilson távozott, csapata viszont befutott. Mikor meglátták főnöküket, amint jeget nyomogat arcához, ledermedtek egy pillanatra.
– Megint összetűzött egy beteggel, House? – kérdezte Tizenhárom.
– Mi történt magával? – lépett közelebb Foreman.
– Áh, semmi különös, csak összebunyóztunk Wilsonnal – vont vállat House.
– Az előbb találkoztunk Wilsonnal, nem látszott rajta egyetlen horzsolás sem. Sőt még a ruhája sem volt gyűrött – szólalt meg Taub.
– Mért? Úgy nézek ki, mint aki le tudja teperni Wilsont? – House felkelt a fotelből, és átbicegett a diagnoszta szobába. A csapat követte. – Inkább arról számoljanak be, mi van a beteggel!
– Az antibiotikum rossz ötlet volt – mondta Foreman fölényesen. – A láz ugyan lement, de a mája és a veséje nem bírta el. Rohama volt, most stabil.
House végignézett a táblán, és töprengett. Semmi kedve nem volt most ezzel foglalkozni, de annál azért jobbnak tartotta, minthogy a Cuddyval történteken rágódjon.
– Tehát nem gomba…
– Ezt nem zárhatjuk ki, rengeteg gombaféle lehet – mondta Taub.
– Mit találtak a lakásán? – nézett körbe House. – Ugye nem azt akarják mondani, hogy el se mentek?
– Elmentünk – bólintott Hadley. – Minden tiszta, néhol túlságosan is. Márvány kád a fürdőszobában, vagy inkább medence. Aranykeretes képek, a kutya nyoszolyája pedig tiszta selyemből…
– Ácsi! – vágott közbe House. – Nekem kutyáról eddig senki nem szólt semmit! Miért nem tudok én a kutyáról?
– Most mondom, hogy a kutya lehúzza maga után a WC-t is, kizárt, hogy tőle kapott volna el valamit!
– Lehet, hogy a WC-t le tudja húzni maga után, de csak, ha megfordul. Viszont a seggét nem tudja kitörölni!
Azzal kiviharzott a szobából, és a beteghez ment. A csapat értetlenül követte, és amit láttak, mikor beléptek a kórterembe, elgondolkodtatta őket főnökük józan esze felől. House a beteg hálóingét gyűrögette fel, és minden porcikáját átvizsgálta.
– Mit művel, House? – támadott rá Foreman.
– Nem a magatehetetlen betegen kéne kiélnie szexuális vágyait! – mondta Tizenhárom.
– Ha a beteg közelében kutya él, akkor számtalan betegséget elkaphatott tőle! Meg kell keresni, hogy hol is… – és ekkor ráesett a szeme a nő nagy-lábujjára. – Képzeljük el, hogy édi-bédi kutyuli-mutyulinak egyszer csak elege lett abból, hogy mások akarják még a WC-t is lehúzni utána, és úgy döntött jobb, ha cselekszik, ezért egy kicsit megkapta a gazdit. Ezek után még bele is törölte a sebbe a seggét, és az általa hordozott kórokozók egy részét is ráhagyományozta a gazdira. Gazdinak ez nem tűnt fel, ám egy idő után átlagos tünetek mutatkoztak rajta, melyeket talán megfázásnak hitt. Kezelgette, de csak nem javult. Most ott tartunk, hogy sárga, lassan 45 °C-os láza van, és alig maradt belső szerve, ami még működne.
– A kutya miatt lenne? – kérdezett közbe Foreman.
– Bezony! – bólintott House, és felemelte a nő lábát, hogy a többiek is jól láthassák. – Voálá! Íme egy seb, amit nem feltétlenül a kutya okozott, de ha körbenyalta a gazdi lábát néhányszor, akkor az emberünk könnyen megfertőződhetett. Futtassanak le néhány tesztet a szóba jöhető kórokozókról. Én most hazamegyek. Ha valami bibi van, hívjanak – azzal elhúzta a nagy üvegajtót, és kilépett rajta. – Persze az nem azt jelenti, hogy fel is fogom venni – mondta még, és lelépett.

Az este folyamán House a saját házában kóválygott, és nem vette fel a telefont senkinek: se Wilsonnak, se a csapatának, de még Lydiának se. Nem vágyott senki társaságára, csak a whiskysüvegére. Meredten ült a zongora előtt, néha belekezdett egy-egy dallamba, de aztán csakhamar mindig az üveget fogta meg újra. Képtelen volt fölfogni saját viselkedését. Hiszen majdnem megütötte Cuddyt! A főnökét! Egy nőt, aki – és ezt nagyon nehezen ismerte be – már sokkal többet jelent neki, mint egyszerű kolléga. De minek hazudott neki?! Cuddy is nagyon jól tudta, milyen fontos ez az ügy! És mégis elpoénkodta az egészet amiatt az ostoba Rossi miatt! Hát ilyen sokat jelent neki az a férfi? Így telt el az estéje – keserűbbnél keserűbb gondolatok tolakodtak az agyába. Persze ennek jócskán oka volt a gyors tempóban ürülő Whiskysüveg is.
A helyzet hasonló volt Lisánál is, csak az alkohol befolyásoló hatása nem volt jelen a lakásán. Munka után hamar lerázta Davidet, nem akarta az estét vele tölteni. Örült, hogy végre hazamehet, és csak a lányával foglalkozhat. Tőle mindig szeretetet kapott, és nem utálatot, talpnyalást, hazugságokat és féltékenységet. Otthon igazi anya lehetett, és Rachelen kívül senkinek nem kellett megfelelnie. De a nap eseményei az ő agyát sem hagyták nyugodni. Nagyon elfáradt ma, mert túl sokat kellett küzdenie: az igazgatótanácsnál House érdekében, utána magával a férfival, akiből – ő úgy érezte – elemi erővel tört ki az állat, minthogy valami nem az elvárásai szerint történt.
Mindketten zaklatottan aludtak el aznap, és kissé rettegtek a másnaptól és az esetleges találkozástól a másikkal.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..