Vacsoracsata

Írta (Lilla) Lily Allen

A másnapi munkakezdés sem ment teljesen simán. Mivel már Foreman volt a főnök, őt illette meg a személyes iroda, House viszont ragaszkodott hozzá, hogy visszakaphassa régi székhelyét. A vita természetesen Cuddy elé került, aki úgy rendelkezett, hogy Foreman használja az irodát, House pedig elégedjen meg a diagnosztaszobával. Egész nap igyekezett kitúrni Foremant a helyéről ilyen-olyan ürüggyel, sikertelenül. Ami viszont elégtétellel töltötte el, hogy a beteg nőnek, akinek csak néhány tünetét ismerte, valóban mieloma multiplexe volt. Aznapra írták ki csontvelő-átültetésre. Szerencsére a lánya megfelelő donor volt neki.
Az újabb konfliktusa akkor adódott, mikor ismételten meglátta Cuddy-t azzal a bizonyos férfival az ebédlőben. Vette a bátorságot, és odaült melléjük, miközben ők meghitten beszélgettek. Főnöke idegei egy pillanat alatt a pattanásig feszültek. Finoman és körültekintően eltessékelte House-t az asztaltól, majd néhány perccel később utánament, magára hagyva Rossit.
House-t a gyógyszeres pultnál érte utol.
– Megmondtam, hogy kerüld el Davidet! – förmedt a férfira. – Megmondtam, hogy ne menj a közelébe!
House megfordult, és piros nyalókával a szájában, ártatlan arckifejezéssel válaszolt a nőnek.
– Nem is hozzá mentem oda, hanem hozzád! Azt nem tiltottad meg!
Cuddy magával vonszolta a férfit az irodájába, de közben végig magyarázott neki.
– Ne forgasd ki a szavaimat! Nem érted, miről van itt szó, úgyhogy nem is akarom, hogy beleártsd magad! Elég érthető vagyok? – kérdezte végül, mikor becsukta az ajtót maguk mögött.
– Nem értem, miről van szó?! – vonta össze szemöldökét House. – Lehet ennél egyértelműbb? Te pasizol. Nő vagy. Természet adta jogod, hogy ezt tedd. Bárha pasi lennél, manapság akkor is megtehetnéd. Én viszont egy bunkó, tapló orvos vagyok, aki imádja szívatni a főnökét, és szeret a legrosszabb pillanatban felbukkanni, csakhogy tönkre tegye egy randiját.
– Szerintem viszont inkább egy féltékeny bunkó vagy! – vágott közbe Cuddy. – Nem akarom, hogy közöd legyen ehhez az ügyhöz.
– Akkor beszélj róla te! Gyerünk! Mesélj róla, akkor békén hagylak.
– Nem hiszek neked.
– Nem is kell, de attól még mesélhetsz róla.
Cuddy a száját harapdálta. Egy darabig hallgatott, aztán végül is ennyit mondott.
– Ha annyira kíváncsi vagy, elárulom, hogy Daviddel még semmi komolyabb nem történt köztünk.
– Amikor azt mondod, komoly, mit értesz alatta? A szex komolynak számít? Vagy te már kapásból eljegyzésre, esküvőre gondolsz?
– Egyikre sem.
– Áh, szóval még meg sem csókolt!? – House ezt fellengzősen mondta, de láthatóan megkönnyebbült. Ezt Cuddy is észrevette, és felvonta fél szemöldökét. – Tehát akkor megint beelőztem!
– Légy nagyra magaddal! Nem bánom! Csak hagyd békén a magánéletem!
House hátravetette a fejét, és a plafontól kérdezte a következőt.
– Szerinted menni fog? – mikor lenézett, a nő az arcát fürkészte.
– Csak egyszer tudnánk értelmesen beszélni. – Cuddy habozott egy pillanatig. – Kettőnkről.
– Ebbe ne menjünk bele – morogta House.
– Ebbe ne – ismételte dühösen a nő. – De ha más férfival próbálok normális kapcsolatot kialakítani, abba rögtön beleszólsz!
– Nem! De nekünk nincs miről beszélnünk! Mindketten tudjuk, mi történt.
– Valóban. Akkor ezt ezennel zárjuk is le, jó?
A férfi nem válaszolt. Elfordította fejét, aztán lassan elindult kifelé. Közben Cuddy hitetlenkedve lépett utána, majd kifakadt.
– Egyszerűen nem tudom, hogy mit akarsz, House! Miért vizionálod velem a szexet? Miért csókolsz meg miután nem láttuk egymást hónapokig? De amúgy kutyába se veszel… bár igaz, hogy mindemellett a főnököd vagyok…
House felé fordult, és közbevágott.
– Szerintem ez mind elég egyértelmű. – mondta halkan. – Bár ha jobban belegondolok, én sem értem, hogy miért csókoltalak meg tegnap. És azt sem tudom, hogy most miért teszem.
És szavait tettekre váltva rátapadt Cuddy szájára. A nőnek arra se volt ideje, hogy felfogja, amit hallott, és újra kicsúszott a talaj a talpa alól. House most még szorosabban fogta, és ettől úgy érezte, mintha soha többé nem szakadnának el egymástól. De a férfi hirtelen elengedte, és a világ úgy zúdult vissza az agyába, mintha fejbe verték volna.
House mutatóujjával végigsimított Cuddy nyakán, egyenesen lefelé, egészen amíg a ruha dekoltázsa engedte. Aztán nagyon közelről nézett főnöke szemébe.
– Wilson szerint össze kéne jönnünk. De el ne áruld neki, hogy elmondtam! Szerintem viszont ki kéne futnunk a világból. Te melyiket tennéd?
– Legszívesebben jól tökön rúgnálak! – nyögte erőtlenül a nő.
– Ez nem volt benn a választási lehetőségek között! – aztán vállat vont, és elindult kifelé. – Egyébként nem vagyok ellene, hogy közelebbi kontaktusba kerülj az általad említett testrészemmel. Persze kevésbé fájdalmas formában. – azzal kiment az irodából, és magára hagyta Cuddy-t ide-oda cikázó gondolataival.

House-nak fogalma sem volt, hogy jutott hazáig, mert nem is figyelte az utat. Átkozta saját butaságát, mert megint nem tudott megálljt parancsolni magának. Agya vadul zakatolt. Egészen jól elviselné Cuddy közelségét, ha nem érezne állandóan apró gombócot a gyomra fölött, mikor a közelében van. Ez a gombóc mocorog benne valahányszor megpillantja, és ebből indul ki az a kellemetlenül kellemes bizsergés, ami felkúszik a nyelőcsövén át a torkába, hogy megfojtson minden értelemet, mikor vele beszél. Ez hülyeség! Különben is, ma este vacsorázni viszi Lydiát, nem fog majd pont most Cuddy-n rágódni! Az egész azért van, mert sokáig nem látta, és a klinika legyengítette a védekezőképességét, és ezzel együtt az emberiség-elhárító képességét. De majd most összeszedi magát! És Lydia fog segíteni ebben.
Az este hamar eljött, és miután Wilson is megérkezett a kórházból, House nyomban lenyúlta a kocsiját. Wilson döbbent furcsán vizsgálta barátja elegáns öltözetét, de nem volt ideje szóvá tenni észrevételét. House sivító gumikkal fékezett le Lydia háza előtt. Kettőt csengetett, mire a nő meg is jelent az ajtóban. Elragadóan festett mélykék koktélruhájában és fülig érő mosollyal az arcán.
– Dögös – nézett végig rajta House.
– Kösz. Te is roppant elegáns vagy. Az ember már-már azt hinné, hogy olyan vagy, mint a többi átlagos ember.
– Hé! Én teljesen normális átlagpolgára vagyok New Jerseynek – vetette oda hetykén House, mire Lydia nagyot nevetett.
– Az, persze…
– Akkor? Indulhatunk?
Lydia bólintott, aztán beszálltak az autóba, és a kiszemelt étteremhez hajtottak. House sosem kedvelte túlzottan az előkelő helyeket. Többre tartotta az egyszerűbb és valószínűleg olcsóbb kis lebujokat. De ritkán vacsorázik az ember ilyen csinos hölgy társaságában, szóval úgy gondolta, ez egyszer megadja a módját.
Amikor beléptek, egy pincér a helyükre vezette őket. Az asztalok között szlalomozva House rögtön kiszúrta az ismerős társaságot, és hatalmasat szitkozódott magában. De aztán eldöntötte, hogy ha már így alakultak a dolgok, akkor az este folyamán megpróbálja a legtöbb jót kihozni a helyzetből, persze csakis a saját szórakoztatására. Nem így volt ezzel azonban Cuddy, akinek azonnal elsötétült az arca, mikor megpillantotta House-t az ismeretlen nővel. Fogalma sem volt, mit kereshet éppen ott a férfi, amikor ő Daviddel vacsorázik. Pechjére ráadásul úgy ültették le őket, hogy jobbra srégen két asztallal előrébb tökéletesen rájuk látott. Vagyis inkább House-ra, aki szinte szemben ült vele.
Mikor House észrevette, hogy Cuddy őt nézi, gúnyos mosollyal a szája szélén odabiccentett. Azonban nem óhajtott különösebben foglalkozni a nővel, hiszen nem akarta, hogy Lydiának feltűnjön: van más ismerőse is itt. Hamarosan étlapot kaptak, majd rendeltek. Vörösbort rendeltek, és kivételesen House is ivott egy pohárral, orvosi utasítás ellenére. Kellemesen beszélgettek, Lydia nagyokat nevetett a férfi szarkasztikus viccein, és érezte, hogy mind jobban belehabarodik.
Eközben a másik asztalnál a hangulat egy kissé visszaesett, s Cuddy étvágya is elment. David meg is jegyezte, hogy feltűnően hallgatag lett. Ő ugyanis szintén nem tudta, hogy House-ék az étteremben vannak. Cuddy egyszer csak észrevette, hogy House feláll és a mosdó felé veszi az irányt. Hirtelen indulatból ő is felpattant.
– Rögtön jövök – mondta Davidnek, és ő is kiment a teremből.
A női mosdó helyett azonban a férfit célozta meg. Határozott mozdulattal belökte az ajtót. House szemközt állt, a nőnek háttal, láthatóan dolga végezetten. Épp az övcsattal babrált, mikor meglátta Cuddy-t.
– Gyere nyugodtan. Van még szabad hely. Bár a budi azt hiszem, foglalt.
– Mi a francot keresel itt? – Cuddy szeme szikrázott a dühtől.
– Ezt én is kérdezhetném. Ez egy férfi WC.
– Ne szórakozz! Mit csinálsz te itt?
– Vacsorázom. De az előbb épp hugyoztam. – azzal a háta mögé mutatott a piszoárra.
– Persze! Pont itt, mi? Mért nem hagysz békén?
House megcsóválta a fejét.
– Ne légy már ennyire eltelve magaddal! Azt hiszed, csak rólad szól minden? Én nem vacsorázhatok étteremben… egy ismerőssel?
– Ismerős, hogyne. Ki az a nő?
– Nem hiszem, hogy ez rád tartozna. De mivel ilyen szépen kérdezted, elárulom. Ő babusgatott a diliházban.
– Áh, értem már! – Cuddy gúnyosan elmosolyodott, de dühét nem sikerült elfojtania. – Szóval ott melegedtetek ennyire össze!
– Gondolj, amit akarsz. Egyezzünk meg: én nem zaklatlak téged, és te sem zaklatsz engem.
– Ezt pont te mondod? Hányszor smároltál le két nap alatt? Kétszer? Nahát! És ugyan miért? Nem én vagyok az, aki kettőnk közül, nem tud eligazodni az érzelmei közt! – persze ez vaskos hazugság volt, hiszen ő maga sem tudta, hogy mit is érez. De ezt nem kötötte House orrára. – Velem csókolózol, de közben más nővel vacsorázgatsz!
– A kettő kizárj egymást? Nézd, semmi szükség a féltékenységi jelenetedre.
– Fordulj fel, House!
– Hasonló jókat! – köszönt el House, azzal kiment a mosdóból.
Lydiának feltűnt, hogy a férfi sokáig maradt távol, de nem tette szóvá a dolgot, House pedig poénnal magyarázkodott. Aztán csakhamar újra borospoharaikat szorongatták.
– Sokkal jobb színben vagy, mióta kijöttél a pszichiátriáról – jegyezte meg Lydia a férfi arcát nézegetve.
– Lehet, hogy egy kicsit hangosabban kellett volna mondanod, akkor talán kiürült volna az étterem. Kettesben maradhattunk volna.
– Értem. Ha szeretnéd, megismétlem. – mosolygott a nő.
House a pohara mellett Lydia szemébe nézett.
– Még meg sem köszöntem, hogy szövetkeztél akkor velem.
– Szívesen. Nem bántam meg – egy pillanatra elhallgatott, aztán halkan folytatta. – Más is történt akkor. A klinikán. Azt sem bántam meg.
– Én sem.
Lydia óvatosan áthajolt az asztal fölött, és megcsókolta House-t.
Cuddy a másik asztalnál épp inni készült, de a jelenet láttán beleprüszkölt a pohárba, amit később igyekezett félrenyelésnek álcázni. Érezte, hogy elönti a forróság. Most miért kell féltékenykednie? Miért?
House eközben mohón viszonozta a csókot. Mikor szétváltak Lydia szemérmesen visszahúzódott.
– Ne haragudj… – szabadkozott.
– Viccelsz? Mondtam, hogy kettesben kellett volna maradnunk! – vigyorgott a férfi.
– Kedvellek, Greg. Túlságosan is, azt hiszem.
House erre nem tudott mit válaszolni, ezért egy darabig hallgatott. Aztán mikor már túl hosszúnak ítélte a csendet, villájával játszadozva szólalt meg.
– Nem igazán akarlak megbántani, sem most, sem pedig a jövőben. Épp ezért javaslom, hogy tartsd távol az érzéseidet tőlem.
– Vagyis most elküldesz? – Lydia ezt nem szemrehányóan, nem mérgesen, még csak nem is szomorúan kérdezte. Csak úgy egyszerűen.
– Félreértesz. Én ezt a saját érdekedben mondtam. Jól érzem magam veled, és nem tagadom, nekem is megfordult a fejemben egy s más. De nem akarom, hogy nagyot csalódj, és te gyere ki vesztesen az egészből.
– Értem – mosolyodott el Lydia. – Szóval azért löknél el magadtól, hogy engem védj. Ez kedves tőled, de hidd el, nagy lány vagyok már. Tudok vigyázni az érzéseimre.
– Remélem is – vigyorgott most már House is.
A továbbiakban nagyszerűen érezték magukat egymás társaságában, majd miután befejezték az evést, felálltak, és távoztak az étteremből.
Cuddy-t David próbálta szórakoztatni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Már hetek óta udvarolt a nőnek, szinte azóta, hogy együtt dolgoztak a kórház költségvetésén. Vagyis inkább csak a férfi foglalkozott vele, hiszen épp azért vették fel, hogy rendben tartsa a helyzetet. Ezzel nagy terhet vett le Cuddy válláról. A nő kedvelte a férfi munkamorálját és -bírását, mindemellett rendkívül jóképűnek is tartotta. És az is jól esett nőiességének, hogy kegyeit ostromolják. David sokkal figyelmesebben és tiszteletteljesebben bánt a nőkkel mint más férfiak. Cuddy ezt is előnyére írta.
Egyedül a kórház sorsa aggasztotta. A kiadás egyre több lett, bevételeik pedig megcsappantak. Maholnap már ott tartanak, hogy a csőd szélén áll a Princeton-Plainsboro. Fogalma sem volt, mit tegyen, hiszen ilyen válsághelyzet még sosem állt elő. Ezért is bízott annyira David segítségében. Talán ő orvosolni tudja a problémát.
Hamarosan Cuddy-ék is távoztak, és ezt a nő már egyáltalán nem bánta. Elege volt a mai napból. Miután hazaért még órákon át nem tudott elaludni, mert folyton a történtek jártak az eszében. Végül nagy nehezen sikerült zaklatott álomra hajtania a fejét.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..