Magzatpóz

Írta Betty

Két hét múlva már ki is engedték House-t a kórházból, és hazamehetett Cuddy-val közös otthonukba. Örült, hogy Cuddy megbocsájtott neki, vagy legalább is ő azt hitte. Egy este azonban Cuddy előhozta a dolgot:
– Greg?
– Tessék?
– Azt hiszem beszélnünk kellene.
– Miről? Talán nem beszéltünk meg mindent?
– Nem. Én a baleset előtti dolgokra gondolok.
– Jaj, ne már! Azt már tisztáztuk!
– Nem, nem tisztáztuk. Valamit változtatni kell, mert ez tényleg kihat a munkánkra.
– Akkor ne kérjek engedélyt a műtétek előtt?
– Vedd már komolyan!
– Oké.
– Szóval szerintem húzzunk egy éles határt az otthon és a munkahely között.
– Ezt, hogy érted?
– A munkahelyen dolgozunk! Visszatérünk odabent a magázódáshoz! Semmi érzelem, semmi csók, sem érintés, még csak úgy sem nézhetsz rám!
– Hogy?
– Mintha a múlt éjszakát szeretnéd akkor, ott megismételni!
– De azelőtt is néztem úgy, csak akkor a múlt esti álmomra gondoltam!
– Az engedékenységemnek pedig vége! Odabent én vagyok a főnök! Itthon meg… Azt majd még meglátjuk!
– Mi az, hogy meglátjuk? – majd magához húzta és megcsókolta a nőt, hogy levegye azt a lábáról.
– Oké. Itthon lehetsz főnök, ha igent mondasz az előzőekre!
– Hű, mint az esküvőn… a hideg is kiráz! Egy oké megfelel?
– Hát persze – válaszolta Cuddy, de nagyon rosszul esett neki a férfi válasza. Tudta, hogy House nem nősülő típus, de titokban remélte, hogy egyszer felteszi neki a nagy kérdést. Főleg most, hogy itt a pici a pociba.
Másnap a Princeton-Plainsboro kórházban mindenki végezte a dolgát. A nap besütött az ablakon, bár már nem olyan erősen, mert „őszbe csavarodott a természet feje”. Cuddy az irodájában ült és a kötelező adminisztrációval volt elfoglalva, amikor nyílt az ajtó, és House besántikált rajta, majd ránézett főnökére.
– House, mit akarsz?
– Semmit.
– Akkor miért jöttél?
– Csak úgy.
– House! Ne nézz így! Tegnap megbeszéltük!
– De, hát nem nézhetek úgy, hiszen tegnap semmi olyan nem történt!
– Oké. Te akartad. Ha neked ez így jó, akkor csináld! De ne csodálkozz, ha este nem tudsz bejönni az ajtón!
– Kizársz?
– Nem. Csak nem engedlek be.
– Akkor már úgyis mindegy. Majd kulcsra zárta az iroda ajtaját.
– Nem House! Ezt nem teheted! Ne csináld…
House fél óra múlva egy önelégült vigyorral az arcán távozott az irodából.
Este mikor hazaért, próbálta kinyitni az ajtót, de az tényleg nem nyílt ki. Vagyis még csak a kulcsot sem tudta beledugni a zárba, mert az ajtó másik oldalán, már volt benne egy kulcs. Erre elkezdett ordítozni és dörömbölni, de nem jött válasz. Leült a lépcsőre, majd előkapta mobilját és tárcsázta Cuddy számát.
– Tessék Greg, mit szeretnél?
– Bemenni!
– Sajnálom. Mondtam, hogy nem!
– Várjunk csak, azt hiszem te is ott voltál az irodában abban a fél órában és nem csak nézőként. Emlékeim szerint aktív résztvevője voltál az eseményeknek! Ezek szerint magadat is ki kéne zárnod!
– De, az miattad volt! Én tartottam volna magam, ha te is!
– De mégsem!
– De… Mindegy. – majd lecsapta a telefont.
House újrahívta a számot, de nem vette fel senki. Pár perc múlva kinyílt az ajtó a háta mögött. Cuddy kisétált, majd leült House mellé.
– Most mindketten büntetésbe vagyunk? – kérdezte House.
– Igen. – válaszolta Cuddy, majd mindketten nevetésbe törtek ki.
– Akkor bemegyünk?
– Nem, én bemegyek, te pedig ma estére hazamész!
– De miért?
– Mert ez büntetés neked és nekem is!
– Te mazochista vagy?
– Nem, csak próbálok racionális lenni.
House elgondolkodott, majd Cuddy pocakjára nézett.
– Szegény gyerek, állandóan büntibe lesz.
Cuddy erre csak elmosolyodott. Majd bement a házba és az ablakból végignézte, ahogy House elhajt motorjával.
Másnap külön-külön érkeztek a kórházba. Persze a pletyka rögtön elindult, hogy miért nem együtt érkeztek, talán szakítottak, és hogy House magára hagyja Cuddyt a babával. De délutánra tisztázódott minden, hiszen House és Cuddy együtt mentek az első ultrahangos felvételre. A nő mikor meglátta a picit, könnyek gördültek végig az arcán. Úgy érezte, talán ennyire boldog még sosem volt. House arcán ugyan nem látszott semmi érzelem, de meglepetésére elérzékenyült. Furcsa, eddig ismeretlen érzés járta át, amit ő maga sem tudott megmagyarázni, olyan hihetetlen volt, hogy inkább elhessegette a gondolatokat. Szerencsére a picivel minden a legnagyobb rendben volt. Életjelei jók voltak, fejlődési üteme is megfelelően alakult és már elérte a 80 mm-es hosszúságot. Megkapták az ultrahangos fényképet és hazaérve Cuddy kirakta a hűtőre. Leült az asztalhoz és csak nézte az ultrahangos felvételt. House odalépett mögé, kezét rátette Cuddy vállára és ezt kérdezte:
– Ezt mi hoztuk össze?
Cuddy mosolyra húzta a száját. Tudta, hogy House-tól sosem fog érzelmes választ kapni és, hogy ez a kérdés House részéről többet jelent bárminél!
House finoman megcsókolta Cuddy nyakát, aki beleborzongott az érintésbe. Gyengéden megfogta csuklóját és magához húzta a nőt. Cuddy megfordult, majd egymás szemébe tekintettek. Cuddy elmerült azokban a csodaszép kék szemekben. Közelebb hajolt és megcsókolta a férfit.

Az elkövetkező két hétben House betartotta a Cuddy által felállított szabályokat. Nem akart egyetlen percet sem tölteni a saját lakásán egyedül. Inkább nem kockáztatott. Viszont ezen a napon megint konfliktusba került Cuddyval, ismét egy kockázatos műtétet akart elvégeztetni.
– Nem House! Meg akarod ölni?
– Nem. Épp, hogy meg akarom gyó-gyí-ta-ni!
– De belehalhat a műtétbe!
– Ha nem, akkor meg azért hal meg!
– Nem. Előbb végezzetek teszteket, zárjatok ki minden egyebet.
– De addigra meghal, mire eredmények lesznek!
– House… – Cuddy elhallgatott, majd a hasához kapott.
– Baj van? – kérdezte House.
– Nem. Nincs baj. Épp ellenkezőleg. Gyere ide!
House odabicegett, majd Cuddy megfogta a kezét és gömbölyödő hasára tette.
– Megmozdult!
– Hát én semmit sem érzek! – mondta House majd elvette a kezét.
– Majd később! De ez már ő volt! Kis eleven! – mondta Cuddy mosolyogva.
House távozott az irodából, és elvégeztette a teszteket. Az eredmények meggyőzték őt is arról, hogy a műtétre nincs szükség, a gyógyszeres terápia elégséges.
Mikor House hazaért Cuddy széles mosollyal üdvözölte és így szólt:
– Terhes tornára fogunk járni!
– Fogunk?
– Igen! Te és én!
– Ééén?
– Te!
– Azt felejtsd el, hogy én elmenjek!
– De te vagy az apja!
– Ja. De nem hiszem, hogy majd egy nap azt fogja nekem mondani, hogy: „apu, emlékszel mikor anyuval terhes tornára jártatok! Az olyan jó volt! Úgy élveztem!”
– És, ha én fogom évek múltán azt mondani, hogy „emlékszel Greg, arra, mikor terhes tornára jártunk! Az olyan meghitt volt.”
– Hát a meghittségről nekem más elképzeléseim vannak!
– Miért van róla valami fogalmad? – tette fel a kérdést Cuddy, majd felállt és bement a hálószobába maga mögött becsukva az ajtót
– Most megsértődtél? Ezek a hormonok! – mondta House.
– Nem Greg! Ezek nem a hormonok! Csak az érzéseim. – kiabálta odabentről Cuddy.
House a hálószobához sántikált, majd kitárta az ajtót. Cuddy az ágyon ült és sírt.
– Azt hittem, ismersz.
– Én meg azt, hogy képes vagy emberi érzésekre.
– Akkor mégsem ismersz.
– Greg. Nehezedre esne, csak egy kicsit is úgy tenni, mint bármelyik más apa, aki gyermeket vár?
– Mit vársz? Mit tegyek? Állandóan a hasad fogdossam és hazudjam azt, hogy érzem, hogy rugdos mikor nem? Megtehetem!
– Nem, nem azt akarom, hogy hazudj!
– Akkor mégis mit?
– Nem tudom. Mindegy. Hagyjuk. – mondta Cuddy, majd bement a fürdőszobába, hogy megmossa sírástól kipirosodott arcát.
Mikor visszament House már az ágyban feküdt és elaludt.
– Persze, mire is számíthattam volna – kérdezte magától Cuddy, majd bebújt House mellé az ágyba és ő is hamarosan elaludt.
Másnap House hazatérése után a következő kérdést intézte Cuddyhoz:
– Na, túlélted, hogy nem voltunk terhes tornán?
– Az biztos, hogy te nem voltál, én viszont voltam, és nagyon jól éreztem magam.
House ezen válaszra teljesen ledöbbent, ugyanis nem erre számított.
– Te elmentél?
– Igen. Talán rosszul tettem?
– Nem. – mondta House, majd elment zuhanyozni.
Másnap Cuddy rájött, hogy ideje új ruhákat vásárolni, mert kezdi kihízni jelenlegi ruháit. Mivel hétvége volt, ezért délelőtt alkalma is volt ezt megtenni. House-t hagyta, hagy aludjon, legalább hétvégén és csak egy üzenetet hagyott neki: „Vásárolni mentem! Lisa”
Persze nem volt egyszerű dolga, hiszen, kismama kosztümöket nem gyártanak, a nagyobb számú meg nem állt rajta jól – legalábbis ő így látta – de végül megtalálta a megfelelő ruhadarabokat. Hazaérve House-t a tv előtt találta.
– Szekrényt nem vettél?
– Miért? – vágott értetlen arcot Cuddy.
– Hát ennyi ruhának már egy új szekrény kell.
– Haha. Nagyon vicces! – mondta Cuddy, majd bement a szobába elrakni új ruháit.
House poénja majdnem igaz lett, de végül betuszkolta az új ruhákat a szekrénybe. Mindezen szertartást House az ajtóból végignézte, majd végül kibukott belőle a nevetés. Cuddy annyira belemerült a ruhák pakolásába,hogy észre sem vette az ajtóban álló House-t, már csak a nevetésre figyelt fel.
– Most meg mit nevetsz?
– Téged!
– Ilyen vicces vagyok?
– Hát, ahogy itt küszködtél az elég mókás volt.
– Aj te… – mondta Cuddy, majd játékosan a férfire ütött. – Amúgy nem gondolod, hogy el kéne mennünk vásárolni?
– Most voltál!
– Nem úgy! Tudod, babaszoba!
– És ehhez én mindenképpen kellek?
– Kérlek, ne kezdjük újra a pár nappal ezelőtti dolgokat!
– Jó, feladom!
– Komoly? Szuper! Akkor holnap reggel indulhatunk is!
– Reggel? – kérdezte kétségbeesetten House, de kérdésére már nem kapott választ, mert Cuddy gondolatban már vásárolt.
Másnap reggel már nyolc órakor ébresztette a nő House-t.
– Gyerünk! Kelj fel! Megyünk vásárolni! – mondta vidáman a nő.
– Mmmmm. – morgott egyet House.
– Greg! Kelj már föl! – és a nyomatékosítás kedvéért megrázta a férfit.
– Hány óra van? – nézett fel hunyorogva House.
– Már nyolc is elmúlt!
– Már??? – kérdezte gúnyosan House. Végül nagy nehezen kikászálódott az ágyból és elkészült.
Már a kocsiban ültek és indulni készültek, amikor még House-nak támadt egy mentőötlete, amivel kibújhatna a vásárlókörút alól:
– Milyen színben vásárolunk? Még azt sem tudjuk, hogy fiú lesz, e vagy lány!
– Majd semleges színt választunk, ami kisfiúnak és kislánynak is jó! – válaszolta Cuddy, majd mosolyogva beindította az autót.
Az egész délelőttöt és kora délutánt vásárlással töltötték. Épp egy babaruha üzletben voltak, amikor egy férfi lépett House mellé.
– Te babaruhát vásárolsz?
House a mellette álló férfire bámult, akiben felismerte Wilsont.
– Igen, amint látod. De te mit keresel itt?
– Én épp kint sétáltam, amikor megláttalak és nem bírtam ellenállni, hogy bejöjjek.
– Lisa. Nézd csak azt a ruhát ott! – mutatott House a bolt másik végében lévő kis ruhára.
– Jaj, de cuki! – mondta Cuddy majd elment. A ruha borzalmas volt, de átlátott House-on és tudta, hogy a két férfi négyszemközt szeretne beszélni.
– Ments meg! – vágott kétségbeesett arcot House, miután Cuddy már hallótávolságon kívülre került.
– Nem House. Ez a ti dolgotok!
– De már több órája ezt csináljuk!
– Sajnálom! – mondta Wilson, majd egy mosollyal az arcán intett Cuddy felé és kisétált a boltból.
Délután három körül haza is értek. Amit tudtak, azt maguk hazahozták, így a ruhákat és kisebb bútorokat, de a nagyobbakat, mint a bölcső, ahhoz házhoz szállítást kértek. House egyből ledőlt a kanapéra és egy maréknyi Vicodint vett be.
– Hé! Az már káros! – szólt rá Cuddy.
– Ez a nap volt káros!
– Greg! Kérlek, ne csináld ezt!
– Rendben! Hoznál nekem valamit inni?
– Persze. – mondta Cuddy, majd bement a konyhába, hogy hozzon egy ásványvizet House számára. Amikor visszaért a vízzel, House elszunyókált. Elmosolyodott, majd hozott egy plédet és betakarta House-t.
Cuddy másnap úgy döntött, hogy ideje szabadságot kivennie, így ezt meg is tette. Azt tervezte, hogy megcsinálja a gyerekszobát. House persze azonnal kapott az alkalmon, hogy sumákolhasson. Hazaérve egyből feltette a kérdést:
– Én is eljöhetek szabira veled?
– Nem.
– De miért? Csak neked szabad?
– Greg, én míg itthon vagyok, addig sem csak lógatom a lábam. A gyerekszobát akarom rendbe tenni és berendezni.
– Segítek!
– Te? Ne kamuzz.
– De komolyan.
– Oké. Tegyünk egy próbát. Hétvégén segítesz nekem, és ha meg vagyok veled elégedve, akkor a jövő héten eljöhetsz szabira!
– Mi ez? Próbaidő?
– Nem tetszik?
– De. Rendben. Legyen. Akkor hétvégén, majd meglátjuk!
– Remek. Így legalább eltudok menni holnap terhes tornára.
– Már megint?
– Nem, még mindig. Ez nem egy egyszeri alkalom. Ez egy folyamat!
– Én holnap dolgozom.
– Ne aggódj, már nem várok el tőled semmi ilyet!
– Milyet?
– Amit más leendő apáktól szokás. – mondta Cuddy, majd otthagyta a ledöbbent House-t.
Másnap House az irodájában ült, és folyamatosan a tegnap történtekre gondolt. Eltervezte, hogy meglátogatja Cuddyt a terhes tornán és bebizonyítja neki, hogy itt az apákra semmi szükség. Gyorsan magára kapta dzsekijét, felült a motorjára, és meg sem állt a torna helyszínéig. Belépett az ajtón, meglátta Cuddyt, majd elindult felé, ám ekkor mást is észrevett. Cuddy nem volt egyedül. Egy helyes pasi társaságában végezte a gyakorlatokat, és folyamatosan mosolygott rá. Nevetgéltek! Erre House kihátrált az épületből, és inkább hazament. Otthon gondolkodott, hogy megemlítse e ezt a dolgot Cuddynak, vagy sem. Ha megemlíti azzal elárulja, hogy elment a terhes tornára és igazat ad a nőnek. Ha nem említi, akkor meg lehet, hogy elveszíti szerelmét. Ilyen gondolatokkal a fejében rágta magát, amikor megérkezett Cuddy.
– Szia! Te már itthon vagy?
– Igen.
– Mi van, olyan furcsa vagy!
– Ki az a szépfiú, akivel tornázgatsz?
– Te eljöttél a terhes tornára?
– Igen, és mit láttam? Azt, hogy ott enyelegsz azzal a nyálgéppel!
– Hű! Te féltékeny vagy?
– Nem vagyok!
– De igen.
– És ha igen? Úgy tudom tőlem vársz gyereket?
– Mégsem te jársz el velem terhes tornára.
– Á! Szóval ő az új pasid? Ő lesz a gyerek új apja? Vagy mindig is ő volt?
– Nyugodj már le! Én bizony nem csinálnék ilyen féltékenységi rohamot! Szeretnéd tudni, hogy ki ő?
– Igen, erre várok!
– Egy barátom.
– Miért többen is vannak?
– Barát! És meleg!
– Aha barát mi, meg me… mi?
– Igen. Meleg. Tudod, a pasik jönnek be neki, és csak azért volt ott velem, mert megkértem rá. Mivel te nem jöttél, egyedül nem mehettem el. Kellett valaki. De ha ezentúl te szeretnél velem járni, akkor máris felhívom telefonon és lemondom a jövő heti tornát.
– Nem. Ne hívd fel.
– Jó. Akkor tovább tornázgatunk… – mondta Cuddy, majd elindult a konyha irányába.
– Lisa. Várj. Inkább mégiscsak hívd fel!
Cuddy visszafordult, elmosolyodott, majd elővette a telefonját, azonban tárcsázás helyett feltett még egy kérdést:
– Akkor ezek szerint járni fogsz velem terhes tornára?
House ránézett, majd morcosan csak ennyit mondott:
– Igen.
Cuddy nyugtázta a választ, majd telefonálni kezdett.
Másnap House bement Wilson irodájába, leült a kanapéra és kibökte ami a szívét nyomta:
– Cuddyval terhes tornára fogunk járni.
– Te? Mivel tudott erre rávenni?
– Egy szépfiúval helyettesített!
– Mi?
– Egy barátjával ment el, aki egy cicafiú.
– Cicafiú? Ez nálad mit jelent?
– Azt, hogy a pasi meleg.
– Wow! És ez, hogy derült ki?
– Láttam őket.
– Te kémkedsz Cuddy után?
– Nem!
– De!
– Jó. Lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam a dolgot.
– Rád sem ismerek.
– Én se magamra. Eszünk valamit?
– Te fizeted?
– Hogyne!
– Oké. Meghívlak. Ismét. – mondta Wilson, hisz tudta, úgyis ő fizetne – de azért kérhetnél pénzt az asszonytól kajára! – majd mindketten elindultak a büfé irányába.
Eljött a hétvége és House próbaideje. Cuddy úgy gondolta, hogy ha már lúd legyen kövér, ezért reggel fél nyolckor felkeltette House-t és miután elkészült egyből küldte festeni. Egész nap feladatokat osztogatott House-nak, hátha elmegy a kedve a segítségtől, vagy ha mégsem, akkor tényleg segítsen. Ezek a feladatok, hol a bölcső összeállítására, hol egy kis festésre irányultak. Délben tarthatott egy kis szünetet, amikor megérkezett a rendelt pizza, majd folytatták a munkát. Estére mindketten holt fáradtan dőltek be az ágyba, de elalvás előtt House még feltett egy kérdést:
– Na jár a szabi?
– Még van egy nap!
– Nem ér! – mondta House, de választ már nem kapott mert Cuddy pillanatok alatt elaludt, majd nem sokkal később House is.
Másnap ugyanez volt a napirend, de House nem adta fel. Kellett neki a szabadság, bármit, csak ne kelljen rendelni! Este a kanapén ültek és csak néztek maguk elé.
– Na, megkapom a szabim?
– Meg. Kiérdemelted!
– De ugye nem ezt kell csinálni minden nap?
– Miért, akkor nem kell a szabi?
– Miért, te még bírod?
– Én kérdeztem előbb!
– Nos ha azt akarod hallani, hogy nem, akkor ne örülj! Úgysem győzöl!
– Rendben feladom!
– Most válaszolj!
– Miért?
– Mert, most én kérdeztem előbb!
– Hát… nem bírom, teljesen kész vagyok. – mondta Cuddy, majd mindketten elkezdtek nevetni.
Végül elvonultak aludni. Másnap reggel mindketten sokáig aludtak és dél körül ébredtek fel. Azután belefogtak a babaszobába, de az előző napok lelkesedése megcsappant House-nál, és most már ahol csak lehetett, ott bliccelt. Cuddy persze mindig rászólt, mint egy rossz gyerekre az anyukája. De már engedte neki a szabit, most már vissza nem vonhatja. Így inkább csak próbálta fegyelmezni. Végül azért a hét eredményt hozott, és hétvégére elkészült a babaszoba! Sajnos House-nak visszakellett mennie dolgozni a következő héten, de Cuddy, már terhes szabadságon volt otthon, ami azt jelentette, hogy szülésig már biztos nem megy vissza dolgozni. House pedig miután visszatért, gyors szervezkedésbe kezdett. Hogy mit szervezett? Az titok volt! Pénteken amint hazaért köszönés nélkül egy kijelentéssel lépett be a házba:
– Lisa! Öltözz fel, elmegyünk valahová!
– Hová?
– Most mondom, hogy valahová!
– Jó, de mégis mit vegyek fel?
– Mit tudom én! Valami csinit! – mondta House, majd kacsintott egyet a nőre.
– Csinit? Terhes vagyok az isten szerelmére, szerinted milyen csinit tudok felvenni?
– Ne nyafogj, hanem öltözz, és siess!
Cuddy, csak állt, nagy szemeket meresztve, majd végül elindult készülődni. Szerencsére talált egy csinos kismamaruhát. Sötét lila, hosszú ujjú, mell alatt egy masnival megkötött térd fölé érő kis ruha volt, hozzáillő cipővel. Mikor House meglátta a lélegzete is elállt. Nem gondolta, hogy Cuddy kismamaként is ilyen csinosan nézhet ki. Majd beültek a kocsiba és elindultak. Félúton House egy kendőt nyomott Cuddy kezébe:
– Ezt kösd a szemedre!
– Miért?
– Ne kérdezz, csak tedd!
Cuddy csak nézett értetlenül, de teljesítette House kívánságát.
Majd a kocsi megállt. House kisegítette Cuddyt, majd elkísérte valahová. Aztán levette róla a kendőt és…
– Boldog Születésnapot!!! – kiáltotta rengeteg hang.
Cuddy nem hitt a szemének és a fülének. Ennyi ember gyűlt össze az ő születésnapja alkalmából! És mindezt House szervezte neki! Nagyon boldognak érezte magát. Ezen az estén mindenki nagyon vidám volt. Jókat ettek, ittak és rengeteget nevettek. Még House se sértett meg senkit ezen az estén. Tudta, hogy ez most Cuddy estéje, és mindent tökéletesre akart. Hiszen már napon keresztül ezt a születésnapi partit szervezte. A bulinak végül valamikor hajnalban lett vége. Mikor hazaértek bepakolták a rengeteg ajándékot amit Cuddy kapott, pontosabban a baba, mert mindenki szinte babacuccokat vett ajándékba, de Cuddy ezt egy csöppet sem sajnálta. House ezután elindult a háló irányában, ám Cuddy megfogta csuklóját. House megfordult és kérdő tekintettel nézett Cuddyra.
– Köszönöm Greg. Csodás születésnapom volt. Nagyon hálás vagyok. – mondta majd megcsókolta a férfit.
– Tudod, hogy most lógsz nekem? – kérdezte House.
– Lógok?
– Tudod mennyi időmbe telt megszervezni ezt a hercehurcát?
– Te sosem változol! – mondta Cuddy, majd mindketten bementek a hálószobába és mély álomba merültek.
Hétfőn reggel együtt indultak a kórházba, hiszen Cuddynak ultrahang vizsgálatra kellett mennie. 4D-s ultrahangra mentek. Persze House is bent volt a nagy eseményen, hiszen, ma kiderülhet, hogy kisfiú lesz e vagy kislány. Amint meglátták a kis csöppséget, nem is hittek a szemüknek. A baba csak úgy izgett-mozgott! Épp elkapták amikor a kis ujjacskáját szopta, és egy hatalmasat ásított. Ekkor a baba egy hatalmas terpeszt mutatott, és megmutatta, hogy ő bizony kislány! Cuddy nagyon örült neki, hiszen mindig is kislányt képzelt el magának. House viszont egy kicsit csalódott volt, mert ő egy fiúban reménykedett. De azért a kislánynak is nagyon örült, és mikor Cuddy könnyek közt ránézett, ő rámosolygott és csak ennyit mondott:
– Lányunk lesz!
A babánál semmi rendellenességet nem találtak. A súlya körülbelül 227 gramm volt!
Amikor House hazaért Cuddy széles mosollyal fogadta.
– Szia Greg.
– Szia Lisa. Te valamit akarsz tőlem, látom rajtad!
– Tulajdonképpen igen! Nevet kéne találnunk a lányunknak!
– De még csak most derült ki a neme! Hova sietünk?
– Na légy szíves! – mondta, majd boci szemeket meresztett.
– Jó rendben. Mire gondoltál?
– Emily.
– Emily? Nem, legyen inkább Sarah!
– Sarah? Jaj ne! Mit szólsz az Isabellához?
– Ja, miért nem egyből Csipkerózsika? Olivia?
– Ó jaj, csak azt ne! És mit szólsz a Shannonhoz?
– Shannon? Nem olyan rossz! Sőt! Legyen Shannon!
– Komolyan? Ez szuper! Neked hogy tetszik a Shannon név? – kérdezte Cuddy a pocijában rugdalózó babától, majd elmosolyodott, mire a pici rúgott egyet. – Gyere ide! – mondta House-nak, aki szemét forgatva lépett közelebb. Rátette a kezét Cuddy egyre gömbölyödő hasára és legnagyobb meglepetésére érzett valamit. A kislányát érezte!
A következő időszak, a terhesség 6. hónapja komplikáció mentesen zajlott le. A baba szépen fejlődött, Cuddy pocakja meg egyre csak nőtt.
A 7. hónap körül azonban ismét szembe került egymással a férfi és a nő.
– Nem voltál terhes tornán! – szegezte kijelentését Cuddy House-nak.
– Hoppá! Tényleg! Elfelejttettem!
– Dehogy felejtetted el! Szándékosan nem jöttél el!
– Oké. Igazad van.
– De miért? Tudod, hogy ez fontos nekem, és megígérted, hogy együtt veszünk rajta részt.
– Te miért akarsz engem megváltoztatni? Az utóbbi időben, mintha idomítanál!
– Én idomítalak? Bocs, hogy szeretnék egy normális családot egy gyerekkel és egy férjjel, és ne haragudj, hogy ezt a személyt pont benned látom, mert szeret… ÁÁÁ! – Cuddy hirtelen a hasához kapott.
– Mi a baj? – sietett oda House.
– House… azt hiszem… elfolyt a magzatvíz! – nézett kétségbeesett tekintettel House-ra.
– Mi? De még csak a 7. hónapban vagy!
– Igen én is tudom. Ez nincs rendben. – mondta miközben könnycseppek gördültek végig az arcán, majd újra belehasított a fájdalom az alhasába.
– Oké. Nyugi, máris megyünk a kórházba!
Kisegítette Cuddyt a kocsiig, majd beültette az autóba, végül beült ő is. Beindította a kocsit és már indultak is a kórházba, amilyen gyorsan csak lehetett. A kórházba tartó úton Cuddynak továbbra is voltak fájásai, melyek egyre gyakrabban jelentkeztek. A kórházba érve hordágyra fektették és felvitték a szülőszobába. A fájások már 5 percenként jelentkeztek. Tudták, innen már nincs vissza út, a baba meg fog születni. A fájások egyre gyakrabban jelentkeztek, már 3 percenként, és egyre erősödtek. A baba pedig befordult és rögzült a medence bemenetébe fejjel előre. A tágulás befejeződött, Cuddyban tudatosult, hogy most szülni fog és felvette a megfelelő testhelyzetet, melyet a terhes tornán tanult. Az ápolónő folyamatosan törölgette Cuddy arcát egy vizes ruhával, mely hűsítő érzés volt. A magzat elindult, és a medencén áthaladva a lágy szülőcsatornába került. A nő közben folyamatosan alkalmazta a terhes tornán tanult légzést.
A szülésznő hangjára lett figyelmes:
– Oké. Eddig nagyon jó. Most kell egy jó nagyot nyomni!
– Huhuhuhuhu! Rendben. ÁÁÁÁ! – majd Cuddy teljes erejéből nyomni kezdett.
– Oké. Ez az. Nagyon jó. Már látom a fejét! – mondta a szülésznő.
House mindeközben az irodájában ült és aggodalommal tele várakozott. A percek óráknak tűntek. Nem bírta tovább, mégiscsak elindult s felment a megfigyelőbe. Cuddy épp akkor nyomott egy nagyot, mire a szülésznő jelezte, hogy kint van a válla. A nő felnézett és House-t pillantotta meg.
Egyik karját House felé nyújtotta. House így nem tehetett mást, bement a szülőszobába.
House odalépett és megfogta a nő kezét, aki megszorította, mert ismét jött a tolófájás.
– Na jó! Még egy utolsó nagy nyomást és kint lesz a bébi!
– Huhuhuhuhu! Rendben. ÁÁÁÁ!
A szülésznő felemelte a babát, elvágta a köldökzsinórt. Azonban nagyon nagy csönd volt. A gyermek nem sírt fel.
– Gyerünk sírj! Gyerünk! Shannon! Sírj! Sírj Shannon! – kiabálta Cuddy.
House csak állt és megszólalni nem tudott csak várta azt a bizonyos hangot.
Végül csak fölhangzott a várva-várt sírás! Így mindenki megkönnyebbült! A kislányt ráfektették Cuddy mellére, aki tenyerével ösztönösen simogatni kezdte a baba hátát. Ezután a gyermekorvos vizsgálta meg az újszülöttet, kitisztították légzőnyílásait, megmérték a hosszát és a súlyát. A baba pici volt, 1700 gramm.
Cuddy még néhány napot feküdt bent a kórházban megfigyelésen, persze mindig a babánál volt, majd hazaengedték. House-szal együtt minden nap látogatták a babát. Megtehették volna, hogy a nap 24 órájában figyelik a kis Shannont, de hát House-nak dolgoznia kellett, és Cuddy is nagyon gyenge volt még. Mindenki nagy örömére a kislány szépen fejlődött, súlya folyamatosan gyarapodott és egészséges volt. A szülés utáni harmadik hét végére a kislány elérte a megfelelő súlyt.
– A jövő héten hazamehet a kis Shannon – mondta az újszülött osztály vezetője.
– Ez nagyszerű! – örvendezett Cuddy.
– Na végre! – mondta House.
A vasárnap estét álmatlan forgolódással töltötte Cuddy. House sem aludt el korán. Az újdonsült anya nagyon hamar kelt ki az ágyból, hiszen ma fognak menni a kislányukért és hozzák haza otthonukba.
House-t mindez nagyon nem izgatta, elég sokáig aludt.
A férfi és a nő együtt léptek ki a ház verandájára és határozott, sietős léptekkel indultak a ház előtt álló autó felé. Percek alatt a kórházhoz értek. Cuddy és House életükben talán először akarják mindketten ugyanazt: közös gyermeküket, a kis Shannont hazavinni a kórház nem túl barátságos légköréből otthonukba.
Egy óra múlva egy kocsi hajt el a kórház parkolójából, melyet egy férfi vezet, mögötte egy nő ül, karjában néhány hetes gyermekükkel.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..