A vacsora

Péntek délután volt. House a konyhában főzőcskézett miközben David a zongoránál játszotta azt a dalt, amit Greg az egyetemen írt. Dave megpróbálta befejezni a dalt. Egy óráig szerencsétlenkedett, mikor elölről kezdte a dalt. House-nak feltűnt hogy egy ismeretlen de mégis nagyon kellemes dallammal vetett véget a dalnak.
– Te befejeztet azt a dalt amit az egyetemen írtam?
– Aha! Na milyen?
– Tökéletes!- mosolygott.
– És mit alkottál? – kérdezte David.
– Sült csirkét! Saját recept, még az elvonó után fejlesztettem ki!
– Anyád büszke lesz rád! – mondta színpadiasan. Csöngettek. Dave felállt és kivágta az ég.
– Wilson! Épp ideje volt! – beljebb jött egy pár székkel.
– Kösz,- majd letette a székeket. Szétnézett a házban és látta a zongorán van egy csomó papír.
– House befejezed a dalod?
– Nem én, Dave.
– Áh, a zenei tehetség, öröklődő?
– Még szép!
– Mikor jönnek Cuddyék?
– Nem t’om. Anyám hétre jön.
– És mit főztél?
– Nem kapsz! – mondta gyerekesen, mint aki a kisautóját félti.
– Nem azért kérdeztem, Na jó én megyek. Sziasztok.
– Hello! – köszöntek mind ketten.
House elővette egy sört és leült David mellé a kanapéra.
– Nekem nem adsz? – kérdezte tetetett sértődöttséggel.
– Nem majd, egy jó pár év múlva! – válaszolt.
– Hát ha Mohamed nem megy a hegyhez, majd a hegy megy Mohamedhez! – felállt és el oda ment hűtőhöz, és ivott egy sört.
– Héj le fogom lakatolni a hűtőt, ha alkoholizálsz! Kis alkoholista! – viccelődött House. Erre David csak egy önelégült mosolyt tett.
Csöngettek.
– Most te állsz fel! – jegyezte meg David fel sem nézve a TV-ből.
– Rendbe. – és kinyitotta az ajtót- Szisztok. – egy gyors csókváltás Cuddy-val és beljebb engedte őket.
– Szia. – állt fel most már az ifj. House és megcsókolta Rachelt.
– Szia. – és körülnézett. -Ezt tuti te írtad neked van ilyen írásod! – emelte fel a kottát.
– Csak a végét! Ez apa írt az egyetemen, én csak befejeztem.
– Eljátszod? – nézett boci szemekkel a lány. David nagyot sóhajtott majd rávágta.
– Legyen! – Rachel egy köszönöm piszit adott arcára és leült a kanapéra Cuddy- ék mellé.
Greg átkarolta Lisát, ő pedig a diagnoszta vállára tette a fejét. David elkezdte a dalt és akár csak apja ugyan úgy belemerült a dalba. Észre se vette hogy csengettek. House kinyitotta az ajtó.
– Á, szia! Ne zavard, meg csak ülj le! – Blythe kérdőn nézett. De egyből megértette mikor látta, hogy az unokája zongorázik.
– Jó napot! -köszönt a többieknek!
– Üdv. – köszönt Rachel, és felállt hogy kezet foghasson Mrs. House- al.
– Áh, biztos te vagy Rachel, anyukád mesélt rólad. – meg volt a szokásos köszönés és a fiú pont befejezte a dalt. Kicsivel később leültek az asztalhoz enni. House anyja elcsodálkozott hogy a fia ilyen jól tud főzni.. Még egy sok ideig beszélgette. Bylthe előhozta az egyetemi éveket. Mesélt, arról hogy Greg midig Liáról beszélt. Persze House megpróbálta elhallgatatni.
Mrs. House megismert unokáját és annak barátnőjét is. Örült hogy a fia élete rendben van. rendben van. Próbált átlagos dolgokat kérdezni.
– Itt fogsz majd suliba járni?
– Nem igazán.
– Hogy-hogy? – nem tudta ezt a fiú, hogy érti.
– Anya ő én vagyok egy kisebb kiadásban, lediplomázik és a csapatom tagja lesz. – a mondta második felét Lisának mondta.
– Majd te beszélsz az igazgatótanáccsal!
– Nyugi nem kell semmit csinálnod! – és sejtelmesen mosolygott.
– Inkább nem akarom tudni. – jelentette ki sokat mondóan Cuddy.
– De hogy fog lediplomázni? – értetlenkedett tovább Blythe.
– Oda megy, és lediplomázik! – mondta egyszerűen.
– És eleget tanult rá?
– Hát gyakorlatban nem volt hiány, és az eddigi tesztek szerint, igen!
– És tudod már, hogy fogod meggyőzni az igazgató tanácsot, az anyagiakról? – kérdezte David.
– Naná, gondolom nem a pénz az amiért lediplomázol mert anyád szép kis összeget hagyott rád. Szóval a fizetés minimális lesz, de mégis szeretném, ha a többiek felett lennél, már látom magam előtt Foreman arcát.
– Remélem, úgy lesz ahogy kigondoltátok! Köszönöm a vacsorát Greg, későre jár, én most már megyek.
Örülök, hogy megismerhettelek! – fordult a lány felé.
– Én is! – majd mindenkitől elköszönt és elment.
– Egész jól sikerült! – jelentette ki David.
– Nekünk is mennünk kell! – mondta Lisa.
– Holnap szombat! – nyavalygott House.
– És nekem szombaton is be kell mennem!
– Na jó, megengedem, hogy elmenj! – viccelődött a diagnoszta.
– Köszönöm! – majd búcsúcsókot váltottak és Cuddyék elmentek.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..