Egy együtt töltött nap

Miután kiment az irodából, azon törte a fejét, hogyan vigye le az emeletről észrevétlenül, és hogy egyáltalán hogyan viszi azt be Cuddy irodájába. Mikor a a lifthez ért, David állt mögötte, és ahogy azt kell, hirtelen rátette House vállára a kezét és a fülébe ordított. Erre House úgy megijedt, hogy még a botot is elhajította. Dave egy önelégült mosolyt tett, a végére apja is elmosolyodott, majd megszólalt.
– Nagyon vicces! – mondta és gúnyosan nézett.
– Igen, szerintem is, látnod kellett volna magad – és témát váltott. – De hova készülsz ezzel a műalkotással? – majd a táblára mutatott.
– Cuddyhoz. De gőzöm sincs, hogyan vigyem le észrevétlenül – majd a fiú apja elgondolkodott.
– Talán megkérhetném Rachelt hogy csalja el…!
– És legalább te is beszélhetsz vele – majd Greg a szemöldökét húzogatta.
– Na gyere segítek – mondta ezt már akkor mikor kiszálltak a liftből. – Na akkor én megyek beszélek a csajszival! – és már indult volna de még apja utána szólt.
– Ezzel Rachelre célzol? – és megint a szemöldökét húzogatta.
– Ki másra? – majd a fiú kacsintott egyet. Mikor Rachelt kereste, legelőszőr a kantinba ment, és pont ott találta – “Zseni vagyok!” – mondta magában, és odament az asztalhoz.
– Szia! – Dave.
– Á, szia! – Rachel kicsit meglepődött hogy a fiú már fel volt öltözve és elsőnek csalódott volt, hogy a fiú már távozik is. – Te hogy-hogy már fel vagy öltözve?
– Ja, nem szeretem az orvosi göncöket. És te kire vársz? – reménykedett benne, hogy senkire.
– Senkire – Dave elmosolyodott. – Anya nemrég ment el, mert sok dolga volt. – a fiú arcára amilyen gyorsan odakerült olyan gyorsan le is fagyott az a mosoly. Még beszélgettek pár általános dologról majd Rachel hirtelen rákérdezett.
– Mi van az House és az anyám között?
– Szexuális feszültség – mondta ezt úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
– Ezt hogy érted? – és a lány egy kicsit összezavarodott.
– Tök egyértelmű. Vagy ki akarják egymást nyírni vagy legszívesebben smárolnának, aminek jele, hogy mindig csak kb. két centi van köztük. Bár mostanában az utóbbi többször fordul elő.
– Honnan tudod? – mondta ezt vagy tíz perc után mert addig az álla az asztalt súrolta.
– Greg mondta.
– Már csak simán Greg. Pozitív lett, ugye – mondta ezt a lány inkább kijelentésként mint kérdésként.
– Micsoda? – és tettetett értetlenséget színlelt.
– Ne játszd a hülyét, te is tudod hogy DNS-tesztről beszélek!
– Jó igen igazad van – és szünetet tartott – mindkét kérdésben.
– Szerintem felesleges volt a teszt, tök egyértelmű – utánozta a Davidet – a szemetek az egész arcberendezésetek és persze a modorotok… az eszetekről nem beszélve, szinte egyformák vagytok.
– Honnan tudod, hogy vagyok olyan okos, mint az apám? – és csak most esett le neki hogy elsőnek hívta apának a diagnosztát.
– Onnan, hogy láttam a kórtermedet. És volt egy nagy kupac könyv és még egy, ami elsőéves egyetemistáknak szól, amiben egy könyvjelző van. Gondolom azt mind meg akarod tanulni. Igaz?
– Igen. De, ha lehet, ezekről a könyvekről és a “House az apám” dologról ne szólj senkinek! Cuddynak se.
– Rendben.
– Amúgy ebédeltél? – Dave.
– Nem, még nem, épp anya akart rendelni csak rácsipogtak, de hagyott itt pénzt.
– Oké, akkor gyere, együnk valamit, mert a kórházi koszt nagyon szar – erre a lány elmosolyodott és beálltak a sorba. A kasszás nő kérdezte:
– Együtt vagy külön? – mielőtt Rachel megszólalhatott volna David rávágta: – Együtt – erre a nő mondta az összeget, mire David egyből: – Írja Dr. Wilson számlájához! – a nő szinte már meg sem lepődött ezen.
A fiatalok leültek egy asztalhoz és elkezdtek beszélgetni. Mikor befejezték, Rachel megköszönte, és elköszöntek, majd a lány elment. David arcán egy mosolyféle jelent meg. Majd visszament a szobájába és tovább tanult.

***

Eközben House-nak sikerült elhelyezni a táblát az asztal közepére, amire egy meztelen test volt rajzolva, és fölé írták jó nagy betűkkel: “Lisa Cuddy”. Mikor ezt az igazgatónő meglátta, egyből rácsipogott House-ra, aki tudta miért hívják, így lement. Amint a bunkó doktor belépett, Lisa neki szegezte a kérdést:
– Ezt mégis hogy képzelted? – ordított Cuddy.
– Szerintem nagyon művészi, és élethű – mondta a férfi tettetett értetlenkedéssel.
– Élethű?! – és azzal a “nem hiszem el” arcát vette elő – Mindig is bunkó és gyerekes voltál, de mi lett volna, ha egy másik emberrel jövök be? – még mindig kiabált.
– Sokkal jobban röhögnék, mint most – és elkezdett nevetni. Ahogy meglátta
Lisa arcát, közelebb ment. Már megint két centi volt köztük. Cuddy belenézett House szemeibe és arra gondolt “Kellett nekem belenézni abba a tengerkék szemeibe, és egyáltalán, miért hagytam, hogy ilyen közel jöjjön?” A férfinak mindig is tetszett a nő teste és talán többről volt szó, mint szimpla fizikai vonzalomról. De ezt egyikük sem merte bevallani magának. A gondolatmenetet egy ajtócsapódás szakította meg, és hirtelen eltávolodtak egymástól. A tábla már nem az asztalon volt, de azért a rajz még nem lett letörölve.
– Helló, Cuddy – köszönt el zavartan Greg.
– Héj! Ezt ne hagyd itt, nekem nem kell.
– NEKED! – és ezzel rákacsintott a nőre. Mikor elindult, a tábla pont úgy volt, hogy a “művet” láthassa mindenki, aki elmegy mellette. És persze így a “kislány” is. Ezt Greg észre is vette.
– Ez nem gyereknek való rajz!
– House! Talán nem látná azt a béna rajzot, ha letörölnéd! – mondta erőteljes hangon a lány anyja.
– Eszem ágában sincs!
– Akkor majd mire írod a tüneteket? – próbálta rászedni a férfit, de nem sikerült.
– A másik oldalára! – és kivonult a saját irodájába, ahol a fia a labdájával játszott.
– Nem szeretem, ha más a Lasztihoz nyúl.
– Nem érdekel! – és vállat vont. Ez Gregnek nagyon tetszett: “Tényleg tisztára az apja.” – Viszont tudod, mi kéne ide?!
– Hm? – és tényleg érdekelte a fiú ötlete; hogy mivel lehetne még otthonosabbá varázsolni az irodáját.
– Egy mini kosárpalánkkal egy hozzávaló kosárlabdával, ami kb. akkora, mint Laszti.
– Ez nem rossz ötlet. Hány óra?
– 2:30, de ez miért érdekel?
Erre House elmosolyodott: – Gyere, benézünk a jó öreg Wilsonhoz.
– Annyira nem öreg, fiatalabb, mint te!
– De csak három évvel, ő kerek negyven éves – majd elindultak az ajtó felé, majd az onkológushoz. Szó nélkül betörték az ajtót, Wilson már meg se lepődött ezen.
– House… – ám a szava is elállt mikor meglátta Davidet, aki kérdezés nélkül elfeküdt a kanapén. Ezt House is észrevette és tettetett sértődöttséggel szólt rá:
– Hé az az én helyem – majd Wilson közbe szólt.
– Nem hittem, hogy tényleg beszélsz vele! – mondta meglepetten.
– Ja én sem, viszont lógsz két óra rendeléssel. De mielőtt elindulnál, ezt írd alá! – és az orra alá nyomott egy papírt, amely engedélyezi, hogy House kivigye a kórház területéről Dave-et.
– És hova akarod vinni? – Wilson.
– Közöd? – House.
– Sok, mert az én gyámságom alatt van, és te ehhez nem szólsz semmit David?
– Semmit, csak azt, hogy írd alá azt a szart, mert mindjárt bezárnak.
– Kik? – értetlenkedett James. Mire a másik kettő egyszerre mondta:
– KÖZÖD?
– House, ugye nem akarod valamelyik kedvenc bárodba elvinni, ahol hiányos öltözékű nők táncolnak?
– Ez nem is rossz ölet! Még a babazsúrt is később kezdik el, nem délbe’! – vágta rá flegmán Dave.
– Na jó, de ha részegen jön vissza…!
– Nyugi, Wilson, azt úgyse tudnád meg! – mondta House, mikor elvette az aláírt papírt és “apja fia” kibicegett az irodából.

***

Először House lakására mentek. Amint a fiú belépett meglátta a zongorát és elkezdett játszani.
– Nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni?! – és kicsit meglepte, hogy a fiúval még ebben is hasonlítanak.
– Ahogy azt sem, hogy a zongorán kívül gitározom és tudok dobolni is – a férfi csak mosolygott és elment a gardróbhoz.
Elővett az övétől valamennyivel kisebb botot, ami fekete alapon zölddel volt ráírva: “run as fast as you can”.
– Minek veted meg, ha nem a te méreted? Neked XXL-es kell – viccelődött David.
– Azért, mert jól néz ki! De gyere, haladjuk! Mázlid van hogy dzsekiben jöttél.
– Motorral megyünk, – vonta le a következtetést Dave – csúcs!

***

Wilson még mindig azon gondolkodott hogy mi ez az egész, hogy legjobb barátja – aki mellesleg utálja a gyerekeket – ennyire összebarátkozott Daviddel. Végül úgy döntött, beszél Cuddyval hátha tud valamit.
– Szia! Nem zavarok? – kérdezte udvariasan Wilson.
– Nem! Gyere csak! Mit szeretnél?
– Igazából, azt akartam kérdezni, hogy nem tudod, House és Dave miért vannak ilyen jóban?
– Nem, de ha megkérdezed Rachelt, ő talán többet tud neked mondani.
– Ő miért tudná jobban? – értetlenkedett Wilson.
– Nem tudom, de szerintem tetszik neki David, mellesleg ma együtt ettek – a te számládra.
– Hogy mi? – meglepődött Lisa ezen kijelentésére, aki nagyon nyugodt és érdektelen volt.
– Szerinted House mondta neki?
– Miért mondana neki ilyeneket?
– Talán azért, amiért az asztalomra rakta a remekművét – és a nő sóhajtott egyet.
– Már megint felhúzott gondolom… – mondta együttérzően férfi.
– Igen, már megint – és lehajtotta a fejét.
– Cuddy, tudod, hogy mindig is ilyen volt.
– Igen, nem is vártam mást tőle – mondta szomorúan.
– Te bele szerettél! – és elmosolyodott.
– Nem, nem szerettem bele! – és kicsit felhúzta magát.
– Oké – és védekezésképpen felrakta a kezét. – Na, én megyek, szia.

***

Eközben a két fiú megérkezett a játékboltba, ami elég nagy volt. Mikor bementek, a kasszás meglepődött, hogy egy ilyen nagy gyerekkel minek jönnek be ide. House-ék a kosárba rakták amit akartak (kosárpalánk, labda), aztán még nézelődtek. Hirtelen megakadt a szemük a modellező autókon, összenéztek és közelebbről nézegették azokat. Majd a doboz feliratát kezdték olvasni. Többet is elolvastak, és azokat az autókat választották, amelyik a leggyorsabban tudott menni, némelyik 80 km per órával. A kasznijuk egy sportkocsiéra hasonlított. House egy kéket választott, citromsárga mintákkal. Dave egy feketét, piros mintákkal. A kasszánál a nő meglepődött hogy kettőt is vettek az igen komoly játékautókból, ezt szóvá is tette:
– Már egyből kettőt? – és közben kedvesen mosolygott, mire Greg megszólalt.
– A kék az enyém.
– Tényleg? – a nő meglepődött a férfi ezen kijelentésére.
– Ez a kocsi 80 km/h-val megy, benzines, tárcsafékes, arról nem beszélve hogy 30 kg-os.
Mikor kimentek, felültek a motorra és visszamentek a kórházba.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..