House anyja

House épp az irodájából tartott kifelé mikor összetalálkozott Daviddel.
– Á, pont hozzád jöttem! – kiáltott fel a fiú mikor meglátta az apját.
– Én is hozzád akartam menni.
– Láttam, Cuddy volt nálad. Összefutottam vele a folyosón – említette meg Dave.
– Ja, smároltunk, a másik terembe a négy kiskacsának majd ki esett a szeme! – mosolygott gonoszan Greg.
– Á, szóval nem akartad hogy feltűnjön nekik, hogy együtt vagytok így inkább. – hirtelen nem találta a szavakat – megmutattad neki.
– Pontosan. De menjünk ahhoz a pacákhoz, mert soha nem lesz meg a jogsid! – majd rátette David vállára a kezét és megfordította.

***

Lisa épp haza felé tartott, mert megvolt a szokásos szombati látogatása a kórházban. Bár hétvégén nem kellett neki bemenni, mégis úgy érezte, muszáj.
Leparkolt a kocsival a kocsibejáróra majd. Bement a házba.
– Szia! – kiáltotta el magát Cuddy az előszobában.
– Helló, anya.
– Na mit csináltok, ma délután Daviddel? – remélte hogy lesz egy kis ideje Greggel lenni. Nem rég találkoztak, de máris hiányzott neki a férfi. Most érezte magát igazán boldognak.
– Nem tudom, szerintem át fog jönni. Te pedig átmehetsz House-hoz. – mondta el Rachel tervét anyjának.
– Ez jó ötlet, nem tudod, mikor végeznek azzal a jogsis dologgal? – érdeklődött Cuddy, és csak remélhette hogy minél hamarabb.
– Nem, nem tudom.

***

House – ék odaértek a tanuló vezető pályához. Minden felé bóják, táblák, kartonból kivágott embere alakok, és lámpák. Mikor meglátták az oktatót megvolt a szokásos bemutatkozás majd David rátért a lényegre.
– Szóval hogy is kell letenni, az a jogsit 13 évesen.
– 13 vagy? – valahogy ez a kérdés úgy hangzott, mint aki nem hiszi, hogy a fiú tényleg annyi lenne de a férfi igazából azon csodálkozott, hogy Dave MÉG csak 13.
– Leszek egy hét múlva. – helyesbített – de mire lerakom, betöltöm a 13-at.
– Értem.Remélem hallottad, hogy mi a feltétel?
– Persze, még gyúrtam is, de ha azért aggódik, mert sánta vagyok akkor el is felejtheti – azzal apjamotorja felé nézett.
– A magáé? – kérdezte Tom (a vizsgáztató pasas) House-tól.
– Aha a baloldalon van a váltó. – mondta váll rándítva. Ekkor megszólalt a telefonja. – Bocs ezt fel kell vegyem! – mondta amint látta a kijelzőn álló nevet.
– Addig mi megyünk, mert egy év múlva se rakod le! – és kacsintott egyet. David pontosan tudta hogy ki lehet az.
– Szia Jégkirálynőm. Hiányoztam? – szólt bele a telefonba.
– Őszintén szólva igen, de csak azt akartam kérdezni mikor végeztek? – mondta kedvesen. Mikor vele beszélt teljesen megváltozott a hangja.
– Már nincs sok, kb. fél óra!
– Oké. Szia! És siess!
– Szia! – és lerakta. Egy mosoly jelent meg az arcán. Mindig ilyen hatással volt rá a nő. A harcaik izgalmasak voltak, a szexistamegjegyzések, pedig mindig a köztük lévő feszültség jele volt.
Mire Davidék után ment ők már nagyba csinálták, a tesztet. A fizikai teszt után egy IQ-tesztet is el kellet végezni. Tom az eredmény láttán egyből Househoz fordult.
– Magának mennyi az IQ-ja.
– Legalább háromszor annyi, mint a magáé de lehet négyszer is. – erre a férfi csak egy szúrós pillantást küldött aztán folytatta.
– Mit mondott hogy is hívják?
– Dr. Gregory House. – mondta egykedvűen
– Nem maga az a híres diagnoszta?
– De igen, személyesen – és az egója nagyot nőtt.
– Azt mondják, hogy egy őrült zseni. És hogyha kell, leszarja a szabályokat, és hogy a legelvetemültebb módon gyógyítja meg a betegeket, de a betegei 95% – ka élve és boldogan jött ki a kórházból.
– Hát igen! – és önelégülten mosolygott. – örülök hogy nagy rajongóm, de menünk kéne. Majd hétfőn találkozik Davidel. – majd átkarolta fiát a vállának fogva és elindultak.

***

Fél óra múlva Lisa házánál voltak. Becsengettek.
– Ki az? – kérdezte Cuddy miközben már ment az ajtóhoz.
– Beengedsz? – jött a válasz egy ismerős férfihang szájából. A nő meggyorsította lépteit.
– Azt hitem már soha nem jöttök. – majd arrébb állt az ajtóból hogy beengedje a fiúkat.
– Siettünk! – mondta Dave és levette bőrdzsekiét majd bement a nappaliba, ahol már Rachel várta.
– Szia.
– Szia. – válaszolt a lány és egy gyors csókváltás után odakiáltotta anyjának – Felmentünk a szobámba!
– Oké. Szóval mit csináljuk? – fordult most már a diagnosztához.
– Mondjuk – és átölelte a nőt. – Mehetnénk hozzám – és ravaszul mosolygott!
– Rendben, de csak egy feltétellel!
– Mi lenne az? – és kérdőn nézett a nőre.
– Ha meg mutatod a főzőtudásodat, amit akkor szereztél, mikor kijöttél az elvonóról! – és lágyan de annál szenvedélyesebben megcsókolta.
– Rendben. – majd ő is egy lágy csókot nyomott szerelme ajkaira. Igen szerelme, beleszeretett de nem tudta hogy mondja el neki.
Cuddy felment az emeletre hogy meg mondja lányának elmentek. Kimentek az ajtón, csak hogy két különböző irányba.
– Arra most nem tudsz rávenni! – és a motorra nézett.
– Na nem megyek gyorsan, ígérem – és elővette kisfiús könyörgős nézését, aminek Lisa soha nem tudott ellenállni.
– Rendben. – majd egy nagy sóhaj keretében felült House mögé és átkarolta. Erre a férfi csak egy önelégült mosoly volt a válasz. Lisa nem hitte hogy egyszer így fogja élvezni a motorozást.
Mikor leállította motort és bementek a házba a nő egyből rákérdeztet.
– Na mit főzöl? – egy győzelemittas mosoly kerekedett arcán
– Nem tudom. Rántotta? – próbálkozott. Remélte hogy nem kell neki valami nagyon flancos dolgot csinálnia.
– Ennyivel nem úszod meg! – és még mindig ott volt az a bizonyos mosoly az arcán. House nem tudta mit főzhetne. Nem akart főzőcskézni. Majd eszébe jutott valami és ahogy rágondolt rögtön meg is kívánta.
– Kitaláltam!
– Na? – kíváncsiskodott.
– Nem mondom meg! És csak akkor csinálom, meg ha meg van hozzá minden! – majd elindult a konyha és kinyitotta a szekrényeket. És igen megvolt ahhoz hogy elkészíthesse.
– Oké akkor te menj ki a nappaliba, míg megcsinálom.
– De mit? – és már alig írt magával annyira kíváncsi volt.
– Titkos recept! De most, sipirc a TV elé. – megfordított a nőt és miközben vállát masszírozta folyamatosan kitessékelte konyhájából.
– Jó, jó – majd a napaliba ment. Egy óra múlva ment ki House megnézni Cuddyt, de az elaludt.
Lerakta a tányért az asztalra és oda ült a nő lábához, és percekig csak nézte. “Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű, mikor alszik” gondolta magába. A nő megérezte, hogy figyelik így kinyitotta a szemét.
– Kész vagy? – érdeklődött. A férficsak a dohányzó asztalon lévő kistányérra nézett melyen egy kis villa is volt.
– Tiramisu? Soha nem mondtad, hogy ilyen jól tudsz sütni! – mondta mikor beleharapott a sütibe.
– Hát igen! – majd ő is hozott magának egyet. Pár per múlva tányérokat.
– Mennyire titkos ez a recept?
– Elég titkos ahhoz hogy ne adjam oda. – majd közelebb hajolt és megcsókolta. Hoszan és szenvedélyesen csókolóztak. House ledöntötte Cuddyit a kanapéra és elkezdte kigombolni ingjét. Mikor az utolsó gombnál járt Lisa megfogta a kezét. És kérdőn nézett rá remélte hogy a nő nem most akarja leállítani, mert már nagyon nem bírt magával.
– Van egy kényelmes francia ágyad, ehelyett a kényelmetlen kanapé helyett!
– Ahogy akarod – majd felálltak és Greg újra megcsókolta Lisát. Szenvedélyesen és vadul kezdtek csókolóztak miközben egyre hátráltak. House kigombolta az utolsó gombot, levette a nőről majd hanyagul ledobta. Lisa se várt sokáig, neki esett a féri ingének és az utolsó két gombnál szabályosan letépte róla az inget.
– Te varrod vissza a gombot, ugye tudod! – lihegte Lisa ajkaira két csók között.
– Muszáj lesz, mert ez a kedvenc ingem. – és pont akkor értek be hálószobába. A férfi lelökte a nőt az ágyra és felé hajolt. Fél óra múlva fáradtan és zihálva feküdtek az ágyon.
– Ilyenkor mindig az jut eszembe hogy – hogy lehetsz ilyen jó az ágyban, és hogy hol tanultad?
– Talán a gének. – majd a fejét a párnáról House vállára tette.
– Miért ki ilyen jó az ágyban? – kapta fel a fejét House.
– Nem tudom! De ha már a géneknél járunk, mikor mondod el anyukádnak, hogy van egy fiad?
– Majd ha kérdezi – mondta nyugodtan félig csukott szemmel. Valahogy sejtette, hogy ez a téma nem fog annyiban maradni, és nem tévedett Cuddy egyből felkönyökölt az ágyon.
– Csak kibírnál pár napot! – próbálta meggyőzni – Elvégre van egy unokája és Davidnek van egy nagyanyja.
– Erről kérded meg őt. – erre Cuddy kérdőn nézett – Mármint hogy akar – e nagymamit. – mondta gúnyosan. De látta Lisa könyörgő szemét.
– Jól van, jól van. Felhívom! – adta be a derekát. A nő egy csókot nyomott az arcára. House tárcsázta a számot.

***

Ohióban Blythe a mikor megszólalt a telefon. Blythe-ra rájött a szívbaj felkapcsolta az éjjeli lámbát és az órára nézett – ki a francot keres itt este 10-kor.
– Halló tessék? – szólt bele fáradtan és halkan.
– Szia, anya!
– Greg! – nagyon meglepődött fia hangján – Miért hívsz ilyen későn, tán nincs valami baj?
– Igazából nincs semmi baj, csak szerettem volna mondani valamit, bár szerintem holnap is úgy örülnél neki, mint esete 10kor de legalább Lisa nem rágja a fülem. Szóval csak azt akartam mondani, hogy van egy fia. – nagy csönd lett csak vagy három perc múlva szólalt meg Mrs. House:
– És mikor született?
– 1998. június 16. – erre a válaszra Lisa csúnyán nézett Gregre, a férfi pontosan tudta, miért kapta.
– Na jó szia anya majd ha felfogtad a dolgokat még beszélünk. – és lerakta.
– Szegény anyád szívrohamot kap! – mondta szarkasztikusan. Majd visszafeküdt House mellkasára.
– Nem te akartad hogy beszéljek vele? – viccelődött tovább, és egy puszit nyomott Lisa homlokára.
– De nem hinném hogy ez egy telefontéma! – próbált mérgesnek tűnni de ez valahogy nem ment, és ezt persze a férfi is tudta.
– Váltsunk témát. Vagy mondjuk egyáltalán ne beszéljünk! – és kacéran mosolygott. Cuudy közelebb hajolt House – hoz, és meg csókolta. Lisa átfordult Greg – re és már egy papírlap se fért be közéjük. Amilyen vad és szenvedélyes volt a fél órával ezelőtti együttlétük, ez annyira érzelmes és gyengéd.

***

Blythe nem tudott visszaaludni így összepakolt egy nagy bőröndöt, felhúzta óráját hajnali négyre és viszafeküdt.
Most már sokkal nyugodtabb volt, mert tudta hamarosan választ kap kérdéseire. Bár még járt az agya “Mit jelent az hogy 1998 június 16. – án született? És ki az a Lisa? Olyan ismerős név! Na mindegy majd holnap minden kiderül.

***

Reggel Lisa arra ébredt hogy a nap a szemébe süt. Kinyitotta szemét ránézett az órára.
– Nyolc óra?! – kiáltott fel hírtelen. House nem értette miért olyan nagy baj ez, és hunyorogva Cuddyra nézett.
– Lisa vasárnap van!
– Ú, tényleg! – és hírtelen a homlokához kapott – Bocs, hogy felébresztettelek. – majd bűnbánó arcot vágott.
– Gyere, feküdj vissza! – és visszahúzta karjaiba.
– Viszont nekem ma be kell mennem, lesz egy megbeszélésem. – sóhajtott egyet. Megszólalt House telefonja.
– Korábban ezek se tudnak hívni és már nyúlt a telefonért. – felvette – Mondjátok madárkáim.
– House új eset! – mondta Foreman.
– Muszáj? – nyávogott.
– Muszáj! – nézett szigorú szemmel Lisa.
– Héj, téged könnyen meg tudlak győzni! – és szemöldökét húzogatta.
– Én is! – majd elmosolyodott. A vonal másik végén a team csak nevetett ezen a kis párbeszéde.
– Jól van, bemegyek, de ha még Dave is meg bírja oldani olyan könnyű lesz, akkor egész héten a klinikán lesznek és a papírmunkámat csinálják! – és lecsapta.
– Na mehetünk be együtt. – azzal odament a szekrényéhez kivett egy pólót, egy fekete zakót, farmernadrágot és felvette barna Nike deszkás cipőét, míg Lisa visszavette tegnapi ruháját. Hazavitte, felvette Davidet. A fiú kérdőn nézett fiára mikor nem a kórház, hanem saját házuk előtt álltak meg.
– Miért vagyunk itt? – kérdezte, mikor levette bukósisakját.
– Gyere, csinálunk egy kis meglepetést a pindur – pandúroknak ha már egyszer felébresztettek! Erre David egy gonosz mosolykeretében bement vele.

***

Blythe épp a kórházban volt és a lifthez tartott. Mikor felment a diagnosztikai osztályra és meglátta a fia nevét az ajtón büszkeség töltötte el. Majd bement és leült. A team elsőnek nem ismerte fel a nőt ezért átmentek főnökük irodájába.
– Elnézést segít hetünk valamiben? – kérdezte udvariasan Foreman.
– Á, Dr. Foreman! Lehet, nem ismernek fel, Greg anyukája vagyok. – és kezét nyújtotta.
– Elnézést, Mrs. House, valóban nem ismertük fel! – és ő is kezét nyújtotta majd a többiekkel is kezet fogott és megkérdezte.
– Hol van Gregory?
– Nemsokára bent lesz!
Mikor kimondta a folyosóról Rock zenét hallottak, amit basszusgitáron játszottak.
Ekkor lépett be a szobába House és David egy parti szemüvegben, míg botjuk a gitártokban volt.
– Jee! Rock and roll! – kiáltották egyszerre. És csak akkor vették észre hogy a teamen kívül is van valaki a szobába.
– Ó – mondta halkan és zavartan – Helló, anya.
– Greg? – és kérdőn nézett rá.
– Csak rokiztunk egy kicsit. – mondta védekezően.
– Greg ez egy kórház, és a munkahelyed.
– Ez az Gerg! – incselkedett a fiú apjával.
– Pofa be, Dave! – szólt rá fiára, erre a fiú elkezdett nevetni.
– Jól van, jól van! Amúgy milyen esetük van számomra! – Fordult most már a csapathoz.
– 30 éves nő, fáradékonyság… – és még sok másik tünetet is felsoroltak.
– Hogy került a kórházba? – érdeklődött.
– Nem tudjuk, a kórház bejárata előtt ájult el!
– Maguk tényleg azért hívtak, ide hogy megállapítsuk hogy kurva, AIDS-es? – kiállott fel Dave.
– Most csak vicceltek ugye? – mondta Greg aki, már csak azt hallotta, amit fia mondott. De látta a team arcár hogy bizony nem. – Maguk idióták! Egy 13 éves gyerek meghallja a tüneteket, és már mondja a diagnózist, ami amúgy is magától értetődő, ti meg egy órája ezen rágódtok?
– Honnan tudhattuk volna a tünetekre, nem csak ez stimmel. – House megint közbe vágott.
– De ez egy prosti! Mi más stimmelhetne?! – hitetlenkedett a diagnoszta. – Inkább csak menjenek és mondják meg neki, hogy meg fog halni.
– Na de fiam! Ha prostituált, ha nem, akkor is illene neked megmondani elvégre te vagy a kezelő orvosa! – szólt rá House-ra Blythe.
– Nem én vagyok a kezelő orvosa, és nem szoktam beteget látogatni!
– David még nem praktizálhat, és te felelsz érte! – szólt rá Gregre Foreman.
– Jó akkor vele megyek de, Dave fogja megmondani! – helyesbített.
– Király akkor menjünk! – és azzal elindult az ajtó felé, persze a csapat követte.
Mikor belépetek House elkezdet mondandóját a szokásos stílusba:
– Maga biztos nem kereshet túl sokat, kicsit mintha kiöregedett volna a szakmából.
– Maga olyan ismerős! – válaszolt a nő.
– Én nem szoktam negyven éves kurvákkal dugni! Várjunk nem maga volt 10 évvel ezelőtt azon a bulin, amit Billel szerveztünk.
– Bill – ismételte és elkezdett gondolkodni. – Magas barna szemű és fekete hajú?
– Ja velem smárolt aztán meg vele dugott!
– Ki az a Bill? – kérdezte David.
– Csak egy régi haver!
– Na amúgy csak azért jöttünk hogy elmondjuk maga AIDS-es, vagyis meg fog halni. Javaslom a “pácienseit” – és idézőjelet mutatott – hogy menjenek kivizsgáltatni magukat.
– Meg fogok hali?! – és sírni kezdett
– Van a kórházba egy pszichiáter, majd dumcsizik azzal de, most mi megyünk, mert akkor gondolom a jó édes apámat is, ki kell vizsgálni!

***

Greg és David a laborban. A fiú vért vett apjától és a mikroszkóp alá tette!
– Ez király.
– Ja a vörös vérsejtek mozgása érdekes!
– Nem az, te vadbarom! – és fejét a mikroszkóphoz nyomta. – Látod, CCR5 – Delta 32 gén van benned! Vagy. – és most saját magától vett vért – talán bennünk! – És most az ő vérét nyomta a mikroszkóp alá. – Ez nagyon nagy! Le kell futatnunk pár tesztet egymáson! Amíg nem biztos ne mondjuk el senkinek!
– Ez kurva jó! Úgy értem ma már talán 100 ezer emberből talán csak egybe van! – mindketten nagyon örültek. Hihetetlen felfedezés ez nekik.
– Így kéne reklámozni magunkat, ” A zseniális dokik, akikben megvan a CCR5 – Delta 32 gén” – mondta David.
– Addig ne mondjuk el senkinek, míg nem biztos! – jött az ötlet House-tól.
Neki álltak lefutatni a teszteket.

***

Mrs. House úgy gondolta beköszön Wilsonnak.
Kop-kop.
– Tessék!
– Elnézést James nem zavarom?
– Mrs. House! – és rögtön kipattant székéből. – Jöjjön csak be! Miért jött?
– Greggel tegnap beszéltem telefonon és azt mondta, van egy unokám, és hogy 1998. június 16-án született.
– Ó igen, David ha találkozott House-szal akkor biztos találkozott Daviddel is!
– David? Az a fiú aki a fiammal jött. 13 év körüli 165 centi kékszemű sötét barna hajú! – jellemezte a fiút.
– Igen ő, és pont olyan mint az apja, és nem csak külsőleg!
– Igen az nekem is feltűnt. De elmagyarázná hogy – hogy is van. Este 10-kor felhív a fia és közli hogy van egy unokám aki 13 éves!
– Telefonon mondta?! – hitetlenkedett – Na jó elmondom.

***

House-ék már egy órája a teszteket várták, az irodába. Ekkor csipogtak hogy menjenek le értük a laborba. Lementek és úgy döntöttek az irodában bontják ki. Így is lett.
– Na, most ugrik a majom vízbe! – és Gerg kibontotta. David kikapta a kezéből és egy hatalmas mosoly lejelnt meg az arcán.
– Nem tévedtünk!
– Nem bizony! – és apja is elmosolyodott. Ekkor lépett be az ajtón Cuddy.
Na végeztetek az esettel? – és csak akkor ette észre hogy a fiúk mosolyognak. – Mi ilyen vicces?
– Őő, igen, megoldottuk. Egy AIDS-es kurva volt, kivel tíz évvel ezelőtt smároltam.
– Te jó ég ugye nem! – Lisa majdnem sírni kezdett.
– Nem, ne aggódj ezt nézd meg! – és a kezébe nyomta a teszteredményt.
– Ezt nem hiszem el! – hitetlenkedett.
– Az előbb még majd! – és pont felállt, de jól is tette, mert Lisa egyből a nyakába ugrott.
– Most tudod, hogy mekkora mázlid van? Akár meg is halhattál volna! – és egy könnycsepp gördült végig az arcán.
– De nem halok meg! – és megcsókolta Cuddyt.
– Azt próbáld meg! – és megint megcsókolta.
– Héj, nem akarom megszakítani e romantikus pillanatot, de az anyád közeledik.
– Nem baj még úgyse mutattam be újdonsült barátnőmet! – és átkarolta az igazgatónőt.
– Ahogy akarod! De ha jól láttam Wilsontól jön szóval valószínű, tudja ki vagyok!
– Az nem baj, legalább nem nekem kellet megmondanom! – és ekkor lépett be Blythe.
– Gregory, miért nem mutattad be egyből a fiadat, Davidet?
– Hát én nem tudtam hogy mondjam el. viszont anya Lisát már ismered. – nagyon zavart volt!
– Ó igen az igazgató nő! – és kezet fogtak.
– Üdv, Mrs. House.
– Szóval Lisa a barátnőm!
– Á, mindig is tudtam, hogy ti egy pár vagytok. Greg mikor egyetemre járt és a szünetekbe hazajött mindig csak rólad beszélt.
– Anya! – a diagnoszta csak remélte hogy az anyja nem fogja ezt a témát előhozni erre.
– Jól van, jól van! – mentegetőzött. – Majd máskor elmesélem! – súgta oda a nőnek.
– Héj, nem ér a hátam mögött szövetkezni! – viccelődött House.
– Örülök hogy egymásra találtatok, a fiam soha nem volt ilyen boldog! – fordult megint Cuddyhoz.
– Anya, léci befejezed a rólam való ömlengést?! – szólt rá megint.
– Én szívesen hallgatom milyen volt apa – és most szólította először így – gyerekként.
– Én viszont azt szeretném, ha magadról mesélnél! Mondjuk, lemehetnénk a kantinba enni valamit
– Rendben – azzal David elindult a nagymamájával a büfébe.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..