London II.

Reggel House-ék boldogan keltek.
– Jó reggelt – köszönt mosolyogva Greg és szájon csókolta Lisát.
– Jó reggelt – visszamosolygott.
– Ah, ma el kell menünk Adlardékhoz.
– Legalább túl lesztek rajta, és a döntés főként Daviden áll… és ti elég közel kerültetek egymáshoz szóval szerintem nem lesz gond.
– Remélem de… – ebben a pillanatban megszólalt Greg telefonja. – Mi van?
– Ó, hallom jó hangulatban vagy csak nem történt valami? – hallatszott a vonal másik részéről Wilson hangja.
– Jelenleg az a bajom hogy hallom a hangod! – mondta gúnyosan.
– Jól van csak meg akartam kérdezni hogy, mikor jöttök vissza?
– Máris hiányzok? Ez igazán kedves! – folytatta ugyanolyan hangnemben.
– Aj, csak arra lettet volna kíváncsi hogy beszéltetek-e már Adlardékkal?!
– Nem még nem. – hallatszott Cuddy hangja is.
– Á, szia, Cuddy! – köszönt neki is.
– Helló, Wilson.
– Ma beszélünk velük, majd megyünk, szia. – és azzal lerakta.
– És mikor mentek? És legfőképp mivel? – kíváncsiskodott.
– Ja a repülőnek amivel jöttünk… szóval azzal állatokat is lehet szállítani, ezért egy nagy dobozba beleraktuk a mocikat és ráragasztottunk egy matricát mi szerint a dobozban nagy testű állat van és több mint 100 kiló.
– Őrült vagy!
– Őrült zseni vagyok!

***

A másik szobában Dave-ék is ébredeztek. Lassan kinyitották a szemüket, felöltöztek, és a folyosón találkoztak szüleikkel.
– Épp itt volt az ideje, hogy kijöjjetek! – mondta Greg a szokásos hangnembe.
– Na akkor menjünk le reggelizni aztán Show Time. – szólt Dave.
– A motorok a reptéren vannak – mondta House.
– Csak voltak! Idehozattam őket. Ti jöttök? – kérdezte a lányoktól.
– Nem hinném hogy ez jó ötlet, mi addig vásárolgatunk meg ilyesmi.
– Oké akkor elvigyünk titeket a Plázába? – kérdezte Greg.
– Az jó lenne – mondta Rachel. Majd kimentek a parkolóba.
David Hondája fehér volt a tankon egy vörös ördög, és a motor többi részét a fekete és a piros játéka díszítette. Lisa felült Greg mögé, Rachel pedig Dave mögé.
A fiúk letették a lányokat a Plázánál és mentek tovább.

***

Az utca előtt direkt rágyorsítottak és akkora hanggal voltak, hogy abban a bizonyos házban egy 40-es férfi elkezdett zsörtölődni.
– Azokat az elmebetegeket, akik így motoroznak le kéne csukni! – morgott magában Richard David nevelőapja.
– Túlzásba viszed, a gyerekek mindjárt felkelnek. – mondta Miranda,
– Épp itt lesz az ideje, 11 óra van.
– És vasárnap, hadd aludjanak! – védte a gyerekeket David nevelő anyja.
– Majd mikor vissza kell menniük az iskolába akkor, meg majd nem tudnak felkelni.
– Tényleg David felöl már egy jó ideje nem hallottunk semmit. – és épp ekkor csöngettek. Most mászott le a lépcsőről egy 7 év körüli szőke barnaszemű kisfiú kocsis pizsamában.
– Kinyitom! – mondta lelkesen Zack.
– Jaj, törpe ne ilyen hangosan! – mondta a 15 éves Emily aki, szintén szőke haját próbálta rendbe szedni.
– Mondta már, hogy ne ívd így az öcsédet! – szólt rá az apja.
Zack kinyitotta az ajtót és hírtele nagyon boldog lett, amint meglátta Dave-et. Egyből a nyakába ugrott.
– Héj, Zack. – szólt rá – Szállj már le rólam! – szólt rá szigorúan.
– Bocsi. – és berohant a konyhában, ahol a család többi tagja ült.
– Anya, anya itt van Dave! – örvendezett.
– Miért beszélsz marhaságot fiam?
– Ami azt illeti most tényleg nem mondott hülyeséget! – szólalt meg mögöttük az említett fiú.
– David nem is mondtad, hogy haza jössz! – mondta Miranda miközben átölelte a fiút. És csak akkor vette észre az igen magas égszínkékszemű barnahajú sánta borostás embert. Dave is észrevette, hogy nevelőanyja a vérszerinti apját nézi.
– Ja, anya ő House az orvosom és az… – nem tudta végig mondani, mert anyja közbevágott.
– Oh, nagyon hálásak vagyunk Dr. House.
– Szívesen. Elvégre csak kellet segíteni a saját fiamnak – gondolta.
– Nagyon köszönjük, hogy visszahozta! –mondta Richard. – Richard Adlard.
– Gregory House – és kezet fogtak.
– Felmegyünk, lerakom a bőröndöm aztán vissza, jövünk. – majd elindultak a lépcső felé. Mikor már senki nem hallotta őket Greg odasúgta a fiúnak.
– Mi a francnak van ennyi lépcső!
– Eddig nekem sem volt vele bajom. – pont odaértek David szobájához. – Na gyere!
A falak kékek volt. Poszterek, amelyeken kocsik, motorok és egy némelyiken bikinis csajok voltak. Az íróasztal alatt volt a gép, rajta pedig a két monitor egymás mellet. Volt két nagy polc. Az egyiken DVD-k a másikon, pedig videó játékok. A monitorhoz volt hozzákötve a playstation.
– Az igen, a szobád inkább egy informatikuséhoz hasonlít mintsem egy dokiéhoz.
– Ja ezeket én vettem de ez nem minden. – és akkor kinyitotta a három szekrény egyikét.
Be volt polcozva, a közepén pont szemmagasságba volt egy nagy keverő pult. Mellette a hozzá való fejhallgató. A felette lévő polcon dobozok volt.
– Mi ez a sok doboz?
– Kábelek. – mondta unottan.
És az alatta lévő polcon volt egy csomó CD.
– Te jó ég, mennyi CD-d van?
– Nem t’om, nem számolom.
– És mi van a másik két szekrényben!
– A középsőben a ruháim a másikban meg az orvosi cuccok.
– Na ezt megnézem, milyen orvosi cuccok?
– Azért nem nagydolog csak néhány apróság. – és a nagy szekrény két ajtaját kitárta.
– MR-gépet nem tartasz? – kérdezte flegmán. – Minek tartasz… – majd levett egy kis dobozt, ami televolt kis üvegcsékkel. – antibiotikumot, migrén elleni gyógyszert, különböző méretű injekciós tű, morfiumot? Mi van még itt mikroszkóp, sztetoszkóp…te jó ég műtőasztal nem kell? – hitetlenkedett.
– Hé, az előbb azon akadtál ki, hogy keverőpult van a szekrényben, most meg azon hogy morfiumot tartok?
– Ugye tudod, hogy ez nem fog hozzám beférni?
– Megoldjuk! De menjünk le. – majd kimentek a szobából és megint leszenvedték magukat a lépcsőn.
Mikor lementek a nappaliba hírtelen minden szem rájuk szegeződött.
– Neked mióta van botod? – kérdezte Emily lenézően. Emily és David sosem voltak jóban a fiú állandóan húzta az agyát.
– Mióta itt vagyok, a bot nálam van, max. nem tűnt fel.
– Amúgy az a kis dög szétrágta a kedvenc cipőment, ha nem csinálsz vele valamit én kihajítom.
– Ha csinálsz valamit Kevinnel lekódolom a telódat meg a laptopodat, és akkor majd hisztizhetsz!
– Hé, Dave, most jöttél vissza, nem kéne vele így beszélni, és a kutya tényleg mindent összerág! – szólt rá erőteljes hangon Richard.
– Ja persze, megint én vagyok a hibás, pedig ez a…! – Greg nem akarta hogy balhé legyen így is lesz elég nagy, ha benyögi hogy a David apja így leállította.
– Dave, hagyd!
– Jó, úgy is mindegy! – Miranda őszintén meglepődött, a fiú soha nem hallgatott rá vagy Richárdra. – De ha már itt járunk, hol van Kevin? Kevin! – ordította el magát. A kutyus az udvaron volt és az ajtóra szerelt macskaajtón keresztül be is jött. Még hogy bejött?! Berohant, ahhoz képest, hogy milyen kistestű kutya, úgy rohant, mint egy agár. És a nagy lendülettől akkorát tudott ugrani, hogy Davidnek hírtelen el kellet kapnia.
A kutya elkezdte nyalogatni.
– Na, Kevin hagyd abba! – szólt rá kedvesen.
– Úgy látszik, van akivel tudsz kedves lenni Rachelön kívül.
– Te meg velem meg Cuddyval.
– David nagyon szereti a kutyáját, Kevin csak az ő kezébe marad meg. – mondta mosolyogva Miranda.
– Szerintem Greget is bírja! A kutyák szag alapján ismerik meg az embereket. – majd David átnyújtotta őt apjának.
– Add ezt a dögöt! – és átvette a kis Westie-t. A kutya nyugodt volt. Nem mozgott. Egy idő után megszaglászta majd őt is megnyalta. – Na jó, visszaadom! – és a fia kezébe nyomta.
– Nagyon összeszoktak Dave-vel – mondta gyanakodva Richard.
– Mire gyanakszik? – kérdezte szintén gyanúsan.
– Még nem tudom… – a fiú vágott közbe.
– Akkor rá segítek. – majd elővett a zsebéből egy papírt.
– Mi az? – kérdezte Mr. Adlard és már ki is vette volna a kezéből de a fiú elhúzta az iratot.
– Cö-cö-cö – ingatta a fejét – Előbb találgassunk szerinted, mi van a papíron? – szemtelenkedett a fiú. Gondolta most megteheti, ha kiabál vele House úgy is megvédi.
– Ne szórakozz velem, add ide fiam!
– Első, ne hívj a fiadnak, mert ez nem igaz és ezt ti is tudjátok, másodszor még nem tűnt fel hogy a szám és az egész arcberendezésem a szememről már nem beszélve tiszta olyan, mint Greg-é, azért van itt, mert az orvosom és a vérszerinti apám. Egyszerű volt rá jönni, a papír a kulcsos fiók alján volt. Csak Emily hullám csatja kellet és ki is nyitottam, az igazi anyám levelében az áll hogy azt szeretné ha ÉN dönteném el hogy kivel akarok lenni, és nem kértem volna meg House-t hogy jöjjön velem ha nem mellette akarnék lenni.
– Hona veted ezt a marhaságot! – hazudott továbbra is a férfi.
– Még most is tagadod, ezt nem hiszem el, itt a DNS-teszt direkt csináltam, egy másikat, mert az elsőt álnéven futattuk le. – lehajította a papírt az asztalra idegesen. Majd mikor nevelőapja felkapta a papírt, megnézte és ijedt fejet akkor gyorsan fojtatta. – pozitív.
– Orvos vagyok, tudom mit kell nézni egy DNS-teszten és azt is hogy-hogy kell megcsinálni. – állt ki fia mellet.
– Akkor sem viheti el csak úgy! – mondta morcosan Richard.
– Ó, dehogy nem ha ő is karaja… – Greg mondatát Dave egyből befejezte.
– És én is akarom. Ő olyan, mint én, ha bunkó vagyok, nem küld el pszichiáterhez, csak elfogadja hogy nem bírom megállni hogy ne szóljam meg az idióta embereket.
– Akkor csak így elmész? Itt hagysz 13 év után? – mondta könnyeivel küszködve Miranda.
– Jobban járok, ha vele lakok, olyan lesz, mintha a legjobb barátommal élnék, és nem én leszek mindenért a hibás! – a mondtat ennél a felénél nevelőapjára nézett. – Úgy hogy… nem t’om, hogy hogyan, de elviszem a cuccaim, még ma. Ja és amúgy sokkal jobb fej, mint te nem olyan szigorú. – fordult megint a Richardhoz.
– Mint például?
– Látod azt a fehér mocit piros és fekete mintákkal a fekete motor mellet. Na az-az enyém. Látod itt a jogsim. – majd az orra alá nyomta a kis kártyát.
– Maga felelőtlen! – mordult Richard Gregre.
– Le tehette a jogsiját, ha volt olyan fejlett mint egy 14 éves. És volt olyan így meg van az engedélye kis motorra. Ja és mellesleg lediplomázott… – érvelt House a szokásos stílusban.
– Maga bunkó – szólt közbe Emily
– Lassú a felfogásod, járj kisegítő suliba, vagy ha süket vagy akkor vegyél hallókészüléket. Dave mondta, hogy olyan vagyok, mint ő, pontosabban fordítva. Ő olyan mint én.
– Ne beszéljen így a lányommal! – mondta szigorúan a másik férfi.
– Ne beszéljen így a fiammal! – reagált egyből a diagnoszta majd farkas szemet néztek.
– Na jó a ruháimat össze tudom szedni, a keverőpultot meg az orvosi cuccokat meg majd elvitetjük taxival. – szólt közbe a fiú.
– Jó ötlet… – ám ekkor megcsörrent a telefonja – Mondjátok! – a csapat volt az.
– 29 éves nő, légszomj izületi fájdalom és láz! – sorolta a tüneteket Foreman. Erre David is visszajött.
– Lehet szarkoidózis. – szólalt meg Taub.
– Pontosan csak lehet. csináljanak… – a mondatot David felezte be.
– MR-t PET szent. Ja és teszteljék le szarkoidózisra.
– Süketek, hallották Dave-et. – mordult rájuk House, akkor hallotta hogy a mappák becsukódnak és a vonal megszakad.
– Ez meg mi volt? – értetlenkedett Zack és Emily egyszerre.
– Lediplomázott, a neve előtt most már ott van a Dr..
– Ja persze én meg színésznő vagyok. – hitetlenkedett a lány.
– Hát ne hidd el, leszarom mit gondolsz. Összeszedem a cuccom és lelépek ennyi. – majd elindult felfelé.
– Miért jó az magának hogy egy nyugodt család életét felbolygatja.
– Én sem így terveztem. 3 héttel ezelőtt lesz egy 12 éves betegem, az eset végén kiderül, hogy ő a fiam amit egy DNS teszt igazol is. De egyáltalán nem bántam meg sőt, örülök hogy a fiam olyan mint én megért engem és én is őt, mind ketten azért vagyunk olyanok mint amilyenek mert szigorúak voltak velünk és nem értettek meg minket. De mi ezt egy rövid mondattal szoktuk letudni.: Az apánk cseszett el minket. A perelni akarnak hajrá, de Dave anyjának levele szerint neki kell dönteni… – mondta Greg.
– Ez semmit nem jelent, lehet hogy a bíróság azt mondaná hogy nem alkalmas
a gyereknevelésre. – vágott közbe a másik férfi.
– Hé, annyiszor voltam már bíróságon, mint maga a helyi kocsmában megnézni a meccset.
– Ezek szerint sokszor volt bajban, ez csak nekünk lenne jó. – érvelt Richard.
– Csak hogy minden pert megnyertem, még egy rendőr ellen is. Nem hiába vagyok ÉN korunk legnagyobb koponyája, vagyis az ország LEGJOBB diagnosztája.
– Ja persze.
– Várj! – szólt közbe Miranda. – Mit is mondott hogy hívják?
– Na végre hogy valakinek feltűnt. Dr. Gregory House.
– Te jó ég Richard ő tényleg az ország legjobb diagnosztája. Nemrég hallottam róla. A Princeton-Plainsboróban dolgozik. És oda szállították Davidet is.
– Látja semmi értelme perelni. – vágta rá House.
– Akkor is tennünk kell valamit. – vitatkozott tovább a férj.
– Minek, elég volt az, amit az előbbi vita mutatott. Maga úgyis jobban szereti a saját gyerekeit, mint a neveltet ezért kivételezik velük. Semmi értelme, annak hogy David itt maradjon. – emelte fel a hangját a diagnoszta.
Erre már egyik szülő se tudott mit mondani.
Dave lejött két bazi nagy bőrönddel, nagyon óvatosan hozta őket.
– Mi van benn? – kíváncsiskodott Zack.
– Az egyikbe a keverő pult, a másikba a gépház meg a két monitor – lerakta őket majd visszament, a másik két szintén nagy bőrödért. De ezeket nem a szokásos módon hozta le.
Az egyiket csak simán lelökte a lépcsőn.
– Na én biztos nem fogok lépcsőzni, még megfájdul a lábam! – azzal ráült a másik bőröndre és lecsúszott. Mikor leért a lépcsőn mindenki kérd nézett rá.
– Még van egy bőröndöm. – fordult House-hoz majd visszament. Ezt is szintén óvatosan hozta le
Zack már szóra nyitotta a száját de nevelt bátyja megelőzte.
– Orvosi cuccok. Most már szükség lesz rá. – de már megint visszament és lehozott egy kosárlabdát meg a hátára vett egy Nike hátizsákot.
– Mi van a háti hátizsákban? – kíváncsiskodott Greg.
– Laptop, teló, game-boy, meg más hülye dolog, amivel elfoglalom magam.
– Aha – csak ennyit mondott. És ebben a pillanatban dudáltak.
– Megjött a taxi elvinni a cuccot. – szólt David, majd kiment miközben maga után húzott két bőröndöt. Eltelt vagy tíz perc, mire minden csomagot bepakoltak. House-ék felszálltak a motorra, Dave még utoljára elköszönt majd elszáguldtak.
A lányok már a szobában voltak.
Másnap haza is utaztak.

***

Eltelt egy hónap. Lisa nagy nehezen bemesélte az igazgatótanácsnak hogy igenis szükségük van Davidre. A team az elején nehezen kezelte azt, hogy egy 13 éves srác dönt akkor, ha apja nincs ott. De végül kénytelenek voltak elfogadni a tényt, hogy bizony ez a tini fiú többet tud, mint ők.

VÉGE

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..