Örüljek vagy sírjak?

Egy tavaszi reggelre ébredtek New Jerseyben Princeton lakói. Persze, hogy is lehetne szép a reggel egy morcos és sánta dokinak, Dr. Gregory House-nak. Ez a reggel is olyan volt, mint a többi. Kikapott egy fekete zakót egy kopott farmert és egy kevésbé gyűrött inget. Felpattant motorjára és elszáguldott a Princeton-Plainsboro Kórházba.
– Dr. Cuddy! Milyen csinos ma reggel! – mondta House miközben végigmérte a nőt tetőtől-talpig.
– House! – kezdte az igazgatónő fáradt hangon. – Csak egyszer ne késnél.
– Lehetetlen, amit kérsz – mondta színpadiasan – akkor elmaradna ez a kedves beszélgetés. – és azzal elvonult a lift felé. Cuddy csak a fejét rázta, majd ő is elvonult az irodájába.

***

Ez alatt a diagnoszta felért a kis csipet-csapathoz. Amely már egy új esetet tanulmányozott.
– Üdv, angyalok – mondta viccelődve a férfi.
– Jó reggelt, Charlie – mondta Foreman belemenve a játékba.
– Új eset… – kezdte 13, de Taub belevágott a szavába.
– 12 éves fiú. Folyik a vér a szájából füléből és az orrából – tért a lényegre Taub.
– Király, akkor akkor csináljanak egy MR-t valószínű belső vérzés itt azt írják egy kosár meccsen esett össze. Aztán anyuci viheti is ööö Londonba.
– Nincsen itt semmilyen rokona amúgy nincs belső vérzése – mondta 13.
– Már megvolt az MR? – nézett furcsán House.
– Nem, de azt mondta… – kezdett bele Foreman.
– Á, szóval nálunk a betegnek MR-es szeme is van és ráadásul egy gyereknek.
– Én csak ezt mondtam… – folytatta a férfi.
– Hogy egy 12 éves gyereknek van orvosi diplomája? – vágott főnöke a szavába.
– Elvégezték a sürgősségin egy alap vizsgálatot és a gyereknek igaza volt, mintha magát látnám kicsiként – folytatta erőteljes hangon a Foreman.
– Ja tényleg hasonlít magára és nem csak külsőleg – mondta cinikusan Remy.
– Mert? – nézett értetlenül a férfi.
– Mert olyan mogorva cinikus és bunkó, mint maga – válaszolt a nő.
– Bírom a srácot – tett egy önelégült mosolyt és kezdte érdekelni a fiú, de aztán eszébe jutott valami. – tényleg azt mondta, nincsenek itt a szülei. Akkor gondolom Cuddy dönt az orvosi kérdésekben.
– Nem. Wilsont bízták meg a szülők – mondta Taub.
– Hogy-hogy? – döbbent le a főnökük.
– Úgy, hogy a gyerek igazi anya betege volt, csak meghalt és Wilson által került a nevelőszülőkhöz gyerek – válaszolt a csapat legrégebbi tagja.
– Ó, hát köszönöm, hogy voltak olyan kedvesek megemlíteni. – azzal szúróst szemet vetett rájuk, majd kiviharzott az irodából egyenesen az onkológushoz.

***

– Te nem is mondtad, hogy a te vagy az új esetem megbízott gyámja? – rontott be az irodába egy széles mosollyal és lehuppant kedvenc kanapéjára.
– Igen én vagyok, de ne bízd el magad mert minden választásodat orvosi indoknak kell alátámasztania, másfelől, Dave is ért valamennyit az orvostudományhoz.
– Ja a csapat már közölte, hogy azért nem csinálnak MR-t mert a kölyök azt mondta, hogy nincs belsővérzése – mondta ezt cinikusan.
– Most hiába vagy vele ilyen lenéző, nagyon is ért hozzá ahhoz képest, hogy csak 12 éves… – De mielőtt Wilson folytathatta volna House cinikusan felhorkantott. Amire az onkológus kérdőn nézett barátjára.
– Ez meg mi volt? – kérdezte Gregtől.
– Mi mi volt?
– Ez a horkantás?
– Nem szerettem a 12 éveseket főleg amelyik 1998-ban született.
– Minden 12 éves 1998-ban született.
– Na mindegy, amúgy miért te intézted a gyerek örökbefogadását? – váltott témát a sánta férfi.
– Azért mert az anyja az én betegem volt és a tumoron már a besugárzás sem segíthet, és mert az anyja a szülés után egyből örökbe adta mert neki csak bár hónapja volt.
– Aha – lepődött meg a férfi.
– De House ha elmered neki mondani engem tuti beperelnek – mondta Wilson idegesen.
– Nem vagyok akkora szemét – mondta még mindig elgondolkodva mikor eszt észrevette gyorsan kijavította magát.- De sosem tudhatod – erre a megjegyzésre Wilson csak a fejét rázta majd, hogy visszavágjon megjegyezte.
– Te vagy akkora bunkó, hogy egy ilyen talpraesett gyereket is megbőgess és beszólogass neki – ezzel azt akarta elérni, hogy Houset megpróbálta fogadásra manipulálni, és ez sikerült is.
– Jó, fogadjunk két óra klinikai rendelésbe, hogy a gyerekkel képes vagyok elbeszélgetni – tudta, hogy a férfi manipulálni akarja, de érdekelte a srác és ugye a “nagy Gregry House”nem látogat beteget pláne nem olyat amelyik nem töltötte be a 18 – at. Wilson egyből beleegyezett és büszkeség töltötte el, hogy terve sikeres volt.

***

– David, kérlek ne mocorogj – mondta a mikrofonba 13.
– Bocsi, csak viszket a fejem.
– Az meg mi a franc? – nézett furcsán a monitorra 13.
– Én nem látok semmit – nézett értetlenül Foreman.
– Hát épp ez az.. – mondta Taub, de Remy fejezte be a mondatot.
– Ott izomnak kéne lennie. – felpattantak és kiszedték a gépből, Daveet és Taub és a nő elindult megkeresni főnöküket. De mielőtt kivehették volna Foreman észrevett egy agyi elváltozást és beleszólt a mikrofonba, hogy még ne vegyék ki.
– De miért? – nézett kérdően 13 Taubra.
– Mert valami elváltozás van az agyba. – azzal visszamentek a többiek, a fekete férfinak igaza volt. Kinyomtatták a képeket és elindultak az irodájukba, és nagy szerencséjükre a diagnoszta épp ott volt.
– Mizu, mit találtak? – kérdezte House.
– Némi hiányosságot – mondta szarkasztikusan Foreman.
– A combjában gyakorlatilag nincs izom és van egy agyi elváltozás is. – Jelentette a helyzetet – Taub.
– Ez érdekes csináljanak agybiopsziát! – mondta House miközbe a képeket nézegette.
– De hát az elváltozás túl közel van az idegekhez és ha rosszul sül el a dolog akkor idegkárosodása is lehet. – akatt ki Foreman.
– És ehhez kell Wilson és Cuddy engedélye is.
– Sajnos a két legemberszeretőbb! Megalakíthatnák a “Ne legyünk racionálisak mert nem vagyok képes elviselni a bűntudatot” – című klánt amibe persze Cameron is benne van – mondta felgmán majd rácsipogott Wilsonra, hogy jöjönn az igazgatói irodába egy kis szócsatára.

***

– Nem! House nem csinálhatsz biopsziát! – jelentette ki Wilson.
– Wilsonnak igaza ezt nem teheted lehet, hogy agyi károsodása lesz. – jelentette ki ellentmondást nem tűrően Cuddy.
Én is tisztába vagyok vele, de ha nem ez akkor egy agyműtét ami persze sokkal veszélyesebb. – folytatta a vitát Greg. Mindenki elgondolkozott mit is kéne tenni. Mire Wilson megszólalt.
– Legyen – mondta lemondóan.
– Na, de Wilson – mondta Lisa azzal a “nem tudom elhinni” nézéssel.
– Ugyan Cuddy valamit tenni kell, és ez még mindig jobb, mint az agyműtét.
– Hihetetlen, hogy House mond egy érvet és te egyből belemész.
– Jó talán igazad van, de akkor mondj jobbat. – kiabáltak egymással, de erre az onkológus utolsó kijelentésére nem tudott mit mondani.
– Csináld – és ekkor már a bámuló diagnosztához fordult.
– Kösz mami. – és rácsipogott a csapatra, hogy meg van az engedély Wilson eközben kiviharzott az irodából Cuddy pedig megtörten ült le a kanapéra és lassan érezte, hogy egy gombóc formálódik a torkába majd megjelent arcán az első könnycsepp. A mit a diagnoszta ki is szúrt.
– Mi a baj? – kérdezte meglepetten és halkan.
– Semmi. De most kérlek menny el. – kezdte Lisa szipogva.
– Na ne csináld már. – és kérdőn nézett a nőre.
– Még soha nem veszekedtünk ekkorát Wilsonnal – mondta megadva magát. A férfi közelebb ment.
– Ugyan Wilson mindig beteget személyesen kezet ha még tényleg személyes is valamennyire. – majd közelebb hajolt a és átölelte a nőt. Cuddynak nagyon jól esett a férfi közelsége beletemette arcát a diagnoszta mellkasába és egy kicsit megnyugodott.
– Jamy fiú mindig megbocsát és én is kihúztam a gyufát – mondta zavartan és alig halhatóan. Az igazgatónő már nem sírt és talán
a szeme sem volt piros. ekkor elhúzódott tőle, de így pont bele nézett a férfi tengerkék szemeibe. Mindig is ez vonzotta a férfiba annyira. És ilyenkor nehezen tudott ellenállni neki. A férfi is nagy vágyat érzett a nő iránt, de tudta, hogy mutassa ki érzelmeit, de ezeket az érzelmeket magának se merte bevallani. A gondolatmeneteket egy ajtócsapódás szakította meg Rachel. Cuddy és House szétugrott.
– Szia, kicsim – mondta ezt kicsit zavartan.
– Szia, anya.
– Helló – köszönt a diagnoszta egy erőltetett mosollyal.
– Üdv – köszönt udvariasan, de nem akart kislányosnak tűnni mert már csak 12 éves.
– Na én akkor megyek – és kiment az irodából.
– Ki volt ez? – kérdezte a lány anyjától.
– Csak egy alkalmazott – mondta Cuddy kicsit zavartan.
– Alkalmazott – hitetlenkedett a lány. – Mi van köztetek? – kérdezte mosolyogva.
– Semmi. Én is is Greg House a világ legbunkóbb embere – majd gúnyos mosoly ütött ki arcán. De Rachel még mindíg kérdőn nézett anyjárn.
– Összevesztem az egyik baráttal és kollégával. És ő egy percre az emberi oldalát mutatta.
– Értem – mondta beletörődve.
– És mi volt a suliban. Semmi, de összetalálkoztam House csapatával a folyosón akik épp egy egy gyereket vittek valahova. A srác nagyon helyes volt.
– Á, te biztos David Adlar doktorról beszélsz. Ő House új betege.
– Biztos… – mondta, de anyja bele vágott a szavába.
– Sajnos, ki kell ábrándítsalak, mert Londonban él – mondta sajnálatát kimutatva, de hogy megnyugtassa lányát folytatta – szerintem, ha jobban megismernéd, nem érdekelne ennyire.
– Miért? – kérdezte anyját.
– Mert bunkó és cinikus mindenek racionálisnak kell lenie náluk.
– Náluk? Mire a többesszám?
– Csak eszembe jutott, hogy House is pont ilyen.
– Te belezúgtál ebbe a pasiba! – jelentette ki kíváncsian.
– Nem vagyok belezúgva! – mégis érezte, hogy elpirult lánya kijelentésére.
– Aha?! Én meg most jöttem le a falvédőről.
– Na jó tetszik, de csak ennyi és ezzel lezártam a témát.
– Oké – jelentette ki mosolyogva Rachel.
– Van házid? – vette elő Cuddy az anyakártyát.
– Nem már nincs , de most megyek ki a kórház udvarára.
– Csak ne sokáig. – Persze Rachelnek esze ágában se, volt a kórház udvarra menni inkább a helyes beteghez akinek már megvolt az agybiopsziája, és az ágyában feküdt.
– Helló – köszönt Dave-nek.
– Helló. Új kezelés ez tetszik – vonogatta szemtelenül szemöldökét. A mire Rachel csak elmosolyodott.
– Nem csak láttam ahogy visszahoznak és gondoltam benézek, ha nem zavar.
– Nem – mondta egykedvűen nem akarta, hogy a lány észre vegye érdeklődik iránta.
– Amúgy milyen betegség miatt vagy itt.
– Nem tudom, de elméletileg az ország legjobb diagnosztája kezel.
– Még nem jött be hozzád? – nézett hihetettlenkedve.
– Nem, de ami azt illeti engem igazán csak a tudása érdekel. Azt mondják elég bunkó és, hogy őt csak a rejtély érdekli. Ez tetszik benne. – erre Rachel elmosolyodott. – Most mi olyan vicces? – kérdezte, Dave flegmán, de erre még jobban nevetett.
– Pont olyan vagy mit ő. Még a szemetek is ugyanolyan árnyalatú – erre Davidnak eszébe jutott valami.
– Mi az?
– Nekem csak nevelő szüleim vannak és az anyám meghalt láttam a papírokat anyám szekrényében. De az apámról nem volt semmi. És a szem szín hasonlóság nem túl sok ha lefényképeznéd nekem és idehoznád…- De ebben a pillanatban lépett be az érintett.
– Helló, Greg House. Csak azért jöttem mert lóghatok 2 órát az ambulanciáról ha dumcsizok veled – s ekkor vette észre alányt.
– Nem kéne a betegekre nyomulni. Amúgy meg nekem mindegy.
– Maga az orvosom ugye. És gondolom csak azért akar lógni mert nem szereti a csöpögő orrokat.
– Ahogy mondod. De megjött a biopszia eredménye és a teszt Cetamint mutatott ki. Szóval minden össze állt, de előtte kéne némi nyálminta és egy álnév – mondta úgy, mintha ez olyan megszokott lenne.
– Minek? – vágott közbe Rachel.
– Csak. Szóval nyisd ki a szád – és egy fültisztítóval nyálmintát vett – kösz.
– De minek a nyál – kérdezte David.
– Mert neki is feltűnt hasonlóság és kell a DNS-teszthez – vágott közbe Rachel.
– Hogy itt mindenkinek van orvosi diplomája? – viccelődött, de végül komolyra fordítva aszót hallkan megszólalt – ezt nem kéne reklámozni, és azzal ki ment a kórteremből és elindult a laborba. 2 nap múlva meg is lett az eredmény. De mielőtt kibontotta volna elgondolkodott, hogy ki is az a rákos nő majd eszébe jutott valami “12 éve valami miatt nagyon ki volt akadva, és elment berúgni az egyik kedvenc bárjába ahol egy csinos nő ült, sherry-t iszogatva. Azután csak arra emlékszik, hogy egy idegen ágyban ébredt és, hogy másnapos volt” majd kibontotta az eredményeket és nagy meglepetésére pozitív lett. Nem tudja mit csináljon örüljön vagy inkább szomorkodjon. De úgy döntött, hogy rajta és, Daveen kívül nem kell senkinek tudnia az egészről. Eközben David egy végleges műtéten esett át aminek eredmény lábfájdalom és az, hogy sokkal okosabb lett, mert helyretették azt a kis elváltozást az agyában ami nyomott egy ideget.

VÉGE AZ ELSŐ RÉSZNEK

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..