Tartsuk titokban

Miután House felfogta, hogy van egy fia, úgy döntötte meglátogatja David-et és beszél vele. Mikor beért a kórterembe, a csapat épp közölte Dave-vel, hogy még egy hétig benn kell maradnia megfigyelésre. Mikor a diagnoszta belépett, a team tagjai meglepetten nézték főnöküket.
– Maga mióta látogat betegeket?! – kérdezte flegmán Foreman.
– Amióta maga úgy döntött, képes együtt dolgozni 13-mal.
– Oké, szerintem kibírom ezt az egy hetet a kórházban. – szólt közbe a beteg.
– Rendben. Jobbulást! – mondta Chase és azzal kiment a többiekkel együtt, de mielőtt kiért volna az ajtón vissza fordult – Maga nem jön.
– Maga szerint csak azért jöttem be a beteghez, hogy megnézzem, hogy közli a jó hírt?! – mondta szarkasztikusan. Erre a válaszra furcsán nézett a fiatal szőke orvos, de végül kivonult. A folyosón mindegyik azon agyalt mit beszélhet House egy GYEREKKEL.
– Szerinted mit mondhat neki? – szólalt meg végül Taub.
– Nem tudom, de nagyon furcsa volt, mintha aggódna – ezzel lezárta a dolgot és mentek rendelni, mert nincs beteg.

***

– Szóval megjött a DNS-teszt eredménye – És azzal átnyújtotta.
– Pozitív – mondta halkan és zavartan az apjának aki legalább olyan zavart volt. – És, hogyan tovább?
– Nem tudom. Te mit szeretnél? – kérdezett vissza Greg.
– Őszintén, veled maradni! – jelentette ki magabiztosan, de még mindig ott volt a zavartság a hangjában. Félt, hogy elutasítást kap azért is szeretett volna a vér szerinti apjával maradni, mert, House nem szólna rá, hogy ágyazz meg, öltözz fel normálisan, csináld meg a házit, kapcsold ki a gépet…, mert tudta, hogy ha Greggel lakna az olyan lenne mintha a legjobb barátjával lenne, mert House olyan mint ő.
– Rendben. De nem vagyok egy minta apa! – mondta egy kicsit meglepetten, de mégis val, ami boldogság töltötte el.
– Épp ez a lényeg, a csapatod mesélt rólad és minta csak rólam mesélnének, egyszer kérdeztem a suliba milyennek gondolnak. Az volt a válasz, hogy bunkó, cinikus, szókimondó és olyan aki képtelen bármilyen érzelmekre, a tanáraim is bunkóztak már le.
– Nos ezek szerint tényleg olyan vagy mint én, és most már okos is.
– Hallottam már, volt olyan beteged is aki 16 évesen lediplomázott. – Dave.
– Igen, de mire célzol ezzel.
– Tudod, érdekel az orvostudomány és, ha már úgyis itt vagyok egy hétig, akkor akár behozhatnád a régi könyveidet.
– Honnan veszed, hogy megvannak a régi könyveim és mondjuk nem égettem el?
– Onnan, hogy ahhoz is lusta vagy, hogy tüzet rakj.
– Ez igaz! Majd holnap behozom. De most muszáj mennem még a végén azt hiszik, hogy jószívű lettem.
– Jó addig elolvasom az orvosi szaklapokat… – de befejezni már nem tudta, mert, az apja a szavába vágott.
– Meg majd bejön hozzád a kis Rachel is – és azzal kivonult a kórteremből.

***

– Helló, Wilson.
– Dolgozok, neked is ezt kéne! – mondta legjobb barátjának az onkológus.
– Nincs kedvem, de csak azért jöttem, mert megyek haza majd jövök.
– És miért nekem mondod? – nézett furcsán Wilson.
– Mert nem akarok Cuddyval beszélni, mert akkor mehetnék rendelni.
– Vagy, mert tetszik és neked és nem vagy képes beismerni.
– Viszlát Wilson – terelte a témát House és meg sem várva a választ ki ment az ajtón. Haza motorozott és elővett egy nagy dobozt a gardróbja aljából. kiontotta a dobozt és ahogy tervezte ott volt benne a sok egyetemi könyv, füzet, sőt a dolgozatai és a diplomája is, felkapta a dobozt, ami nem tett túl jót a lábának, és belerakta a kocsi csomagtartójába.

***

Wilson épp House-t várta mikor száguld be motorjával, de nagy meglepetésére az öreg kocsijával jött vissza, az onkológus már ment is a barátja parkolójához.
– Te azért mentél haza, hogy lecseréld a motorod a kocsira.
– Nem – vágta rá egyből, és a felkapta a kocsi csomagtartójából dobozt, amit már újra lezárt, hogy ne kutakodjon benne senki.
– Mi van benne? – kérdezte James olyan kíváncsian mint egy óvodás.
– Semmi, és mielőtt elkezdenél faggatni nem mondom el, de igazán segíthetnél felvinni tudod nekem csak egy kezem szabad. – és azt a kezét mutatta fel amelyikben a bot van és Wilson kezébe nyomta a dobozt.
– Te jó ég! Téglát raktál ebbe a dobozba!? – Wilson.
– Aha! Úgy gondoltam megnagyobbítom az irodámat.

***

Wilson a lerakta a dobozt az asztal közepére, ahol a csapat ült. House a tábla elé húzott egy széket és elkezdett rajzolni egy női testet.
– Szerintem túl nagy a hátsója! – jelentette ki 13 viccelődve.
– Mert ez Cuddy, ezzel a szexi rajzzal akarom levenni a lábáról, hogy ne kelljen rendelnem – folytatta Greg.
– Szerintem nagyobbak a mellei! – jelentette ki David az ajtóból, aki már fel volt öltözve – egy farmer, és egy póló volt rajta meg persze bot a kezében, amit az ápolóktól kapott.
– Most, hogy mondod, tényleg! – ezt House olyan természetesen mondta, mintha normális lenne, hogy David ott van.
– Még nem mehetsz haza! – jelentette ki Taub.
– Nem is akartam, csak idegesített az a ruha.
– De nem szabad elhagynod a szobát! – folytatta Chase.
– Hagyják már, nem mindegy mit csinál? Messzire úgyse tud menni.
– Kac-kac, nagyon vicces, de te se, a kocsid nélkül – és Dave meglóbálta House kocsikulcsát.
– Látják! A kis sunyi már lopkod is! – mondta viccelődve House. Dave leült az egyik székre és magához húzta a dobozt.
– Gyors volt. Azt mondtad holnap hozod be.
– Igen, de unatkoztam – felelt fiának Greg. Közben a többiek értetlenül nézték a párbeszédet, közben a fiú kibontotta a dobozt a kocsi kulccsal és elővett egy röpdolgozatot.
– Na nézd már. A híres diagnoszta röpdolgozata hármas lett.
– Ahogy mondod, röpdolgozat, és mivel nem mondta, hogy írunk nem is tanultam, és még így is hármas lett. – erre a team felkapta a fejét és megkérdezték szinte egyszerre.
– Milyen röpdoga?? – erre David odadobta nekik és elkezdett kutakodni.
– Te tényleg semmit nem dobtál ki! – És elkezdte felsorolni, amit talált a dobozban. – Könyv, könyv, könyv, füzet, munkafüzet…
– Ahha! Ezt kerestem – És elővette apja ellenőrzőjét. – Gregory House – olvasta a fel a címkén lévő nevet – nézzük a figyelmeztetéseket.
– Hogy veted rá, hogy behozza – kérdezte Remy, mert a többiek nm tudtak megszólalni a meglepettségtől, hogy a főnökük így össze barátkozott a beteggel.
– Valahogy – mondta titokzatosan a fiú – szóval ott tartottam, hogy… aha FIGYELMEZTETÉSEK. Neked 15 beírásod volt…!
– Aha és mind azért, mert beleszóltam az órába és, mert lehülyéztem a tanárt.
– Gondoltam – és eltette az ellenőrzőt felvette dobozt és elindult. – Na megyek, átviszem a szobámba.
Oks – és rajzolt tovább a fehér táblán. – Egész művészi – és tett egy önelégült mosolyt.
– Az. De mi volt ez az egész – kérdezte Foreman.
– Semmi. Csak behoztam neki a könyveimet. – House.
– Minek?
– Mert kellett neki.
– Ja, és maga olyan nagylelkű szokott lenni!
– Én mindig is ilyen nagylelkű voltam – mondta House színpadiasan, és a választ nem várta meg csak kiment az irodából a táblát támaszkodva.
– Az meg minek? – kérdezte Chase.
– Mondtam, hogy ezzel veszem le a lábáról Cuddy-t. És kiment egy ördögi mosollyal az arcán.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..