Mindenki hazudik

Írta Bastet

Későre járt az idő. A Princeton-Plainsboro Gyakorló Kórház folyosója csendes volt és kihalt. Csupán egy takarító pakolászott a szertárban.
– Váá, valami idióta már megint összekeverte a takarítószeres szekrényt az iktatóval! Az ilyen marháknak a szemészeten lenne a helye és mi betegség esetén csak rájuk számíthatunk. Hová tart ez a világ? – mérgelődött az orra alatt motyogva.

Az éppen ügyeletben lévőkön kívül már mindenki hazatért. Mindenki, Gregory House-t kivéve. Irodájában ült és idegesen dobálta nagyméretű labdáját a falnak. Nincs egy hónapja, hogy visszatért a Mayfield Pszichiátriai Intézetből. Úgy tűnt mindenki örül neki, hogy a morcos diagnoszta újra köztük van. Mindenki, kivéve Lisa Cuddy. Majd bele őrült, hogy az utóbbi hetekben a rideg elutasításon és a síri csenden kívül semmilyen érzelmet nem tudott kicsikarni főnökéből. Torkig volt már azzal, hogy a nő csak elsétál, akárhányszor beszélni akar vele. Torkig volt a gyilkos pillantásokkal és az egyre gyakrabban alkalmazott szarkasztikus megjegyzésekkel, amit Cuddy akkor alkalmazott, ha társaságban mégis kénytelenek voltak szót váltani. A nő nem volt önmaga és House nem értette, miért viselkedik így. Úgy érezte ezt még ő sem érdemli meg. Különösen nem azok után, amin keresztülment. Érezte, ahogy a düh egyre inkább kitörni készül belőle. Ebből az érzésből is elege volt már, egyszer és mindenkorra tisztázni akarta a nővel a dolgot. Megragadta a kulcsait és a parkoló felé vette az irányt.

***
Lisa Cuddy egy bögre, forró teát szorongatva kuporgott a kanapéján. Szemét végighordozta a szoba tárgyain, de nem talált semmit, ami lekötötte volna. Képtelen volt bármire is koncentrálni. Állandóan ő járt a fejében. De miért gondol folytonosan éppen őrá? Gyűlölte a férfit. Minden áldott alkalommal, amikor az eszébe jutott, könnyek szöktek a szemébe és igen nagy erőfeszítésébe került kordába tartania az érzelmeit. Rettenetesen gyűlölte őt. Nem tudta kiverni a fejéből azt az érzést, hogy elárulták. Igen, pontosan így érzett, amikor meglátta annak a másik nőnek a karjaiban. Úgy érezte, legalább száz darabra törték a szívét.

Abban a pillanatban megfogadta, hogy örökre elfelejti a férfit. Soha többé nem akarta újra felszínre engedni azokat az érzelmeket. A szeretet, amit House iránt érzett az elmúlt évek során szép lassan és fokozatosan szerelemmé változott. Eltökélte, hogy ezt egyszer és mindenkorra eltemeti magában. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de a saját érdekében meg kell próbálnia. Azzal, hogy állandóan ezen tépelődik, úgysem fogja megoldani a dolgot egyszerűbb, ha simán maga mögött hagyja az egészet.

***
Fél órával később House motorja már Cuddy háza előtt állt. Behúzta a kéziféket és elfordította a kulcsot. Leszállt a járgányról és az ajtóhoz vezető ösvény felé indult. A düh mozgatta minden izmát, ez elég volt ahhoz, hogy botját a motoron hagyja. Látta, hogy a nappaliban ég a lámpa így nem fogta vissza magát, amikor dörömbölni kezdett az ajtón.

***
Cuddy-t mennydörgés szerű hang térítette magához. Eltartott pár percig mire rájött, hogy a hang az ajtó felől jön. Semmi szüksége nem volt társaságra, és volt egy balsejtelme, hogy ebben az éjszakai órában csak egy ember képes ekkora dirrel-durral közelíteni, mégpedig House. Áldotta az eszét, hogy ezen az estén Rachelt elvitte a szüleihez. Feltápászkodott a kanapéról és elindult az ajtó felé. Még az utolsó pillanatban is táplálta a remény sugarát, hogy nem az a valaki áll az ajtóban, akire gondol, de sajnos az élet nem ilyen kegyes. Gyűlöletének tárgya pont ott állt az orra előtt. House az ajtókeretnek támaszkodva várta a bebocsátást. A nő zöldeskék szemében zavar és megvetés tükröződött. Szinte felnyársalta a férfit. Pont arra volt most legkevésbé szüksége, hogy House-t lássa.

– House – mondta szárazon.
– Cuddy – hangzott a legalább olyan száraz válasz. – Beszélnünk kell.
– Épp készültem lefeküdni, nem várhat ez holnapig? – És már csukta is be az ajtót.
Erre House bedugta a cipőorrát az ajtónyílásba, hogy keresztülhúzza a nő terveit.
– Nem, nem várhat. – mondta és benyomakodott az előszobába.

Lisa küldött felé pár villámot és egy bosszús sóhajt, majd becsukta mögötte az ajtót. Álltak ott egymást méregetve, a már szebb napokat is látott előszobában, amikor House mogorva arckifejezéssel az arcán, de mégis természetes hangon megkérdezte:

– Miért haragszol rám, Mami?
– Ezt meg honnan veszed? – nézett rá Cuddy kötekedő szemekkel.
– Haragszol rám és tudni akarom, hogy miért?
– Nem haragszom rád. – próbálta közömbös hangon hazudni a nő.
– Akkor miért viselkedsz velem így?
– Miért, hogy viselkedem veled? – Ettől a kérdőre vonástól még jobban feldühödött.
– Ó, kérlek! Tudod, te azt nagyon jól. Alig szóltál hozzám amióta visszajöttem. Ha beszélni próbáltam veled, mindig találtál valami hülye kibúvót.
– Elég elfoglalt vagyok. Ha még nem tűnt volna fel, egy kórházat kell igazgatnom! – rivallt rá Cuddy védekezőn, holott tudta, hogy a vád jogos volt.
– Ennyire azért nem foglal le a kórház. – kelt ki magából House.

Cuddy csak állt a fal mellett, hallgatásba burkolózva, miközben tekintetével a parkettát pásztázta.

House vett egy mély lélegzetet mielőtt újra megszólalt, remélve, hogy valamicskét tompítani tudja az indulatot, ami egyre inkább kitörni készült belőle. Tett egy lépést Cuddy felé.
– Történt valami, amíg távol voltam?

Lisa villámsebesen kapta fel a fejét. Idegei pattanásig feszültek. Nem hitt a fülének. Milyen jogon kérdez tőle House ilyeneket? Különben is mi köze hozzá? Meglehetősen szíven ütötte az egész kialakult szituáció.

– Rachel felnőtt és férjhez ment, mégis mi történhetett volna? – fakad ki ellenségesen Lisa. – Túlságosan el voltam foglalva azzal, hogy megmentsem a segged és az engedélyed.
– Igen, a seggem… meg azt a csomó pénzt, amit a kórháznak, hozok, mint az ország legjobb diagnosztája!
– Ha ez érte a köszönet, akkor legközelebb szólj, hogy ne vesződjek vele!
– Aha, szóval ez az! Ezért vagy mérges! Mert nem kaptad meg érte az elismerést!
– Ha valóban ennyire kicsinyesnek hiszel, akkor tényleg egyáltalán nem ismersz House.
– Akkor mondd el, hogy mi a baj. – kérte a férfi, immár inkább csalódottnak nevezhető hangon.
– Elég szomorú, hogy magadtól nem jössz rá. – mondta Cuddy, egy kicsit már lecsillapodva. Az ablakhoz sétált, hogy addig se kelljen House-ra néznie.
– Ó, ne játszd ezt a női szart velem! – kapta föl újra a vizet a férfi és a nő után lépkedett. – Honnan a pokolból kéne tudnom, hogy miről beszélsz? Soha nem beszélsz az érzéseidről, csak beletemetkezel a munkába!
– Csak mert a munkám sokat jelent a számomra, az azt jelenti, hogy más már nem is érdekel, igaz?
– Tudod, hogy nem így értettem. – House hangját ezúttal keserűség járta át. Csak állt némán a nő mellett és várta a reakciót, de Cuddy nem szólt egy szót sem.

Lisa ebben a pillanatban, ott tartott, hogy már nem tudott és nem is akart mit mondani. Némán bámult ki az ablakon, bele a sötét éjszakába. Egyik kezét zsebre dugta, míg a másikkal nyakláncát piszkálta céltalanul. Úgy tűnt, hogy mindjárt esni fog. És valóban, egy perc múlva apró esőcseppek kezdtek kopogni az üvegen. Egy pillanatra becsukta a szemét, majd egy sóhaj kíséretében megfordult és elindult a bejárat felé. House követte őt.

– Azt hiszem ideje indulnod. – mondta csendesen, miközben keze már a kilincset markolta. Ahogy ott állt és a szemébe nézett, House olyan szomorúságot látott főnöke tekintetében, amit azelőtt soha. Gyönyörű szemének zöldje most valahogy sokkal sötétebbnek tűnt, ahogy a távozását várta.

– Nézd, – próbálta lecsendesíteni a hangját House – fogalmam sincs, hogy mi játszódik le benned ebben a pillanatban, de bármi legyen is az, nyilvánvaló, hogy nem fogod elárulni. Azonban akármi is az, ígérd meg, hogy nem lesz hatással a munkánkra.
– Hát ez szép! Mindent a kórházért, igaz? Mikor lettél, Te ilyen minta beosztott? – érezte, ahogy a düh újfent kitörni készül belőle. – Én fedeztem a hátad, míg Te újabbnál újabb hóbortokat találtál magadnak! Ki vagy Te, hogy ítélkezz fölöttem? Nem én felejtettem el pár hónap alatt, hogy kik a barátaim!

A nő kirohanása szinte ledermesztette a férfit. Lassan kezdett összeállni számára a kép, kezdett minden apró részlet értelmet nyerni. Végre világossá vált számára, hogy többről van itt szó, mint egy egyszerű köszönetnyilvánításról. A Lydiával való kapcsolata a kulcs. De miért? Miért van ez a kapcsolat ilyen hatással Cuddyra? Az agya szép lassan emésztgette a gondolatot, majd a válasz, amellyel végül előállt, szinte megszédítette őt. Alig merte elhinni. Habár nem mondta ki egy az egyben, de a célozgatások, az utalások, mindent egyértelművé tettek. House visszahőkölt a hirtelen érzelmi sokktól, ami most hurrikánmód végigsöpört rajta. Hosszú ideje próbált már minden érzést visszafojtani, amit a nő iránt érzett, mivel tudta, hogy azok soha nem találnának viszonzásra. Ám most, hogy felfedezte a nő felé tanúsított vonzalmát, az egész szituáció hihetetlenül elviselhetetlennek tűnt.

– Ó… szóval innen fúj a szél. – mondta csendesen. – Féltékeny vagy Lydiára.

Miért lesznek a férfiak rögtön egoisták, ha rájönnek, hogy egy nő érez irántuk valamit? – tette fel magának a költői kérdést Lisa. Miért nem veszi észre, hogy sokkal többről van itt szó, mint egyszerű féltékenységről. Ennek ahhoz semmi köze. Ez bizalomról, hűségről és szeretetről szól. Valamiről, amiben hitt, hogy mindketten osztoznak, csak épp egyikük sem mutatja ki. Nyilvánvalóan tévedett.

– Szélcsend van. – szerelte le House-t egy szarkasztikus megjegyzéssel Lisa.

Ismét hátat fordított neki. Nem akart a férfire nézni. Érzékei teljesen fel voltak pörögve. Hallotta House nyugodt, normál légzését, érezte az illatát, még a testéből áramló hőt is. A férfi jelenléte, mindig ilyen hatással volt rá. Volt egy része, ami kétségbeesetten kívánta őt, de nem akarta, hogy teste elárulja, mi játszódik le benne. Nem akarta, hogy House észrevegye.

– Akkor meg mi van? Mondd a szemembe, hogy az egész nem Lydia miatt van, és már itt sem vagyok, de ne hazudj nekem!

Most mi tévő legyen? Mit mondhatna? Hisz igaza van. Valóban Lydia miatt volt dühös. Mérges volt, mert úgy érezte, hogy House elárulta őt, ráadásul egy olyan nővel, akit alig ismer. Mérges volt, hogy House nem bízott benne eléggé, nem hitte, hogy a hülye folyosós bejelentése után még megbocsát neki. Nem akarta, hogy a férfi mindezt megtudja. Tudta, hogy teste bármely pillanatban elárulhatja gyengeségét és erre volt most legkevésbé szüksége, hogy elgyengüljön. Egész életében küzdött és keményen harcolt. Nem engedheti meg, hogy érzései kockáztassák azt, amit eddig elért.

– Istenem, hogy én mennyire gyűlöllek! – mondta hidegen, miközben szinte elveszett House végtelenül kék szemeiben.
– Ha gyűlölni akarsz, hajrá, de ne kínozz ilyen szarságokkal, csak mert fölhúztad magad, és ne próbáld tagadni az érzéseidet!
– Tagadni, amit érzek?! Ez meg mi a fenét akar jelenteni? – kérdezte Lisa felháborodottan.
– Ó, kérlek, nagyon jól tudod, hogy miről beszélek. Arról, ami kettőnk közt van.
– Nem tudom, hogy Te melyik bolygón élsz, de a levegőn kívül semmi nincs köztünk és soha nem is lesz!

House szinte már nevetségesnek találta, ahogy a nő tagadni próbálja a nyilvánvalót. Ha nem jelentene neki semmit, akkor nem viselkedne így. Elhatározta, hogyha szavakkal nem megy, majd bebizonyítja igazát máshogy.

– Te is nagyon jól tudod, hogy ez hazugság. – vágta oda fogcsikorgatva.
– Tőlem akár, azt is hiheted, hogy agyamra ment a lupusz, az sem változtat az igazságon! – replikázott egyből Cuddy, miközben megpróbált távolabb kerülni a férfitól.

Ebben a pillanatban House elkapta a csuklóját és határozott mozdulattal az ajtónak nyomta a nőt. Cuddy csapdába esett. House karja mindkét oldalon elzárta az útját és magas szikár teste is csupán egy centire volt tőle. Összeszorított foggal próbálta beküzdeni a térdét a férfi lába közé, de House lehetőséget sem adott rá hogy kigáncsolja. Feje egyre közeledett a nőjéhez, de az még mindig próbált ellenállni a követelődző ajkaknak. Ekkor House jobb kezének mutatóujjával Cuddy álla alá nyúlt és határozottan megemelte a nő fejét. Ez a szorítás, bár nem volt kellemes, mégis kevésbé tűnt fájdalmasnak, mint az esetleges ellenállással együttjáró fájdalom.

Nem volt menekvés. Már semmi nem akadályozta House-t abban, hogy megcsókolja. Cuddy érezte a férfi forró ajkait a sajátján, amint erőszakosan és szenvedélyesen kényszerítik, hogy kinyissa a száját. Megpróbálta megharapni, de nem járt sikerrel és egy pillanatnyi figyelmetlenség elég volt House-nak ahhoz, hogy ezt a maga javára fordítsa. Így még erőteljesebben és határozottabban tudta csókolni. Ebben a pillanatban másik keze is önálló életre kelt. Centiről centire siklott végig a nő testén, érzékien és lassan. Ujjának minden érintése, mintha apró tüzeket gyújtott volna a bőre alatt. Szájának íze pontosan olyan volt, mint amilyenre emlékezett. Amikor először megcsókolta, éppen ugyanitt. Ugyanilyen érzések törtek belőle elő akkor is. Most azonban nem akart ezeknek engedni, különösen nem azok után, ahogy a férfi viselkedett vele. Amikor House megtörte a csókot és lassan fölemelte a fejét, Lisa szemei még mindig csukva voltak és minden ízében heves bizsergés járta át. Nagy levegőt kellett vennie mielőtt ki tudta nyitni a szemeit, és anélkül tudott a férfira nézni, hogy tekintete elárulta volna azt, amit valójában érzett. A váratlan erővel feltörő vágy minden porcikáját felkorbácsolta. A férfi kék szemei belefúródtak az övébe. Ekkor hatalmas pofon csattant a borostás arcon és kihasználva a meglepetés erejét Cuddynak sikerült kicsusszannia az őt fogvatartó kezek közül. Csak az járt a fejében, hogy minél messzebb kerüljön House-tól és annak vágytól felhevült testétől.

– Hogy merészelsz megcsókolni?! – rivallt rá a férfira kipirult arccal, miközben kézfejével a száját törölgette. – Ne merészeld mégegyszer!

– Miért? Félsz, hogy azt jobban élveznéd? Ez azért van, mert be vagy indulva rám! – mondta csipkelődve House.

Tekintetét eközben szándékosan végighordozta Cuddy bársonyos bőrén és gömbölyű idomain. A vékony anyagból szőtt lenge topp, remekül kiemelte a nő szabályos kebleinek alakját. Cuddy pulzusa megemelkedett és szíve össze – vissza kalapált. Ahogy ott állt House szemeinek kereszttüzében úgy érezte, hogy a férfi a puszta tekintetével levetkőzteti, de minimum keresztül lát az őt fedő ruhadarabokon. House soha nem érzett még ekkora vonzalmat a nő irányába, mint abban a percben. Teljesen be volt indulva és Cuddy haragja csak olaj volt a tűzre, ami méginkább fölkorbácsolta a vágyait.

– Nem. – felelte esetlenül, mert szíve még mindig nem akart szabályos ritmusban verni.
– Szerintem, igen. – mondta House komolyan, miközben direkt a nő szemébe nézett.

Cuddy nem állta sokáig a tekintetét, hisz ez volt az egyik gyenge pontja és nem akarta, hagyni, hogy House kihasználja ezt. Hisz ki tudna ellenállni azoknak a hihetetlenül kék szemeknek!

– Ó, kérlek. Ne légy nevetséges. Még akkor sem, ha te lennél az utolsó férfi a földön. Gyűlöllek! – vágott vissza Lisa mérgesen. Persze már abban a pillanatban tudta, hogy ez hazugság, amikor kimondta. Dehogy gyűlölte! Sose tudta volna gyűlölni! Azt gyűlölte, amit tett. Elárulta. Mindig is hitte, hogy van valami speciális közöttük, valami kimondatlan kötelék, ami akkor is összeköti őket, ha nem tesznek semmit. Ez a kötelék semmisült meg abban a pillanatban, amikor lefeküdt Lydiával és ezt nem tudta neki megbocsátani.

– Öregszel. Ezt ma már mondtad egyszer és már akkor sem hittem el. Félsz. Élvezted, és ez megijeszt.
– Menj a pokolba House! – vágott vissza Cuddy, mintha még a gondolattól is irtózna, pedig még soha nem volt annyira tisztában az érzéseivel, mint ebben a pillanatban.
– Kösz nem, már jártam ott. Nem valami barátságos hely.
– Micsoda pech!
– Szerelmes vagy belém, csak nem mered bevallani. Ismerd be!
– Ha jól emlékszem, amikor legutóbb erre próbáltál rákényszeríteni valakit, egy ólomüveg ablak bánta. Figyelmeztetlek, hogy a fejed közelebb van, mint az ablakom és jobban célzok, mint Wilson. És különben se akard megmondani, hogy mit érzek! – mondta Cuddy éllel a hangjában. – Semmit nem tudsz az érzéseimről és nem is érdekel!
– Ebben nagyon tévedsz, nagyon is érdekel. Ha nem így lenne, már rég nem lennék itt. Csak próbállak megvédeni.
– Nincs szükségem a védelmedre – fakadt ki Lisából, aki szinte már a sírás küszöbén állt. – Nincs szükségem tőled semmire!
A benne felhalmozódó méreg és fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni. Megint menekülőre fogta és inkább hátat fordított House-nak. House nem hitt a fülének. Nem gondolta volna, hogy a nő még ezek után is képes ilyen rideg hangon beszélni vele. Halkan Cuddy mögé lépett és a vállára tette a kezét, majd határozottan maga felé fordította a nőt.

– Mit csi…- de a mondat végét egy erőszakos csók fojtotta belé.

House elkapta a csuklóját, karjait a feje fölé emelte és a falnak döntötte. Száját a nőére tapasztotta és szenvedélyesen megcsókolta. Cuddy hiába harcolt ellenne, hiába rángatózott és vonaglott, House nem eresztett. A nő ellenállása csak mégjobban felpiszkálta a benne izzó szikrát, még szenvedélyesebben csókolta. Olyan volt ez, mint amikor a macska játszik az egérrel. Finoman megharapta a nő felső ajkát, hogy az végre kinyissa a száját, így most már nyelve is jobban kivehette a maga részét a játékból. Indulatos volt, vad, követelőző már már majdnem erőszakos. Nyelvük őrült csatába kezdet, szinte felfalták egymást. Mindkét felet a düh vezette, az táplálta őket, küzdöttek, harcoltak, bántani akarták a másikat. Visszavágni a kapott sebekért. House egyik kezével elengedte Cuddy csuklóját és végigsimított a hátán. Nem állt meg a derekánál. Kifinomult zongorista ujjai értették a dolgukat és önálló életre keltek. Addig izgatta, simogatta a nőt, míg a köztük lévő ruhák rétegei teljesen feleslegessé váltak.

Nem volt szó arra, amit érzett. A szenvedély, ami átjárta a testét, csak egyre nőtt, és nőtt. Végül már túl fáradt volt az ellenálláshoz. Most saját teste vált árulójává, visszautasította agyának parancsait. Maradék józanságát is elvesztette, amikor House szintén felhergelt teste a falnak nyomta. Testét majd szétfeszítette a vágy! A kitűnő diagnoszta pillanatok alatt felmérte a helyzetet és tudta, hogy most már bátran elengedheti a nő másik kezét is. Az így szabaddá vált keze akadálytalanul simogathatta a nő nyakát, miközben nyelvük tovább folytatta a megkezdett háborút. Cuddy hirtelen vágyat érzett, hogy magában érezze a férfit, saját bőrén akarta érezni másik felhevült testét. Egész testén érezni akarta, tenyerének érintését. Olyanok voltak, mint két kitörni készülő vulkán. House most rögtön akarta a nőt és érezte, hogy Cuddy is ugyanerre vágyik. Pillanatok alatt megszabadította őt sortjától és apró tangájától, miközben a nő kitapogatta farmerjának zipzárját. Ajkuk egy pillanatra sem vált szét. Már csak egy boxer választotta el őket egymástól, de az is seperc alatt a padlón kötött ki a többi ruhadarab mellett.

A fal nyújtott nekik támasztékot. House megemelte Cuddy-t és könnyű, karcsú testét megtartva beléhatolt. Az egyesülés pillanata elmondhatatlan volt. Lisa felnyögött, félig a megdöbbenéstől, félig a gyönyörtől. Feje hátrahanyatlott az élvezettől, miközben House a nyakába fúrta az arcát. Borostája kellemesen izgatta bársonyos bőrét. House heves buzgalommal tette a dolgát. A fejük fölött lógó kép is beleremegett szenvedélyes együttlétükbe. Olyan intenzitással szeretkeztek, hogy pár pillanattal később eddig soha nem tapasztalt szenzációs érzés hullámzott át kifáradt testükön. Cuddy már nem foglalkozott holmi korlátokkal, illemmel; csak átadta magát az érzésnek és hagyta, hogy az élvezet hangjai kitörjenek belőle. Percekig álltak ott egymást szorítva és próbálták visszanyerni az uralmat testük fölött. House gyengéden leengedte Cuddy-t, hogy az saját lábaira állhasson. Lisa karjai azonban még mindig a nyakára fonódtak.

House belenézett a nő szemébe, amely most a szerelemtől volt elhomályosult, homlokán apró izzadságcseppek ragyogtak.
– Lisa – motyogta, miközben homlokát a nő homlokához érintette.

Légzésük, pulzusuk lassan visszaállt a normális értékek közé.

– Greg, – suttogta Cuddy – sajnálom. Sajnálom, azt a sok szörnyűséget, amit a fejedhez vágtam.
Meglehetősen rosszul érezte magát azért, ahogy a férfit büntette.

– Semmi baj, – felelte House, miközben csukott szemmel élvezte a nő bőrének és parfümjének illatát, ami átjárta érzékeit – többé már nem számít. Homlokon csókolta Lisát, majd beletúrt a hajába, hogy megpróbálja a rakoncátlan hajtincseket a legszebb orvosdékán füle mögé rendezni. Mikor próbálkozását végre siker koronázta, két tenyerébe vonta a nő arcát.

– Szeretlek Lisa. – mondta egy csók kíséretében.
– Én is szeretlek Greg. – jött a válasz egy gyengéd öleléssel.

House picit eltolta magától Cuddy-t és a szemébe nézett.
– És most mi legyen? – kérdezte picit aggódva.
– Vigyél az ágyba. – kapta meg a kacér parancsot.

House mosolyogva bólintott.
– De csak ha vállalod a bot szerepét… Az előbbi kis mutatványod elég rendesen betett a lábamnak. – mondta még mindig mosolyogva, bár azért látszott, hogy most vesz tudomást arról a fájdalomról, amit egyéb esetben már jóval korábban megérzett volna.

Lisa bűnbánó, de sugárzó arccal bújt House hóna alá, hogy a hálóba vezesse. Egy lépéssel az ágy előtt azonban a férfi megállította. Tudta, hogy itt már elég, ha csak az egészséges lábára helyezi a testsúlyát, ezért ölbe kapta Cuddy-t és óvatosan az ágyra fektette. A szoba sötét volt, csupán a hold sugarai szűrődtek be kíváncsian az ablakon. Lisa fölhajtotta az ágytakarót, majd miután megszabadultak a néhány magukon felejtett ruhadarabtól bebújtak a lepel alá. House végre minden ellenállás nélkül simíthatta végig a számára oly drága testet. Cuddy nem is sejtette, hogy a szőrösszívű doki képes ilyen óvó gondoskodással viszonyulni valamihez. A kényeztetés nyomán úgy érezte, hogy a Paradicsomba került. Hosszú ujját végigfuttatta a nő finom vonalú ajkain, mielőtt gyengéden megcsókolta. Ebben a csókban nyoma sem volt a korábbi durva követelődzésnek. Lassú volt, édes és érzéki. Ujjai közben igyekeztek a nő minden porcikáját felfedezni és kényeztetni.

House életében először adni akart valamit. Feledhetetlen gyönyörrel akarta megajándékozni Lisát, be akarta gyógyítani a korábbi sebeket. Kényeztetni és szeretni, csak ez járt a fejében. Persze ő maga is élvezte a dolgot, hisz hány férfinek adatik meg, hogy tenyerével végigpásztázza Lisa Cuddy orvosdékán feszes, izmos hasán az apró, pihés szőrszálacskákat, vagy kezébe vehesse gyönyörű formás kebleit. Előbb egyik, majd másik halmocskára adott csókot, miközben borostás állával a végtelenségig izgatta a nő rózsaszín mellbimbóit.

– Lisa – suttogta, és úgy mondta ki a nő nevét, mint a legédesebb szót a világon.
Ahogy fölé hajolt, érzékeit betöltötte a férfi testéből áradó kellemes és tiszti illat. Kinyújtotta a kezét és végigsimította a House férfias, kisportolt testét. Imádta, hogy kezei egész túrát járnak be, miközben az ízlésesen kidolgozott izmokat fölfedezik. Élvezte, hogy House bőre milyen érzékenyen reagál apró csókjaira, nyelvének minden érintésére. Különösen a mellkasa bizonyult érzékeny területnek. Biztonságérzet töltötte el, ahogy a férfi fölé magasodott. Kezével megfogta House tarkóját, szenvedélyesen beletúrt a hajába és magához húzta őt. Újabb forró csókban forrtak össze. Szerette, ahogyan House csókol. Nem bírta kiverni a fejéből a forró, édes ajkakat. Semmi más nem járt a fejében csak, hogy újra és újra érezhesse a férfit.

Második együttlétük, lassabb, hosszabb és sokkal bensőségesebb volt, mint az első. House Cuddy lábai közt térdelt, és amikor a nő készen állt, lassan belé hatolt. Pillanatra megállt és csak próbált betelni evvel az érzéssel. Az érzéssel, ahogy a nő teste szorosan körülöleli a számára oly becses tagot. Ha lehet Csuddy most még gyönyörűbb volt, mint egyébként. Kicsit visszahúzódott és élvezte, amint ennek következtében Lisa száját halk nyögések hagyják el; majd újra belé nyomult. Cuddy könnyedén felvette House ritmusát s egyenletes, harmonikus mozgásuk közben, együtt ízlelgették a kéjt. Az eső azóta is egyenletesen kopogott odakinnt, kellemes háttérmuzsikát biztosítva ezzel a szerelmeseknek. Ahogy az eső mégjobban rákezdett, ők is ritmust váltottak, egyre közelebb és közelebb jutva a csúcshoz. House egyre gyorsabban adagolta a szerelmet, miközben Cuddy huncut szavakat suttogott a fülébe. Lisa érezte, hogy közel van a csúcshoz, minden izma megfeszült. Egy pillanatra találkozott a tekintetük és, ahogy elmerültek egymás szemében úgy következett be mindkettőjük számára a csoda. House kimerülten, de boldogan zuhant a nő karjai közé, de vigyázott nehogy súlyával véletlenül fájdalmat okozzon neki. Cuddy gyengéden tartotta őt a karjaiban, miközben arcát finom csókokkal halmozta el. Pár percig voltak ebben a helyzetben, amikor House óvatosan legördült róla. Lisa most a férfi még mindig picit ziháló mellkasán nyugtatta forró arcát. Hallgatták egymás lélegzését, szívverését, az esőt, a fákat, ahogy koronájuk közt fütyül a szél.

– Bárcsak hamarabb elmondtam volna neked! – suttogta alig hallhatóan House.
– Micsodát? – kérdezett vissza Cuddy, miközben körmével apró köröket rajzolt a férfi mellkasára.
– Hogy mennyire szeretlek. Csak Te jártál az eszemben, míg nem voltam itt. Amikor Lydiával voltam, akkor is azt kívántam, hogy bárcsak Te lennél. Annyira hiányoztál. Hiányzott a hangod, az hogy lássalak, a mosolyod és a nevetésed. Minden nap szörnyű volt nélküled!
– Te is hiányoztál Greg. Amíg nem voltál itt állandó aggódással teltek a napjaim és mérges voltam magamra, hogy nem mutattam ki korábban az érzéseimet. Már bánom, hogy soha nem beszéltem meg veled. Titkolóztam pedig jogod lett volna tudni.
– Hát úgy tűnik, mindketten kiválóan tudunk titkot tartani. Ígérd meg, hogy soha többé nem csinálsz ilyet!
– Ez olyan ígéret, amit biztosan meg tudok tartani.

Cuddy felemelte a fejét, hogy esküjét csókkal pecsételje meg, majd szorosan House-hoz bújt.
Becsukták a szemüket és tovább, hallgatták az eső egyenletes kopogását. Észre sem vették, hogy közben csendes, nyugodt álomba szenderültek.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..