Önuralom

Gyakran érezzük azt, hogy magányosak vagyunk, senki se figyel a sorsunkra, nincs akire támaszkodhatnánk, és aki mellettünk állna a nehéz helyzetekben. A Pricenton-Plainsboro oktató kórház dékánja, a rendkívül csinos, és gyönyörű Lisa Cuddy is ebben szenvedett. De ez ég csak történetünk eleje, ne rohanjunk annyira előre. Van időnk. Kezdjük a legelején.
Minden úgy kezdődött, hogy…

Lisa Cuddy vidáman caflatott be a kórház bejáratán. Megtette aznapi körtúráját, míg végül végre az irodájában találta magát. A számítógép azt jelezte hogy üzenete érkezett. Derűsen nyitotta meg a linket, de ahogy megpillantotta ki a feladó, egyből lehervadt a mosoly az arcáról. Dr. Thomas Peterson, a gyámhatóságtól Rachel ügyében. Elolvasta az üzenetet elejétől a végéig, amiben közölték vele, hogy a kislány édesanyjának rokonságából akad jelentkező, aki a gyámja alá venné a gyereket. Cuddy dermedten ült a székében. Meg sem bírt mozdulni. S lassacskán patakokban kezdtek hullani a könnyei. Pár perccel később arra eszmélt fel hogy az iroda ajtaja kicsapódik, és legidegesítőbb alkalmazottja House jelenik meg rajta.
– Szeretnék egy… – kezdett volna követelőzni, mikor megpillantotta Cuddy kisírt szemeit.
– Zavarok??? – kérdezte House a tőle nem megszokott tapintatossággal. Cuddy nem válaszolt, csak felállt, és átölelte House-t, azt a férfit akit már hosszú hosszú évek óta szeretett. Ez az érzelem kölcsönös volt. A diagnosztát meglepte ez a gesztus, de viszonozta. Pár percig még így álltak.
– Mi a baj? – tért a lényegre Greg.
– Most kaptam egy üzenetet Dr. Petersontól, amiben… amiben közölték hogy, hogy elveszik tőlem Rachelt – s a nőnek megint eleredtek könnyei, közben egy cseppet sem enyhített szorításán. Úgy ölelték egymást mint még soha senkit. House kezdte egy kissé feszélyezve érezni magát, s végül sikerült rávennie a nőt hogy leüljön. Cuddynak remegni kezdtek a lábai, az arca pedig falfehér lett, és majdnem elájult. House lélekjelenlétének köszönheti hogy nem esett a földre.
– Hazaviszlek!!! – ajánlotta fel House, semmi hátsószándék nélkül.

Este tíz óra volt mikor Cuddy házához értek. Nem szálltak ki rögtön, csak bámultak maguk elé a nagy sötétségbe. Míg végül Cuddy törte meg a csendet.
– Maradj velem!!! – kérte Lisa.
– Miért?
– Mert félek, és szeretlek – Cuddy szinte már dadogott.
– Én is szeretlek – a nőt nagyon meglepte a férfi válasza, de örült hogy érzései kölcsönösek.
– Akkor velem maradsz?
– Igen – s egy csókban forrtak össze. A csók egyszerre volt romantikus és szenvedélyes. Rachelért már az “új szülő” ment a bölcsődébe.
– Hozol nekem egy takarót? – kérte House a nőt.
– Nem.
– Ő jó. Nem fontos! Nem kell takaró! – mondta Greg kissé zavartan.
– Nem úgy értem! Azt akarom hogy velem aludj!!! Az ágyban – láthatólag ő is zavarban volt.
– Biztos hogy ezt akarod? – ment biztosra House.
– Igen kérlek!!!
– Rendben – zárták le a témát, és elvonultak a hálószobába. Cuddy közelebb araszolt a férfihoz, s egymás karjaiban aludtak el. Így telt el még pár éjszaka, és arra lettek figyelmesek hogy járnak. Lisának sikerült belenyugodnia hogy Rachelt elvesztette.

Kilenc hónappal később Wilson telefonált House-nak, hogy Lisának elfojt a magzatvize. Siettek ahogy tudtak. Egy héttel később egy nő, és egy férfi boldogan tartott hazafelé újszülött kisfiúkkal.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..