Részletek Cuddy naplójából

Írta Betty

Ma megint megbántott! Nem tudom, miért teszi ezt! Állandóan sérteget. Közben pedig tudom, hogy bejövök neki. Állandóan engem fixíroz, és azok a szexista megjegyzései! Ha más mondaná mindezt, biztos megbántódnék. De tudom, tőle ez bóknak számít.
Nos, már megint csinált nekem egy halom papírmunkát! Egyszerűen megőrölök tőle! Amit velem csinál, azt már nem bírom. Hol vérig sért, és a lelkembe tapos, hol pedig bókol nekem! Rajtunk, nőkön nem lehet elmenni? Hát akkor rajta menjen el valaki, ha tud! De mindezek ellenére magam sem értem miért, de nagyon vonzódom hozzá. Jobban, mint bárkihez. Arra vágyom, hogy magához szorítson, és csak öleljen, csókoljon. Vágyom, hogy egy nap azt mondhassam neki: „Gyere haza, Drágám!”. Tudom mindez őrültség! De hisz ő őrjít meg! Teljesen! Szinte megbabonáz azokkal a gyönyörű kék szemekkel! Ma is belenéztem a szemébe, és szinte megszűnt számomra a világ. Semmit nem láttam, nem halottam rajta kívül. Szerencsére még időben észbe kaptam, így nem vehette észre. Vagy csak én hiszem, hogy nem vette észre. Lehet, hogy ez már több egyszerű vonzalomnál? Nem az lehetetlen! Nem lehetek szerelmes Gregory House-ba! Vagy mégis? Mégis, hogyan szerethetek bele egy olyan emberbe, aki folyamatosan megbánt engem? Ezt nem tudom megérteni. Néha tudom kezelni bántó megjegyzéseit, de gyakran túllő minden határon. Ma is ez történt. De nem tudok rá igazán haragudni. Rá, rá nem! Vannak olyan pillanatok, mikor meg tud mosolyogtatni. Mindig is vágytam egy olyan férfira, aki képes mosolyt csalni az arcomra. Akinek van humora.
Tudom, hogy ő is vonzódik hozzám. Látom a szeméből, ahogyan rám néz. Vagy rosszul olvasnék a testbeszédéből? Amikor látom a fájdalmat az arcán, egyszerűen megszakad érte a szívem, közben bűntudatom van, hogy én okoztam mindezt. Persze szerintem ő már megbocsájtott nekem, de én soha sem magamnak. Mostanában gyakran eszembe jutnak az egyetemi évek. Belőlük is azok a bizonyos napok, amiben szerepelt House. Annyira boldog voltam akkor. Ő tett boldoggá. Gyakran nem tudom, mit is kezdjek az érzéseimmel. Talán elmúlik, vagy talán egyszer viszonzásra talál… Csöngetnek, ki lehet az ilyenkor? Mindegy Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Ezt el sem hiszem. Tudom, az előbb zártam soraimat, de ez hihetetlen. Tudod, hogy ki csöngetett? House! Nem tudom, hogy mit akart, de talán ő maga sem. Mindenesetre elküldtem. Milyen jól tettem. Vagy mégsem? Lehet, hogy engednem kellett volna a vágynak és, hogy sodorjon minket az ár. Karjaiba borultam volna. Megcsókoltam volna. Aztán… Nem. Ez nem történhet meg! Akármennyire is vágyom rá, nem feküdhetek le vele. Hiszen azzal ő nyerne, és csak hencegne vele, és mindig megbántana. Nekem tartós kapcsolat kell. Neki meg csak szex. Jaj, és ha mégsem? Ha velem megváltozna? Igen, magamba bolondítanám, elvenne feleségül, én pedig gyereket szülnék neki és… Jaj, miket gondolok! Teljesen megőrültem. Na, mára tényleg zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Ma meglátogatott egy rég látott barátnőm! Nagyon örültem neki! Egyszer csak ott állt az irodám előtt! Szinte fel sem fogtam, hogy ő az. Aztán megjelent House, és egyből kikezdett vele, ott előttem. A barátnőm meg belement. Az orrom előtt flörtöltek egymással! Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék, így csak álltam ott és hallgattam. Nem gondoltam, hogy ennyire rosszul eshet az, ha hallom House-t egy másik nővel flörtölni. Szinte fájt! Féltékeny voltam a saját barátnőmre. Persze ezt senkinek nem vallanám be, tán még magamnak sem. Olyan érzések kavarognak bennem, melyeket nem is gondoltam, hogy léteznek bennem. Vagyis gondoltam, de azt nem, hogy House irányában. A barátnőmre nem haragszom, hisz ő nem tudhatta, hogy mit érzek House iránt. Szerelem lenne: ezt nem merném állítani. Nem tudom. Olyan bonyolult ez. Nem gondoltam, hogy valami lehet ennyire bonyolult. Jó lenne, ha tisztázódna bennem ez az egész, és végre elmúlna ez a bizonytalanság, amit érzek. Ez csak egy átmeneti állapot, amitől, majd egyszer meg fogok szabadulni. Igen, el fog múlni. Ebben biztos vagyok! Majd arra koncentrálok, hogy mindig bánt engem, és akkor majd elmúlik.
Igen ezt fogom tenni! Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Kész! Vége! Minden összedőlt. A barátnőm, ma randizik House-szal! De miért is érdekel ez engem egyáltalán? Nem érdekel! Legyenek boldogok! Éljenek boldogan, míg meg nem halnak! Á! Saját magam akarom be csapni? Még hogy nem érdekel! Dehogynem! Már hogyne érdekelne! Hisz ő a barátnőm és House-szal randizik. House-szal, akihez annyira szinten vonzódom, hogy az már fáj! Persze múltkor írtam, hogy a sértegetésekre koncentrálok, úgy majd kiábrándulok! Hát hogyne! Mintha ez így működne! Jó is lenne. Vagy mégsem! Mindenesetre könnyebb lenne az életem! De miért fáj ennyire? Biztos, épp most eszik ínycsiklandó vacsorájukat és közben flörtölgetnek egymással. Este, pedig, majd House hazakíséri, meglesz a jó éjt csók, meg aztán a jó éjt szex is. De ez engem miért zavar? Lisa Cuddy! Miért is zavar ez téged? Komolyan féltékeny vagy a barátnődre, mert House-szal randevúzik? Igen. De mennyire! Iszonyatosan féltékeny vagyok! Más sem jár az eszembe csak az, hogy most éppen mit csinálhatnak. De miért nem én ülök, most a barátnőm helyén. Miért nem én flörtöltem House-szal. Ez biztos bejön neki. Nem, legyen benned tartás Cuddy. Lehet, hogy jól van ez így. Kiverem őt a fejemből, elfelejtem, hogy valaha vonzódtam hozzá. Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Pár nap alatt mennyi minden történik az emberrel! Beszélgettem a barátnőmmel, és valahogy rájött, hogy House számomra több, mit alkalmazott. Nem, nem úgy kezdtem, hogy „szállj le a pasimról”! Áradozott House-ról, hogy milyen sziporkázó humora van, és milyen jól tud flörtölni. Én meg csak hallgattam szótlanul. Ez lett neki gyanús. Úristen, neked bejön ez a pasas! Ne aggódj, nem akarok tőle semmit. „Elég bonyolult így is az életem, nem akarok egy újabb kapcsolatot senkivel, bár nagyon szimpatikus a dokid. Holnap elutazom! Egyébként is csak átutazóban vagyok, de feltétlenül találkozni akartam veled.”
Milyen gonosz vagyok! Elüldözöm a saját barátnőmet. Igaz, én mondtam neki, hogy maradjon. Na, jó nem csapom be magam is. Örültem, hogy nem mondta, hogy marad. Legalább ráhajthatok House-ra! Nevetséges! Cuddy, amint ráhajt egy pasasra! Na, ez vicces! Úgysem lesz belőle semmi. Sőt lehet, hogy House-nak a barátnőm kell. Ebbe még bele sem gondoltam. Mi van, ha mégis? Akár meg is történhet! Rendben. Holnap meghódítom az én „dokimat”. Első dolgom, hogy veszek magamnak egy csinos ruhát. Elmegyek vásárolni és másnap abban megyek dolgozni. Kíváncsi vagyok, hogy én vonzóbb vagyok e neki, mint a barátnőm, addigra ő már úgy is messze lesz. Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Ma vásároltam magamnak egy csinos ruhát. Fekete színe van, így legalább vékonyít, egybe részes, térd fölé érő, feszes, elől elég mélyen kivágott ruha. Nem kihívó, de figyelemfelkeltő, vonzza a férfitekintetet.
Ma felvettem az új ruhám. Csinosnak és vonzónak éreztem magam benne, magabiztosan mentem be a kórházba. Tudtam, hogy vonzó leszek benne. Aztán teljesen magamba zuhantam. House észre sem vett. Leszegett fejjel köszönt, még csak rám sem nézett. Azonnal bementem az irodámba és a székemre rogytam. Minden megrendült bennem. Keserűséget és megaláztatást éreztem. Ennek az embernek nem én kellek. Talán a barátnőm máris meghódította. Később House óvatosan nyitott be az ajtón. Bedugta fejét és azt mondta, hogy bombariadó van, és ő már meg is találta a bombát. Sőt vállalja a bomba hatástalanítását is, ha kell. Leült az íróasztalom szélére és szemét percekig dekoltázsomon legeltette, majd kifejtette, hogy következő életében melltartó akar lenni.
House szemét ma egész nap rajtam legeltette és kaptam ám a szexista beszólásokat, melyeket bókokra vettem. Kezdtem érteni az ő nyelvét. Ha azt mondta: kibuggyan a tejcsárda, az azt jelentette, irtó szexi ez a ruci. Ma sziporkázó volt, én meg hódítottam nála. Láttam, éreztem, hogy kellek neki. Hangulatom pillanatok alatt átfordult, mintha belőttem volna magam… Végre újra felkeltettem az érdeklődését. Ma nem bántott meg! Illetve más a beszólásaitól megsértődött volna, de én tudtam, hogy e mögött mi rejlik és, hogy mit jelent. Ismét sikerült megint megnevettetnie. Nem tudom, hogy most ezután mit tegyek! Oké, a figyelmét ismét felkeltettem. De nem járhatok mindennap ilyen ruhába. Az igazgatótanács rossz szemmel fogja nézni, hisz én vagyok az igazgató. De mégis, hogy tartsam fenn a figyelmét? Kell valami új terv! Meg kell szereznem magamnak ezt a férfit! Annyira akarom. Akarom, hogy megcsókoljon, akarom, hogy magához szorítson, hogy átöleljen, és akarom, hogy mindennap együtt menjünk haza. Olyan életet éljünk, mint egy család. Tudom, ez sosem fog teljesülni, de ha mégis? Ki tudja? Az emberek változhatnak! Ó bár már ott tartanánk, hogy változnia kéne. Mert az már azt jelentené, hogy jelentek neki valamit. Többet, mint egy csinos nő. Mindig olyan lehetetlen célokat tűzök ki magam elé. De mindig teljesítem. Hátha, most is sikerül. House és én… Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Nem tudom, mit tegyek! Legszívesebben odamennék, House-hoz, és a képébe ordítanám, hogy vegye már észre, hogy kell nekem! De nem is értem! Néha úgy érzem, hogy most, mindjárt megcsókol, és érzem, hogy kellek neki. De miért nem tesz semmit? Megőrjít! Tegnap azt álmodtam, hogy kinyitottam az ajtómat, és ott állt ő, majd közelebb lépett és megcsókolt. Aztán csak sodort minket az ár. Nyakamat csókolta, én a felsőt vettem le róla. A ruhák a lakásban szanaszét hevertek, jelezvén utunkat az ágy felé. Annyira akartam őt. Levette a felsőmet, majd minden ruhadarabomat, és én is levetkőztettem. Ó, hogy milyen kívánatos volt a teste. Bezuhantunk az ágyba, és elkerültünk az önkívület határára. Többször juttatott a csúcsra, mindig más móddal. Tudta minden gyenge pontom, és szenzációs volt, minden mozdulata vágyaimat perzselte. Aztán persze csörgött az óra és visszahúzott a valóságba. Miért nem lehet ez a valóság? Állandóan ő jár a gondolataimban! Olyan szívesen megsimítanám az arcát, aztán magamhoz húznám, és megcsókolnám. Lehet, hogy meg kellene tennem! Ki tudja, még valami jó is kisülhet belőle! Á, de az nem én lennék! Nekem más módszereim vannak! De mik? Hát elég rosszak, mert nem válik be túlzottan! Jaj mit tegyek? Most lehet, hogy kétségbe esek! Azok a kék szemek! Mindig elveszek bennük! Na hátha az éj megváltoztat mindent! Álomra hajtom a fejemet. Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Megvan az új tervem! Egyszerűen csak odamegyek hozzá, és megmondom, hogy vonzódom hozzá. Igen. Meg fogom tenni! Képes vagyok rá! Összeszedem magam és elmondom! Mert ez így már nem bírom. Mit mondok neki? Behívom az irodámba, a szokásos „House az irodámba” felkiáltással, aztán ő besántikál és én megállok az asztalnál. Felé fordulok, és azt mondom: House, már egy jó ideje ismerjük egymást. Nyilvánvalóan vonzódunk egymáshoz és szerintem mindketten tudjuk, hogy ennek egy vége lehet! Igen. Ez így pont jó lesz! Vagy még sem? Annyira vágyom szorító ölelésére! De ezt nem mondhatom ki így neki! Nem, de valamit mondanom kell neki. Mindenesetre, majd behívom, az irodámba és majd ott akkor megmondom neki, ami épp eszembe jut. Ez így nem jó. Ha belenézek a szemébe, semmi nem fog az eszembe jutni. Ezt előre be kell gyakorolni! Szóval. House… Ez olyan gáz! Én vagyok a nő, a férfinek kell lépnie! De ha ő nem teszi? Akkor én tegyem? És mégis mit mondjak? House! Én féltékeny voltam a barátnőmre, és féltékeny vagyok minden nőre, aki a közeledbe kerül. Nem vagyok beléd szerelmes, ne értsd félre, csupán vonzódom hozzád. Nagyon vonzódom. És nem akarom, hogy más legyen veled. Én akarok a Nő lenni az oldaladon! Hm… Ez egész jó! Igen, holnap ezt így megmondom neki! Igen el fogom mondani! Na, most egy párszor még elmondom magamnak, nehogy elfeledjek belőle valamit, és aztán holnap megírom a fejleményeket! Nem, még sem jó ez így. Megkérdezem tőle, hogy van valamilyen komoly szándéka velem, vagy csak időnként használni kíván, ha úgy tartja kedve? Igen, azt fogom neki mondani: House, mit érzel irántam? Igen ez jó lesz, csak ennyit. Muszáj lesz erre valamit lépnie. Zárom soraimat! Naplóm, őrizd meg titkomat!

***

Jaj! Mit tettem! Illetve mit nem tettem! Nem kérdeztem meg tőle! Behívtam az irodámba, megálltam az asztalnál aztán nagy bátran neki kezdtem: House én f… felfogtam, hogy most nincs okom leordítani a fejét, csak valamit akartam mondani. Szóval azt, hogy… jó, hogy ma még nem perelte be senki. Az asztalom mögé sétáltam és lesütött szemmel belebújtam az aktákba. Ő persze nézett rám értetlen szemekkel, és megkérdezte, hogy tényleg ezért hívtam. Erre én mondtam, hogy nem. Hanem, mert tegnap megint jól megsértett egy beteget és szeretném, ha mára kihagyná ezt a napi tevékenységet! Ezután meg kisétált az irodámból, és én végigmondtam a tegnap költött szövegemet a mappáimnak! Pedig már majdnem elmondtam. Olyan közel voltam hozzá! De tényleg, én akartam, csak valami nem engedte. A lelkiismeretem, ilyet én nem mondhatok ki! Ez az én formám! Amikor végre elhatározom magam, akkor elakad a nyelvem, és egy hang nem jön ki a torkomon. De mégis, mit tehetnék? Nem vagyok képes rá! De arra sem vagyok képes, hogy rávegyem, hogy ő tegye meg az első lépést! Hihetetlen, mibe bonyolódtam, vagy talán kibe? Nem, csupán csak vonzódom! Igen, ez csak puszta vonzalom! Én csak vonzódom, House- hoz, nagyon vonzódom, talán túlzottan is vonzódom. Jó, elég ennyi. Igen, ez egy jó meghatározás. Na, mindegy, inkább zárom soraimat, te pedig őrizd meg titkomat!

***

Tuti, hogy House tudja, mit érzek iránta. Lebuktam. Megint beszélt hozzám én meg csak elmerültem a szemeiben, de úgy, hogy nem tudtam miről beszél. Kérdezte a mondandója végén, hogy akkor rendben? Én meg nem tudtam válaszolni, mert nem tudtam, mire kellene igent mondanom. Biztos lebuktam. Érzem, hogy már tudja. Biztos, hogy vissza fog élni vele, és megbánt, vagy szétkürtöli az egész kórházba, hogy beleestem, mikor ez nem is igaz! Vagy nem teljesen! De most nem ez a lényeg, hanem, hogy lebuktattam saját magam! Most mit tegyek? Biztos tudja! És én most itt ülök, és nem tudom mi tévő legyek. Lehet, hogy el kéne mennem hozzá megbeszélni. Most. Dehogy most, hiszen este 11 óra van! Ilyenkor már nem megyek sehova! Nem illendő. Persze House-t ez nem túlzottan érdekli, ő még ilyenkor is felkeresne, de én nem ő vagyok! Holnap majd kiderül, hogy tényleg tudja e, vagy talán ismét megúsztam. De ezt kétlem. Tudtam, hogy nem szabad belenéznem a tengerkék szemébe, mert akkor megszűnik számomra a világ! És én mégis megtettem! Jaj mit tettem? Na, inkább zárom soraimat! Őrizd legalább te napló, a titkomat!

***

El sem hiszem, ami ma történt velem. House bejött az irodámba. Rám nézett azokkal a gyönyörű szemekkel, én meg kerültem a tekintetét, a tegnapiak után. Közelebb lépett. Kérdeztem, hogy mit akar. Erre ő azt felelte, hogy beszélnünk kéne. Egyből tudtam, hogy a tegnapra gondol és most mindennek vége. Kiléptem az asztalom mögül és előrébb sétáltam. Így egész közel kerültem hozzá. A szívverésem felgyorsult a közelétől. És egyszer csak azt vettem észre, hogy közeledik felém, egyre közelebb jön, még közelebb, már szinte éreztem arcomon a levegőt, amit kifújt. A levegő végigszántott arcomon, amitől tiszta libabőr lettem, és olyan közel volt hozzám. Láttam arca minden rezdülését, mindent tökéletesen ki tudtam venni. Még közelebb hajolt, majd a fülembe súgta: Merre jártál tegnap? Egyből kivágtam magam, bár már nehéz volt gondolkodnom, olyan közel House- hoz, válaszoltam, hogy itt voltam, semerre sem jártam. Erre ő mélyen belenézett a szemembe, elmosolyodott, majd távozott. Én azt sem tudtam hol a fejem, szédültem, forgott velem a világ, végül hátrébb léptem, és megtámaszkodtam az asztalomban. Annyira felkavaró volt. Azt hittem tényleg megcsókol. De nem tette. De miért nem? Biztos tudja, hogy elvesztem a tekintetében, láttam abban a mosolyban, amikor kiment, az mindent magában rejtett. Még most sem nyugodtam le, még érzem a közelségét. Ez a férfi játszik velem. Hogy is engedhetem? Velem játszik! Velem Lisa Cuddyval! Azelőtt egy pasi nem tehette ezt velem! De House, megőrjít! Nem tudok neki ellenállni. Magával vonz, a pillantásom szinte perzsel, ha látom. Lehet, hogy vennem kéne egy hideg fürdőt, vagy innom kéne egy pohár bort. Nem tudom, hogy is nyugodhatnék le. És azt sem tudom, hogy mit tegyek ezek után. Na, azt hiszem, ezen még gondolkodom, és talán a hideg zuhany tényleg jót tenne. Zárom soraimat! Őrizd meg titkomat!

***

Ma bementem az irodájába, mert épp megint egy pert akasztott a nyakamba és le akartam hordani a sárga földig, de nem volt ott. Aztán végül mégiscsak megláttam. Kint volt az erkélyen és az eget kémlelte. Kimentem hozzá, elkezdtem mondani, amit elterveztem, hogy most rázúdítok mindent a fejére. Ő felém fordult és azt mondta: Nem is ezért jöttél. Én megszólalni sem tudtam a döbbentségtől. Aztán egyik újdonság jött a másik után. Ő közelebb hajolt és megcsókolt. Tényleg megcsókolt. Ajka az ajkamhoz ért, éreztem lélegzetét, a világ megfordult velem és én lebegtem. Az eszem is elvesztettem, és olyan hirtelen jött, hogy még védekezni sem tudtam. Csak lógtam karjai közt, és kiélveztem a csók minden percét. Teljesen elgyengültem, néha még levegőt sem vettem. Aztán elszakadtunk egymástól, ő rám mosolygott, majd elbicegett és engem otthagyott. Én csak mosolyogtam csak, és vártam, hogy csörögjön az óra. De nem csörgött. Ez a valóság volt. Tényleg megcsókolt. Csak úgy, semmi körítés nélkül. Most újra átéltem vele ezt a mámorító érzést, amit egy csók okozhat. Úgy tud csókolni ez a pasi, mint senki. A fejemet elvesztem, minden gondolat kiszáll belőle, és elfelejtek mindent magam körül. Szinte el sem hiszem. De azért ez magyarázatra szorulna. Vagy mégsem? Hagyjam annyiban és kész? Ne is szóljak? És ha ő már elmesélte Wilsonnak? Biztos eldicsekedett vele. De ha mégsem? Őrizzük meg az érzést magunkban? Nem, ez nekem kevés, már kevés! Olyan ez, mint mikor az éhes gyermeknek csak egy kis morzsát adnak. Utána már kell neki az egész kifli. Vagy csak ennyi lenne? „Egy csók és más semmi!” Nem, nekem ennél több kell! Akarom őt! Igen, akarom! Zárom soraimat! Naplóm, te pedig őrizd titkomat!

***

Ezt nem hiszem el. Már megint felhúzott, de most nagyon. A tegnapi csókunkkal. Olyan célzásokat és sértő megjegyzéseket tett, ami már nekem is sok volt! Ez a férfi milyen bunkó és arrogáns! Az egyik nap megcsókol, a másik nap meg vérig sért! Miét csinálja ezt? Én már nem bírom tovább! Az agyamra megy ezzel. Megcsókol, utána pedig megsért! Ennek mi értelme van? Most vagy a csók nem volt igaz, vagy ez a sértés. Nagyon arra hajlok, hogy a csók volt valótlan. De nem lehet. Megtörtént, hisz pont azzal sértett meg. De akkor miért csókolt meg? Csak, hogy megsérthessen? Hát ennek semmi értelme. De miért is vagyok így kiakadva, mikor House-ról van szó. Miért lepődöm meg egyáltalán? Mikor csinált olyat, ami kedves lett volna? Vagy ha tett is, utána egyből gondosan ügyelt arra, hogy jól beletaposson az ember lelkébe, és így a kedveset is szörnyen fájóvá változtassa. De velem ezt többet nem teheti meg. Nem engedem neki. Holnap meg is mondom neki. Hagyja abba a velem való játszadozást. Elég volt! Betelt a pohár. Holnap? Dehogyis! Még ma! Késő van. De kit érdekel? Őt mikor érdekelte, mikor több éjszaka is felébresztett szánalmas kis problémáival.
Persze tudom, hogy csak azért tette, hogy láthasson lenge öltözetben. Hát most nagyon kihozott a sodromból. Miért kell folyton regnálnia mindent? Nem értem! Állandóan meg kell bántania? Ez kötelező feladat nála, vagy mi? Most tényleg semmi sem érdekel. Elmegyek hozzá, és megmondom neki, hogy velem csak úgy nem játszadozhat. Én nem vagyok, holmi játék baba. Nekem vannak érzéseim, és ha neki fontos, hogy beletaposson, akkor nagyon jól csinálja. De most azonnal fejezze ezt be. Vége, ez volt az utolsó csepp a pohárba, sőt már ki is csordult! Vége! Igen, most fel is öltözöm és elmegyek hozzá. Nem érdekel, hogy fél 11 van! Most nem. Egyszerűen nem tud érdekelni, teljesen hidegen hagy. Most csakis az érdekel, hogy forrongok a dühtől, amit House okozott és elegem van ebből, hogy így kell hazajönnöm. Befejeztem, ezen túl csak kiegyensúlyozottan és maximum fáradtan térek haza, és nem House hülyeségeitől kikészülve! Zárom soraimat! Naplóm, őrizd titkomat!
Nincs titkom! Amit eddig írtam, most egy pillanat alatt köddé foszlott! Szóval, csak egyszerűen zárom soraimat és végeztem House-szal! Megyek és megmondom neki!

***

Nem is tudom, hogy írjam le. Szóval tegnap elmentem House- hoz, hogy megmondjam neki a véleményemet. Szépen ki is osztottam az éjszaka kellős közepén. Ott, az ajtóban. Ő csak állt, és egy szót sem szólt. Nem is értettem, miért nem vág közben. Ekkor befejeztem mondanivalóm, kijelentettem, hogy velem többé ne játszadozzon, majd álltunk csöndben egymással szemben. Mondtam, hogy akkor ezt megbeszéltük és Jó éjt House, majd megfordultam és elindultam. Ám ekkor ő megfogta csuklóm, megfordított, magához húzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Persze én ellen próbáltam állni, eltolni őt magamtól, hiszen, most tisztáztam magamban az érzéseimet iránta, de ő túl erős volt, én pedig túl gyenge. Csókjától elgyengültem, és nem bírtam tovább ellenállni neki. Az események egymást követték. Az ajtót becsukta mögöttünk, miközben csókunkat egy percre sem szakította meg. Nyelveink vad táncot jártak, miközben mindkettőnkről egyesével kerültek le a ruhadarabok. Amint melleim meglátta, egy kaján vigyort eresztett, nekem esett. Mindig is tudtam,hogy dekoltázsom beindítja a fantáziáját. De én sem hagyhattam őt kellő izgalmak nélkül, így mezítelen felsőtestét minduntalan körmeimmel szántottam. A szőrszálak között csak úgy siklottak ujjaim. Ezután a nadrágom gombolta ki, majd ott álltam előtte teljesen meztelenül. Én Lisa Cuddy a hőn áhított Gregory House előtt. A gondolat teljesen felizgatott és én is pillanatok alatt szabadítottam meg az alsóruházatától. Nagyon kívántam, és nagyon akartam már ezt a férfit. Az ágyához értünk, ő pedig letepert engem, majd fölém könyökölt, és végre megkaptam amit akartam. Többször is átéltük a gyönyört, melyet egymás teste adott a másiknak. Újra éreztem azt a hihetetlen érzést, amit az egyetemen éreztem utoljára vele. Tudta minden gondolatom, hogy mire vágyom. Hihetetlen és felejthetetlen volt számomra ez az éjszaka. Rájöttem, hogy nem vagyok szerelmes Gregory House-ba, de erősen vonzódom hozzá, és ez a vonzás, oly erős, hogy érzéseim összezavarodnak bennem! Zárom soraimat. Naplóm, őrizd titkomat.

***

Arra számítottam, hogy mikor beérek a kórházba, House már szétkürtöli az előző esti együttlétünket. Nem így történt. Sőt, mintha valami megváltozott volna. Ma nem sértett meg. Nem volt egy bántó megjegyzése sem. Ez furcsa volt, tőle nagyon furcsa. Talán valami új, ördögi tervre készül? Például néhány napig most nem bánt meg, aztán majd a földbe tapos? És ha mégis többet jelentek neki? Nem csak egy kiéhezett kancát lát bennem. Még magamnak is félek bevallani, de azt hiszem én tényleg beleszerettem Gregory House-ba. S, ha ez az érzés kölcsönös? Talán ő is érez irántam valamit. Bár ez elég hihetetlenül hangzik. De hiszen neki is lehetnek érzelmei. Kívülről egy tuskó, de belülről… Igen, talán tényleg szeret. De tudom, ezt a szót tőle sosem fogom hallani. Épp ezért nem fogom én sem kimondani. Ide leírom, hisz te őrzöd titkomat, de kimondani, soha nem fogom neki. Az elmúlt éjszaka olyan álomba illő volt. Még magam sem hittem, hogy ez tényleg megtörténik. És mégis! Megtörtént, amire már oly régóta vágytam. De nekem ennél több kell! Meg kell fognom ezt a pasast. Meg kell győződnöm arról, hogy nem pusztán egy hideg, számító férfi, akit csupán a szex hajt, és visszaélve érzelmeimmel levesz a lábamról, hogy újra megkaphasson. Egy igazi, érzelmekkel teli kapcsolatra vágyom, de nem mással, mint House-szal. Zárom soraimat, naplóm őrizd titkomat!

***

Tegnap itt járt nálam House és ismét átéltük a gyönyörök gyönyörét. Elalvás előtt viszont erőt vettem magamon és elmondtam, hogy én milyen kapcsolatra vágyom. House erre azt felelte, hogy ez egy kapcsolat. Én mondtam, hogy tartós kapcsolatra vágyom és nem csak egy-egy alkalmi szex kapcsolatra. Szóval gyakorítsuk az alkalmakat, tette fel a kérdést? Én válaszoltam, hogy nem így értettem, de mondatom nem tudtam befejezni, mert csókkal tapasztotta be a szám, majd végül ennyit mondott: Rendben, tegyünk egy próbát. Érdekes vállalkozásnak ígérkezik. Én ettől olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Én és House egy igazi kapcsolatban. El sem tudom képzelni. Bár ez tuti nem lesz egy szokványos kapcsolat, hiszen, House sem szokványos. De most lehet, hogy teljesülnek az álmaim. Nem lehet, biztos! Mióta vágyom már erre. És most teljesül! Végre teljesül! Mindez hihetetlen boldogsággal tölt el. Zárom soraimat, naplóm őrizd titkomat!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..