Érvek, ellenérvek

Fordította class

Cuddy arca komoly volt egy a másodperc töredékéig, majd az arcába nevetett: – Te komolyan azt hiszed, hogy elmegyek veled egy hajóútra? House, ki nem állhatom, ha a közelemben vagy, nem is szólva arról, hogy egy szobában aludjak veled. Ráadásul ugyanabban az ágyban!
House ahelyett, hogy megsértődött volna, elmosolyodott. – Imádom, amikor ilyen bizalmaskodó vagy Cuddy. Jössz velem és kész.
– Nem House, nem megyek. Nem mehetek most csak úgy vakációzni. Ott van Rachel, ez a hely egy káosz, és az akták amiket át kell nézzek halomban állnak az asztalomon. – sóhajtott – Ez egy nagyszerű ajánlat House, de nem. Kérdezd meg Wilsont.
– Ó igen. Mert az a normális, hogy egy pasi egy másik pasival megy egy ilyen luxushajóútra. – mondta gúnyosan House.
– Akkor add el a jegyeket. Isten tudja, mindig próbálsz mindenből pénzt csinálni. Meglep, hogy eredetileg nem ezt tervezted.
– Tulajdonképpen… – House közelebb lépett az íróasztalhoz – miattad nem… hogy elhívjalak. Cuddy abbahagyta a pakolászást. Tekintetük találkozott. A férfi letette az egyik jegyet egy papírhalomra. Cuddy csak nézte a földet maga előtt, nem tett egy lépést sem.
– Ez egy luxus óceánjáró, Cuddy. A jegy előtted megér vagy kétezret. Gondolj bele! Ha nem akarsz menni, add oda valakinek, akit érdekel. Vagy dobd ki, engem nem érdekel. Teljesen mindegy mit csinálsz vele, ha nem jössz el.
Mondta House olyan hangon, ami Cuddyt nagyon meglepte. Őszinte volt.
House megfordult és elment.
– Várj – szólt Cuddy, megállítva a férfit, akinek a keze már a kilincsen volt. – Miért akarod annyira, hogy veled menjek? Téged nem érdekel, hogy évek óta nem voltam szabadságon, vagy sajnálnád, hogy itt ez a rengeteg munka. Soha nem érdekelt.
House megfordult, és drámaian sóhajtott. – Oké Cuddy, most megfogtál. El akarlak vinni a hajóútra, mert mostanában nem szexeltem senkivel és arra gondoltam, hogy most az egyszer a kúrvák helyett kipróbálnám veled. A Visa kártyám meg teljesen üres. Most boldog vagy?
Cuddy sértetten nézett, bár House az House és legkevésbé sem kéne meglepődnie az ilyen beszólásokon.
– Ne veszítsd el a jegyet, különben nagyon-nagyon megsértődök. – mondta és távozott, mielőtt a nő bármit is szólhatott volna.
Cuddy nézte a jegyet maga előtt. Felvette és megvizsgálta közelebbről. Már maga a jegy is szép volt. Volt rajta egy kép az óceánjáróról, és gyönyörű betűkkel ez állt rajta – Royal Caribbean (Királyi Karib-szigetek), A Tengerek Legendája. Biztos nem lesznek egész héten abban a cipős dobozban. Ez nem akármilyen jegy, talán lakosztály, tágas szobák, hisz majdnem kétezerbe kerül. Hülye volna, ha kihagyná.
Ha nem House-szal kéne mennie minden más lenne. Fogná a jegyet és hívná a dadát, hogy Rachelre vigyázzon. House megnehezíti a választást.
Eddig még Cuddy nem volt ilyen hajóúton. Még a gondolat sem adatott meg neki. Ha pihenni akart, az volt minden, hogy csinált egy finom teát, elnyúlt a kanapén egy jó könyvvel, és olvasott, amíg el nem álmosodott. Ez minden, amire igazán ideje volt.
Kopogtattak. Feleszmélt az ábrándozásból, és intett Wilsonnak, hogy jöjjön.
– Látom House odaadta a jegyet. – mondta, mikor meglátta azokat a nő kezében.
– Igen. Most az a nagy kérdés, hogy maradjak vagy menjek?
– Menj – mondta hirtelen – Úgy hallottam a szobában van egy ágy és van egy kanapé is. Ágyazz neki a kanapéra.
Cuddy nevetett. – Tudod, hogy ez nem működik House-nál. Úgyis talál majd valami kifogást, hogy velem aludjon. Amúgy honnan tudsz a szobáról?
Wilson elővett egy vastag könyvet és lecsapta elé. – Csak belekukkantottam ebbe.
– Mi ez? – kérdezte a nő a borítót nézegetve.
– Valami könyv, amit House a jegyekkel kapott. Azt hiszem a hajóról, a programokról, meg ilyesmi. Apró mosoly jelent meg Cuddy arcán. House Wilsont küldte ezzel a könyvvel utolsó erőfeszítésként, hogy ő elmenjen vele. – Csak nem adja fel, igaz?
– Azt hiszem, meg kéne fontolnod. Jót tenne neked, ha elszabadulnál erről a helyről egy hétre.
– A kórháznak szüksége van rám és egy hét House-szal egyáltalán nem pihenés. Ennek ellenére kinyitotta, belelapozott a tartalomjegyzékbe és megvizsgálta van-e benne valami érdekes. – Ó, itt egy egész napos wellness-fürdő. – mondta hangosan inkább csak magának.
– Az egészet főleg miattad csinálta. Tudod?
– Neked is elmondta ezt a hazugságot?
– Ott voltam vele. A hívás után azon töprengett, hogy vajon elmennél-e vele egy hajóútra. Utána meg azt akarta, hogy én vigyelek el, de azt hiszem ezen már túljutott.
Cuddy felnézett a könyvből. – Azt akarta, hogy te vigyél el engem?
Wilson vállat vont. – Próbáltam beszélni a fejével, de mindig kitért a lényeg elől, amit igazából akart.
– Amit igazán akar, az, hogy ágba vigyen. – mondta határozottan. – Nem meglepő.
Wilson a fejét rázta: – Nem, én nem hiszem.
– Wilson, House-szal menni erre az útra olyan, mintha Rachel-lel mennék. Minden amit tehetek, az hogy folyamatosan dadáskodok felette és ő állandóan csak nyafogna tengeribetegség meg hasonlók miatt. Olyan lenne, mint itt, csak ezermérföldnyire lennék egy óceánjárón, a semmi közepén.
– Igen, de legalább nem lennél egyedül, House veled lenne. Cuddy, nem tudnád úgy nézni ezt, mint egy nyaralást, és nem holmi hátsó szándékot?
– Hmm Hiszem, ha látom. Neked nincs mit csinálnod? Mert nekem van.
Wilson feladta és távozott. Cuddy félretette a könyvet és igyekezett meggyőzni magát, hogy minél hamarabb végez a rendrakással, annál hamarabb nézegetheti újra.

***

– Tényleg egy hajóútra megy? – kérdezte Tizenhárom.
House a számítógépe előtt ült, épp Youtube-videókat nézett, így nem vesződött azzal, hogy hátranézzen. – Igen. És sajnálom, téged nem hívtalak. Ez csak a heteroknak van.
– Ő megkérdezte Cuddy-t. – mondta Foreman fáradt mosollyal. Erre már House is hátrafordult.
– Töröld le azt a mosolyt a képedről! Amúgy honnan tudsz te erről?
– Mindenki tudja. Itt a falnak is füle van, House.
– Oké, inkább vigyem magát? – kérdezte House Tizenháromtól. – Bár, azt hiszem, a csókos-szájú barátja ennek nem igazán örülne.
– Hé, ha Cuddy nem akar menni, majd mi átvesszük. – ajánlotta Tizenhárom.
– Ó, Cuddy jönni fog. Erről gondoskodok…

***

Kettő körül Cuddy az étteremben találta Wilsont. A nő nem hozzá jött, végül mégis csatlakozott egy gyors ebéd erejéig, ami egy zöldalmából állt.
– Szia – üdvözölte a férfi, majd a hajóútról szóló könyv felé intett. – Elolvastad?
– Csak belenéztem. – mondta, miközben letette. – Valójában hazudok. Már-már ott érzem magam, ahogy a képeket nézegetem. Istenem, Wilson. Minél többször látom ezt a hajót, annál inkább el akarok menni. Ez valami csodaszép!
– Akkor menj! – mondta, mintha az olyan egyszerű volna.
– Nem tudom. – mondta töprengve.
Wilson letette a szendvicsét és a kezében lévő tollat, gondosan, mindent a maga helyére, majd hevesen gesztikulálva elkezdte okfejtését. – Rendben Lisa, nézzük az érveket, ellenérveket. Nos, az érvek: elmehetsz nyaralni, ami talán a legjobb nyaralás eddigi életedben. Nappal wellness fürdő, forró olajmasszázsok, konditerem, kaszinók, társalgók, éttermek ahol mindenféle finomságokból választhatsz, eljuthatsz a Karib térségben egy csomó helyre, és hát fehér homokos strandok, meg a kristály kék víz.
Ellenérvek: …
– House. – szakította félbe a nő.
Wilson vállat vont. – Tehát van egy ellenérved, viszont van vagy egy tucat érved mellette. Akárhogy is nézem, utóbbiak többet nyomnak, tehát el kell menned.
Cuddy felnevetett. – Az az ellenérv elég nagy ahhoz, hogy többet nyomjon az érveknél, még akkor is, ha millió okom lenne, hogy elmenjek. – mondta fagyosan, és beleharapott az almájába.
– Miért nem akarsz elmenni vele?
Cuddy meglepődött, hogy ezt kérdezi. – Komolyan kérded? Egész nap gyötör itt a kórházban is, meg azon kívül is. Ha elmennék vele, egész idő alatt nyavalyogna valami miatt, és biztos, hogy nekimenne mindenkinek, aki csak egy kicsit is hosszabb pillantást vetne a fenekemre. Bla-bla-bla folytassam? Már túl vagyunk ezen. House nem elég érett ahhoz, hogy együtt menjünk egy hajóútra, és azt sem akarom, hogy furcsán nézzenek, mert egy ekkora gyerek van velem. Ő egy akkora idióta, hogy valószínűleg majd a vízbe veti magát és azt várja, hogy mikor ugrok utána.
– Tudod Lisa, sokkal hangosabban beszélnek a tettek a szavaknál. Ahhoz képest, hogy nem érdekel, elég buzgón lapozgatod azt a könyvet.
Cuddy nem is vette észre, így gyorsan abba hagyta. Akaratlanul is vállat vont. –Csak tervezgetem a jövőt. Mond meg House-nak, hogy nem megyek! Vigye el valamelyik, kurváját, engem nem érdekel. – mondta némi féltékenységgel a hangjában.
– Igen, igazad van. Kinek kell egy hét pihenés és kikapcsolódás? Milyen unalmas és rossz dolog is az!
Cuddy rámosolygott. – Ez a fordított pszichológia nálam nem fog működni.
– Én szarkasztikus voltam. Cuddy, House menni akar. Veled! Csak menjetek el, mint barátok. Kit érdekel, ha bosszantó egy kicsit. Menj wellnessezni, relaxálj, szórakozz! Menekülj el Princston-ból egy hétre! Szükséged van erre.
– Miért akarod annyira, hogy elmenjek vele?
Ez a kérdés már rég óta ott motoszkált az agyában. Wilson nagyon erőlködik ezen az egészen, pedig nem is érinti.
– Ő boldog, most először narkotikumok nélkül. És nagyon jó ezt látni.

Wilson felállt és távozott. Cuddy sóhajtott és lesütötte szemét. Épp a könyvre. Már az első oldal is olyan szép volt a gyönyörű színekkel, hogy bárkit elcsábít. Várjunk csak… House boldog? Ez lenne a valódi ok? Biztos, hogy van valami titkos terve is. Valami hátsószándék… House állandóan kerüli őt, már-már menekül előle. Most meg együtt akar tölteni vele egy egész hetet?
Arra gondolt, amit Wilson mondott neki. Csak menjen a wellnessezni, relaxáljon, szórakozzon? Egyáltalán, lehetséges ez? Na jó, ez egy nagy hajó és biztos találna valami House-mentes helyet. Feltételezi, hogy nem fog egész idő alatt a nyakán lógni. Mindketten élik az életüket. Külön-külön. Majd csak este találkoznak, amikor a szobán kell osztozniuk. Csupán nyolc óra. Nyolc éjszakai óra, amikor remélhetőleg mindketten alszanak. A fennmaradó időben el fogja foglalni magát, és milyen jól! Apró mosoly jelent meg az arcán. Miért engedné meg egy olyan valakinek, mint House, hogy tönkre tegye azt, ami élete legjobb nyaralása lehetne.
Cuddy felállt, fogta az almáját és a könyvet és meg sem állt House irodájáig. Minden, amit neki tennie kell, hogy elkerüli őt. Csak nem lesz olyan nehéz.
Út közben megette az almát, majd House irodájába lépve a szemetesbe dobta a maradványokat.
– Nincs beteged? – kérdezte, mivel azt látta, hogy a férfi valami játékot néz a számítógépén. – Mit csinálsz?
– Nézem, ahogy néhány pasas a Dr. Mario-val játszik, és már az utolsó pályán. Ez a Mario fickó egy zseni. Szinte tökéletes válaszokat ad, pedig nem is igazi orvos.
Cuddy felvonta szemöldökét, mert néhány kis karakter fehér köpenyt viselt, egy nagy üvegbe pirulának kinéző valamiket dobáltak, és vírusokat öltek. No igen, ha csak ebből állna az orvoslás, olyan egyszerű lenne.
– A fenébe! Ez a fickó megszerezte mind!
– House, látod, ezért nem akarok veled elmenni arra a hajóútra. Te azzal töltöd az időd, hogy valami pasast nézel ahogy játszik, ahelyett, hogy a betegedet gyógyítanád. Attól nem lesz jobban, hogy színes pirulákat illesztgetsz, és a vírusok sem tűnnek el.
– Ez az oka, hogy nem jössz velem? – Megállította a videót és kikapcsolta a monitort. – Nos, most már nem nézem, el tudunk menni.
Cuddy felkacagott és megrazta a fejét.
– Na, elolvastad? – intett House fejével a könyv felé – Találtál valamit, amit szeretsz? Fürdők, szaunák, konditerem… táncklub?
A nő összehúzta a szemét és ledobta elé a könyvet. – Nincs is táncklub a hajón, House. Hé, a szemeim itt fent vannak. – mondta, mikor a férfi szemei a melleire tévedtek a táncklub említésekor.
– Bocsi. Vedd úgy, hogy összekevertem a szemeid a csintalan ikrekkel, akik engem bámulnak.
– Ezért nem mehetek veled House.
House zavartságot tettetett. – Azt hittem, azért nem, mert a Mario-s pasast néztem, ahelyett, hogy a betegemre koncentrálnék.
– Nem mehetek, mert nem fogom az időm gyermekmegőrzéssel tölteni, pihenés helyett. Arra kéne figyelnem, nehogy bajba keveredj. Mégis milyen nyaralás lenne ez? Ezt itt is megtehetem.
– Nos, először nézzük az utazást, Cuddles (=~ölelgetés), aztán majd rátérhetünk a kapcsolatunkra is.
Talán amit mondott, vagy még inkább ahogy mondta. Kapcsolatuk… Mindenesetre Cuddy érezte, hogy a gyomra összeszorul. – Nem, köszönöm. És ne hívj így! Utálom.
– Jó, akkor addig így foglak hívni, amíg nem mondod, hogy eljössz velem.
– Ez annyira éretlen House. – mondta kissé gúnyosan.
– Cu-ddles, Cu-ddles, Cu-ddles – kántálta, miközben szótagolva hangsúlyozott.
– Rendben! – szólt gyorsan, mielőtt az előkapná a gitárt is és rázendítene. Ez egy olcsó trükk volt, hogy kicsikarjon belőle egy igent, bár eleve azt tervezte, hogy elmegy vele, annak ellenére, hogy ilyen gyerekesen viselkedik. A nyaralás rendben van, nem számítva azt az idiótát, akivel megy. A valami mégis rosszul sül el, legfeljebb újra szembesül vele, hogy miért is nem akart menni.
– Rendben mi, Cuddles?
Cuddy összerezzent az utált becenév hallatán. – Elmegyek veled, de ha még egyszer meghallom, hogy így hívsz, ki vagy rúgva.
House levegőért kapkodott, majd mogorva arccal: – Dr. Cuddy, ne tessék ijesztgetni. – mondta, egy hároméves gyerek hanghordozásával.
Cuddy elmosolyodott. – Mellesleg House, te alszol a kanapén.
– De anyuuuuuu!!!
Cuddy felemelte a mutatóujját. – Nincs semmi de. Ez az első szabály. És amint megvan a többi, ne aggódj, tudatom veled.
– Nem viszlek el, ha a kezeimet meg akarod kötni. – gúnyolódott House.
– Kettes számú szabály: ha egy ujjal is hozzámérsz, mész úszni a cápák közé. És majd teszek róla, hogy a kezeid össze legyenek kötve.
Mielőtt House visszavághatott volna, Tizenhárom csörtetett be az irodába. –House Szükség van rád!
House csak állt. – Tudod, vannak olyan dolgok, mint mobiltelefon és személyhívók. Nem látod milyen forró itt a helyzet?
– Ki van kapcsolva a telefonod. – mondta figyelmen kívül hagyva az előbbi megjegyzést.
– Jó, akkor majd később folytatjuk, Cuddless. Ó, nem, várj… bocsi… Cuddy.
Szemöldökével csalfa táncot járva rávillantott egy kaján vigyort, majd kisántikált a szobából.
Cuddy kezébe temette az arcát és mélyen sóhajtott: – Hihetetlen. Biztos, hogy ennyire kell nekem ez a nyaralás?
Ennek ellenére elmegy House-szal arra a hajóútra, amire évek múlva is emlékezni fognak… Pedig valamelyikük nagyon meg fogja bánni, és mégis… a nő mosolygott.
Ezzel a mosollyal hagyta el az irodát. A jövő hónap nagyon távolinak tűnt.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..