Kalandok a szaunában

House elismerően füttyentett, mikor kijött a várva várt fekete bikiniben. – Húúú, Kicsi Greg most nagyon boldog!
– Ezt bóknak veszem – kuncogott Cuddy.
House meglepődött. – Ennyi? Semmi vádaskodás? Semmi csihi-puhi?
– Semmi – és Cuddy kivett egy kék-fehér törölközőt a szekrényből, amin a Royal Caribbean logója díszelgett.
– Hogy-hogy?
– Mert rájöttem, mi volt vele a célod. Élvezed, ha dühös vagyok. De ezen a hajóúton nem leszek az House. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és annak ellenére, hogy szívesen tönkre tennéd a nyaralást, én igenis jól fogom magam érezni. Csak azt nem értem, miért hívtál el ide, ha meg akarod keseríteni az egészet?
House megadóan csettintett ujjaival – Most megfogtál. Az igazság az Cuddy, hogy te vagy az egyetlen nő az életemben. Így nem volt más választásom, mint téged elhívni.
Cuddy belebujt fekete strandpapucsába – Az egy balszerencse House, hogy az életedben vagyok.
– Balszerencse vagy sem egymás életében vagyunk. Benne bizony nyakig.
Cuddy az orra alatt kuncogott – No igen… Még szeretnék néhány képet csinálni a kikötőről, mielőtt túl messze lenne.
– Nem hiszem, hogy látni még a kikötőt, az előbb irányt válzotattunk.
Cuddy megvonta vállát és elővette a fényképezőgépet. Valóban. Az imént ő is érezte, hogy a lábai megrogynak kicsit, amint a hajó elkanyarodott a kikötő felől. House szemeivel követte ahogy az erkélyre ment, úgy, mintha még sosem látott volna nőt bikiniben. Cuddy észrevette ezt, de nem szólt semmit. Ha csak néz, azzal nem árt senkinek.

Kinyitotta az ajtót és kilépett az erkélyre. Szobájuk a nyolcadik emeleten volt, meglehetősen magasan a tenger szintje fölött. A hajó ringadozását is erősebbnek érezte a víz mozgását látva.
Nem is figyelt arra a furcsa érzésre, ami a gyomra mélyén kezdett fészkelődni. Szorgalmasan kattogtatott, igyekezett mindent megörökíteni. A kikötőt, ami nem volt még olyan messze, a hullámok közé vetődő sirályokat, a vidám utasokat. Cuddy arcát a szél felé fordította, egy kósza tincset a füle mögé igazított. Csinált néhány képet a végtelen kékségről, ahol óceán és horizont már-már tökéletesen összemosódik, s szinte látni a bolygó görbületét.
Eszébe jutott az ismertető könyv, abban látott hasonló képeket, és a mottó „Royal Caribbean luxushajóút – a víz kékjének minden árnyalatával”. Izgatottan várta azokat a türkizkék vizeket, amiket eddig csak fotókon látott.
Észrevette, hogy House egész idő alatt a szobában maradt. Kicsit hátrébb lépett, szemeit bántotta az éles napfény.
– Miért nem jöttél ki?
– Utálom a magasságot.
Cuddy nem tudta miért, de úgy találta, ez a legimádnivalóbb dolog, amit valaha róla hallott. Arca ellágyult – Nem is tudtam. De gondolj arra, ha leesnél, a vízbe esnél és nem a földre.
House összeráncolta szemöldökét a furcsa tréfa hallatán. Cuddy elnézést kért.
– Csöngött a telefonod, míg kint voltál. Nem, ne aggódj, nem vettem fel – védekezett, mert számított a nő kitörésére.
– Talán a kórház – mondta és a táskája felé indult.
– Miért téged hívnak? Úgy tudtam az az idióta Luner helyettesít.
– Igen, ő.
– Szóval akkor miért hív?
Cuddy megnézte a hívó számát – Nem ő volt. Ez a csapat.
– Hmmm… gondoltam is, vajon miért csöng a telefonod rögtön az enyém után. Ne hívd vissza őket, elvégre nyaralunk.
– Azt nem tehetem, ezt te is nagyon jól tudod – és hívta őket.
– Hát remélem, nem akarják, hogy odamenjünk, mert elég nehéz lenne, hacsak nem növesztünk szárnyakat.
A nő küldött felé egy főnöki pillantást, és várta, hogy felvegyék. Kihangosította, így House is hallhatta.
– Halló – szólt bele Foreman.
– Én vagyok – mondta Cuddy elővéve igazgatónői hanghordozását.
– House ott van?
Cuddy ránézett, de ő megrázta a fejét és a szájával némán artikulálta, hogy: Nem!
– Igen, itt van – mondta Cuddy egy önelégült mosoly kíséretében – Mi történt?
– Lunertől kaptunk egy beteget, 41 fokos lázzal, erős fejfájásra, izom-, és hasi fájdalmakra panaszkodik, tünetei még: kimerültség, hányinger, szédülés, hányás és hasmenés.
House duzzogva ült – Foreman, épp nyaralok! Menj és kérdezd Lunert, hiszen ő küldte hozzátok.
Cuddy befedte kezével a telefont – House, ezt nem teheted!
– És mi lesz a szaunázással? – siránkozott.
– Úgy látom, egyedül megyek – mondta vigyorogva a nő.
– Azt már nem – s igyekezett lerázni a csapatot – Foreman, ez Ebola. Futtassátok le a teszteket, és ne hívj, majd mi hívunk.
– House, a teszteket már lefuttattuk, és ez nem Ebola. Nincs tünete vérzéses láznak sem.
A diagnoszta összevonta szemöldökét, szemeiben felcsillant az kíváncsiság tüze – Néztetek nyál és vizeletmintát?
– Igen. Nem hívtunk volna, ha nem teszteltük volna már. Ha ez Ebola, már jelentkeznének a hemorrágiás láz tünetei.
Kicsit húzta a száját, mikor Cuddy átadta neki a telefont, s megragadva a törölközőt kiment. Hülye munka.

Szerencsére jött ez a hívás. Cuddy megtalálta a szaunát a 9. emeleten, de egy kis időbe telt, míg odaért, mert a hajó túlsó végében volt. A szauna épp üres volt, és kihasználta ezt. A félhomályban beterítette testét a forró pára. Leterítette a törölközőt, leült, s lábait kényelmesen kinyújtotta a padon. Minden olyan nyugodt volt. Csend volt, csak a ventilátor hangja búgott valahol. Hátrahajtotta a fejét és lehunyta szemeit. Eszébe jutott, hogy az ismertetőben olvasott jógáról is. Így nem csak pihenni fog, hanem olyan dolgokkal is foglalkozni fog, amikre otthon nincs elég ideje a munka miatt. Míg House eldöntötte, hogy egész héten tömi a hasát, meg zongorázik, Cuddy az ellenkezőjét fogja tenni. Egyébként is, nem akarja az egész hetet vele tölteni.
Felsóhajtott és vállait igyekezett ellazítani. Már nagyon vágyott egy masszázsra és talán egy iszapfürdő is jól esne. Ahogy ez eszébe jutott, elnevette magát. House biztos sokat adna azért, hogy lássa, pláne, ha két nő is lenne abban az iszapfürdőben.
Ekkor nyílt az ajtó és két lány lépett be hangosan nevetve. Mindkettő fiatal volt, szőke, napbarnítottak, amit kiemelt bikinijük, ami az övéhez hasonló fazonú volt.
– Helló – szólt egyikük vidáman kis déli akcentussal, majd leültek vele szemben.
Cuddy visszabiccentett, és kicsit csalódott volt, hogy a két fruska megszakította gondolatmenetét.
– Maddie vagyok, ő pedig a húgom Adrianna. Texasból jöttünk.
– Sejtettem – mosolygott udvariasan.
– És te?
– New Jersey.
– Hú, gondolom ott nem süt a nap ebben az évszakban. Vagy mindig ilyen hóka vagy?
Erre Cuddy arcáról lehervadt a mosoly.
– Hogy hívnak? – kérdezte Maddie, mielőtt Cuddy bármit is szólhatott volna.
– Lisa – és kezdte kissé kényelmetlennek érezni a beszélgetést.
Azok meghökkentek, egymásra vigyorogtak, majd sejtelmes kuncogásban törtek ki – Ez jó. A nagyink neve Lisa.
– Igen, hallottam, népszerű volt akkoriban – morogta, és azt kívánta, bárcsak elmennének már.
– Van férjed? – kérdezte most Adrianna.
Most már aztán elég! Mégis kik ezek, és mit képzelnek magukról? Olyan, mint ha House bérelte volna fel őket, csakhogy megtudjon olyan dolgokat, amikről nem beszél neki.
– Nem, nem házas. Ha az lenne, a férje is itt lenne vele. Egyedül jöttél? És miből élsz? Mit dolgozol?
– Na, álljon meg a menet! Mindig ilyen faragatlanok vagytok? – próbálta leállítani őket.
Mindketten vállat vontak – Csak kíváncsiak vagyunk. Nincs gyűrű az ujjadon.
– És ez annyira érdekel?
– Nem igazán – rázták egyszerre a fejüket.
– Akkor az sem fontos, hogy válaszoljak.
Felálltak, és vihogva távoztak. Cuddy megkönnyebbült. Elég idegesítő két csitri volt. Akkor már inkább Houseszal ülne itt. Reméli, többet nem fut össze velük.

Lehunyta szemét, de mintegy öt perc múlva eszébe ötlött, hogy lassan itt az ideje a vacsorának. Ám az ajtó ismét nyílt, és Cuddy felsóhajtott. Csak nehogy megint a lányok. Bárki más, csak ne ők.
– Hello – mondta udvariasan egy középkorú férfi, és leült oda, ahol az imént még a lányok heherésztek. Egy kék-fehér törölköző volt a dereka köré tekerve, akárcsak az övé. Kényelmesen hátradőlt, miután Cuddy is üdvözölte őt.
Első ránézésre kellemes embernek tűnt. Mellesleg ronda sem volt. Őszülő fekete haj, és kora ellenére igencsak fiatalos arc.
– Hogy tetszik a hajó? – kérdezte.
Cuddy elmosolyodott. Úgy látszik, intelligens is. – Ó, az gyönyörű. Még sosem voltam eddig ilyen hajón.
– Köszönöm. – mondta – Ez eddig a legjobb munkám.
Cuddynak a szája is tátva maradt. Erre igazán nem számított. – Maga építette ezt a hajót?
– No, nem szó szerint. Én terveztem azt a hat hajóból álló sorozatot, aminek egyike a Royal Caribbean. Mikor a szaunát terveztem, szinte láttam magam előtt, hogy egy nap egy gyönyörű hollófekete hajú nő ül itt, aki szépségével rabul ejt minden belépőt.
Cuddy érezte, hogy elpirul. Nem tudta mit is mondjon. Zavarában a padlót kezdte bámulni. Úgy érezte magát, mint egy iskolás fruska, akinek a suli legmenőbb fiúja vallotta be épp, hogy tetszik neki. Meglepő, de nem túl gyakran kap ilyesféle bókokat.
– A nevem Bryce Holden, hívj csak Bryce-nak, Mr. Holdennek, Holdennek, vagy aminek szeretnél. – lépett hozzá kezét nyújtva egy kedves mosoly kíséretében, hogy könnyítsen a nő zavarán.
– Lisa – mondta és kezet rázott vele.
– Csak Lisa? Mint Cher vagy Madonna?
– Lisa Cuddy – tetszett neki a férfi meleg hangja, és ahogy gesztikulált.
– Szóval Lisa Cuddy, mi szél hozott a hajómra? Amellett, hogy a sors úgy akarta, találkozz velem.
Cuddy elnevette magát. – Az egyik alkalmazottam jegyeket nyert és megkért jöjjek el vele.
– Majd gondom lesz rá, hogy megköszönjem neki.
– Fogadok, ezt mondja minden nőnek, akivel szaunában találkozik.
– Nem. Valójában, annak ellenére, hogy ilyen irtó jól nézek ki, nem sok nőt vonzok. – viccelődött.
Általában leperegnek róla az ilyen nagyképű beszólások, még ha viccnek szánják is. Nem szerette, ha egy férfi el van telve magától, és azt hiszi, hogy ő a teremtés koronája. Mint mondjuk House. De Bryce nem ilyen volt. Remek humorérzékkel volt megáldva, s ha belépett egy szobába, nem sok időnek kell eltelni, hogy a társaság középpontjában legyen. És látszott rajta, hogy mindezt élvezi is. Ráadásul rendkívül magával ragadó mosolya volt. Szinte megbabonázta Cuddyt.
– Ezt nem hiszem el. – mondta a nő.
A férfi csak rázta a fejét. –Nem, tényleg így van. Soha nem voltam házas, és nem is randiztam túl sokat. Túlságosan lefoglal a munka. És a nők nem szeretik a munkamániás pasikat, hacsak nem aranyásók, de ez esetben én inkább nem kérek belőlük. Viszont egy hang ma azt súgta, hogy menjek be a szaunában, amint kihajóztunk. És boldog vagyok, hogy a hangra hallgattam és megtettem. – Kis szünetet tartott és Cuddyra mosolygott. – Most te mesélj magadról. Férjnél vagy? Ha igen, bocs a flörtölésért, ígérem, hogy ezután jó leszek.
Cuddy nevetett. – Nem, nem vagyok házas. Ha az lennék, nem hiszem, hogy a férjem elengedne nyaralni egy alkalmazottal.
– Szóval alkalmazott, akkor neked van valami vállalkozásod?
– Egy kórház igazgatója vagyok és az orvostudomány dékánja. – mondta.
A férfi smaragdzöld szemei elkerekedtek. – Tényleg? Húú, ezt nem gondoltam volna. Azt hittem azok mind elhízott, szemüveges aktakukacok.
– Nos, azt hiszem, szerencsés vagyok.
– És nagyon intelligens. Mindig élvezem az okos nők társaságát.
Cuddy arcán égés jelei kezdtek mutatkozni. Nem tudta mit kezdjen ennyi bókkal. Próbált lehetőleg bájosan mosolyogni, de idióta vigyorgásnak érezte erőlködését. Egy köszönömöt azért elengedett. A férfi flörtölt vele, de ez nem volt szára kellemetlen, sőt.
– És az alkalmazott, akivel jöttél?
– Ő a Diagnosztikai osztály feje, és egy fájdalmasan nagy seggfej.
Bryce nevetett. – Komolyan? Hát, nekem is van néhány ilyen emberem. És gondolom, mindenhol van.
Perceknek tűnő beszélgetésük közel fél órásra sikeredett. Néha bejött egy-egy utas, majd kiment, de a férfi észre sem vette őket, igaz volt köztük egy-két igencsak dekoratív nő is. Cuddyra figyelt, egyedül őrá. Élvezték egymás társaságát, és a nő is egyre nyitottabb lett, kevésbé félénk. A férfi megnevettette. Cuddy nem volt válogatós. Nem volt fontos, hogy a férfi mondjuk óceánhajókat tervezzen, vagy valami magas beosztásban dolgozzon. A jó humorérzék többet ér. Bryce vicces volt, őszinte, és édes. És ahogy mosolyog… ó Istenem, az a mosoly… és azok a csillogó zöld szemek…
– Talán menni kéne. Lassan elolvadok itt, mint egy hóember Floridában. – mondta viccelődve, és törölközőjével letörölt magáról néhány izzadságcseppet.
– Igen, nekem is mennem kell. Biztos vagyok benne, hogy House hisztizni fog, hogy eltűntem ennyi időre.
– Ez a House rövid pórázon tart, nem igaz?
– Túl röviden sajnos. – válaszolta Cuddy és felállt.
– Szeretnélek újra látni. Vagyis, ha el tudsz szabadulni a pórázos alkalmazottól.
A nőnek fülig ért a szája. – Majd megoldom.
– Jó. Mit szólnál egy vacsorához holnap este hatkor a Rómeó és Júlia teremben?
Cuddy gondolkodás nélkül bólintott, anélkül, hogy arra gondolt volna, mit szól ehhez House. – Oké.
– Nagyszerű. – fogta meg a kezét a férfi, de nem szorította meg. Csupán a magáéban tartotta, és a nőt nézte. – Mond a pincérnek, hogy engem keresel, és majd az asztalhoz kísér.
Cuddy még egyszer bólintott, és érezte elgyengülnek a térdei. Hűha. Rámosolyog a szerencse? Vagy mi? Bryce Holden egy isten. Mosolyogva és izgatottan hagyta el a szaunát, majd a lakosztályba sietett, hogy megnézze, House mit művel. Feltehetőleg ül a kanapén, tévézik és eszik, esetleg zongorázik. De nem akart most rá gondolni. Bryce-ra gondolt. A mosolyát nem tudta kiverni a fejéből. Tudta, hogy vonja magára a nő figyelmét. És az egész egy egyszerű Hello-val indult.

És most vele fog vacsorázni holnap este. És milyen jó, hogy House a szobában akarja tölteni az egész nyaralást. Talán az egész utat Bryce-szal tudja majd tölteni.

Már alig várta!

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..