Miami

Miután Miamiban leszálltak, House rögtön a melegre kezdett panaszkodni. És ez így lesz egész héten. Más esetben Cuddy azt mondta volna, hogy duguljon el, vagy valami hasonlót, de most az egyszer igaza volt. Lesújtott rájuk a rendívül fülledt levegő, s alig várták, hogy a reptér épületébe érjenek.

– Még soha nem örültem ennyire a légkondinak. – mondta Cuddy.

– Azt elhiszem.

Ekkor House telefonja megcsörrent. Cuddy szemei villámokat szórtak. – Te bekapcsolva hagytad a telefonod egész idő alatt?

– Ja. – és előbányászta a belsőzsebéből. – Baromság, hogy a rádióhullámok zavarnak. Csak azért mondják, hogy az unalmas filmet nézd, aztán elaludj rajta. Így nincs veled gondjuk. Ha használhatod a laptopod vagy a DVD lejátszód, akkor miért ne mobilozhatnál vagy hallgatnád az iPodot. – Felnyitotta a telefont, és harsányan üdvözölte hívóját. – Helló, Jimmy! Ja, csak most értünk ide… Neeem, még nem vittem ágyba.

Cuddynak leesett az álla.

– Igen, rajta vagyok. Nem, még nem rajta… az ügyön te nagyokos. De nagyon keményen próbálom betörni. Uh-huh, igen nagyon kemény. Hogy ez kétértelmű lenne?

Cuddy a szemeit forgatta, és elindult. Nagyon vicces. Wilson meg csak ne firtassa, hogy ágyba vitte-e már.

House egész végig Wilsonnal csevegett, miközben a poggyászkiadó felé igyekeztek. Cuddy előrébb ment, de hallotta, hogy a seggéről beszélnek, meg a hülye kis fehér hálóingről.

– Wilson volt. – mondta, és eltette a telefont.

– Mégis mi a csudáért kell állandóan a seggemről beszélnetek?

A mellettük álló nő megbotránkozva nézett rájuk. Cuddy udvariasan mosolygott, és félrenézett.

– Nem beszéltünk. Én beszéltem róla. Mondtam neki, a tankhajó milyen jól néz ki ebben a rongyban.

– Ez nem egy tankhajó, House. – védekezett, bár ezt a kifejezést nem hallotta már egy ideje.

– Akkor talán Himalája. És nem is egy, hanem egyből kettő. – mondta hosszasan méricskélve.

– Esetleg dombok, dombocskák. És ne bámuld már a fenekem. – suttogta és enyhén oldalba vágta. Nem akart további megbotránkozó pillantásokat, azonkívül az előbbi nő még most is a közelükben volt, s olykor igencsak lesújtó tekintetet vetett feléjük.

– Remek. Remélem csak egy szoba lesz és egy ágy. Semmi kanapé.

– Akkor a földön alszol.

– Szó sem lehet róla. Én hoztalak el téged. Ha nem akarsz osztozkodni, enyém az ágy. – Szétnézett, hogy hallja-e valaki, s jól hallhatóan folyatta. – Gondolj csak bele, mint ifjú házasok elmegyünk egy luxushajóútra, és az én kis feleségem azt akarja, aludjak a földön. Hát nem botrányos?

Cuddy a kezébe temette az arcát. Hogy fogom kibírni ezzel egy hétig?

– Ember, ezt jól megszívtad. – szól egy mellettük álló idegen.

– Ez van. Otthon felejtette a szexi fehérneműit, én meg kicsit ideges lettem, aztán egyből száműz a hitvesi ágyból. Hát nem ő a legszexisebb nő, fehérneműben vagy anélkül?

Cuddy megragadta House ingét és határozott mozdulattal arrébb vonszolta. – Ha nem fogod be a szád, megkeresem az első visszainduló járatot, és haza megyek. Csak mert nem vagyunk Jerseyben, még nem kell rögtön gyerekként viselkedned. – mondta haragtól szikrázva, s szemei tőrként meredtek a férfira.

House ártatlan képpel fordult az idegen felé – Látja, milyen kegyetlen?

De annak csak távolodó hátát látta, így már nem is hallotta mit mondott.

– Jaj Cuddy, hol hagytad a humorérzéked? Igazából ne is válaszolj, valószínűleg réges-rég elhagytad valahol, és azóta nem is kerested.

– Ó House, a tiéd elég akár két embernek is.

– Hoppá.

– Igen hoppá. Csak ne szólalj meg huszonnégy órán keresztül és akkor rendben leszünk.

Ekkor megindult a szalag, és sorban érkeztek a bőröndök. Sokadik kísérletre sikerült megkaparintaniuk a sajátjaikat, majd kimentek az épület elé. Hirtelen Cuddy tanácstalannak tűnt.

– Egész pontosan hogy jutunk ki a kikötőbe? – kérdezte.

House meglepetten nézett. – Ne nézz rám!

– Nem tudod?

– Hintóval? Vagy tudsz jobbat, mint a taxi? – mondta egy vállrándítással.

– House, nem érdekel, hogy jutunk ki, csak érjünk oda időben. Innen az még vagy fél óra, és a hajó negyvenöt perc múlva indul. Miért van az, hogy mindig olyan átkozottul kis idő van arra, hogy átérjen az ember.

– Nézd csak. Az én nevem van a táblán annál a pasasnál.

Cuddy észrevett egy egyenruhás limuzin-sofőrt, kezében egy táblával, amin valóban House neve állt nagy fekete betűkkel.

– Látod, milyen jó humorom van. – viccelődött House, miközben a sofőr felé indult.

– Akkor meséld el neki milyen utunk volt. Az aztán tényleg vicces. – morogta a nő.

– Elmondom neked, ez egy nagylelkű rádióműsor.

A sofőr kinyitotta az ajtót Cuddynak, ő beült, majd House is követte.

Hirtelen elkezdett nyafogni. – Ajj, én egy fehér limuzint szerettem volna, nem feketét.

– Komolyan kezdesz az idegeimre menni. – szólt a nő vészjósló hangon – Inkább dolgoznék otthon, mint a te éretlen megjegyzéseid hallgassam. Komolyan House, nőj végre fel!

Tovább nyafogott és letörölt egy nem létező könnycseppet. – Mami haragszik rám. Brühühü.

Cuddy a fejét csóválta, kinézett az ablakon és nem szólt egy szót sem. Még épphogy tizenkét órája vannak kettesben, de már alig bírja. Valahányszor kinyitja a száját, ő legszívesebben betömte volna. Kétszer is közel járt ahhoz, hogy visszaforduljon, és haza menjen. Ez már túl sok volt House-ból. Eddig sosem volt ennyire gyerekes. És a szomorú az volt, hogy Cuddy ezelőtt csak egyszer utazott limuzinban, de mindig is szeretett volna újra. Most itt volt, és nem élvezhette.

– Na, fel a fejjel, jó? Ez a mi közös nyaralásunk, és azt hiszik, valami idióták vagyunk.

– Rólad hiszik, hogy idióta vagy House. És nem is tudom miért. És tartsd távol magad tőlem!

– Oké, oké, vissza a karmokkal te nő. Nem akartalak felidegesíteni.

 

A kikötőbe vezető út hosszú és unalmas volt. Nem beszéltek túl sokat. House próbálta szóba hozni a strandokat, meg az épületeket, de Cuddy nem szólt semmit. Egy ideig ez így ment, aztán feladta, csendben nézelődött.

Miami kikötője olyan volt, mint egy sziget a semmi közepén. Egy hosszú hídon lehetett megközelíteni. Olyan volt, mint egy város, ahol hajók laknak. Kicsik és nagyok, és néhány óceánjáró is ott sorakozott e különös város peremén. A sofőr odahajtott a megfelelő beszállókapuhoz, mire House borravalót adott neki, igencsak meglepve ezzel Cuddyt. Kiszálltak poggyászaikkal. A sós tengeri levegő és a meleg pára azonnal megcsapta arcukat. Hatalmas pálmák és repkedő sirályok vették őket körül.

– Olyan mintha abban az autós videojátékban lennék, amiben egy ámokfutó száguldozik Miami kikötőjében. – jegyezte meg House, és a szikrázó nap elől fekete szemüvege mögé rejtette kék szemeit. Cuddy szintén így tett.

A hajó gyönyörű volt. A Tengerek Legendája. Egy 264 méter hosszú, 32 méter széles kolosszus. Mérete tekintélyt parancsoló. Hatalmas fehér orra előre meredt, mutatva az irányt minden utasnak. Több száz ablak sorakozott mindkét oldalán. Jól látható volt a kupola, mely a felső fedélzeten nyújtott oltalmat az egyik medencének, csakúgy, mint a sziklamászó fal a hajó faránál. Néhányan a fedélzeten sétáltak, ki-ki párban, szemlélve a sok látnivalót. Egy apa a kislányával nézte a sirályokat. A kis kar egyenesen felfelé mutatott, s ujjával követte a sirályt. Cuddy elmosolyodott.

Az utasok a dokknál álltak és egy hosszú rámpán haladtak a hajó felé. Cuddy és House beálltak a sorba. Sokan már a hajón voltak, s épp szobáikat foglalták el. A személyzet egyenruhát viselt, s néhányan a csomagokat pakolták.

 

Látva a hajót, a szép környezetet, meg mindent, Cuddy hirtelen nem tudott House-ra haragudni. Izgatott volt, hogy végre itt van, s ez elhomályosította korábbi érzéseit. Az óceán illata, a nap sugarai, vagy egyszerűen a tény, hogy soha nem volt ilyen nyaraláson, mint ez, azt sugallta, hogy ez egy nagyszerű hét lesz. Ha ennek érdekében ki kell dobnia a hajóról House-t, akkor megteszi.

– Ó, a szerencsés nyertes. – köszöntötte egy egyenruhás férfi az ellenőrzőkapunál, mikor House átadta neki a jegyeket.

– Igen, én vagyok.

– A hölgy a kedves felesége?

Cuddy érezte, hogy arcát elönti a tűz. – A főnöke vagyok. – javította ki.

A férfi ellenőrizte a jegyeket. – Főnök, mi? Nos, nem mindennapi, hogy valaki a főnökét viszi egy ilyen utazásra. Maga nagyon rendes ember lehet, Mr. House.

Cuddy nevetett. – Ó, hát persze. Azért csak ellenőrizzék az utaslistát mikor visszatérünk, nem dobtam-e a vízbe.

Az ellenőr ledöbbent és vonakodva adta vissza a jegyeket.

– Csak viccel. – mondta House, és nézte, hogy egy újabb papírt is a jegyekhez tűztek.

– Az nem olyan biztos. – szólt édesen mosolyogva a nő.

Az ember valószínűleg nem volt olyan ideges, mint amilyennek kinézett. De leginkább azon gondolkodott, minek megy két ilyen ember egy közös hajóútra. Még csak nem is barátok. Legalábbis nem néznek ki annak.

– Kérem, mondja, hogy elszúrták a foglalásunkat, és két külön szobát kapunk. – mondta Cuddy már-már könyörögve.

– RS 8500-as szoba. Ez aztán a nagy szám. – tűnődött House a papírt nézve – A tiéden is ez van? – nézett Cuddy jegyére. – Ez mit jelent?

– Ez uram, a királyi lakosztály (Royal Suite) a nyolcadik emeleten.

House és Cuddy szeme is teljességgel elkerekedett. – Királyi lakosztály? – nyögte Cuddy.

A férfi értetlenül nézett, mint ahogy az imént is, de most teljesen más okból kifolyólag. – Ön nem tudta milyen szobát kap?

– Honnan tudtam volna mit jelent az RS? – gondolt vissza a papírra, amit a jegyhez tűztek.

– Kétezer dollárért csak nem gondolja, hogy valami cipősdoboznyi kabint adunk?

House felvonta a szemöldökét. Rendben. Megköszönte a férfinak, és Cuddy után indul. Éppen jókor, mert megszólalt a hajókürt, jelezve, hogy elhagyják a kikötőt.

– Abban az üdvözlő-könyvben olvastam a királyi lakosztályról. Elől van, balra. – informálta Cuddy. – Az egész hajón csak egy van belőle. Akkora, mint egy lakás, és két szoba van benne.

– Remek. – mondta House. Nem igazán erre számított, míg Cuddy odáig volt, mert így kényelmesen elférnek. Ez olyan, mint egy egymillió dolláros lakosztály a Titanic-on, csak ez nem került semmibe, és remélhetőleg nem jut arra a sorsra.

– Nagyszerű, legalább nem kell egy szobában lennem veled.

– Hmm… akkor örülj.

A hajóra léptek és feltűnt nekik a frissesség illata. A hajó olyan tiszta volt, mintha most indult volna első útjára. Megérkeztek a nyolcadik emeletre és már csak néhány ajtó választotta el őket a szobától. A lábuk alatt futószőnyeg királykék volt, amorf mintája olyan, mint a tenger hullámai. A falak hófehérek voltak, és az építészeti stílus határozottan a 1900-as éveket idézte. A fedélzet másik végén egy sor francia-ablak nyújtott káprázatos kilátást. Szobájuk a folyosó végén volt. Mellette hatalmas ajtó nyílt az erkélyre.

– Most mond, hogy ez egy átlagos kis vakáció. – mondta House.

– Az attól függ, mit nevezel átlagosnak. – felelte Cuddy miközben megállt az ajtó előtt.

– Hát nem ezt a luxushajó-utat.

– De okos itt valaki. Hol van a kulcs?

A nő összevonta szemöldökét, mikor House meglepetten nézett.

– Milyen kulcs? – kérdezte.

– A kulcs, amit a jegyekkel küldtek. Kérlek House, mond, hogy elhoztad. – Cuddy már bánta, hogy nem kérte el tőle otthon, akkor most biztos itt lenne az a fránya kulcs.

House megtapogatta a zsebeit, és ártatlan arccal megszólalt. – Hááát… Emlékszem homályosan valami kis fém izére… Esetleg ha megnéznéd a zsebeimben… Attól tartok nincs harmadik kezem, a táskám, meg a botom is fogom…

Cuddy gondolta, hogy a zsebei tele vannak mindenféle kacattal, de ahelyett, hogy kiakadt volna, odalépett hozzá, karjaival a háta mögé nyúlt, és megpróbálta kitapogatni a kulcsot House bermudájának hátsózsebeiből. Észre sem vette, hogy szinte átölelte a férfit.

– Hűha, miért nem mondtad, hogy le akarsz tapizni? Hagytam volna.

Cuddy kihúzta a kulcsot a jobb hátsó zsebéből. – Pedig nemet mondtál volna. – állt meg csípőre tett kézzel a férfi előtt – Vagy inkább az okoz perverz örömöt, ha én mondok nemet neked, ugye?

– Ó nem, sokkal inkább az, ha letepersz és a gyönyörű kezeiddel bejárod testem minden kis rejtett zugát. Na, akkor most próbáljuk megint… „Esetleg, ha megnéznéd a zsebeimben, Cuddy…”

– Álmodban. – mondta, és bedugta a kulcsot a zárba. Pontosabban, bedugta volna, de az nem ment bele.

– Hoppá, ez nem az a kulcs cicamica.

Cuddy összeráncolt szemmel nézte a kulcsot. Ez House lakásának kulcsa volt, nem a szobáé. Ellenállt a késztetésnek, hogy kiabálni kezdjen, ehelyett csendesen a férfi felé nyújtotta kezét. – Add ide a kulcsot, House.

– Vedd el. – felelte kihívóan.

Semmi kedve nem volt játszadozni, így mögé lépett, a lakás kulcsát betette a zsebébe, s a másikból kivette a szobáét. Vetett rá egy szúrós pillantást, kinyitotta az ajtót, majd belépett a szobába.

 

Belépett, és megdöbbent a látványtól. A lakosztály egyszerűen mesés volt. Egy elegáns nappaliba léptek be, onnan nyílt az óriási fürdőszoba jacuzzival, az étkező és végül a két hálószoba. Stílusos mennyezeti lámpa lógott a zongora felett, ami a nappali túlsó felében volt. Az egyik falat egy óriásképernyős plazmatévé fedte, vele szemben kényelmes kanapé. A falakon képek, itt-ott néhány mutatós szobanövény. Az étkezőben egy hűtő tele friss gyümölccsel, mellette a falon a hajó szolgáltatásainak jegyzéke.

Cuddy elmosolyodott, mikor meglátta a zongorát. Rögtön tudta, House hogy tehetné még teljesebbé a nyaralást. És nem is esne nehezére, hisz mindig is szeretett zongorázni. Míg nézelődött, a férfi odabicegett az ismerős tárgyhoz, s ujjaival végigsiklott az elefántcsont billentyűkön. Tett egy próbát, mire lágy dallam töltötte be a lakosztályt. Behunyta a szemét, s mintha nem is egy hajón lennének, hanem valami koncertteremben. Cuddy libabőrös lett. Mindig elcsodálkozott, milyen tehetséges zongorista. Ő még azt sem tudta, hol van a C. Talán ha megjelölnék a billentyűt sem lenne képes rá. Mi a fene az a kereszt meg bé? Biztos nem működik az agyának az a része, ami a zenéhez szükséges.

– Frankó ez a zongora, jobb, mint az otthoni. Segítesz ellopni?

Cuddy még mindig a lakosztályban gyönyörködött, a férfi odabicegett hozzá.

– Hát persze, hisz alig van súlya. Jól vagy? – kérdezte, mikor észrevette, hogy a szokásosnál jobban sántít.

– Ja, csak pár szem Vicodin kell. Szóval, mikor eszünk? Farkas éhes vagyok.

– House, alig három órája ettél – mondta, miközben nézte, ahogy szárazon lenyel néhány szem tablettát.

– Hol van az már? Gondolom, van valami büfé hambugerrel vagy csirkés szendviccsel. Olvastam valami ilyesféléről, meg hogy non-stop nyitva van.

– De az nincs benne az ellátásban, úgyhogy felejtsd el.

– De Mamíííí – siránkozott – Ilyen szadista leszel egész idő alatt?

– Nem, dehogy. Amint elindulunk, megyek és megkeresem a fitnesztermet, és majd meghalok egy szaunáért is.

– Ahogy akarod. Én itt maradok, és addig zongorázok, míg nem jön a szobaszerviz, ugyanis az ingyenes. És tévézek.

– House, ezeket otthon is csinálhatod.

– Cuddy, tornaterem is van otthon.

– Gyere velem a tornaterembe. Ne ülj itt nekem a seggeden egész héten.

– Hmmm… talán azt várod a nyomingertől, hogy futópadon fusson?

– Nem, de szaunázni jöhetnél.

Hohó, mi ütött ebbe a nőbe. Miért akarja annyira, hogy vele menjen? Eddig mindent elkövetett, hogy a lehető legjobban elkerülje, most meg ragaszkodik a társaságához? Talán megártott neki a friss tengeri levegő…

– Csak akkor, ha azt a szexi fekete bikinit veszed fel. – mondta kéjes hangon, miközben szemöldöke olyan táncot lejtett homlokán, mint egy beszívott indián törzsfőnök.

Cuddy egy kacér mosollyal jutalmazta a mutatványt. – Mivel csak azt az egyet hoztam, nincs más választásom House.

– És arról se feledkezz meg, hogy ha visszajöttünk, meg kell beszélnünk az alvásunkat! Hmmm… csak a fekete bikini?

Ezzel nekiindult, hogy megkeresse a bőröndjeiket.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..