Utazás Miamiba

Holnap van a nagy nap. A rádióállomás jóvoltából ingyen repülnek majd Miamiba. Cuddy csak úgy ragyogott. A rektor elengedte egy hét szabadságra, és ha nehezen is, de találtak egy helyettes igazgatót a kórház élére. Már vagy tíz éve nem volt olyan igazi nyaraláson, így nem szólhattak egy szót sem. Főnöke az elmúlt hat évben többször is kérte, menjen pihenni, de ő nem. Mindig csak a munka. Ezért most a rektor is megkönnyebbült, hisz remélhetőleg egy kipihent, energiával teli igazgatót kap vissza a kórház.
Igaz, a konferenciás sztorit nála nem használhatja, mert ugye mégiscsak a főnöke és kizárt, hogy ne tudna egy ilyen dologról. Viszont, ha a rektor igent mond, az igazgatótanács sem tehet semmit. Cuddy-ban a kétségnek nyoma sem volt, ám a rektor úgy gondolja, úgysem tudja leállítani House-t. Van benne igazság, de nincs az a hajóút, amiért hagyná azt a bukót, hogy hozzáérjen, még ha érez is iránta valamit. Igaz, csókolóztak, de az nem számít, mert csupán az elkeseredettség szüleménye volt. Elragadta őket a pillanat heve, és csak úgy jött.
Soha nem beszéltek róla, de Cuddynak azóta is sokszor eszébe jutott. Mondjuk az is valami, hogy House úriemberként viselkedett, nem kihasználva a helyzetet. Micsoda alak! Ő továbbment volna, de a férfi elég érett volt ahhoz, hogy csak egy csókig menjenek el. Cuddy sosem vallaná be neki, de egy része még mindig vágyik arra a csókra. Viszont ha akkor nincs olyan elkeseredett állapotban, ez nem történik meg. Váratlanul érte, és talán nem is volt a legjobb formában. Nyilvánvaló, hogy máshol járt a feje, azon, hogy mégsem kapta meg a gyermeket, akire oly rég vágyott. Viszont, ha akkor megkapja Joy-t, most nem lenne neki Rachel, és őt nem adná semmiért. Felkavarták ezek az események, először elveszít egy gyermeket, majd kap egy másikat. Imádta a lányát és majd megszakadt a szíve, hogy itt kell hagynia egy egész hétre. Cuddy úgy gondolta elviszi a laptopját, amiben webkamera is van, így nem marad le semmiről.

Befejezte a csomagolást, és még egyszer végigfutott a listáján. Szinte egy szekrénynyi ruhát berakott. House-nak jók lesznek ezek is, nem vett újakat. Pedig biztosan nagyra értékelné, ha vinne néhány új mélyen dekoltált kisestélyit, de nem. És arról is gondoskodott, hogy az összes kis fehér hálóing és a House által oly nagyra becsült fehérneműk a fiókban maradjanak. Állja a szavát, pizsamanadrágot és óriási hosszú ujjú felsőket visz, amik a lehető legtöbb takarást adják. Azért betett pár kivágottabb felsőt is, de azokat csak akkor veszi fel, ha House rendesen viselkedik. Ruháinak legnagyobb része kiemelte csinos alakját, talán túlságosan is. De a pokolba is, kényelmesek, jól érzi bennük magát, akkor meg miért ne hordaná!
Bedobott még néhány blúzt, aztán gyorsan behúzta a zipzárt. Egy bőröndje volt csupán, valamint egy kézitáska, benne a laptopja és az iPodja. Nem akarta, hogy a repülőn House-t kelljen hallgatnia, sőt, inkább azt szerette volna, hogy a férfi a gép elején ül, ő pedig a végén. Akkor igazán jól kezdődne a nyaralás.

Cuddy éppen betette a laptopot a táskába, amikor irdatlan dörömbölés hallatszott az ajtó felöl. Sóhajtott, és sietett kinyitni. Az ajtóban House állt egy kisebb bőrönddel és az elengedhetetlen hátizsákkal. Napszemüvegben, egy tarka ingben és bermudanadrágban. Cuddy szemöldöke a homloka tetejére szaladt a megdöbbenéstől.
– Hm… – A nő nem tudta pontosan mit is mondjon, mindenesetre igyekezett nem elnevetni magát. Kevés sikerrel.
– Most mi van – kérdezte House, színlelve, hogy fogalma sincs róla vajon mi olyan mulatságos.
– Késő este van, és te ebben a napszemüvegben? És egyáltalán, nem holmi Beach Boys videóklipp forgatására megyünk, hogy ebben a hawaii ingben gyere meg bermudában.
A férfi elvigyorodott. – Jó szemed van. De én büszke vagyok.
– Nem tudom mit akarsz, de csak holnap indulunk.
– Tedd arrébb a fenekedet, hogy be tudjak jönni. – szólt, majd félretolta a nőt, és már vonult is be. Cuddy simán hagyta, bár gondolta, ennek még meglesz a böjtje. – A gép reggel hatkor indul, és nem akarok rád várni a reptéren. Abban is biztos vagyok, hogy te sem akarsz, így inkább innen indulunk, együtt.
– Milyen figyelmes. – mondta Cuddy. Ez bizony igaz, miért is nem gondolt rá ő is.
House bement a nappaliba és kényelembe helyezte magát. Letette a napszemüvegét az állólámpa alatti kisasztalra, a hátizsákot a kanapéra, a bőröndöt pedig elé. – Van valami kajád? Éhes vagyok.
– House, este tíz óra van.
A férfi úgy nézett rá, mintha a hét legostobább kijelentését tette volna. – Na és? Talán elugorhatnánk New Yorkba vacsizni. Régebben terveztük, hogy elmegyünk egyszer. Szereted a musical-eket nem?
Cuddy követte őt a konyhába. – House, azért mert most együtt megyünk a hajóútra, ebből még ne csináljunk rendszert. Csak azért megyek most veled, mert szükségem van egy kis pihenésre. De nem lesz mindig így.
– Ki beszél most itt a hajóútról? – kérdezte, miközben hatalmasat harapott egy zöldalmába, és hangos rágcsálásba kezdett. – A ma estéről beszélek. Na, cicamica, kapd fel a legdögösebb bugyidat, oszt gyerünk. Vagyis… ha hordasz egyáltalán olyat… – és szemöldökével huncut táncot lejtett.
Cuddy elpirult egy kicsit. Még romantikus is lehetne, ha nem mutogatná beszéd közben a félig összerágott almát a szájában. – Először is, ne hívj így. – kérte – Másodszor pedig, még nem mentünk el. Akár meg is gondolhatom magam.
– Nem fogod. Ráadásul a gyereket már lepasszoltad egy hétre Cameronnak. Jössz és kész.
– House, most nem erről beszélek. Elmondtam neked a szabályokat. Kérlek, tartsd be őket.
– A szabályokat majd akkor alkalmazzuk, amikor égsz a vágytól és egy kis hancúrozásért könyörögsz.
Cuddy érezte, hogy a szíve erősebben dobban, de megtartotta önuralmát. – Ha majd egy kis hancúrozásra vágyom, inkább keresek egy jóképű matrózt. Egyébként is, azt hallottam, hogy rengeteg egyedülálló férfi jár ilyen hajóutakra. Valószínűleg szívességet teszel nekem, House. Lehet, hogy ezen a hajóúton találkozom álmaim férfijával.
House elkomorodott. Nem szólt egy szót sem, hanem lázasan keresgélni kezdett a hűtőben. Cuddy csak magában mosolygott, örült, hogy visszavághatott neki néha-néha.
– Nincs itt semmi ehető? – kérdezte, s folytatta a kutatómunkát.
– House, hat óra múlva kelnünk kell. Nem várhat addig a gyomrod?
– Hmm… na, mindegy. – mondta, és végre becsukta a hűtőt. – Szóval enyém az ágy, tiéd a kanapé.
Cuddy csak kuncogott. – Álmodban – villantott egy csábos mosolyt, és kiment. – Találsz takarót a szekrényben. Ágyazz meg magadnak, én egyek aludni. És csak semmi sompolygás vagy leskelődés utánam! – kiáltott vissza.
– Ne légy úgy eltelve magadtól. Most nem érdekel a leskelődés, és nem fogom rád vetni magam, nyugi. Hangsúlyozom, most nem. Ezeket a hajóútra tartogatom. Remélem, tettél be valami kis szexi fehér hálórucit!
Cuddy gyorsan eltűnt a hálószobában, becsukta az ajtót, miközben fülig ért a szája. Gondolhatta volna. Már-már azon töprengett, hogy mégis betesz szép kis szexi hálóinget, csakhogy bosszantsa. De az tényleg durva volna. Ráadásul kiharcolná, hogy fel is vegye, és azért azt mégsem kéne.

Aznap éjjel nem aludt nyugodtan, azon járt az agya, vajon mit csinál House a nappaliban. De legalább nem nyílt az ajtó, és nem leselkedett utána… még. Megnézte az órát, de az még csak tizenegyet mutatott. Ötre a reptéren kell lenniük, hogy becsekkoljanak. Tizenegyre megérkeznek Miamiba és éppen csak marad idejük felszállni a hajóra, mielőtt az kihajózik pontban déli tizenkettőkor.
Már alig várta. Igaz, tudta, hogy osztozniuk kell a szobán, de remélte, hogy jó nagy szoba lesz, lehet, hogy lakosztály két hálóval. Az lenne az igazi.
Cuddy felkelt és a nappali felé indult. Megpróbált aludni, de nem ment. House járt a fejében, hogy vajon mit csinál kint. Egész biztos, hogy a dolgai közt turkál.
De nem. Békésen aludt a kanapén elterülve. A takarója kicsit lecsúszott, a párnáját a feje alá gyűrte. Egyenletesen lélegzett és kicsit horkolt. Cuddy némán mosolygott. Ez még gondot okozhat a későbbiekben.
Nos, legalább aludt, és nem a holmija közt kutatott. Visszament az ágyba és megpróbált aludni.

Biztos sikerült is, mert a következő amit látott, egy arc. House arca. És ez az arc ott volt az övétől alig pár centire, de túl fáradt volt ahhoz, hogy érdekelje. – House, mit akarsz? – morogta és a másik oldalára fordulva próbált visszaaludni.
– Bocsi, de gondoltam, talán fel akarsz kelni. – Mindez úgy hangzott, mintha már rég ébren lenne, túl a kávén, és némi női iszapbirkózáson az HBO-n.
– Miért? – kérdezte kicsit kómásan Cuddy, miután nagy nehezen sikerült kinyitnia a szemét. – House, menj vissza aludni, még csak… – és ránézett az ébresztőórára. A világító számok öt óra öt percet mutattak. Ennyi elég is volt, hogy az adrenalin szintje az egekbe szökjön és teljesen magához térjen. – Ó, istenem! El fogunk késni!
Kipattant az ágyból, majd egy rövidnadrágban és topban rohant készülni. Eközben House csak állt önelégült vigyorral az arcán, és roppant viccesnek találta az események alakulását. De még jobban tetszett neki a nő öltözete.
– Annak ellenére, hogy minden nap korán kelsz, nincs nagy gyakorlatod benne.
– Kikapcsoltad az ébresztőórát?! – kiabálta vádlón Cuddy a fürdőből. – Lekéssük a gépet, az biztos! Már rég ott kéne lennünk!
– Nem kapcsoltam ki semmit. – indult a fürdőszoba felé. – Gondolom elfelejtetted beállítani az éjjel, mert túl elfoglalt voltál az ellenőrzésemmel.
Honnan tud róla? Mindegy. Ez most nem számít.
– Csak meg akartam győződni róla, hogy nem kutatsz a dolgaim közt. Most kifelé, mert tusolni akarok. – s már zárta is az ajtót.
House épp csak el tudta kapni kezét. – Ó, megvan mit felejtettem el ma. Talán ha megosztanád velem a zuhanyt, nyerhetnénk egy kis időt.
Cuddy nem volt vicces kedvében. Biztos volt benne, hogy tegnap éjjel beállította négyre az ébresztőt. Ráadásul eddig is bizonytalannak érezte magát, aggódott, és ez még csak fokozódott a férfi közelségétől.
– Kifelé!
Becsapta az ajtót az orra előtt, és gyorsan ment zuhanyozni. Rekordidő alatt végzett, és tíz perc múlva tökéletes frizurával és smikkel kész volt az indulásra.
Amikor a nappaliba lépett, House éppen rajzfilmeket nézett, hawaii ingben, bermudanadrágban és fekete napszemüvegben. Cuddy fogta a pénztárcáját és a kézitáskáját.
– Nem vagy kész?! – kiáltotta, amikor meglátta, hogy House ismét elnyúlt a kanapén, készen arra, hogy elaludjon.
Hirtelen felriadt, s arcára fájdalom ült ki. – Istenem, te nő, erre még a holtak is felkelnek! Egyébként már két órája kész vagyok. Nem is tudom, kire kell itt várni.
Cuddy elképedt – Akkor mi a fenéért nem ébresztettél fel hamarabb, ha te már felkeltél? Nagyon jól tudtad, hogy négykor fel akarok kelni!
– Már megint visítozol itt. Nem tudnál normál hangon beszélni velem? – Kikapcsolta a Tv-t, fogta a cuccait, és indult az ajtó felé. – Azt mondtad, nem mehetek be a szobádba. Én csupán betartottam.
– Mióta figyelsz egyáltalán arra, amit mondok.
– Jó kérdés…

Öt óra húsz perckor elhagyták a házat, húsz perc múlva pedig már a repülőtéren voltak. Miután becsekkoltak, a biztonsági kapuhoz indultak. Cuddy megkönnyebbülten sóhajtott, látva, hogy e korai órában nincs az a nagy tömeg.
– Ez a nő kábítószert visz a zsebében. – mondta House a biztonsági személyzetnek és átsétált a fémdetektoron. – Talán meg kéne motozniuk.
Cuddy a szemét forgatta, átlépett a másik oldalra, és készült egy alaposabb átvizsgálásra. Nagyszerű! – Igen, ő meg a botjában marihuánát tart.
Ahogy várható volt, Cuddyt megmotozta egy női biztonsági őr, ami House-nak felettébb tetszett. Tudta, hogy House csak azért csinálta, mert amellett, hogy őt bosszantja, mégiscsak tetszenek az ilyen olcsó kis izgalmak.
– Rendben asszonyom, mehet. – mondta a biztonsági őr.
– Ez nem vicces. Egy seggfej vagy. – sziszegte Cuddy.
House egész idő alatt elégedetten vigyorgott. Megvárta, míg ellenőrzik a botját, majd elengedték őket.
– Így is késésben vagyunk, és akkor még jössz a hülyeségeiddel.
– Ó, még van időnk. Látod, örülhetnél, hogy nem ébresztettelek fel, most ülhetnél itt több mint egy órát, bámulnál a semmibe, és hallgatnád a hangszóróból a légiközlekedés biztonságáról szóló zagyvaságokat.
– Ha rajtad múlt volna, simán lekéssük a gépet.
– De nem késtük. Inkább vegyél nekem egy kávét. – mondta, ahogy a terminál felé haladva egy kávézó közelébe értek.
Cuddy összevont szemöldökkel nézett rá. – Tessék?
– Elviszlek egy hajóútra és neked nem kerül semmibe. A legkevesebb, hogy veszel nekem egy kávét, és talán még egy fánkot is… meg egy olyan kiflis szendvicset. – kezdett nyafogni, mint egy gyerek, aki nem kapott reggelit, és olyan ártatlan kölyökkutyaképet vágott, mint aki most jött a 101 kiskutya szereplőválogatásáról.
– Az egyetlen különbség, hogy nem te fizetted ezeket a jegyeket. De ha ez boldoggá tesz, megkapod a kávédat, meg amit akarsz.
– Amit akarok? Hmmm…
– Álmodozz csak. – morogta, és a kávézó felé indult, hátha néhány fánkkal le tudja állítani ezt a nagyra nőtt gyereket. House-nak fülig ért a szája. Olyan könnyű manipulálni Cuddyt.
– Imádom, amikor nemet mondasz. – mondta, amikor a zacskó fánkkal a terminál felé vette az irányt. Utolsó pillanatban érkeztek a beszálláshoz.
– Akkor egész idő alatt nemet fogok neked mondani.
– De akkor is, beadtad a derekad.
– Ha nem kapod meg a kávéd meg a nyavalyás fánkod, egész idő alatt hallgathattam volna. Őszintén remélem, hogy legalább nem egymás mellet ülünk.
Balszerencséjére egymás melletti üléseket kaptak. Cuddy azzal vigasztalta magát, hogy ezt a röpke negyvenöt percet kibírja valahogy, aztán Charlotte-ban úgyis át kell szállniuk.

– Az ember azt hinné, hogy van közvetlen járat Miamiba. Úgy értem, Miami mindössze háromórányira van New Jerseytől az isten szerelmére. – morogta House, mikor a csatlakozásra több mint egy órát kellett várniuk. Ennyi idő alatt bejárhattuk volna egész Észak-Karolinát, és még akkor is odaérünk.
– Abba hagynád végre a nyafogást? Vagy vegyek neked valamit a könyvesboltban, esetleg a játékboltban?

Landolás óta nem volt House-nak olyan mondata, amit Cuddy hallani is akart volna. Most éppen azzal ment Cuddy idegeire, hogy az idióta ingyenes magazinjait pakolta szét.
House felállt és elbicegett. Hála istennek. Cuddy előbányászott az újságok alól egy romantikus regényt, amit csak akkor tudott nyugodtan olvasni, ha House nem volt a közelben. Ha itt volna, ebbe is csak belekötne.

Cuddy oldalt fordult a széken, térdeit felhúzta, és ha mégis visszajön, nem lát bele, hogy mit olvas. Ráadásul az üzletsor felé fordult, így azt is figyelhette, mit művel már megint. Végül annyira magával ragadta a történet, hogy meg is feledkezett House-ról. Megszűnt körülötte a világ, teljesen elmerült a forró romantikában.
– Mit olvasol? – kérdezte House, kizökkentve Cuddyt a szexi latin szerető köldöktájéki csókjából.
– Már megint itt vagy? – morogta, s gyorsan becsúsztatta a könyvet a kézitáskájába.
– Te elpirultál.
– Meleg van. – válaszolta szemlesütve.
– Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. Én is ezt mondanám, ha titokban szexjelenetket olvasnék. Az majdnem olyan jó, mint a pornó, csak más szavakkal.
Cuddy arcszíne a vörös összes árnyalatát felvonultatta. – Nos, szeretem a romantikus történeteket.
– Talán azért, mert neked olyan nincs.
Összeszorította a száját, ordítni akart, de az arcába nyomuló papírzacskó megállította.
– Vettem neked valamit.

Cuddy habozott, mielőtt elvette volna. Nem volt benne biztos, hogy jó ötlet. Ismerve House-t biztos egy doboz óvszer, vagy hasonló. De nem az volt. Egy kulcstartó, raja Észak-Karolina jelképe, egy apró fehér somfavirág. Nem tudta megállni, hogy ne mosolyodjon el. – Vetted vagy loptad? – gúnyolódott.
– Ez a bolt zacskójában van, tudod, amibe a pénztárnál teszik.
Ezt nem gondolta volna House-ról. Ez csupán egy kulcstartó volt, rajta egyszerű fekete betűkkel: Észak-Karolina, és egy kis fehér virág, ennek ellenére sokat jelentett neki.
– Köszönöm House.
– Csak hogy emlékezz erre a pokoli átszállásra. Na, mutasd a könyved.
Cuddy ismét elvörösödött. – Miért?
– Az arcszínedből kiindulva azt mondanám, hogy valami nagyon piszkosat olvastál. Fogadok, hogy tele volt szexszel.
Hangerejének következtében minden szempár rájuk szegeződött, aki csak hallótávolságon belül ült.
Cuddy a tenyerébe temette az arcát. Istenem, de hosszú lesz ez a hét.
– Ha odaadom a könyvet, elhallgatsz?
Gyorsan bólintott. Cuddy-t nem érdekelte, hazudott-e, vagy sem. Hajlandó volt kockáztatni. Benyúlt a táskába és kivette a könyvet. A férfi helyeslően bólogatott.
– Már a borító is sokatmondó. – és kinyitotta az utolsó lapnál. – Akarod, hogy felolvassak neked?
– Nem kösz. Csak magadban olvass. – mondta, és elővett egy sci-fit, Vörös Mars címmel.
– Nem tudtam, hogy az űrbe készülünk. – szólt, miután vetett egy pillantást a címre.
– A nővéremé, csak nálam felejtette mikor meglátogatott. – mondta és lótuszülésbe helyezkedett.
– Ő az, aki a NASA-nál dolgozik?
– Igen.
– Akkor miért te olvasod?
– Mert érdekesnek tűnik. Békén hagynál végre?
– Igenis, hölgyem. – búgta a lehető legmélyebb hangon.
Cuddy elvigyorodott. És még hátra volt közel egy óra a beszállásig.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..