Álmai(k) nője

Az orvosi konferencia óta csak pár hét telt el. Már mindenki visszatért a hétköznapok megszokott kerékvágásába.
A hűvös téli éjszakán a legtöbb ember békésen aludt a jó meleg ágyában. Ki egyedül, ki társával együtt összebújva. Dr. Lisa Cuddy sok magányosan eltöltött év után, végre már nem egyedül hajtotta álomra fejét, ellentétben férfi kollegáival, akik azóta sem találtak maguk mellé párt – igaz nem is kerestek.

Egy gyönyörű nő feküdt az ágyon, teste teljesen fedetlenül mutatta bájit és formáit. Csodálatos hosszú combok, lábak, formás fenék, telt keblek, csókolni való ajkak, pisze orr, hosszú, dús szempillák, amitől a legtöbb férfi eszét veszti.
– Ne menj el! Kérlek, maradj! Folytassuk! Kívánlak…
Wilson egy pohár vízért indult, és amikor elhaladt a barátja szobája előtt ezeket a szavakat hallotta kiszűrődni onnan. Résnyire kinyitotta az ajtót, hogy beleshessen. Meg volt győződve róla, hogy barátjával nincs senki, de a kíváncsiság erősebb volt nála.
Megnyugodott, amikor azt tapasztalta, hogy a férfi békésen szundikál. S valószínű csak álmában beszélt. Sarkon fordult és óvatosan próbálta maga mögött becsukni az ajtót, de épp mikor csukódott volna, barátja hangosan megszólalt:
– Szeretlek!
– Mi?! Kit?! Engem?! – s közben ismét kitárta az ajtót, de ezzel fel is ébresztette a barátját. Nem kellett volna hangosan megszólalnia, hiszen látta, hogy alszik, de már késő bánat volt.
– Te meg mi a büdös francot keresel ilyenkor a szobámban? – mordult rá House kissé álmosan az onkológusra.
– Épp csak vízért mentem és…
– Félsz kimenni egyedül a konyhába vagy esetleg nem tudod kiszolgálni magad és gondoltad, ha felversz, majd én segítek?
– Nem. Hallottam, hogy beszélsz és megnéztem, hogy minden rendben van-e. Ne haragudj, hogy felébresztettelek! Igazán nem akartam.
– S ha egy csajjal lettem volna, akkor is benyitsz?
– Tudtam, hogy nincs itt senki. Azt hittem, hogy esetleg…
– Esetleg mi? Esetleg bediliztem és szellemekkel csevegek? – Wilson lemondóan a fejét ingatta. – Na, és miket mondtam? Mit hallottál?
– Azt mondtad, hogy; „Szeretlek”… Kinek mondtad?
– Az biztos, hogy nem neked! Ne aggódj! Anyámmal álmodtam.
– Komolyan?! Te álmodban dugod anyádat?
– Mi van?! Teljesen bediliztél?! Milyen egy perverz állat vagy!
– Csak azért, mert azt is mondtad, hogy; „Kívánlak”. Akkor azt kinek mondtad, ha anyáddal álmodtál?
– Gondolom, akkor egy csajnak, akinek bomba teste van. Már nem emlékszem.
– Lehet, hogy esetleg ismerem azt a nőt és ezért nem beszélsz róla?
– Nem. Tényleg nem emlékszem már. Most megtennéd, hogy felszívódsz és hagysz tovább aludni? Hátha megtudom, hogy ki az a nő – próbálta lerázni ezzel a barátját, Wilsont. Aki egy „jó éjt”-tel ki is ment a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.

Természetesen House nagyon jól tudta, hogy ki az a nő az álmaiban, aki újra és újra, minden éjszaka felbukkan az ágyában. Hazudott! Nagyon is emlékezett az álmára és a nő arcára, de miért is osztotta volna meg ezt az információt a barátjával? Ha behunyta a szemét, rögtön a szépséges arc és formás, kifogástalan test látványa tárult elé. Szerette is az álmait és gyűlölte is. Szerette, mert ilyenkor láthatta a gyönyörű, meztelen nőt, de gyűlölte is, amiért egy egyszerű álom.
Wilson távozása után ismét az álmaiba, az ő álomvilágába menekült. Amint lehunyta a szemét újra viszontlátta a csodálatos alakkal megáldott, bájos arcú teremtményt.
Az éjszaka további része már nyugodtan telt, House nem beszélt álmába, legalábbis nem olyan hangosan.

Másnap reggel Wilson már a konyha közepén állva fogadta House-t, aki még a pizsama nadrágjában és egy pólóban bicegett álmosan. A barátja miután megtudakolta, hogy hogy aludt, egyből rákérdezett a titokzatos nőre a diagnoszta álmából. A férfi csak azt felelte, hogy később már nem látta azt a nőt. Ha így is lett volna… Mivel minden áldott éjjel látta a hölgyeményt, a tegnapi álma nem is számított volna, hogy meg tudja mondani.

Wilson kocsiba ült, House a motorjára és munkába indultak.

A kórházban Cuddy a konferencia óta és, hogy összejött egy férfival, akit House is nagyon jól ismer, kerülte a diagnosztát. Nem volt kíváncsi a megjegyzéseire és a kérdezősködésre s nem volt hajlandó válaszolni.
A nap vége felé Wilson bement barátja irodájába, és egy közös esti programmal állt elő:
– Végeztél mára?
– Azt hiszem igen. Bár lehet, hogy mindjárt berobog valaki és maradásra kényszerít.
– Mit szólnál, ha ma elmennék sörözni valahová és utána otthon meccset néznék? Tegnap felvettem egyet a tévéből.
– Kösz, de nem. Vacsora meghívásom van mára.
– Anyám, és ki hívott meg, pont Téged? Felszedtél egy dögös macát, akivel esetleg álmodtál is és még vacsorázni is elhív? Nem semmi.
– Nyugodj meg, senkit nem szedtem fel! Nekem vannak barátaim, akik tudják, hogy szeretek kajálni és meghívtak.
– Neked barátaid? Ismerem őket? Azt hittem, hogy…
– Nemcsak te vagy a barátom. Hogy is jutott ez eszedbe? Más barátaim nem lehetnek?
– De mindig otthon ülsz és nem szoktál beszélni róluk…
House azzal vette is a kabátját és az ajtó felé indult.
– Jó éjt, Wilson! Nekem mennem kell már várnak.
– Jó éjt, House! Mikor jössz?
– Mit tudom én, majd meglátjuk. Úgy csinálsz, mintha a feleségem lennél – mondta egy fanyar arckifejezés kíséretében.

A morcos diagnoszta felült a motorjára és főnöke házáig meg sem állt. Remekül kiszimatolta a vacsoraidőt. Addig kopogott, amíg ki nem nyílt előtte az ajtó.
Cuddy haja fel volt tűzve, csak itt-ott csúszott ki egy-egy kusza tincs, amit eredménytelenül próbált a füle mögé tűrni. Egy kis kötény volt előtte, amit szétfeszített ujjaival simítgatott. Csodálkozva bámult alkalmazottjára, aki nem épp alkalmas időben állított be, s most jöhet majd a konyhatündéres poénjaival, mert így még soha nem látta főnökét és valóban ledöbbent kissé ezen a látványon.
– Mi az ördögöt keresel te itt? – lépett fenyegetően House elé, s közben maga mögött próbálta behajtani az ajtót. Karjait összekulcsolta maga előtt.
– Na, látod, azt hiszem eltaláltad. Talán épp azt.
– Nincs kedvem a hülyeségeidhez. Inkább menj el! Telefonon se hívogass hajnalban, amikor tudod, hogy alszom!
– Honnan tudhatnám biztosan? Szerintem mostanság le sem fekszel aludni.
– Ha-ha, nagyon vicces vagy. Ha csak jöttél ellenőrizni, hogy mit csinálok, akár már mehetsz is! – igyekezett volna vissza a házba, de nem sikerült.
– A köténykédet elnézve, ha nem valami szerepjátékot játszottatok a pincsikutyáddal, akkor nyílván a konyhából jössz és épp főztél valamit, nemde? – Lisa mosolya kényszeredett volt és fagyos. Nem tudott és nem is akart semmit mondani a férfinak. – Legalább hadd kóstoljam meg!
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, Lisa mögött és egy másik borostás képű lovag jelent meg.
– Helló, House! Mit szeretne megkóstolni?
– Az ördög – a férfi és a nő is kérdőn nézett rá. – Csak hangosan gondolkodtam. Mit szeretnék kóstolgatni? A barátnője melleit. – ezért a válaszért szúrós pillantásokat kapott viszonzásul. Cuddy valósággal megdermedt és az idegei virtus táncot jártak.
– Lisa, ha itt az ajtóban beszélgettek még megfázol nekem – a jobb kezét a nő hasára tette és kicsit magához húzta, majd belecsókolt a nyakába. House a földet kezdte bámulni, hogy lezárja maga elől a szívét gyötrő látványt. – House, miért nem jön be? – kérdezte a nyomozó és közben Lisa karjait dörzsölte a tenyerével, hogy ne fázzon.
– Azért, mert nem azért jött, már megy is. Igaz, House?
– Nem éppen. Mellesleg már én is fázom idekint.
– Kár volt eljönnöd otthonról. Amit akarsz holnap is elmondhatod.
– Éhes is vagyok.
– Akkor menj egy gyorskajáldába!
– Lisa miért ne adhatnánk House-nak is egy tányérral?
– Mit eszünk? – kérdezte House inkább komolyan, mint viccesen.
– Hogy Te mit fogsz enni, azt nem tudom, de mi spagettit. Ha nincs több kérdésed, akkor…
– Milyen egy szívtelen nőszemély vagy. Már a barátod is megkínálna.
– House!
– Csak egy tányérral – állt ki a diagnoszta mellett Lucas és kérlelő, kisfiús tekintettel bámult Lisára. Cuddy már nem is mondott a két férfinak semmit, mérgesen indult a házába, a két lovag pedig követte.

Az étkezőben gyönyörűen meg volt már terítve – két személyre. A csodálatos étkészleten és kristály boros poharakon kívül, két gyertya is pislogott az asztalon és az egész étkezőt kellemes, íncsiklandó illat járta be.
Lisa kedvtelenül és dühösen még egy tányért, evőeszközöket és poharat vitt az asztalhoz, egy szabad szék elé hanyagul lepakolta azokat és visszament a konyhába a spagettiért, közben ledobta a kötényét is és e nélkül ment vissza a férfiakhoz, akik már az asztal köré ültek.
– Akkor jó étvágyat! – szólt Lisa és csak a tányérját bámulta, a villával csak piszkálgatta a tésztát. Nem volt jó kedve, hogy House már megint ott lábatlankodik és megpróbálja megakadályozni, hogy jól érezze magát. Egy kellemes estét, romantikus vacsorát szeretett volna eltölteni azzal a férfival, akit úgy megkedvelt.
House felállt a székéről és elfújta a gyertyákat, majd indult a villanykapcsoló felé.
– Te meg mégis mit művelsz? – mordult a férfire Lisa.
– Elfújtam, ezeket a giccses gyertyákat és megyek felkapcsolni a villanyt. Így legalább azt is látom, hogy mit pakoltál elém. Nem tettél-e bele valami furcsaságot, ami fűszernek is tűnhet…
– Kár, hogy most mondod… A mérget nem kifelejtettem a tiédből. De most már késő bánat. S megkérlek, ha már bepofátlankodtál, akkor légyszíves viselkedj, és ne rendezkedj. Edd meg a kaját csendben, amit kiszedtél és utána menj el!

Lucas csak bámult a két emberre, most már ő is kezdte úgy érezi, hogy talán hiba volt House-t marasztalni és meghívni vacsorára. Lisával kettesben mégiscsak élvezhetőbb lett volna. Hála saját magának a romantikusnak tervezett estéből már nem lesz semmi.
Cuddy néha felnézett a tányérjából, amikor tekintete összetalálkozott a morcos diagnosztáéval, a két ember között érezhetően vibrált a szexuális vonzalom, amire a másik férfi is felfigyelt.
Lisa egyfelől gyűlölte House-t, de ugyanakkor teljesen megbabonázták a férfi tengerkék szemei, néhol teljesen odavolt ezért a betolakodóért.

Rachel is megérezhette a finom illatokat és az ő gyomra is éhséget jelzett, így sírni kezdett. Cuddy egyből pattant is fel a székről, Lucasszal együtt, akinek nagyon a szívébe lopta magát a bájos kislány.
– Lisa maradj csak, majd én megnézem a kis hercegnőt! Beszélgessetek csak House-szal nyugodtan! – House erre teljesen elképedt.
– Biztos éhes.
Lisa már kezdte is lepakolni az asztalt.
– Semmi gond, akkor megetetem – majd magára is hagyta a két kollégát.
– Ez meg mi volt? Már így beidomítottad? Bőg a gyereked és már ugrik is.
– Egyszerűen szereti a gyerekeket, baj?
– Dehogy! Végül is a pedofil is szereti a gyerekeket, nem?
– Ne hasonlítsd őt gazemberekhez, mert ő nem az! Remekül bánik Rachellel, nagyon szeretik egymást.
– Oké, nem azért mondtam.
Lisa lepakolt az asztalról, a tányérokkal zsonglőrködve kiment a mosogatóhoz és neki állt eltakarítani a koszos edényeket. House persze ott sem hagyta magára. Leült egy székre és nézte a nőt.
– Wilson barátod hogyhogy nem rángattad magaddal?
– Kellett volna? – a nő a fejét rázta. – Azt mondtam, hogy a barátaim meghívtak vacsorázni.
– Akkor jól eltévedtél, mert azok nem mi vagyunk. Meghívtak?! Ugye azt nem mondtad, hogy ide jössz?
– Nem. Még arra gondolt volna, hogy édes hármasozunk és meg lenne sértődve, hogy neki nem szóltál.
– House! – szólt rá mérgesen a nő. – Befejeznéd végre? Kérlek! Miért csináld ezt? Miért akarod tönkre tenni a boldogságom? – kérdezte teljes komolysággal. A tekintetük szinte a másikéba fúródott.
– Én… nem… akarom.
– Mégis mindig igyekszel mindent összezavarni és fenekestül felforgatni.
– Nem tudom.
Lucas vissza is tért az üres cumisüveggel. – Jó kislány, mind megette.
– Ráadásul milyen gyorsan. Köszönöm, Lucas.
– Nincs mit. Nagyon szívesen.
– House, azt hiszem most már indulnod kéne.
– Jól van. Megyek. Kösz a vacsit. Máskor is jöhetek?
– Nem – érkezett gyorsan a rövid és tömör válasz Lisa szájából.
House már indult is a fogas felé, hogy leakassza a kabátját. Kérdőn még Lucasra nézett.
– Maga nem jön?
– Még nem – mosolygott sejtelmesen a nyomozó.
– Hát persze, egyeseknek még most jön az édes desszert. El is felejtettem, hogy már egész összemelegedtek. Együtt kelnek és együtt fekszenek.
– House, tűnj már el! – szólt Lisa felbőszülve.
– Én is szeretem a desszerteket, én nem kapok? – kérdezte House pimaszul, akinek arcán önelégült vigyor terült el. Cuddy néma, de egyértelműen tettlegességgel fenyegető pillantást vetett rá. – Karácsonykor is biztos valami finomság lesz a menü.
– Arról ne is álmodj! Se karácsonykor, se semmikor nem foglak itt vendégül látni! Jó éjt House! – s már nyitotta is neki az ajtót a nő.
– Jó éjt! További jó mulatást nektek! – köszönt is el House egy pimasz vigyor kíséretében, Lisa fenyegető pillantásai ellenére.

A nő becsukta az ajtót és ismét a konyha felé vette az irányt, a barátja pedig követte őt.
– Na, végre, elment.
– Te marasztaltad annyira – mondta Lisa szemrehányóan. – Még most sem értem, hogy miért kellett beleszólnod és meghívni.
– Szerintem nem volt ellenedre. Biztos te is behívtad volna, főleg, ha én nem lettem volna itt.
– Mi a fenéről beszélsz?
– Látnod kellett volna hogy néztetek egymásra a vacsoránál! Szinte majd’ felfaltátok egymást a szemeitekkel.
– Komolyan? – kérdezte meglepetten és értetlenkedve. Nem hitt a fülének, hogy ezeket hallja, s pont Lucastól. – Ha így gondolod, szerintem te is mehetsz.
– Ne csináld már! – kérlelte kisfiús hangon. – Hadd maradjak még. Ígérem, jóváteszem – s a nő háta mögé állva próbálta ismét a nő nyakát csókokkal elárasztani és simogatni a hátát, de ő nem hagyta és elhúzódott a férfitól.
– Ezt most hagyjuk. Különben sincs jó kedvem. Az egész estét tönkre tetted azzal, hogy…
– Én tettem tönkre?! – kérdezte meghökkenve és már jól tudta, hogy mai közös éjszakából bizonyára nem lesz semmi. – Ha így érzed, akkor sajnálom. Jól van, holnapra talán megnyugszol. Akkor én hívlak meg vacsorázni. Hatra érted jövök, rendben?
– Az jó lesz. De ajánlom, hogy az a vacsora tényleg jobban sikerüljön, mint a mai! Hatkor várlak majd.
Egy szenvedélyes csók kíséretében vettek búcsút egymástól.

Cuddy aznap éjjel egyedül hajtotta álomra a fejét az ágyában, pedig nem erre számított. Korán, egyedül bújt ágyba, amikor olyan jól indult ez az este számára.
House ugyanúgy, aznap is a titokzatos hölgyeménnyel álmodott, aki természetesen csak az álmában volt jelen. Nem képzelődött, nem hallucinált, tisztában volt vele, hogy csak egy álom, egy kellemes, szép álom.

A másnap gyorsan elszaladt, a maga egyszerű, megszokottságában. Semmi különös és szokatlan nem történt aznap.
Cuddy már alig bírta kivárni a hat órát, számára így nagyon lassan telt az idő, az unalmas akták társaságában. Szeretett volna már otthon lenni és inkább készülődni az estére, ami talán jobban sikerül, mint az előző este. Bár ha House most nem alkalmatlankodik, akkor minden bizonnyal semmi gond nem lesz.
Végre elérkezett az indulás ideje. Cuddy nagyon boldog volt, lelkesen indult a fogashoz a kabátjáért, de ekkor… Cameron robogott be az irodába, már ő is indulásra készen állt.
– House… – Lisa nem sok jót sejtett ebből és lassan megfordult.
– Mi van House-szal? Mit művelt már megint? – kérdezte elkerekedett szemekkel és indult vissza az íróasztalához.
– Még semmit. Fel akarja nyitni Mr. Travis holttestét, hogy bebizonyítsa az igazát.
– Na, ne! A család kérése volt, hogy…
– Tudom és minden bizonnyal House is tudja. De szerinte úgysem derülne ki, mivel a temetésen nem kezdik el vetkőztetni és nem látják a vágásokat.
– Vágásokat?! Teljesen bedilizett? Hol van most House? Gyorsan beszélek vele.
– Azzal már lehet, hogy elkésett. Mikor jöttem ide, már indult is a boncterembe.
– Nem tudná valahogy megakadályozni? Most nincs időm House-szal foglalkozni.
– Én próbáltam, de nem tudtam megállítani. Mivel már nincs semmi dolgunk itt, gondoltam, én is elmegyek haza.
– Rendben. Akkor majd én leállítom. Más sem hiányzik, mint hogy a család beperelje a kórházat. Jó éjt, Cameron! – s indult is ki az irodájából, szinte kiviharzott. A boncteremig szélsebesen száguldott, hogy House-t még megakadályozhassa egy őrültség elkövetésében.
Az ajtót kivágta maga előtt és felbőszülve figyelte House-t.
– Nyugi, még nem kezdtem neki, csak előkészültem!
– Nem is fogsz itt semminek neki kezdeni – Cuddy közelebb lépett a férfihoz, aki még a holttestet sem tudta előkészíteni, egy hatalmas csattanás hallatszódott a nő háta mögül és ijedtében még össze is rezzent kicsit.
A boncterem ajtaja csapódott rájuk, nagy robajjal. A nő a szívéhez kapott és hátra nézett. – Semmi gond, csak az ajtó volt.
– Te most engem próbálsz nyugtatni vagy magadat? Te ijedtél meg, nem én. Most ha megengeded, dolgom van.
– Nem engedem, hogy bármelyik hullához hozzányúlj! Mr. Travishez különösen nem. – megragadta a férfi kezét és húzni próbálta.
– Velem jössz!
– Ahogy akarod. Wow, hova megyünk? Csak nem egy kis huncutkodáshoz támadt kedved? – csillant fel House szeme.
– Még csak az kéne! – az ajtóhoz értek, de az meg sem mozdult. – Mi lenne, ha Te is megpróbálnád kinyitni? – nézett a férfire kérlelő tekintettel.
– Már egy ajtót sem tudsz kinyitni? Vigyázz innen! – a férfi is rángatta kilincset, de ő sem járt sikerrel, ő sem bírta megmozdítani a makacs nyílászárót. – Lehet, hogy beragadt.
– Na, mi az, „már egy ajtót sem tudsz kinyitni”? – kérdezte gúnyolódva a nő. Ő is próbálta ráncigálni, mind hiába… – Ez tényleg beragadt. House, csinálj már valamit! – szólt a férfi után, aki már ment is kényelembe helyezni magát egy székben.
– Mégis mit csináljak, elárulnád? Nem vagyok lakatos.
– Azért nem ártana, ha gondolkodnál, hogy hogyan juthatnánk ki innen. Te vagy a férfi, csinálj valamit! – türelmetlenkedett a nő.
– Majdcsak valakinek feltűnik, hogy nem vagyunk sehol. Persze ez mókás, mikor már majdnem mindenki hazament és páran talán sejtik, hogy… – Cuddy a szavába vágott.
– Ez az! Cameron még nem lehet olyan messze a kórháztól szerintem, nemrég indult csak haza. Nálad biztos itt van a mobilod, hívd fel! Gyerünk, hívd már!
– Hova ez a nagy sietség? Klausztrofóbiád van, vagy esetleg randid van, illetve lenne?
– Semmi közöd hozzá. Hívd már fel Cameront! – a férfi kelletlenül előszedte a mobilját és babrálni kezdett vele.
– Mi a száma?
– Ne csináld már! Tíz perce játszadozol a telefonoddal és azt akarod mondani, hogy még a száma sincs meg?
– Nincs. De mondd, ha te tudod fejből! – Cuddy a fejét rázta.
– Akkor hívd fel Wilsont vagy Foremant! – House fél óráig próbálkozott, de senki nem volt elérhető, akinek tudták a számát.
– Felhívom Lucast. Hogy ez eddig nem jutott eszembe…
– Jó ötlet – Cuddy már nyúlt is volna a telefonért, de mielőtt a kezéhez ért volna, a diagnoszta visszahúzta a kezét és nem adta át a telefonját. – Már lemerült. De itt van, ha kéred.
– Veled is sokra megyek ám – jegyezte meg csalódottan és ő is keresett magának egy széket, amire leülhet. – Pont ilyennek képzeltem a mai estét – mondta szarkasztikusan. – Veled kettesben, egy boncteremben ragadva.
– Miért, hát nem romantikus? Ez a haláli randi!
– Én nem hinném, hogy ez olyan vicces lenne. De örülök, hogy legalább te jól szórakozol ezen. Nem kellett volna lejönnöm, hogy megállítsalak, már rég otthon lennék…
– Azelőtt szerintem boldog lettél volna, ha velem együtt beragadsz valahova.
– Tényleg ezt hiszed? Nem olyan nagy megtiszteltetés ám az embernek, ha veled kell megosztani a társaságát.
– Nagyon belém voltál zúgta, talán még most is, úgyhogy ne tagadd!
– Túlságosan sokat képzelsz magadról.
– Ha gondolod, hasznosan is eltölthetnénk ezt az éjszakát, ha már így össze vagyunk zárva és leszünk is még egy darabig – egészen közel ment a nőhöz és vágyakozva bámulta az ajkait, az egész bensője sóvárgott. Cuddy felpattant a székről és az ajtóhoz sietett, majd ököllel dörömbölni kezdett rajta és próbált segítséget hívni, de a kórház alagsorából senki nem hallotta meg. A férfi botja nélkül, lábát dörzsölve ment a nő közelébe és közelségével egészen az ajtóhoz szorította. Lisa megfordult, amikor a háta mögött érezte a férfit és vágytól égő tekintetük szerelmesen összefonódott. Cuddy szíve rémült morzejeleket kezdett kalapálni. A férfi az asszony szájára hajolt, szétnyílt, kissé meglepett ajkaira, amelyek aligha állhattak ellent. A csók erőteljes volt és olyan váratlan, hogy az asszony ajka engedelmesen megnyílt a férfi nyelvének mozdulataira. House nyelve utat talált Lisa szájának finoman érzékeny belsejébe.

Utószó

Ismét köszönöm a segítséget Bastetnek!

Vajon ki fogja a két orvost kiszabadítani? S mikor? Csak egy csókig jutnak?
Lucas meg fogja tudni, hogy mi történt a boncteremben? Egyáltalán meg fog tudni valamit? Ha igen, mit? És kitől?
Miért keresi fel House Dr. Nolant? Milyen gondja lesz House-nak? Mi zaklatja fel a férfit nagyon?
Ki a titokzatos nő House álmában? Egyáltalán kinek ki az álmai nője?

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..