Kellemeset a hasznossal

Írta Lori, nagy segítőtárs: Bastet

Körülbelül tízezer méter magasságban, átrepülve tengert, óceánt és szárazföldet, egy hatalmas repülőgép szállt a tiszta kék égen. Csupán a pár perc alatt szertefoszló, kondenzcsík bizonyította, hogy ott járt. Az American Airlines egy Boeing 737-es repülőgépe volt, melynek fedélzetén három jóbarát és kolléga, utazott egy pár napos orvosi konferenciára tartva. Az ablaknál a Princeton-Plainsboro Gyakorló Kórház csinos igazgatónője Dr. Lisa Cuddy ült, mellette az onkológia osztályvezetője Dr. James Wilson, és végül, de nem utolsó sorban a híres, diagnoszta Dr. Gregory House. Az úton nem sokat szóltak egymáshoz, szokatlanul csendesek voltak. Lisa tekintete az ablakon át hol a messzeségbe, hol a mélységbe tévedt, nézte az alattuk elterülő csodás táj nyújtotta (légi)képeket. Rengetegszer utazott már repülővel, de ezzel a látvánnyal soha nem tudott betelni. Megpróbált egy picit aludni is, míg odaértek. James egy orvosi szaklapba volt belemélyedve, míg House az iPodján hallgatta kedvenc zeneszámait. Hallgatásuk talán fáradtságuknak volt betudható, mivel már mindhárman munka után voltak. Nem is sejtették, hogy ugyanezen a járaton, egy közös ismerősük is velük utazik.

Késő délután ért földet a gép, azon a hűvös novemberi napon. Az emberek a jó meleg kabátjuktól várták a csípős hideg elleni védelmet. Mindenki didergett, a nyakát is behúzta amennyire csak tudta, amikor bőrén érezte a hűvös téli levegőt.
A kis csapat nagy nehezen fogott egy taxit, amivel egyenesen a Palm Atlantis Hotelbe vitették magukat. Így tett a rejtőzködő idegen is, aki remekül álcázta magát és igyekezett, nehogy ismerősei észrevegyék – még ne!

A recepció körül elég sokan álltak. Volt, aki épp kijelentkezett, hogy az érkező vendégeknek átadja a helyet és persze sokan az előre lefoglalt szobáikat szerették volna birtokba venni. A Princeton-Plainsboro orvosai előtt egy kétgyermekes család álldogált. A nő kezében egy két év körüli, mellette egy négy éves forma fiúcska álldogált, aki érdeklődve méregette a sánta doktort. House-t már kissé idegesítette a kölyök, aki egy percre sem vette le róla a szemét.
– Mi az, mit bámulsz? – súgta a gyerekhez hajolva, aki válasz helyett rátüsszentett. – Remek, nem tanítottak meg rá, hogy tedd a szád elé a kezed? – förmedt a gyerekre hangosabban, aki ijedtében összerezzent és az anyjához bújt.
– Csak ne oktassa ki az én gyerekem, és ne emelje fel a hangját a fiammal szemben! – kelt ki a nő is magából, szemeit House-ra meresztgetve, akinek a válláig sem ért fel.
– Ha már nincs, aki megtanítsa az ilyen alapvető dolgokra, akkor… – Cuddy közben figyelmeztető jelleggel megrántotta a férfi kezét, hogy most azonnal fejezze be.
– Azt gondolja, hogy nem tudom megnevelni a fiam? Maga egy bunkó tapló! A saját gyerekeit oktassa illemre! – a nő férje csak némán hallgatta a vitát és intézte a kijelentkezést. Persze ilyen asszony mellett nem volt könnyű véleményt alkotni és megszólalni…
– Mehetünk Drágám! – szólt a szemmel láthatóan konfliktuskerülő férfi, és megpróbálta nejét indulásra bírni.
– Hogy tudott egy ilyen seggfejhez hozzámenni? – nézett végig lemondóan Cuddyn a nő, majd a férjébe karolva, House megkönnyebbülésére már indultak is.
– Ő nem a… – kezdett volna a magyarázkodásba, de a kis család már el is tűnt, Wilson pedig az orra alatt somolygott, amiért a nő feltételezte, hogy a barátai esetleg házasok. – Szinte még egy perce sem vagyunk itt és máris kötözködsz. Muszáj volt nevelési tanácsadót játszanod?
– Muszáj volt annak a taknyos kölöknek rám tüsszentenie? – Cuddy erre már csak mérgesen csóválta a fejét.
– Szerintem izgalmas napoknak nézünk elébe – jegyezte meg Wilson Lisára nézve, egy sejtelmes vigyor kíséretében.
– Jó estét kívánok! Miben segíthetek? – üdvözölte őket a kedvesen mosolygó recepciós.
– Jó estét! – szólt Cuddy míg a két férfi biccentett egyet köszönésképp.– Három szobát foglaltunk; James Wilson, Gregory House és Lisa Cuddy névre.
– Rögtön megnézem – majd a hölgy ügyködni kezdett a számítógépen. Ellenőrizte az aznapra szóló szobafoglalásokat. Már jó pár perc eltelt, de még mindig a gépben keresgélt. Már láthatóak voltak rajta az idegesség jelei.
– Valami gond van? – kérdezte Lisa, akinek fura volt ez a lázas keresgélés, hosszas várakoztatás és a nő reakciói.
– Mára foglalták le a szobákat?
– Nem jövő ilyen korra, de gondoltuk, hogy itt talán olyan vendégszeretőek, hogy mindig szíves fogadnak minket – jött a megjegyzés a mogorva és a szokásosnál is kicsit bunkóbb diagnosztától.
– Igen, a mai naptól kezdődően szólt a foglalás. Öt napig maradunk – vette vissza a szót a nő.
– Elismételné a neveket még egyszer, kérem?
– James Wilson, Gregory House és Lisa Cuddy – tett eleget a kérésnek Cuddy, miközben a recepciós a képernyőn futtatta a szemeit és a felbukkanó neveket figyelte.
– Á, egy pillanat! Azt hiszem, hogy Gregory House foglalását megtaláltam.
– Ez remek. Most megkeresné a mi nevünket is? – Türelmetlenkedett most már Cuddy is egy kicsit.
– Sajnos az önökét nem találom – mondta kissé habozva.
– Mi az, hogy nem találja? Ha Gregory House nevét megtalálta, akkor a mienknek is ott kell lennie.
– Már többször megnéztem. Sajnálom, de nincs.
– Oh, Cuddy csak nekem foglalt szobát egyedül! Milyen rendes tőle, nem igaz? – vigyorgott gúnyosan Wilsonra.
– Esetleg, ha van még két szabad szobájuk, akkor… – próbált James is kiutat keresni.
– Nagyon sajnálom, de teltházunk van.
– Hol van itt a legközelebbi szálloda? – Próbálkozott tovább Wilson valami megoldással előállni, látva, hogy a főnöknője már eléggé ideges.
– Száz kilométerre van egy hotel.
– Száz kilométerre?! Ez remek… – kezdett a férfi is kissé ideges lenni.
House még nem ment a szobájába, inkább lent kárörvendett a pórul járt barátain. Hiába, ahogy a mondás is tartja, a legszebb öröm a káröröm.
– De mi nem mehetünk egy olyan távoli szállodába, amikor…
– Esküszöm, hogy lefoglaltam és fogalmam sincs, hogy mi történt – mentegetőzött Lisa. – House, nem lehet, hogy a te kezed van a dologban?
– Persze, mindig a nyominger tehet mindenről! Te intézted a foglalást, nekem ehhez semmi közöm.
– Igen, és valamiért csak a te nevedre sikerült. Érdekes, nem? – vetett szúrós pillantásokat a férfira Cuddy.
– Na, jó. Hányan férnek el abban a szobában? – fordult House a recepciós pultnál tevékenykedő nő felé.
– Az ön szobájában van egy háló egy nagy franciaággyal, és a szoba előterében egy keskeny kanapéval.
– És persze neked mindjárt egy lakosztály jutott! – cinikuskodott Cuddy.
– Nagyszerű, akkor hárman pont elférnek benne, nem igaz?
A zavartan mosolygó szállodai alkalmazott bólintott.
– Szeretnétek, hogy a nagy és bölcs Gregory House megossza veletek a szobáját? – fordult a zseniális ötletével barátaihoz.
– Mivel nekem már elegem van a mai napból és szeretnék végre lefeküdni, nem lenne rossz. – adta be a derekát Wilson. – Cuddy, neked mi a véleményed? – bámult választ várva a nőre House és barátja.
– Van más választásunk? Menjünk, mert még mások is várnak ide.
– Akik biztos nem szúrták el a foglalásukat – piszkálódott tovább House, akit cseppet sem idegesített a kialakult helyzet. Sőt, nagyon is élvezte. Magában már, előre örült az este, és az elkövetkezendő napok kínálta bosszantási lehetőségeknek.
– Nem szúrtam el semmit. Ez nem az én hibám.
– Utána fogunk járni a dolgoknak és, ha bebizonyosodik, hogy mi hibáztunk, természetesen kárpótolni fogjuk önöket – mondta a recepciós pultnál álló hölgy, rákvörös arccal.
– Ha megüresedik egy szobájuk, kérem, értesítsen minket! Holnapra remélem, megoldódik ez a félreértés és mindenki megkapja a szobáját – zárta le a macerás bejelentkezést Cuddy.
– Jobban is örülhetnél, hogy megosztom veletek a szobámat és nem kell a szálloda halljában éjszakáznotok – Lisa erre már inkább jobbnak látta, ha nem mondd semmit, csak nem tetszően húzta a száját.
Pillanatok alatt – ami nekik hosszú időnek tűnt – a szobájuk előtt találták magukat. House, mivel az ő szobájáról volt szó, kinyitotta az ajtót, betessékelte barátait. A szobát szemügyre sem véve, egyből a hálóba sántikált és elfeküdt a nagy francia ágyon. Lisa és James alaposan szétnéztek, de szerencsére nem találtak benne semmi kivetni valót.
– Hát ez tényleg elég keskeny kanapé – jegyezte meg Wilson az előszobaféleségben ácsorogva.
– Nekem megfelel, kényelmesen elférek rajta. – Állapította meg a karcsú igazgatónő. – Neked pedig, attól tartok House-szal kell megosztanod az ágyat – Ez a gondolat sejtelmes mosolyt csalt az arcára.
– Nehogy azt higgyétek! – hallatszódott a hálóból House határozott, erőteljes hangja. Aki már tápászkodott is fel az ágyból, hogy ismertesse a házirendet. A hálószoba ajtófélfájának támaszkodva megállt, míg Wilson és Cuddy értetlenkedve nézték a sánta doktort.
– Miről turbékoltok?! Ti már el is döntöttétek, hogy az én szobámban, mi, hogy lesz?! Jó vicc. Majd ÉN megmondom, ha megengeditek.
– Csak arról volt szó, hogy ki hol alszik, House. Semmi másról nem beszéltünk. Isten ments, hogy a fontos döntésekből kihagyjunk! – mondta gúnyolódva Wilson.
– Pedig épp ezt tettétek. A legfontosabból hagytok ki. Nem vagyok homi, hogy egy másik meleg pasival feküdjek egy ágyban.
– Te most lebuziztál engem? – kerekedtek el Wilson szemei mérgesen, amin Cuddy jót kacagott, de mikor belegondolt, hogy ez mit is akar jelenteni, egyből arcára fagyott a mosoly.
– Na, látod, egyikünk sem az, tehát nem fogunk egy ágyban aludni. Még mit nem! Együtt laktunk, de nem aludtunk egy ágyban, és az elég is volt. Majd te szépen alszol a kanapén.
– Ne csináld már! Ezen a keskeny szaron el sem férek.
– Szerintem semmi nincs abban, ha most pár éjszakát Wilson mellett töltesz. Én ezen a kanapén jobban elférek, mint ő. – Próbálta a saját malmára hajtani a vizet Lisa.
– Akkor majd valamelyikőtök alszik a földön. Úgyis hiányzik a medvebőr a szobából. Jóccakát! – vetette oda House, azzal sarkon fordult és újra becélozta a franciaágyat
– Várj már! – szólt a hátat fordító férfi után Cuddy. House már mosolygott az orra alatt mielőtt megfordult, mert sejtette, hogy mi következik ezután. – Te tényleg hagynád, hogy a földön vagy a kanapén ülve aludjunk?
– Én más lehetőséget is felkínáltam, de ugyebár az nem tetszett. Jó hogy nem, azt akarjátok, hogy én feküdjek a földön.
– Akkor legalább tényleg meglenne a medvebőr pokróc – morogta oda Wilson.
– Ezt senki nem mondta! – tiltakozott Lisa. – Ezer éve ismerjük egymást, csak hárman vagyunk itt, de ha együtt aludnánk, akkor már…
– Félsz, hogy éjszaka valami huncutság jutna az eszedbe, ugye?
– Mondjuk az, hogy fogom bizonyos szerveidet és jó pénzért eladom a feketepiacon?
– Nagyon vicces… bár éppenséggel akad olyan, amit foghatnál.
– Hogy Te mekkora egy bunkó vagy!
– Azért, ha egy csaj meg egy pasi között kell választanom, hogy kivel aludnék szívesebben, akkor inkább az ellenkező neműre voksolok. Inkább egy nő mozduljon rám. Nem mindegy, hogy egy szőrös pasas keze indul felfedező útra a takaró alatt, vagy egy dögös nőé. – Lisa összevont szemöldökkel csóválta a fejét.
– Elég a hülyeségből mára! Fáradt vagyok. Te nyertél – vágta mérgesen House fejéhez. – De nehogy azt hidd, hogy ezek után minden úgy történik majd, ahogy te akarod!
– Jó fiú leszek, ígérem! – gúnyolódott House. – Wilsont csak egy ajtó választja majd el tőlünk. – Azzal követte Cuddyt a háló felé, de egy percre még visszafordult Wilsonhoz: – Ha netán valami sikolyt hallasz, nem kell rögtön szaladnod! Sikoly és sikoly között is van különbség! Remélem, a kettőt meg tudod különböztetni egymástól. Tehát vagy öljük egymást, vagy… – vigyorgott a szemöldökét felvonva, majd kacsintott egyet, Wilson pedig csak a fejét csóválta válaszul.

House becsukta a háló ajtaját és az ágyra dobta botját, anélkül bicegett az ágyhoz, ahol a feje alatt összekulcsolt kézzel elterült. Cuddy lázasan csomagolta ki a bőröndjéből a legszükségesebbeket és a ruháit, hogy össze ne gyürködjenek. A férfi közben árgus szemekkel figyelte a nő minden egyes mozdulatát.
– Melyik oldalon akarsz feküdni? – törte meg a csendet kérdésével House.
– Nekem tök mindegy – válaszolta egy pillantást sem vetve rá Cuddy hanyagul, aki továbbra is a csomagolással volt elfoglalva. Szorgosan pakolászott a szobában található szekrénybe és az éjjeliszekrényre. – Amíg pakolok, nyugodtan mehettek zuhanyozni. – Tartott egy kis szünetet, majd csipkelődve hozzátette: – Ha gondoljátok, akár együtt is.
House kivételesen elengedte a füle mellett a megjegyzést.
– Wilson talán már áztatja is magát, én meg ráérek. Azt hiszem, megyek és valami vacsi után nézek. Majd jövök – majd komótosan felült és az ajtó felé sántikált. – Neked nem kell semmi?
– Egy adag nyugalom.

House kilépett a szobájukból és a liftek felé vette az irányt. Míg a felvonóra várt, alaposan szemügyre vette a folyosót, amelyiken a szobájuk volt. Megérkezett a lift, belépett és a megnyomta a földszintre vezető gombot. Mikor kilépett érdeklődve nézelődött jobbra-balra, hogy most merre induljon. Felfedező körútja előtt a recepció felé is vetett egy pillantást. Hirtelen egy ismerősnek tűnő alakot pillantott meg. „Nem, ez nem lehet!” – villant fel az agyában. Kíváncsian elindult a férfi felé, hogy jobban megnézze magának és biztosan megállapítsa, valóban az e, akinek gondolja. Már olyan közel került az illetőhöz, hogy a hangját is hallotta. Gyanúja beigazolódott. „Ez meg, mi a francot keres itt?” – kérdezte saját magától. A nála jóval fiatalabb fickó megfordult, még egy utolsó mosoly kíséretében visszapillantott a készséges recepciós nőre, aki ettől teljesen zavarba jött és elpirult, majd egymással szemben találták magukat. Ott álltak szemtől szemben. Mindketten megdöbbentek. Az ismeretlen ismerős nem rejtőzködhetett tovább.
– Hello, House! – köszönt kínosan vigyorogva a férfi. Zavarban volt, amiért lelepleződött.
– Maga meg, mi a frászt keres itt? Most már nincs szükségem a…
– Nem azért vagyok itt – vágott a szavába a magánnyomozó. – Ez személyes ügy.
– Igazán?!
– Igen. Semmi köze magához – látta, hogy a férfi elég hitetlenkedve szemléli őt. – Ne nézzen már így! Komolyan! Ha kell, megesküszöm! Ha nem haragszik, akkor most már tényleg mennék és elfoglalnám a szobámat – lehajolt a sporttáskájáért és a vállára dobta. – Hát akkor jó éjt House, még biztos látjuk egymást! – Lucas Douglas vissza sem nézve indult a lift felé, a másik férfit magára hagyva kavargó gondolataival. A legjobban az érdekelte, hogy a nyomozó miért van ott, ahol ők is, és erről Ő miért nem tud. A recepcióhoz ment és cselesen sikerült kiderítenie, hogy hányas a férfi szobaszáma. Mire jók azok a kék szemek… Érdekes módon csak egy emelet választotta el őket egymástól.

Már nem is volt éhes és inkább visszament a szobájukba, letusolt és bement a hálóba, ahol Cuddynak már majdnem sikerült elaludnia. Arra ébredt, hogy valaki a takarójától akarja megfosztani.
– Hé, mit csinálsz? – kérdezte álmosan a férfi felé fordulva.
– Próbálok betakarózni én is.
– És neked nem elég a takaró fele?
– Nem. Rád viszont kár egy felet pazarolni, mert abba is vagy háromszor beleférsz, nekem viszont valahol, valamim biztos kilóg alóla. Hol van az ágytakaró?
– Wilsonnak adtam, elvégre neki is kell takaróznia valamivel.
– A Messiás-komplexusa nem elég hozzá? Na mindegy! – adta meg magát, majd egész közel húzódott a már hátat fordított nőhöz. A testük teljesen összeért, ami kellemes, de ugyanakkor kényelmetlen is volt számukra. És veszélyes!
– Te meg mit csinálsz? Ugye, nem akarsz egész este a fülembe horkolni?
– Nem horkolok, de ezt szerintem te is tudod. Habár, akkor nem sokat aludtunk… – mondta visszagondolva a régi, szép emlékekre, persze tudta, hogy ezzel csak bosszantja a nőt. –Közelebb jöttem, hogy mindketten kényelmesen elférjünk a takaró alatt. Így a köztünk lévő távolság betakarására nem pazarolunk egy centi anyagot sem.
– Nahát, hogy én erre nem gondoltam – jegyezte meg gúnyosan Lisa. – Amúgy nem hiszem, hogy ez túl jó ötlet. Főleg azok után, hogy nemrégiben…
– Azt már megbeszéltük és elfelejtheted – vágott védekezően a szavába, majd sértődötten egy kicsit elhúzódott a nőtől és hátat fordított neki.
– Akkor jó éjt! Holnap reggel korán kelünk.
– Jó éjt!
Aznap éjjel mindhármukat gyorsan elnyomta az álom. A kimerítő nap és hosszú utazás után még Wilson is hamar elaludt a keskeny és kényelmetlen kanapé ellenére.

Másnap reggel mindenki frissen és kipihenten ébredt. House-nak sem okozott nagyobb gondot, hogy korán kelljen. Nagyon kíváncsi volt az aznapi konferencia egyes előadásaira, amit hozzá hasonló nagy tudású professzorok tartottak.
Az előadások közti szünetben Lisa visszament a szállodába – ami nem volt túl messze. Nem bánta, ha a következő előadásról lemarad, mert az azt követő volt érdekes számára, ami másfél óra múlva kezdődött. Tehát bőven volt ideje hazatelefonálni és a web camera segítségével a lányára nézni. Távollétében is minden időt kihasznált, hogy láthassa Rachelt. Megszaporázta lépteit, hogy minél előbb bekapcsolhassa a laptopját. Türelmetlenül várta, hogy a lift végre leérjen és végre a szobájukban lehessen. A felvonó ajtaja kinyílt és már épp lépett volna be, amikor ő is belebotlott Lucas Douglasbe. Zavartan mosolyogni kezdett a férfira, szóhoz sem jutott a meglepetéstől.
– Hello. Lebuktam – mondta a férfi lágyan elmosolyodva.
– Hello. Maga itt? Mégis mi járatban errefelé? House még mindig nem tudott meg eleget a magánéletünkről?
– Nem – válaszolta nevetve. – Neki semmi köze az ittlétemhez. Sokkal inkább magának!
– Nekem?! – nézett a férfire értetlenkedve, de még mindig mosolyogva.
– Igen. Nemrégiben félbemaradt egy beszélgetésünk és mintha egy randi is szóba került volna… Biztos emlékszik.
– Akkor, amikor House-t épp az érdekelte, hogy mivel töltöttük az elmúlt három hónapot? Igen, emlékszem. De ha jól sejtem, nem emiatt az információ miatt jött el idáig?!
A férfi vigyorogva nemet intett.
– Szóval arra gondoltam, hogy összeköthetnénk a kellemest a hasznossal. Amikor van egy kis szabadideje, akkor… azt akár együtt is tölthetnénk. Nem bánná meg!
– Igazán? – kérdezte még mindig mosolyogva, felvont szemöldökkel a nő.
– Délután kettőtől négyig szabad, tehát, akkor fogja az ebédet is beiktatni, ha nem tévedek és utána elmehetnénk sétálni. Gyönyörű ez a város. Kár, hogy ilyen hideg van és a hegyeket csak messziről szemlélhetjük.
– Hát ez… – döbbent meg a férfi tájékozottságán. – Ez hihetetlen és félelmetes. Szóval mégis csak nyomoz utánam…
– Ezeket az információk szigorúan belső használatra vannak. Szeretném közelebbről megismerni. Szerintem ez magának sincs ellenére.
– Hát, nem tetszik, hogy így kémkedik utánam, de… Jól van.
– Akkor két órakor megvárhatom a konferencia helyszínének bejáratánál?
– Igen, nincs messze, a… – épp akarta mondani az épület nevét és pontos címét, de a férfi sejtelmesen vigyorogni kezdett és ebből már tudta, hogy ez úgysem lenne újdonság Lucas számára. Pont egy ilyen furfangos és jó magánnyomozó ne tudná?
– Ott leszek! – majd kedves mosoly kíséretében el is búcsúztak egymástól, de csak délutánig.
Cuddy megnyugodott, hogy otthon minden a lehető legnagyobb rendben van a lányával és izgatottam várta, a két órát, hogy újra találkozzon Lucasszal. Hosszú idő óta, ő volt az egyetlen férfi, aki komolyabban érdeklődik iránta. Mellesleg ő is vonzó, érdekes embernek találta. A sok csalódás, balul sikerült kapcsolat és randi után, nem bízott semmiben, de egy próbát megért. Már hiányzott számára egy kis romantika, gyengédség, és hogy kikapcsolódhasson valakivel.

Délután pontban kettőkor Lucas a megbeszélt helyen várta, pontos volt, nem késett – Lisával ellentétben. Cuddynak még le kellett ráznia a két kollegáját és jelenlegi szobatársát, akik abban reménykedtek, hogy majd együtt mennek vissza a szállodába. Lucas türelmesen várt. Elmentek együtt egy kellemes, igazán hangulatos étterembe, ahol megebédeltek és elbeszélgettek, a hátralévő idejükben pedig sétálgattak a városban. Úgy elszaladt az idő, hogy a férfi már nem is a szállodába kísérte vissza Lisát, hanem egyből a konferencia helyszínére. House már az ablakból leste a bejáratot, hogy kolleganőjük vajon merről jön. Furcsa volt számára, hogy csak így egyedül eltűnt. Érdekelte, hogy vajon miért nem sietett vissza velük a szállodába, a laptopján a gyerekét bámulni.

– Lucas köszönöm ezt a kellemes délutánt. Jól éreztem magam.
– Én is. Nagyon! Akkor ezek szerint holnapra megint kitalálhatok majd valami közös programot? – kérdezte a férfi reménykedve, Lisa erre elnevette magát.
– Hát persze – a férfi nagyon örült a pozitív válasznak és örömét leplezni sem tudta volna.
– Akkor holnap látjuk egymást.
– Gondolom, úgy is tudod, hogy mikor, hol találsz meg. Most mennem kell.
– Még szép, hogy megtalállak. Most menj csak, nyugodtan!
Az ablakon keresztül House tanúja volt mindennek. Nem igazán tetszett neki, hogy Cuddy ezzel az alakkal láthatóan jól érezte magát, és jókat nevetgélt. Felmerült benne a kérdés, hogy vajon a férfivel töltötte az egész időt, mialatt ők Wilsonnal a szállodában voltak. S ha együtt voltak mit csináltak, amin ilyen jókat kacarászik Lisa? Lucas felbukkanásának egyáltalán köze van Cuddyhoz? Ezekre a kérdésekre tudott csak gondolni és elhatározta, hogy amint visszamentek a szállodában, fel fogja keresni a nyomozót és mindent ki fog deríteni. Ő is olyan természet volt, hogy muszáj volt mindenről tudnia. Főként, ha az ismerőseiről, barátairól volt szó.
Lisa belépett a konferencia helyszínének előcsarnokába és az addig ablakban nézelődő kollegája már előtte is termett és „lecsapott rá”.
– Hogy telt a szabad két órád?
A nő jókedve máris alább hagyott kissé.
– Remekül – válaszolta röviden és tömören. A kíváncsi diagnoszta természetesen ennyivel nem érte be.
– Merre jártál? – érdeklődött tovább.
– Nem hinném, hogy minden egyes lépésemről be kéne számolnom neked – House összevonta szemöldökét és továbbra is kitartóan várta a nő válaszát. – De ha annyira tudni akarod, Rachelnek néztem ajándékot. – Remélte, hogy az igazság némi morzsája majd kielégítően hat a férfi kíváncsiságára és megelégszik ennyivel.
– Persze – válaszolta hanyagul és hitetlenkedve. – Nézelődtél, de nem vettél semmit. Ez nem vall rád!
Cuddy erre szétnyitotta a táskáját és egy kisebb plüss figurát húzott elő belőle, majd a férfi orra alá nyomta.
– Nem hazudtam. Majd amikor félnapos szünetünk lesz, akkor megveszem, amiket kinéztem neki.
House csalódott volt, hogy nem tudta a nőt sarokba szorítani.
– Remélem, most elégedett vagy.
– Egyedül voltál? – jött a lényegre törő kérdés. Lisa mosolyogva csóválta a fejét. Sejtette, hogy ez a kérdés bizony nem véletlen és valószínűleg House már tudja, hogy kivel töltötte a délutánt.
– Ehhez neked semmi közöd! Azt hiszem most már be kéne mennünk a terembe – próbálta ezzel a témaváltással elkerülni a válaszadást.

A délután gyorsan eltelt és már hat óra után mindhárman a szállodában voltak. House még mindig töprengett a délután látottakon és lehetséges okokat és válaszokat fontolgatta. Vacsora után meg is kereste azt az embert, akit a válaszok birtokosának gondolt. Lucas, aki épp tévézni próbált, hangos dörömbölésre lett figyelmes. Szép kényelmesen az ajtóhoz sétált és cseppet sem lepődött meg, hogy Gregory House borostás képét találja mögötte.
– Hello, House! Bejön? – a magas sánta férfi már beljebb is lépett. – Mi járatban erre?
– Még van pár részlet, amiről nem beszéltünk. Vagyis maga elfelejtett beszélni.
– Mégis miről?
– Például, hogy miért van itt? – közben leült egy fotelbe és a botjával játszadozott – pörgette és a szőnyegpadlóhoz dobálgatta a gumis végét.
– Mondtam, hogy semmi köze magához.
– Igen, ezt valóban mondta. De valami, vagy valaki máshoz esetleg…
– Ezek szerint Lisa beszélt arról, hogy a…
– Anyám! Csak így egyszerűen Lisaaa??? – vágott a férfi szavába. Számára ennyi is elég volt, Lucas nagyon meglepte. „Ezek már össze is tegeződtek…?” – villant fel a kérdés az agyában.
– Akarom mondani Doktor Cuddy.
– Persze, most már helyesbítene, mi? Csakhogy már elszólta magát. Szóval?
– Jól van, megfogott, elmondom. Igen, miatta vagyok itt. Mikor nemrég megkért, hogy szerezzek infókat róla, hogy mi mindent csinált az utóbbi három hónapban, én beszéltem vele. Na, persze nem erről! Nem is sejtette, hogy újra magának dolgozom. Mint egy régi ismerős kerestem fel. Ismét felkeltette az érdeklődésemet és ugye kiderítettem, hogy szabad és… Kedvelem őt, nagyon bejön.
– Már megint kezdi ezt a hülyeséget…? Kedveli, na, persze… Teréz anyát is kedveltük, sőt Celine Diont, meg Sophia Lorent is, nem? De nem utazunk csak úgy utánuk több ezer kilométert, egy egyszerű dugás miatt.
– Nem erről van szó! Ha csak emiatt lennék itt, akkor azt máshol is megkaphattam volna, nem?
– Nyilván, csakhogy őt akarja megdöngetni, nem mást!
– Azt hiszem belezúgtam. A ma délutánt is együtt töltöttünk és…
– Király! Szóval máris a tettek mezejére lépett. Jól csinálja. A lényegen ez mit sem változtat, de megértem.
– Ő annyira gyönyörű, szexi, dögös, vicces, okos. Ezért érdekel.
– Van egy bőgős kölyke is, tehát ha legközelebb is akar valamit, akkor…
– Tudom, hogy van egy örökbefogadott lánya. Engem nem zavar. A nővérem gyerekeire is sokat vigyáztam.
– Á, szóval innen fúj a szél. Most a bébiszittere is akar lenni, így nemcsak őt kapja meg, de még fizetni is fog magának, hiszen állandóan le van égve.
– Zavarja talán, hogy össze akarok vele jönni?
– Természetesen nem, csak érdeklődtem.

A napok villám gyorsan teltek és a konferencia is a végéhez közeledett, már egyre több szabadidejük akadt az orvosoknak. Lisa és Lucas elég sok időt töltött együtt, sok közös programot szerveztek; mozi, kiállítás, közös vacsora… és egyre közelebb kerültek egymáshoz. Utolsó előtti este a szálloda éttermében egy zenés estet szerveztek, amire minden kedves vendéget szeretettel vártak. Természetesen a magánnyomozó erre a programra is szívélyesen invitálta a csinos doktornőt, aki örömmel fogadta a meghívást. Minden vendég elegánsan volt felöltözve, az asztalra helyezett gyertyák fénye ragyogóan bevilágította a termet. Hallgatták a felcsendülő kellemes muzsikát és sokan táncra is perdültek. House elhatározta, hogy aznap este nem megy le az étteremhez a sok sznobot bámulni. Kis idő elteltével azonban, felfigyelt kolleganője elegáns és nagyon szexi ruhájára és az őt övező vadító illatfelhőre. Biztos volt benne, hogy a nő a zenés estre tart. S ha a nyomozóval megy, akkor az ő helye is ott van… Wilsonnal együtt.
– Nocsak, nocsak… Hova-hova így kiöltözve? – kérdezte a francia ágyon elterülve House, miközben alaposan végigmérve a nőt.
– Csak a földszintre. Meghallgatom a műsort.
– Gondolom, nem egyedül mész, hanem az újdonsült haveroddal, igazam van?
– Lucasszal, ha az előbb rá célozgattál, a hallban találkozunk. Most már megyek – igyekezett ezzel a témát lezárni, mielőtt House még újabb kérdezősködésbe kezd. Még mielőtt a férfi bármit mondhatott volna már el is tűnt a szobából. House felpattant az ágyról és Wilsonhoz bicegett az előszobába.
– Öltözz, lemegyünk!
Az onkológus értetlenkedve nézett fel az újságból, amit éppen olvasott. Váratlanul érte, ez a hirtelen jött bejelentés.
– Mégis hova? Megbeszéltük, hogy ma este élvezzük a semmittevést és itt maradunk. Amúgy meg, így nem lennék jó, ahogy vagyok?
– Változott a terv. Ha így jössz, leégetsz és kinéznek minket az étteremből. Na, gyerünk, csipkedd magad!
– Ha most azt mondod, hogy Cuddyék után akarsz kémkedni, akkor nem megyek sehova.
– Akkor nem mondom.
Wilson erre megcsóválta a fejét és visszahuppant a kanapéra, amiről az imént kelt fel.
– Persze, hogy nem azért megyünk. Zenét hallgatunk. – erősködött House.
– Mióta kedveled a nosztalgia slágereket?
– Én minden zenét kedvelek. Öltözz már és menjünk végre!

A két férfi szokatlan gyorsasággal készült el és pillanatok alatt lent volt az étterem bejáratánál, ahonnan hangulatos melódiák szűrődtek ki. Az ajtóban megállva szemlélődtek kicsit mielőtt beléptek. House egy távoli asztalnál végre megpillantotta a bájos és nagyon csinos kolleganőjüket a számára már koránt sem annyira bájos magánnyomozó társaságában. Természetesen a terve az volt, hogy, „véletlenül” arra oldalog, a Wilsonnak nevezett kolonccal a nyomában, és csatlakozik hozzájuk, de sajnos elszólta magát barátja előtt.
– Odasüss, ott vannak annál a hátsó asztalnál! Menjünk!
– Na, ne! Ugye, nem akarsz odamenni hozzájuk? Pont ahhoz az asztalhoz?
– Naná. Dehogynem! Még szép. Pont van még két üres szék annál az asztalnál.
– Én biztos nem megyek oda. Neked sem ajánlom.
– Ne csináld már! Miért ne mehetnénk oda?
– Azért, mert nyílván kettesben szeretnének maradni.
– Na, látod! Épp ezért kéne odamennünk.
– Te menj csak, ha akarsz! De én ehhez az asztalhoz ülök – s már húzta is ki a széket magának az ajtó melletti üres asztalnál.
– Beszari! – s ő is kihúzott egy széket ugyanannál az asztalnál és leült. – Azért egy kicsit közelebb is ülhettünk volna, innen nem hallunk semmit.
– A zenét remekül halljuk innen is, de ha a beszélgetésükre gondoltál, akkor az meg nem ránk tartozik – majd rendeltek maguknak egy-egy italt és csendben ücsörögtek. House állandóan Cuddyék asztalát bámulta, hogy ellenőrizze őket. Nem örült, hogy a barátja meghiúsította a tervét.
– Nem kéred fel Cuddyt táncolni?
– Nem – válaszolta Wilson kapásból. – Különben is ez a te reszortod.
– Már miért lenne az?
– Mert mint tudjuk a tánc egy vízszintes irányú vágy függőleges kifejezője…
– És lábat hol vegyek hozzá? Amúgy is csak megkérdeztem. Gondoltam, hogy akkor tánc közben…
– Tudom, arra gondoltál, hogy tánc közben kifaggathatnám neked – vágott barátja szavába hirtelen. House tekintete ismét a távolabbi asztalhoz vándorolt, ahol a magánnyomozó próbált közelebb kerülni a nőhöz. Először csak a nő kezeire tette a sajátjait, majd a szája elé emelte az egyiket és egy csókot nyomott a kézfejére. Végül Lisa szája következett.
– Anyám! Nézd már! Ez lesmárolta?!
– Na, és? Talán zavar? Kábé fél éve te is megtetted, nem?

Valóban, a másik érdeklődésre okot adó asztalnál, a gyertyafénynél, Lisa Cuddy és Lucas Douglas a kis csókból, már gyengéd csókolózásba ment át. Gyorsan abbahagyták a hirtelen szenvedélytől vezérelt tettüket, mikor ráeszméltek, hogy hol is vannak. A Lucas persze rutinjának köszönhetően, a félhomály és a sok vendég ellenére is villámgyorsan kiszúrta volt munkaadóját.
– House-ék is itt vannak? Nem azt mondtad, hogy ők nem jönnek le?
Lisa már épp fordult volna meg, hogy ő is megbizonyosodjon arról, hogy a kollegái is ott vannak-e, de a férfi a fülébe súgott: – Ne fordulj meg! Menjünk inkább táncolni! A táncolók között elvegyülhetünk.

Cuddynak esze ágában sem volt tiltakozni, amikor imádott táncolni és így legalább tényleg elbújhattak House kíváncsi pillantásai elől. A férfi lágyan átfogta a nő karcsú derekát, ami Lisát jóleső érzéssel töltötte el. Már rég nem ért hozzá így senki. Testük közt lévő távolság egyre kisebb és kisebb lett a lassú táncok alatt, míg végül teljesen megszűnt és szorosan egymáshoz simultak. Lucas keze Lisa hátát simogatta érzékéin, ami őt magát is izgalomba hozta. A testük valósággal izzott a forró vágytól. A férfi fejét Cuddy nyakába fúrta, magába szívta a nő parfümjének édes illatát és a nyakába csókolt, amitől Lisa testét kellemes borzongás járta át. A szíve egyre hevesebben kalapált. Már mindketten vágytak a másik teste után, szemük is csillogott, ragyogott ettől az érzéstől. Lisa is tisztában volt vele, hogy a férfi mennyire kívánja már, hiszen a bizonyíték keményen ott lüktetett kettejük között. Mindketten tudták, hogy jobb lesz, ha ők ketten tovább állnak, már egyre nehezebb volt uralkodni magukon és az érzéseiken. Lucas ismét Lisa fülébe súgott valamit, majd kézenfogva kisurrantak a teremből. Szerencsére annyian voltak, hogy House-ék nem is vették rögtön észre, hogy ők ketten leléptek.
Mivel szinte mindenki az estélyen volt, a lift, amibe Cuddyék beléptek, teljesen üres volt. Nem szóltak egymáshoz, de amint bezárult mögöttük az ajtó, rögtön szenvedélyes csókolózásba kezdtek. Lucas vadul ölelte Lisát és csókolta az ajkait. A keze is pillanatokon belül a nő lábára tévedt és a valamivel térd felettig érő, fekete ruha alatt is végig simította a combját. Mikor a lift jelzett és kinyílt az ajtaja, kibontakoztak egymás karjaiból és a férfi szobája felé vették az irányt. Alig léptek be az ajtón, máris szabad utat engedtek vágyaiknak. A nyelvük élénken ficánkolt a másik szájában. A ruhák még az ágyhoz vezető út közben lekerültek róluk, s a férfi finom mozdulatokkal magáévá tette a gyönyörű nőt.

Az aktus után egymás mellett fekve pihegtek. Lucas lejjebb tolta a nőn a vékony takarót, hogy végig nézzen a formás, meztelen testen. Szeme mohón pásztázta végig a nő minden egyes porcikáját. Szerelmes tekintete felért egy lírai vallomással. Lisa persze gyorsan visszahúzta a leplet.
– Ez… ez olyan fantasztikus volt, hogy szóhoz sem jutok – jegyezte meg a férfi a nő felé fordulva. Újra csókokkal kezdte elhalmozni a testét. – Nem is hittem volna.
– Tényleg az volt – mosolygott rá a nő, aki már rég szeretkezett így bárkivel is.
– Elképesztően gyönyörű vagy. Volt már dolgom pár nővel, de egyiknek sem volt ilyen bomba jó teste!
Lisa erre elnevette magát.
– Oh, köszönöm.
– Remélem, én nem fogok House sorsára jutni!
– Ezt most nem értem. Hogy jön ide House és az ő sorsa? – kérdezte kissé mérgesen és meglepetten. Miért kellett ennek a férfinek pont őt szóbahoznia…
– Csak nem szeretném, ha engem is teljesen megőrjítenél – mondta a férfi pajkos mosollyal, de ez Lisának egyáltalán nem tetszett. – Tudok ám mindent. Hogy hol volt House és hogy miért!
– Igazán? Akkor azt is tudod, hogy vödör szám nyelte a Vicodint és emiatt képzelt mindenfélét. Az azért más volt, nem gondolod? – válaszolta kissé ingerülten.
– Igazad van, ne haragudj! Ő mellesleg egy jó barátod is és nem kellett volna ezzel poénkodnom.
– Azért ne túlózzunk, de tényleg nem kellett volna ezt szóbahoznod.
– Megbocsátasz nekem? – kérdezte a férfi gyermeki bájjal, és csikizni kezdte a nőt, amitől az hangos kacagásban tört ki.
– Ha nem fejezed ezt be rögtön, akkor nem!
Lucas egyből abbahagyta és egy pillanatra elnémultak.
– Ugye, nem bántad meg?
– Valóban nem – majd szájon csókolta a férfit.

Közben már az étteremben House-nak is feltűnt, hogy a kolleganőjük és újdonsült hódolója felszívódott. A lelki szemei előtt látta, ahogy a férfi mocskos keze a nő gyönyörű, puha és bársonyos bőrét simítja, ahogy mohó szája csókokkal borítja el. Ettől még meg is borzongott egy pillanatra, ami barátjának is szemet szúrt.
– Mi van veled?
– Semmi. Mi lenne? Én inkább megyek.
– Ezért érdemes volt így kiöltözni és lejönni. Nem látom Cuddyékat. Bár mondjuk, elég sokan vannak itt.
– Ja. Biztos csak emiatt nem látod őket – szólt cinikusan House.
Azzal a két férfi visszavonult a szobájukba, ahová a főnöknőjük még mindig nem érkezett meg… House-t nyugtalanította a tudat, hogy biztos a magánnyomozóval szórakozik, és idegesen fel-alá járkált a szobában.

Az egy emelettel feljebb lévő szobában, a pár egy újabb szeretkezésen volt túl. A Lisa a férfi mellkasán pihent, míg Lucas lágyan cirógatta a hátát. Tudták, hogy lassan bizony véget kell vetni a gyönyörű együtt töltött pillanatoknak és búcsúzniuk kell, de nehéz volt elszakadniuk egymástól.
– Lucas, azt hiszem nekem most már tényleg mennem kéne.
– Ne menj még! – kérlelte a férfi, s csókokkal tapasztotta be a nő száját.
– Muszáj mennem – mondta határozottan a nő. Eltávolodva a férfitől, s kitért annak csókjai elől.
–Miért ne tölthetnénk együtt a ma éjszakát? Szerintem a barátaid is tudnak már mindent, nem kell titkolóznunk előttük – Lisa ismét elhúzódott a férfitől és felkelt az ágyból. A ruhái keresésére és összeszedésére indult. Felöltözött és visszament a saját szobájába, amit két másik férfival osztott meg. A House-szal közös ágyról már nem is beszélve…

Mikor belépett, a két férfi egyből odakapta a fejét és kíváncsian méregetve a nőt, aki először teljesen megbénult attól, ahogy a két férfi végignézett rajta. Mintha legalábbis mindketten az apjai lennének, és rosszalló tekintettel méregetnék, hogy vajon merre járt, s miért maradt ki ilyen sokáig.
– Mi van? – kérdezte boldogan mosolyogva. – Miért néztek így?
– Nem is gondoltuk, hogy ma még látunk. Merre voltál? – kérdezte House.
– Ahhoz neked semmi közöd! Nem vagy az apám.
– Már kezdtem reménykedni, hogy az a hatalmas ágy, ma egyedül csak az enyém lesz.
– Hát, ha nagyon szeretnéd, akkor ezt is megoldhatjuk.
Wilson nem szólt egy szót sem csak, mint valami tenisz meccsen, ide-oda kapkodta a fejét.
Lisa bement a fürdőbe és bevágta maga mögött az ajtót.
– Nem akarod, hogy valaki megmossa a hátad? Három ember közül is választhatsz – kiabált be House, amire Cuddy válaszul valamit az ajtóhoz vágott.
– Mi bajod van? Mit piszkálod? – kelt a nő védelmére Wilson.
– Nem volt rajta harisnya.
– Miii? Mi van?
– Amikor elment még volt rajta, mikor visszajött már nem. Nem furcsa?
– Talán felszaladt egy szem és levette.
House erre felnevetett.
– Na, persze! Én inkább úgy mondanám, hogy valakinek a szeme szaladt fel rajta, amit aztán a keze is követett. Ezek összefeküdtek. Te meg túl jóhiszemű vagy.
– Á, szóval ez idegesít annyira? Már értem.
– Tévedsz, engem nem idegesít. Azt csinálnak, amit akarnak. Hamarosan úgyis rá fog jönni, hogy ez a kis mitugrász nem hozzá való.
– Mégis úgy viselkedsz, mint egy féltékeny férj. Hagyd őket, az ő dolguk! Szerintem Cuddynak jót tesz. Látszik rajta, hogy boldog. Most már minden téren, sínen van az élete. Én ennek örülök.
– Ja. – mondta lemondóan House.

Cuddynak megfordult a fejében, hogy visszamegy Lucashoz és inkább vele tölti az éjszakát, de végül letett róla, bár nagyon hiányzott a férfi közelsége és érintése. Nagyon rég nem érezte ilyen jól magát, mint azon az este. Reménykedett, hogy ennek nem lesz olyan hamar vége, mint általában szokott és igazi kapcsolata lesz belőle.
Pár órával később House és Cuddy ismét egy ágyban feküdtek.
– Meglett a harisnyád, vagy neki adtad emlékbe?
– Te meg mi a francról beszélsz?
– Amikor most este beléptél a szobába nem volt rajtad a harisnya, pedig abban mentél el.
– Már megint bakanccsal trappolsz a magánéletemben! Már mondtam, hogy nem vagy az apám. Amúgy meg azzal fekszem le, akivel akarok. Nem tartozik rád. Tudom, hogy ez zavar.
– Már miért zavarna? Tőlem akár a szállodában tartózkodó összes pasival ágyba bújhatsz… Nem érdekel. Ha téged sem zavar, hogy csak meg akart dugni….
– Akárcsak te, nem igaz?! Már le sem tagadhatod azok után, hogy… – hirtelen elhallgatott.
– A legtöbb pasinak ez jut eszébe, ha rád néz, főleg, amikor a melleid is kibuggyannak a felsődből. De mondom, hogy nem érdekel. Azt csinálsz, amit akarsz.
– Leszállhatnál végre rólam!
– Bár megtehetném, de nem vagyok rajtad – motyogta alig hallhatóan House.
– Holnap estére már otthon is leszünk és mindenki megy a maga útján. Jó éjt, House!– köszönt el Cuddy, majd mérgesen az oldalára fordult.
– Jó éjt! – válaszolt House csalódottan. Hátat fordított a nőnek és távol húzódott tőle. Most nem érdekelte, hogy a takaró esetleg nem fedi mindenütt a testét. Azon az éjszakán sokkal nehezebben tudott álomba szenderülni, mint korábban.

Másnap reggel lázasan készülődtek és pakolásztak. Amikor Lisa már nagyjából bepakolt, felszaladt Lucashoz köszönni neki. House még elment friss újságokat venni, Wilson pedig a szobában maradt.
Kis idő elteltével a diagnoszta visszatért és maga mögött erősen bevágta az ajtót, a frászt hozva ezzel onkológus barátjára.
– Jézusom, House! Majdnem szívinfarktust kaptam. Megijesztettél!
– Oh, baj van a szíveddel? Fordulj bizalommal Dr. Lisa Cuddyhoz, a szívek doktorához!
– Ha-ha! Nagyon vicces vagy. Elárulnád, mi a fene bajod van már megint?
De a diagnoszta nem szólt egy szót sem, csak némán füstölgött.

Délután ismét repülőre ültek és indultak New Jersey felé. A hazaúton az ülésrend kissé megváltozott. Cuddy ugyanis nem kollegái mellett ült, hanem kéz a kézben újdonsült szerelmével. Wilson és House nyugalmát nem zavarta egy idegen sem, ott maradtak árván egymásnak. A morcos doki szeretett volna felkelni, valami kitalált ürüggyel a főnökéhez menni és bosszantani, de nem tette. Nem hitte volna, hogy ilyen hatással lesz rá Lisa új kapcsolata. Annak a nőnek a kapcsolata egy másik férfival, aki mindig is sokat jelentett számára, akiről mindig is ábrándozott és képzelődött. Ezt még magának sem merte bevallani. De most már késő ezen rágódni, mással kezd új életet. Ráadásul ezek után az ágyát is mással fogja megosztani…

A gép pár óra múlva földet ért. Miután Lisa megszerezte a csomagjait, gyorsan elköszönt kollegáitól és Lucasszal a kocsija felé indult. A két férfi elég gyorsan a nyomukba ért és messziről még látták a romantikus filmbe illő jelenetet a reptéri parkolónál. A párocska Cuddy kocsija előtt állt, szorosan átölelték egymást, majd lágyan csókolózni kezdtek. Lisa közelsége, érintése és csókjai a férfi testének minden egyes sejtjét izgalomba hozták. House összeráncolt szemöldökkel figyelte őket. Úrrá lett rajta a féltékenység és a keserű csalódottság. Arra gondolt, vajon kijavíthatja e még az elkövetett hibákat, vagy végleg le kell mondania a nőről…

Utószó

A nagy köszönet most Bastetet illeti, aki rengeteget segített! Pár poén is tőle származik és helyrepakolta a mondataim! Millió köszönet érte!

A történet maga, ha nem tetszik, akkor arról természetesen csak én tehetek. Sajnos ezen már nem tudok változtatni. 🙁

/Lori, ilyenért ne emészd magad! Az a jó dolog, ha valami megosztja az embereket, van véleményük róla, ezt a gondolatot Olivia Wilde-tól vettem, és szerintem tökre igaza van – agig112/

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..