Egy jó tanács

Greg House-t az ébresztőóra kellemetlen zaja keltette fel, és ezúttal a sajátja. Kinyomta a készüléket, de még mindig nem nyitotta ki a szemeit. Felidézte a tegnap éjszaka eseményeit. Lisa abban a gyönyörű ruhában… az a borzasztóan unalmas előadás… a csók, majd a szex…
Greg minden egyes momentumra emlékezett, és perceken keresztül csak mosolyogva feküdt az ágyban. Majd oldalára fordult, de nem az elképzelt látvány terült elé: a meztelen, békésen alvó nő helyett csak az összegyűrt lepedő pislogott rá vissza. „Na ne!” – gondolta magában, és gyorsan felkapta a köntösét hogy körülnézzen. Az előszobában Cuddy a kanapén ült, éppen a cipőjét vette fel, miközben arra gondolt, hogy mindenki hülyének fogja nézni ha meglátják őt fényes nappal ilyen kivágott, elegáns ruhában. Miközben magában szitkozódott észre sem vette az őt bámuló House-t, aki ismét fellélegzett: nem hallucinált.
– Te meg hová igyekszel? – tette fel a kérdést.
Lisa meglepetten kapta fel a fejét:
– Haza. Átöltözni. Aztán dolgozni. Mire én beérek, addigra te is légy benn a kórházban!
– Inkább itthonmaradnék. Ezt javaslom neked is.
– Nem maradok otthon, mert temérdek papírmunka vár. Tegnap este akartam befejezni.
– Úgy értem maradj itt te is! Játszhatnánk olyat mint tegnap este!
– House…
– House? Néhány órája még Greg voltam.
– House… – kezdett bele Cuddy lehajtott fejjel, komoly hanggal – nagy hibát követtünk el a múlt éjjel.
– Hmm. Kellemes hiba volt.
– Felejtsd el! – mondta Cuddy, és magára hagyta a férfit.
House döbbenten állt ott. Alig hitt a fülének. A múlt éjjel Cuddy olyan szenvedélyes volt, már csak azt várta, hogy szerelmet valljon neki, nem értette mi történhetett reggelre.
Végül úgy döntött, nem próbálja meg megfejteni a nőt, inkább beáll a tus alá, és bemegy a kórházba.
Első útja Wilsonhoz vezetett. Belépett barátja irodájába, és kényelmesen helyet foglalt a széken, de nem szólt semmit, csak bámult maga elé komoly fejjel. Wilson ránézett és csak várt, de néhány perc múlva megunta:
– Mit akarsz?
House kicsit habozott, de megszólalt:
– Lefeküdtem Cuddyval. Ezúttal tényleg.
Wilson szemei Housera meredtek, és kérdezett:
– Komolyan?
– Igen. Na mivan mért nem örülsz? Ezt akartad nem?
– House, ezt elsősorban nem én akartam, hanem ti. Másrészt pedig te nem vagy valami feldobott, így nem tudom hogy szabad e örülnöm, vagy mindjárt benyögöd hogy végigsértetted őt.
– Nem bántottam meg. Reggel csak úgy próbált elmenni, de felébredtem. Aztán azt mondta hogy felejtsük el az egészet. Reagálni sem tudtam, mert rámvágta az ajtót.
– Huh.
– Igen…
Ekkor megszólalt House csipogója.
– Új eset. Mennem kell – és elhagyta a helyiséget.

Este Wilson Cuddy irodájába ment néhány papírt rendezni. Majd mikor az összes munkával kapcsolatos dolgot lerendezték, Wilson összeszedte a papírokat, szépen, gondosan elrendezte, karjaiba vette őket, de nem ment el. Ott állt Cuddy asztala előtt szótlanul, s mikor ezt a nő észrevette, megforgatta szemeit, és unottan felemelte a fejét:
– Najó ossz ki!
– Ne játszadozz vele!
– Tessék? – értetlenkedett Lisa.
– Egyik nap még arra kéred hogy aludjon veled, aztán csókolózol vele, aztán lefekszel vele, aztán meg azt mondod hogy felejtse el?
Cuddy nem válaszolt, csak lehajtotta fejét. Tudta, hogy Wilsonnak igaza van, de nem tudott mit mondani így hirtelenjében. Wilson látta, hogy nem fog választ kapni, így sarkon fordult, és elment. Lisa szörnyen érezte magát, és tudta, hogy beszélnie kell Housesszal, úgyhogy kiviharzott az irodájából, és House irodájáig meg sem állt. A férfi az ajtónak háttal ült, karosszékében, és az ablakon kifele bámult. Cuddy megtorpant. Egyszerre nem is tudta, mit kellene mondania. Kérjen bocsánatot? Oké. De aztán? Aztán mit mond? Ugorjon a nyakába, vagy menjen el? Esetleg várja meg amíg House tesz valamit? És ha nem tesz majd semmit, és csak állnak majd ott kínos csend közepette? Miközben ezen gondolkozott, Greg észrevette a nőt, és ajtót nyitott neki, mire Lisa kissé meglepődött. „Nagyszerű. Most már nincs visszaút… ” gondolta még magában a nő, majd beljebb lépett:
– House, beszélnünk kell!
– Oké!
És itt következett az a bizonyos kínos csend. Cuddy nem tudta, hogy kezdjen bele, és egyre kényelmetlenebbül érezte magát.
– Nos? – kérdezte Greg szemöldökét felhúzva.
– Én… sajnálom – hebegte Cuddy – sajnálom amit ma reggel mondtam neked.
– Akkor nem kell jönnöm hétfőn dolgozni?
– Micsoda? – Lisának fogalma sem volt arról, hogy érti ezt a férfi.
– Azt mondtad ma reggel hogy jöjjek be dolgozni.
– House… – sóhajtott lemondóan Cuddy
– Miért mondtad hogy felejtsem el a múlt éjszakát?
– Azért, mert… mert… félek ettől az egésztől. Félek a következményektől.
– Igazából én is – mondta Greg, mire Lisa teljesen meglepődött. Nem gondolta volna, hogy Houseból komoly mondatot is fog ma hallani – és most mennem kell – mondta House, majd gyorsan felkapta a dzsekijét, és elbicegett.

Az útja egyenesen Nolanhez vezetett, akinél már rég járt, de úgy érezte, egy kis támogatásra van szüksége, amit Wilsontól is megkaphatott volna, de egy profi szájából is hallani akarta.
– Szóval? Hogy vagy? – kérdezte a doktor.
– Jól. Csak a tanácsodra van szükségem.
– Igazán? Csak nem nő van a dologban? – mosolygott Nolan.
– Az az igazság, hogy de.
– Lydia? Visszatért?
– Nem. Nem ő az.
– Akkor?
– A főnököm… Lisa Cuddy.
– Még sosem beszéltél róla. Mesélj róla!
– A főnököm, és borzasztóan szexi. És tegnap lefeküdtem vele, amire már nagyon rég vágytam.
– Áh! Szóval vele hallucináltad a szexet annó?
– Igen, ő az…
– Te érzel iránta valamit.
– Nem tudom.
– De igenis tudod. Csak nem mered nekem elmondani. Még magadnak sem. Mond csak, mitől félsz?
– Attól, hogy ismét csalódni fogok. Hogy az elején minden tökéletes, de aztán valami elromlik. Valamit elrontok.
– Akkor… ne rontsd el!

Cuddy álmából csöngetésre riadt. „Máris reggel lenne?” – kérdezte magában, de mikor az éjjeliszekrényen meglátta az órát, ami 00:51-et mutatott, tudta, hogy egy kellemetlen látogató lesz. Megdörzsölte a szemeit, felvette a köntösét, de a csengő továbbra is szólt. Szapora léptekkel az ajtó előtt termett, és kinyitotta azt:
– House, már nem először fordul elő, hogy a botodat a csengőmön felejted, de most már megkérlek: egyszer csöngess, egy picit! Azt is meghallom.
– Csak féltem hogy visszaalszol. És mellesleg olyan hűvös van ma este – azzal belépett a házba. Cuddy becsukta az ajtót, és nekitámaszkodott:
– Mit akarsz?
– Inkább te mit akarsz? Ma bejöttél az irodámba. Miért?
– Hogy bocsánatot kérjek. És megtettem. Csak ennyit akartam…
– Tényleg? – kérdezte Greg, és közelebb lépett a nőhöz.
– Tényleg. És te miért jöttél?
– Hogy ezt megkérdezzem. És megtettem – mondta House. Lisa azt várta, hogy House most faképnél hagyja őt és bevágja az ajtót maga után, de nem így történt. Ugyanúgy állt ott, mint néhány perccel ezelőtt, és össze vissza nézelődött, csak Cuddy szemeibe nem nézett.
– És? – kérdezte a nő
– És… valamit el kell mondanom.
– Hallgatlak.
House megkapta Nolantől a tanácsot. Nehéz volt ez neki, de nagyot sóhajtott: most vagy soha.
– Én… szeretlek – mondta alig hallhatóan, a földet fürkészve. Lisa nem tudta, hogy jól hallotta e, szemei kikerekedtek, hirtelen nagyon sok mindent akart mondani, és tenni, de aztán megszeppenve visszakérdezett:
– Mi… micsoda?? Mit mondtál? – közben House tekintetét kereste.
– Nolan szerint meg kell találnom a boldogságom kulcsát. És én most azt hiszem, hogy ez a kulcs te vagy.
Cuddy szóhoz sem jutott a meghatottságtól. Kezeivel a száját takarta, szemei könnybe lábadtak. House mélyen belenézett a nő szemeibe, majd megszólalt:
– Jaj nekem el ne kezdjél itt bőgni! – mondta a megszokott stílusában, mire Cuddy átölelte őt, és erőteljesen megcsókolta.
– Akkor ma velem alszol? – kérdezte Lisa fülig érő mosollyal, és könnyes szemekkel.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..