Elfogadom

[Zeneajánlat az első részhez]

Első rész

Fekete szövetnadrágjába törli izzadt tenyerét. Érzi a homlokán gyöngyöző izzadságcseppeket, a zsebébe nyúl az ott rejtőzködő fehér kendőért, és felszárítja vele azokat. A bot markolata még nedves maradt. Szíve vadul kalimpált a mellkasában, úgy érezte, még a füle is lüktet. Próbált nem feltűnően idegeskedni, de rögtön feltűnt a mellette álló férfinek. James barátja vállára rakta a kezét, és lágyan ennyit mondott:
– Nyugi.
House bólintott, és megigazította a csokornyakkendőjét, mely nyakát szorongatta. Szétnézett a teremben. Vele szemben egy barna hajú csinos nő állt. „Julia” – mondta magában.
Balra nézett: viszonylag sokan eljöttek. Az első sorokban édesanyját látta, kinek haja már őszbe borult, és sugárzóan mosolyogva nézett az ő egy szem fiára. Mellette egy férfi ült. House nem ismerte, de anyja kezét fogta. Szemeivel tovább kalandozott. Sokukat nem is ismerte, de néhány ismerős arcot felfedezett. Foreman, Chase, az ő újdonsült felesége, Taub, és az ő felesége, és még Cameron arcát is látni vélte a tömegben. „Kár, hogy Tizenhárom ezt már nem érhette meg.” – gondolta, és fanyar grimasz húzódott a szájára.
Jobbra nézett: egy fehér palást viselő férfi állt Wilson mellett, kezében egy könyvet szorongatott.
„Mi a fenét keresek én itt? Egy templomban! Ateista vagyok! Ez abszurdum… És ez a pacák itt azt hiszi, hogy ha ilyen idióta gúnyába van, azzal megtisztel egy képzeletbeli személyt. Kész bolondokháza!”
De a nő akarta. Lisa mindig is templomi esküvőről ábrándozott.
House hirtelen látta, hogy a templomi zenekar tagjai vonót ragadnak. „Istenem!” – sóhajtott fel. „Innen már nincs visszaút.” A vonósok kellemes, halk zenét kezdtek el játszani, hiszen a nagy terem minden kis csendülést visszavert a vastag kőfalakról. Egy kislány jelent meg a vörös szőnyegen. Kis fehér ruhácskájában és a virágkoszorúval a fején egy kis angyalnak látszódott. Kezecskéiben egy kis párnát tartott, melyen messziről csillogtak az aranygyűrűk. „Rachel.”
A kislány kis lámpalázat érzett, mivel minden szem most rá szegeződött, és sokak szájából hallotta: „De édes!” „De aranyos!” „Videózd le, Brad!”
Mikor a kislány odaért House mellé, szabályosan odabújt a férfihez.
– Rachel! – súgta a férfi – Ne mássz a seggembe! Senki sem fog megharapni, állj arrébb!
Wilson egy gyengéd mozdulattal megfogta a kicsi karját, és óvóan maga mellé húzta.

És akkor meglátta őt. A nő lassú léptekkel haladt House felé. Gyönyörűbb volt, mint valaha. Haja szabályos göndör fürtökbe volt szedve, finom, egyszerű ezüstfülbevalók és nyaklánc ékeskedett rajta, a hófehér ruha pedig egy spagetti pántos hosszú szoknya volt, mely dekoltázsát ízlésesen kiemelte, kezében pedig egy csokor fehér rózsát tartott. Cuddy ragyogott. House alig kapott levegőt Lisa látványától. Mikor a nő elé állt, a szájáról olvasta: „Csukd be a szád!”
A pap beszélni kezdett. Mély, dörmögő hangjával megtelt a templom, és House a szeme sarkából már látta, hogy anyja már a retiküljében keresi a zsebkendőt.
„Jesszus… Csak legyen már vége! Egyszerűbb lett volna, ha bemegyünk a városházára, és egy anyakönyvvezetőnél aláírunk egy-egy papírt, és voilá! Már is házasok vagyunk. De nem, nekem itt kell állni pingvinnek öltözve, és elviselni, hogy mindenki engem bámul. A vénember meg csak magyaráz és magyaráz… vallásos blabla. Az egyedüli pozitívum az egészben Lisa. Fhú, de jól néz ki! Már csak néhány óra, és kezdődik a nászéjszaka!”
– Greg! – szólt a nő – Greg!
– Igen?
– Igen? – kérdezte a pap.
House nagy szemekkel nézelődött, mire az öreg megismételte az előbb elhangzottakat:
– Elfogadja-e a jelenlévő Lisa Cuddyt hites feleségéül?
A férfi újból sóhajtott. Mélyen Lisa szemeibe nézett, majd lassan elmosolyodott.
– Elfogadom.

[Zeneajánlat a második részhez]

Második rész

A PPTH aulája még sosem pompázott ilyen vagy ehhez hasonló díszletben. Mindenütt hatalmas virágcsokrok tündököltek, néhol egy-egy lufit is felakasztottak. A nővérpult ezúttal bárpultként funkcionált, és a terem egyik sarkában élő zene szólt. A zene pörgős ritmusának hatására hamar megtelt a táncparkett, de hamar ellepték a vendégek a büfében felállított svédasztalokat is. House átesett néhány gratuláción, újdonsült feleségével együtt, de ő kényelmesebbnek találta ez után az egyik kétszemélyes asztalkát egy üveg hideg sör és Wilson társaságában.
– Remek parti. Táncolnod kellene. Buliznod kellene.
– Kicsit kifújom magam – válaszolta House.
James elnevette magát.
– Nem is volt olyan vészes, igaz?
– Többet nem házasodom, úgyhogy vagy ő, vagy senki más.
– Remélem így lesz – mosolygott az onkológus.

House és barátja egy-két órát beszélgethettek. Aztán a két férfi csak nézte a táncolókat és a részegeket, de House főként Lisát szemlélte, akit hamarosan meglelt a szemeivel. A nő Foremannel táncolt vadul a Twist and Shout-ra, és House magában elvigyorodott: „Ebben a nőben is több van már, mint egy pohár pezsgő.”
Greg és Wilson nem kívánta az italt a két nappal ezelőtti legénybúcsú óta. James valósággal elfintorodott, mikor az ittas Chase tequilával kínálta.

Hajnali öt volt már, mikor az utolsó vendég, James Wilson is elindult a kijárat felé, de Lisa megállította:
– James! Légy szíves felhívnál ma, hogy mikorra menjek Rachelért? És megköszönnéd a nevemben Samnek, hogy vigyázott rá?
– Igen persze!
– Köszönöm! – kiáltott utána Cuddy, (ill. mrs. House) de a férfi már az üvegbejáraton túl volt.
A nő odasétált a férfihez, és szorosan hozzábújt.
– Nem bánod, hogy nem táncoltál a férjeddel az esküvődön?
– Nem – mosolygott Lisa.
– Hazudsz.
Csönd volt.
– Éppen ezért fogunk most táncolni – folytatta a férfi, majd elhúzódott feleségétől, és egy nagyobb méretű magnón elindított egy dalt.

[Zeneajánlat a harmadik részhez]

Harmadik rész

Az újdonsült házaspár fáradtan, lassúztak a kiürült előtérben, csak néhány takarítónő végezte a dolgát körülöttük csendben. Lisa fejét House mellkasának támasztotta, aki fejét lehorgasztotta. A nő kuncogni kezdett, mivel nyakát csiklandozta a férfi borostája, és az orrán kifújt levegő.

Hajnalodott. A nő és a férfi felmentek az emeletre, és kiültek a House irodájához épített erkélyre, ahova a férfi kivitte a fehér karosszékét. Lisa a férfi mellkasának dőlt, és hagyta, hogy a férfi lassacskán álomba simogassa. A felkelő nap sugarai melegítették House arcát, de túl erősen ragyogott. Behunyta a szemét, ne zavarja a fényesség. Hátrahajtotta a fejét a puha párnázott székben, és lassacskán úrrá lett rajta a kimerültség, és szemei hosszú órákig csukva maradtak…

Utószó

Tudom, tudom. Szánalmasan rövid, de ez csak egy töltelékfic a nagy durr előtt! 😀 Zenék ismét vannak, jelezzétek, ha hagyjam, mert senki nem hallgatja! 😀

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..