Félek-féltelek

Lisa Cuddy előtt újra és újra leperegtek a néhány órával ezelőtti események. A könnyek megállás nélkül folytak az arcán. A 210-es kórteremben csak ült az ágyán, térdeit felhúzva, karjait elé kulcsolva, és csak bámult a sarokba. Sokkos állapotban volt. House miután behozta az irodájába vonult, és felhajtott néhány pohár whiskyvel. Leült, és nem tudta kiverni a fejéből a képet, ami a szobába lépéskor elé tárult. Már hajnali kettő volt, és egyre csak azon gondolkozott hogyan segíthetne Cuddyn. Nem bírta tovább, felhívta barátját:
– Igen? – szólt bele ásítva Wilson.
– Baj van. Gyere haza.
– House? Mi a francot akarsz? Hajnali két óra van. Eszem ágában sincs hazamenni! Majd jövő hét kedden.
– Wilson! Haza kell jönnöd! Cuddy…
– Mivan Cuddyval? Úristen mit csináltál?
– Én semmit… megerőszakolták… fogalmam sincs mit kéne most tennem. Szerintem szüksége lenne rád…
– Micsoda?! Te jó ég!! House figyelj holnap hazautazom amilyen gyorsan csak lehet. Te addig hívd fel a szüleit, hozzátartozóit. De ha jól tudom ők nem éppen a közelben élnek. Ott vagy nála? Add neki oda a telefont!
– Öhm… nem vagyok bent nála. Az irodámban vagyok.
– Hogy mi?? Otthagytad egyedül?!
– Mégis mi a francot kellene tennem?!
– Menj be hozzá! Fogd a kezét! Légy vele! Te idióta! Amikor te voltál kórházban, ő ott volt veled! Egy percre sem mozdult el mellőled! Hihetetlen hogy még ilyen helyzetekben is képes vagy szívtelen lenni – azzal Wilson kinyomta a telefont. House hallgatva barátjára elindult a 210-es kórterem felé. Cuddy lassan felemelte a fejét és Housera nézett. Örült neki, de nem szólt semmit, csak bámult a férfira. House közelebb lépett, leült az ágy mellé egy kis székre. Cuddy erre oldalára feküdt, még mindig őt nézte. House kicsit tétovázva, de megfogta a nő kezét. Csak ültek így, House Cuddy kezét nézte, majd a nő megszólalt:
– Hogy van Rachel?
– Jól van. Most próbálj aludni.
– Nem tudok. Látni akarom Rachelt.
– Most nem lehet.
– Miért nem lehet? A fenébe is miért ne láthatnám a saját lányomat? – Cuddy elvette a kezét, és óvatosan felült az ágyban, de House megragadta a karjánál fogva.
– Maradj már a fenekeden! Ha ennyire akarod idehozhatom egy kis időre – majd felállt és kiment. Öt perc múlva megjelent a kicsivel a karjaiban. Rachel nagyon kába volt, fájdalomcsillapítót kapott a fejfájására, és egy kis altatót is. House Cuddynak adta a gyermeket, aki elmosolyodott.
– Tudod már hogy mibaja?
– Nem még. De a teamet elküldtem hogy keressék meg a hajléktalan házaspárt, és a biztonság kedvéért a kezükbe nyomtam egy-egy tubus paprikasprayt… – remélte hogy ezzel a mondatával kisebb mosolyt tud csalni Cuddy arcára, hiszen elég mókás látvány lehet Foreman miközben egy paprikaspray-el hadonászik, de a mosoly elmaradt. Talán mégsem ez a legmegfelelőbb pillanat a vicchez, gondolta. Csak nézte a nőt, hogy ez a kis csöppség mennyire boldoggá tudja tenni, és eszébe jutott hogy talán a boldogság éppen a szeme előtt van…
Gondolatmenetét nem tudta befejezni, mert hirtelen Foreman rontott be a kórterembe.
– Megtaláltuk őket. Aszpirin. Mindent megmagyaráz. Reye szindróma. Sokat sírt a kicsi, azt gondolták fáj valamije és aszpirint adtak neki. Influenzás volt. Az erre kapott gyógyszer okozta a májproblémákat, és a gyulladást az agyban.
– Rendben. Adjanak neki K-vitamint és mannitolt – mondta House, majd Foreman Cuddyhoz lépett:
– Szabad? – és kezét előrenyújtotta, mire a nő odaadta Rachelt Foremannek – jólvan. Doktor Cuddy… sajnálom.
– Köszönöm Doktor Foreman – Cuddy megkönnyebbült, és újra visszafeküdt az oldalára és House mellkasát bámulta, mivel az esett neki szemmagasságba, eközben Foreman távozott.
– Most hogy megnyugodtál tényleg aludnod kellene. Holnapra kipihentnek kell lenned, mert hívni fogom a rendőrséget. Eddig még nem tettem meg, nem akarom hogy ilyenkor zaklassanak, de nem fogják azok a szemetek megúszni, erről biztosíthatlak – mondta House. Cuddynak jól esett a férfi törődése, de nem akart aludni, mert tudta, hogyha elalszik, a férfi itthagyja, és ezt nem akarta. Egyfajta biztonságérzet kerítette hatalmába, ahogy a férfi ott ült mellette. Egy pillanatra mégis behunyta a szemét, de hirtelen ki kellett nyitnia:
– Áú! A francba House mit művelsz?
– Semmit, nyugi. Csak adtam egy kis altatót.
– Micsoda? House te… – mondatát már nem tudta befejezni, hisz mély álomba merült.

Mikor újból kinyitotta szemét, egy férfi állt a kórterem üvegajtaja előtt barna öltönyben, és kifelé bámult. Cuddy rögtön megismerte őt barna hajáról és arról, ahogy idegesen rángatta bal lábát.
– Hát te mit keresel itt? – kérdezte halkan.
Wilson hátrafordult, és sietve leült az ágy mellett lévő kisszékre.
– Hát te ébren vagy? Szia! Hogy érzed magad? Lisa nagyon sajnálom. House hívott, és jöttem ahogy csak tudtam.
– Annyira szörnyű volt! – majd Lisa nem bírta tovább, zokogni kezdett. Wilson erre átölelte őt, nyugtatni próbálta.
– Ugye House veled volt amíg nem voltam itt?
– Igen, persze. Még altatót is adott, hogy tudjak aludni.
– Helyes. Figyelj Lisa kint vár egy rendőr, és beszélni szeretne veled a tegnap estéről.
– Én viszont nem szeretnék.
– Lisa muszáj beszélned vele. Most elküldhetem, de később visszahívom. El kell kapni ezeket a rohadékokat – majd kinyílt az ajtó, és House lépett be rajta. Wilson szólalt meg:
– Jó hogy jössz. Épp kávéért akartam indulni. Mindjárt jövök – és kilépett a kórteremből.
– Beszélned kell a rendőrrel – motyogta House.
– De nem akarok.
– Miért hagyod futni őket?
– House nem akarok erről többet beszélni érted?! És ma hazamegyek – háborodott fel Cuddy.
Ekkor Wilson visszajött.
– Wilson, kérlek vigyél haza – szólt neki a nő.
– Ööö szerintem még itt kellene maradnod.
– Vigyél haza! Kérlek! – emelte fel a hangját Cuddy.
Wilson nem ellenkezett tovább, köntöst adott a nőre, és hazavitte Rachellel együtt, aki időközben jobban lett, és a gyógyszereket már otthon is megkaphatja, hisz nem életveszélyes már az állapota.

Cuddy hazaérve rögtön bezárta a bejárati ajtót, Rachelt megetette, lefektette, majd a hálószobájába vonult.

Napok, hetek teltek el úgy, hogy Cuddy nem jött ki a házból. Betegségre hivatkozva a szomszéddal vásároltatott be mindent, Cameront nevezte ki helyettesének a kórházba, teljesen elzárkózott a világtól. House nagyon aggódott érte, de jobbnak találta, ha békénhagyja. Egyik este viszont már tényleg nem bírta ki hogy ne lássa a nőt, így autóba ült, és a nő házához hajtott. Cuddy majdnem szívrohamot kapott ahogy dörömböltek az ajtón. De mikor a kukucskálón látta hogy ki az, ajtót nyitott.
– Mit keresel te itt? – kérdezte hidegen.
– Cameron szar. Mindent megenged, uncsi az egész. Egyébként meg tudni akartam hogy vagy… – mondta az utolsó mondatot leszegett fejjel House.
– Jól vagyok. Most már elmehetsz – és már csukta volna be az ajtót, de House botjával megakadályozta, és egyszerűen belépett a házba, majd kiabálni kezdett:
– Azzal hogy elzárkózol a világ elől, nem fog a dolog meg nem történtté válni! Nem lesz jobb semmivel, csak a saját életedet szúrod el! Egy kórház igazgatója vagy! Egy erőskezű nő! Szükség van rád!
– Takarodj innen House, nincs szükségem a cseszegetésedre! – kiáltott vissza Cuddy, majd sírva berohant a nappaliba, leült a kanapéra, és fejét leszegve zokogni kezdett. House utánament, és megállt előtte.
– Fogalmad sincs min megyek keresztül – mondta halkan a nő.
– Sajnálom. Én csak mérges vagyok, mert… mert tehetetlen vagyok… nem tudok rajtad segíteni.
Egyikük sem szólt többet. House csak nézte a nőt, ahogy sír, nem tudta mit csinálhatna. Aztán fogta magát, leült a nő mellé, és átölelte. Cuddy erősen belekapaszkodott a férfibe, és még erőssebben sírni kezdett, aztán megszólalt:
– Olyan szörnyű volt… – végül elmesélte a férfinak az egész történetet. A végén Cuddy már csak House mellkasán pihentette fejét, és néha fel-felszipogva folytatta. Mikor befejezte, House Cuddy haját kezdte simogatni. Csönd volt. Cuddy megnyugodott, olyannyira, hogy el is aludt. A férfi amit ezt észrevette átvitte a nőt a hálószobába, de mikor az ágyra rakta, Cuddy egy pillanatra felébredt:
– Ugye itt maradsz velem?
– Igen. Suttogta House, és a nő mellé feküdt. Figyelte amíg el nem alszik, majd ő is elszenderedett.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..