Hétköznapi tragédiák

Spoiler lehet benne lucassal és wilson első ex-nejével kapcsolatban!
[Zeneajánlat az első részhez: 01 ill. 02]

Első rész

Dr. Cuddy csillogó szemekkel tekintett a faliórára, és izgatottan elmosolyodott. Hét óra. Még végigírta a mondatot, de aztán sietve kikapcsolta a számítógépét, becsukta a kék mappát, és az asztal szélére csúsztatta. Miközben tekintete visszasiklott a monitorra, szemei megakadtak a családi fotón, mely fekete keretbe volt foglalva. Mindig mosolyt csalt az arcára. A képen ő volt és kislánya, Rachel, akit szorosan magához ölel. A férfi nem volt rajta, hisz ő fényképezett… de talán nem is akart rajta szerepelni. De egy kis részlet talán helyettesítette a férfit, és ez nem volt más, mint a botja, mely a háttérben látható kanapénak volt nekitámasztva.
Miután lekapcsolta a kisvillanyt, és bepakolt a fekete bőrtáskába, a nagyvillanyt is eloltva bezárta maga után az iroda ajtaját. Alig várta, hogy hazaérhessen a családi fészekbe.
Igen. Ki merte már mondani, hogy családja van, noha a férfi még mindig nem kérte meg a kezét. Egy időben sok fejfájást okozott neki a dolog, de végül letett róla. „House már csak House.” – gondolta magában, és elhessegette a képet, ami rengeteg ideig gyötörte az elméjét. Ő egy gyönyörű esküvői ruhában, Rachel mint koszorúslány, és House a pap mellett vár rá összekulcsolt ujjakkal, mosolyogva, elegáns, fekete öltönyben, csokornyakkendővel. Mindenki ott van a templomban, édesanyja könnyeket söpör ki a szeméből.
„Francba!” – káromkodott magában, mikor hirtelen lefékezett a piros lámpánál. Majdnem áthajtott. „Már megint azon jár az eszem…” – mérgelődött, és megdörzsölte a szemeit.
Már négy év eltelt. Négy gyönyörű évet tudhat a háta mögött a férfi oldalán. Igen. Ki merte már mondani, hogy családja van.

Greg House föl és alá járkált a szobában, láthatólag nagyon elmélyedt a gondolataiban. Végül leült az asztalhoz, és újra a papírok fölé görnyedt. Újra és újra átolvasta a sorokat, de nem jött rá. Meghúzta a száját, és végül a könyvespolchoz bicegett, és leemelt egy kilós nehézségű könyvet, majd idegesen fellapozta.
– Akardiovaszkuláris… Alzheimer… Anémia – mormolta magának, és mutatóujjával követte a szavakat.

Eközben Lisa leparkolt a ház előtt, és már a bejárati ajtó kilincsét markolta. Mikor benyitott, megcsapta az a kellemes meleg, amit a nap új szakaszának fogott fel mindig.

House felkapta a fejét az ajtó nyitódásának zajára.

– Megjöttem! – mondta hangosan a nő, és mosolyogva indult el a folyosón. Nemsokára megjelent kislánya, aki felé szaladt, rövidke karjait széttárva.
– Szia, Anya! Nézd meg, mit rajzoltam! – és már meg is fogta a nő egyik ujját, és húzogatni kezdte.
– Rendben, Kicsim, de hol van House?

– Mi van? – kérdezte a férfi.

– Tammy! Hol van House? És maga miért van még itt? – türelmetlenkedett Cuddy.

– Áhh, szavad ne feledd! – szólt közbe House, és felvette a telefont, mely hirtelen csörögni kezdett.
– Tessék – szólt bele a kagylóba.
– Te meg hol a fenében vagy? – kérdezte Cuddy.
– Még az irodámban.
– És miért nem itthon vagy?
– Dolgozom.
– Hé! Fél nyolc van! Tíz percen belül légy itthon!
– Hé! A betegem haldoklik!
– Ugyan, House! Menj haza! Majd hívunk, ha baj van. A beteg most stabil – vágott közbe Taub, aki még mindig az iroda ajtajában ácsorgott.

Húsz perc múlva House morogva belépett a házba, és Cuddyt a nappaliban találta a kislánnyal.
– Nem ebben egyeztünk meg a múltkor – húzta a száját a nő – Úgy volt, hogy ötkor hazajössz, és felváltod Tammyt.
– Mondtam már. Betegem van – magyarázta a férfi, miközben leült Cuddy mellé a kanapéra, és röviden megcsókolta.
– Mindegy, de többször ne forduljon elő! – utasította Lisa kedvesen mosolyogva.
– Igenis, Úrnőm! – vigyorgott House, és kezével tisztelgett.
– Éhes vagy?
– Mint a farkas.
– Gyere, csinálok tojásos melegszendvicset.

Vacsora után Lisa a kellemesen meleg vízzel töltött kádban megfürdette kislányát, majd ágyba parancsolta. Rachel szobája zsúfolva volt mindenféle csipogó és csörgő játékkal, így mikor Cuddy az esti mese befejeztével kifelé lopakodott, többször is belerúgott valami figurába, de szerencséjére a kicsi nem kelt fel rá.
Mire ő maga is letusolt, és egy szál lenge törölközőben a hálószobába ért, addigra Houset is hasonlóan lenge öltözetben találta. Vagy még annál is szellőssebben…
– És ha Rachel jött volna most be? – kérdezte Cuddy felháborodottan, mikor megpillantotta a meztelen férfit.
– Úgyis éppen itt az ideje, hogy felvilágosítsuk.
– Greg, Rachel még csak öt éves.
– Azért mondom.
Cuddy már nem válaszolt, csak megforgatta a szemeit. Elsétált a szekrényéhez, és kivett belőle egy tiszta pizsamát.
– Az nem szükséges – mondta House – Tíz percen belül úgyis lekerül rólad. Szerinted miért vagyok meztelen?
– Na, nem. Tudod, hogy Rachel hajlandó felkelni, ha hirtelen alszik el.
– Akkor zárd be az ajtót.
– Persze! Hogy aztán pánikrohamot kapjon!
– Folyton tutujgatod, azért ilyen hisztis, meg azért szalad rögtön anyuci szoknyája alá!
– Felőled meg akár a kutyaházban is aludhatna!
– Nincs kutyaházunk.
Lisa próbált nem veszekedésbe keveredni a férfival, hisz be kellett látnia, hogy nehezére esik levennie szemeit a férfi csupasz testéről. Mikor szemei a férfi ölébe kalandoztak, nem bírta tovább, és elnevette magát.
– Hé! Te nem is a szemeimbe néztél! – szólt rá játékosan a férfi, majd kezével az ágyra ütött néhányat – Na gyere, Szivi!
Fél óra múlva már szenvedélyesen szeretkeztek az ágyon, ám House hirtelen megállt. Lisa kíváncsi tekintettel fürkészte a férfi szemeit.
– Miért hagytad abba? – lihegte.
House letörölte az izzadságcseppeket a homlokáról, mielőtt válaszolt volna.
– Próbáljunk ki valami újat!
– Mégis mire gondolsz? – nevette el magát Cuddy.
– Gyere – s azzal a férfi megfogta Lisa kezeit, és felültek.
– Na – kezdett a magyarázásba House, miután hanyattfeküdt – Mássz rám és fogd meg a bokámat!
– Tessék? De… de hogyan?
– Így! – megfogta a nőt a derekánál fogva, és irányítani próbálta – Áhh! Vedd ki a lábadat a számból!
– Bocsi – kuncogott Lisa.
– Neeem! Ívbe a hátad! – magyarázta a férfi, és néhány perc bohóckodás után végre sikerült megteremteni az elképzelt pozíciót, melyben Cuddy fenekével House felé pucsított – a férfi legnagyobb örömére –, aki simogatni kezdte azt. Mindketten meglehetősen élvezték az újdonságot, és House annyira belemerült az aktusba, hogy egyszerre csapkodni kezdte a nő fenekét.
– Hé! – fordult hátra Lisa – Fejezd be!
– Oké, bocsi – pihegte Greg, ám csakhamar újra rácsapott a gömbölyded formára.
– Aú! Ez fájt!
– Bocsi, de… mindjárt… – dadogta a férfi, de hirtelen furcsa hangot hallott.
Mintha egy ajtó nyitódott volna. House a hálószoba ajtajára tekintett, ahogyan Cuddy is, és mindketten lefagytak. Az ajtó tényleg kinyílt, és a küszöbön Rachel állt, kitágult szemekkel, kezecskéjében egy macit szorítva. Se a nőnek, se a férfinek nem volt ideje akármit is tenni, vagy szólni, mert a kislány hirtelen sikítani kezdett, majd elszaladt. Lisa amilyen gyorsan csak tudott, leugrott az ágyról, és szürke köntösét felkapva lánya után rohant, aki a szobájába menekült. House is – szitkozódva – felkapta magára az alsónadrágját, és követte őket, ahogy csak a lába bírta.

Másnap Lisa este hétkor mutatóujja köré csavarta a kocsikulcsát, és a parkoló felé indult, de megtorpant. Kíváncsiságból még tett egy kis kitérőt a férfi irodája felé. Az útja felesleges volt, lifttel fel, majd lifttel le. House irodája üresen tátongott.

A férfi otthon ült a konyhaasztalnál, és egy röntgenfelvételt tanulmányozott, mikor Rachel megzavarta őt:
– Haus! Gyere játszani!
– Először is: House. Háusz! Nem Haus. Másodszor meg: nem.
– Kérleeek! – nyafogott a kislány.
– Nem.
– De miért neeem?
– Mert dolgom van, azért.
– Mit csinálsz? – kérdezte a gyermek, és lábujjhegyre állva kíváncsian nézelődött.
House-nak egyszerűen semmi ötlete nem volt az eset megoldására. Semmi sem ugrott be, semmi hirtelen, abszurd ötlet, semmi. Utolsó reménye Rachel volt, így megmutatta a kicsinek a röntgenfelvételt, mely egy agyról készült, és mutatóujjával a hatalmas, idegeket nyomó daganatra mutatott, mely Rachel szemében csak egy fekete folt volt.
– Ezt kellene eltűntetni. Ötlet?
Rachel kicsit nézegette a képet, majd így szólt:
– Nem tudom.
– Na, ennyi hasznodat se venni… – adta fel House, és visszatette a felvételt az asztalra – A fenébe, még a tüneteket sem látom! – mérgelődött, majd megvilágosodott. Hirtelen felkapta a papírokat, és sietősen bebicegett a gyerekszobába, majd leült egy nevetségesen kisméretű székre egy nevetségesen kisméretű asztalka elé. Az asztalkára pakolta az aktát, és a falra tekintett, ahol egy kis táblácska lógott. Megragadta a krétát, és elkezdte a tüneteket felírogatni.
Eközben Cuddy újra átélte a nap fénypontját, és becsukta maga mögött a bejárati ajtót. Csönd volt. Lisa kíváncsian végigment a folyosón, és remélte, hogy az a látvány fogadja, amire várt, ám csalódnia kellett. House a földre rakosgatta az asztalkáról a Rachel által készített gyurmabábúkat, helyettük minden féle könyvek és papírok hevertek szerte szét. A diagnoszta először észre sem vette a nőt. Végül hátrafordult.
– Áh, szia! – mondta, de aztán a zsebébe nyúlt, és felvette a csörgő telefonját – House. Igen. Megvannak a teszteredmények? – s azzal kisétált a gyerekszobából, elhaladva a nő mellett, mint valamiféle idegen mellett.

[Zeneajánlat a második részhez: 01]

Második rész

– Greg? – suttogott Lisa a sötétben.
– Hm?
– Szeretlek – mondta, és még szorosabban hozzábújt a férfihez az ágyban.
De csend volt. Semmi „Én is téged.”, semmi „Én jobban.”, semmi „Zárjuk be az ajtót!”. Semmi válasz.
– Alszol? – emelte fel a fejét a nő.
– Nem – felelte House egyszerűen, tömören.
– Akkor?
– Akkor mi?
– Nem mondasz semmit?
– Mit kellene mondanom?
– Azt, hogy te is szeretsz, például ezt.
House erre csak sóhajtott egyet, de végül kimondta:
– Én is szeretlek.
– Ja, persze… jó éjt! – vetette oda neki a nő, majd hátat fordított neki, és aludni próbált.

Körülbelül három órát aludhatott, mikor arra ébredt, hogy valaki gyengéden a vállát rázogatja. Amennyire tudta, kinyitotta a szemeit, és megfordult. Hátára feküdt, mire House a fejét a nő mellkasára fektette.
– Mi történt? – kérdezte Lisa álmosan, miközben House fejét simogatta.
– Rossz álom – súgta.

Másnap délután ötkor Cuddy jókedvűen vette fel a táskáját, és kecses léptekkel House irodája felé tartott. Mikor benyitott, addigra a csapat tagjai is szedelőzködtek össze, míg az iroda másik feléből csattanások és káromkodás hallatszott. Bekukkantott, és meglátta a mérges diagnosztát.
– Te meg mit csinálsz?
– Öhh… keresek valamit…
– És mit?
– Nem láttad a betegem MR felvételét?
– Nem… de miért nem csináltatsz újat?
– Hahó! Föld hívja Lisát! Beszart az MR gép délelőtt! – fordult a nő felé House.
– Jaj, tényleg! – kapott a nő a fejéhez – Egyébként azért jöttem, mert arra gondoltam, hogy ma hazamehetnénk együtt. Befejeztem mára a papírmunkát – mosolygott Cuddy.
– Igen. Szuper – mondta House nemtörődöm hangnemben, és tovább kutakodott az asztalán.
– Nem hagytad otthon?
A férfi felkapta a fejét.
– A francba. Az lehet. Király! Akkor gyorsan húzzunk haza, majd felhívom a csapatot otthonról.
– Nem, nem, nem! Nincs munka otthon!
– Egy telefonhívás.
– Na jó – sóhajtott Cuddy – De csak egy rövid.
– Oké – mosolygott House, aki már a nővel szemben állt, majd újra elfordult, hogy összepakoljon. Lisa már várt volna legalább egy kis csókocskát, de az elmaradt. Az újabb kis csalódás érzete ült ki az arcára, és ezt a folyosón álldogáló Wilson is észrevette. Cuddy is felfedezte, hogy az onkológus figyeli őt, így kiment, hogy beszélhessen vele:
– Szia! – köszönt James – Minden rendben van?
– Persze! Miért ne lenne?
– Hát csak olyan szomorú fejet vágtál…
– Nincs semmi baj, drága vagy, hogy aggódsz. Csak a kórházzal van baj…
– Micsoda?
– Szerintem valaki fiktív pénzeket könyvel el…
– Francba…
– De hogy derítsem ki, hogy ki az?
– Hát… valahogy nyomoztasd ki… nem tudom…
– Hát persze! Ez az! Egy magánnyomozó! Az a… hogy is hívják?
– Kit?
– Aki House-nak dolgozott.
– Ja! Huuu… nem tudom… vagyis… valami Douglas talán.
– Ó, köszi! Mint a színész!
– Igen, én is róla jegyezte meg. Na, akkor holnap találkozunk.
– Igen. Jó éjt!
– Neked is! – köszönt Wilson, majd a liftek felé indult barna aktatáskájával a kezében.

– Greg? – suttogott Lisa a sötétben.
– Hm?
– Két hét múlva lesz egy anyáknapi műsor Rachel óvodájában. Ő is szerepelni fog. Eljössz?
– Miért mennék? Anyák napja lesz, semmi keresnivalóm ott.
– De minden anyukának eljön a férje. Szeretném, ha ott lennél – kérlelte Cuddy kedvesen a férfit.
– Nem vagyok a férjed, és kedvem sincs hozzá.
Lisa erre fájdalmasan nyelt egyet, majd újra megszólalt:
– Kérlek…
House érezte, hogy ha most nem-et mond, akkor a nő szörnyen megorrolhat rá, így inkább beleegyezett:
– Rendben. Ott leszek.
– Megígéred?
– Igen.
– Szeretlek – súgta a férfi fülébe Cuddy, majd játékosan belecsókolt. House morogva elkapta a fejét, és újfent nem válaszolt. A nő kicsit várt, hátha mégis, de semmi. Nem bírta tovább…
– Nehezedre esik kimondani?
– Nehezedre esik békén hagyni?
– Csak nem értem, miért nem vagy képes te is kimondani. Néha akár magadtól.
– Minek mondogassam folyton, mint valami papagáj? Szerintem kifejezem esténként. Többet ér, mint a szó, ezt te is beláthatod.
Cuddy undorodó és megvető grimaszt vágott, majd ismét elfordult. House pontosan tudta, hogy megsértette a nőt, ezért szemforgatva utánanyúlt.
– Ugyan már, Lisa!
– Jó éjt, House.
– House?
– Úgy hívnak, nem?
A férfi érezte, hogy ezúttal kicsit messzire ment, így bocsánatkérően hátulról átölelte a nőt.
– Jó éjt – súgta.

Másnap reggel Lisa éppen a haját szárította, mikor csattanást és káromkodást hallott, így a férfi keresésére indult. Csakhamar meg is találta őt a dolgozószobában.
– Te mit csinálsz?
– Tegnap este se találtam meg a röntgenfelvételt.
– Mondjuk nem is kerested sokat…
– Anya! Ma elvihetem az oviba a Pingút is? – jelent meg a nő mellett Rachel, kezében egy plüss pingvint szorongatva.
– Csak egy plüsst vihetsz, tudod. De mi van még a kezedben?
– Haus-nak hoztam – mondta a kicsi mosolyogva, és anyja felé nyújtotta a röntgenfelvételt, amin egy hatalmas lyuk éktelenkedett. House figyelmét sem kerülte el…
– Mi a… mi a picsát műveltél?! – kiáltotta a férfi.
– Ki… kivágtam a foltot, amit nem tudtál eltűntetni – magyarázta Rachel megszeppenve.
– Ezt mégis hogy képzelted?! – ordította House, mire Cuddy is felemelte a hangját:
– Hé! Ne beszélj így vele, ő még csak egy gyerek!
– Hé! Szétvagdosta az egyetlen használható MR felvételt a betegről! Ezen múlhat az élete!
– Honnan tudhatta volna?! – kiáltott vissza a nő. Rachel a kiabálásra szörnyen megijedt, és sírva szaladt be a szobájába.
– Na, ezt most jól megcsináltad – mondta Cuddy szemrehányóan, majd a lánya után indult.

[Zeneajánlat a harmadik részhez: 01]

Harmadik rész

Egy barna hajú, borostás, fiatal férfi lépte át a PPTH küszöbét aznap reggel tíz óra tájban. Céltudatos volt, pontosan tudta, hova kell mennie.

– Jó reggelt! – köszönt, miután illedelmesen bekopogtatott.
– Mr. Douglas! Üdv! Köszönöm, hogy eljött – köszönt Cuddy.
– Önért bármit, dr. Cuddy – mosolygott a férfi nyájasan, amit Lisa viszonzott – Miről volna szó?
– Az a helyzet, hogy valami gond akadt a kórház pénzügyeivel. Valaki fiktív pénzeket könyvel el…
– Értem. Nem ez az első eset, úgyhogy elvileg hamar rá fogok bukkanni. Örülök, hogy engem hívott.
– Miért?
– Mert így van okom látni Önt, és így van alkalmam is, hogy meghívjam egy kávéra.
Lisa mosolygott.
– Nagyon kedves, de tudja, járok valakivel…
– És? Nem fogadhat el egy baráti kávémeghívást?
Lisa mosolya egyre szélesebbre terjeszkedett kipirult arcán.
– De igen… azt hiszem, igaza van – mondta, majd felállt, és Lucas Douglasszel egy közeli kávézóba indultak.

– És hogy van mostanság?
– Remekül, köszönöm – mosolygott a nő.
– És ki a szerencsés, akivel jár?
– House – nevetett Lisa.
Lucas majdnem félrenyelte a capuccinóját.
– Tessék? House?
– Igen. Miért?
– Hát ez… furcsa.
– Furcsa?
– Mármint… semmi bajom Housesszal. Csak furcsa. Ez eléggé idegen dolog számomra…
– Már négy éve együtt vagyunk – áradozott Cuddy.
– Ez remek! – mondta Lucas, és erőltetetten vigyorgott.
– És van egy lányom.
Lucas szembogara kitágult.
– Tessék? Na jó. Azt hiszem, most bukott le. Tudom, hogy hazudik, legközelebb nem kell kitalált barátokra szabadkoznia.
– Mi? Honnan veszi, hogy hazudok?
– House utálja a gyerekeket. Sosem jönne össze egy olyan nővel, akinek van gyereke. És főleg nem bírná négy évig.
– Hát igen… megvannak a kisebb problémáink, de alapvetően jól bírja, ahogy maga fogalmazott. Nem így tervezte se ő, sem pedig én. Volt egy nehéz időszakom… és ő ott állt mellettem. Megmentett.
– Van képed a kislányodról?
– Persze! – csillant fel a szeme Cuddynak, és máris elővette a táskáját, és előhúzta belőle a családi fotó másolatát.
– Gyönyörű kislány. Imádom a gyerekeket! Hogy hívják?
– Rachel.
– Rachel… – ismételte Lucas, elmélyedve a kezében tartott kép szépségében.
Cuddy és Lucas olyannyira belefeledkezett kellemes kis csevejükbe, hogy észre sem vették az idő gyors múlását. Lisa mikor rápillantott az órára, és a mutatók állásából kikövetkeztette, hogy már három óra, idegesen és sietve visszarohant a kórházba.
Ez a kis kitérő plusz két óra munkát jelentett a nőnek, és nem is lepte meg, mikor este 8-kor csörgött a telefonja.
– Igen?
– Lisa! Hol a pokolban vagy?
– Nemsokára megyek haza, csak kicsit elcsúsztam a munkával – válaszolta halkan, fáradtan a nő – Megfürdetnéd Rachelt?
– Nem hívhatnám át Tammyt, hogy fürdesse meg?
– Nem.
– Nem kérhetem meg Rachelt, hogy fürödjön meg?
– Greg! Csak annyit kérek tőled, hogy fürdesd meg! Lefekvésre otthon leszek – emelte fel Cuddy a hangját, majd kinyomta a telefont, mielőtt a férfi válaszolhatott volna.

House csak húzta a száját, és a nappaliba ment, ahol a kicsit éppen az esti mesét nézte.
– Gyerünk, Tökmag, fürdés!
– Anya szokott fürdetni – nézett a férfire Rachel, nagy, barna szemeivel.
– Hát most én foglak.
– Anya fürdessen! – vitatkozott.
– Én fürdetlek – jelentette ki House, és határozott léptekkel a kislány felé indult, aki erre felállt, és elszaladt, miközben kiáltozott:
– Anyaaa!

– Kész katasztrófa volt – mesélte House már lekapcsolt villanynál Lisának – Végig üvöltött.
– Néha én is üvölteni tudnék tőled.
– Üvöltesz is! Nem is keveset.
– Azért, mert megérdemled.
– Tudod mit érdemelnék most? Kemény melleket, és egy nedves vaginát! Igen, most céloztam valamire.
– Felejtsd el! Álmos vagyok – ásította Cuddy, és már el is helyezkedett – Ráadásul Rachelt jól kifárasztottad, szabályosan beájult, úgyhogy újabb éjszakai látogatásra számíthatunk.
– Kétlem… a múltkori után…
– Tudja, hogy semmi baj nem történt. Azt mondtam neki, hogy csak játszottunk.
House vigyorgott a sötétben.
– Hát… annak is lehet nevezni…
– Jó éjt – zárta le a beszélgetést a nő, aki már félálomban volt.
– Jó éjt.

– Jó napot, zavarok? – kérdezte Lucas illedelmesen, miután benyitott Cuddy irodájába.
– Nem – hazudta – Talált valamit?
– Ami azt illeti… jó volna, ha átnéznénk egy-két számlát… vagyis hát az összeset az utóbbi két évről.
– Ugye ez most nem komoly?
– Maga az igazgatónő, sajnálom – szabadkozott a férfi.
Lisa sóhajtott.
– Jó kis meló lesz… lenne szíves hatkor visszajönni? Elég sok dolgom van most…
– Persze! – felelte a nyomozó, s azzal sarkon is fordult.

Néhány óra múlva egy nagy adag erős kávéval tért vissza, melyet Lisa egy mosollyal jutalmazott, és nekiálltak a hosszadalmas és fárasztó ellenőrzésnek.

A napok vészes gyorsasággal teltek, és Cuddy egyre kevesebb időt töltött otthon, és amikor otthon volt, akkor is kislányát csak elaltatta, majd egy gyors zuhany után ő is ágyba zuhant. House pedig minden nap eljátszotta Rachellel a fürdéses jelenetet, és nagy erőfeszítésekbe telt, mire meggyőzte a gyereket arról, hogy egyen, és hogy vegye fel a pizsamáját. Szörnyen hiányzott neki a nő, de mindig csak azt mondogatta magában: „Nemsokára vége ennek a cirkusznak!”.
Lisa gondolatai utat tévesztettek. Már nem fantáziált az esküvőről, sem egy boldog, békés családról, legalábbis nem Housesszal. Elméje most a kórház körül forgott, legalábbis ahogy ő tudta. Ehelyett egyre jobban hatalmába kerítette egy bűnös érzés, ami egy bizonyos férfi hatására alakult ki. Kínozta…

– Rendben. Akkor azt hiszem, készen vagyunk – sóhajtott Cuddy, és lerakta az utolsó számlát is az asztalon heverő hatalmas kupacra.
– Igen, végre – mosolygott Lucas.
– Köszönöm, hogy segített – mondta a nő nyájasan, miközben a férfi szemébe nézett, aki most ott ült mellette a kanapén.
– Nagyon szívesen. De tényleg. Szeretek Önnel időt tölteni.
Lisa szája szélesebbre húzódott, már-már a füléig elért a sarka.
– Kérem! Tegezhetnénk egymást?
– Igen, nekem is kényelmesebb lenne – nevetett Lucas.
A nő elveszett a férfi szemeiben, és csak a szerencsén múlott, hogy eszébe jutott egy rendkívül fontos esemény…
– A franc! El fogok késni Rachel óvodai előadásáról!
– Ó, hát ma van?
– Igen, ma, és fél órán belül elkezdődik! Még Houset is fel kell vennem! – mérgelődött Cuddy, és idegesen pakolta össze a táskáját, miközben mobilján tárcsázott.
– Gyerünk, House, vedd fel! – a nő idegei pattanásig feszültek, ám House nem válaszolt. Cuddy még kétszer megpróbálta, de aztán feladta. A telefont úgy vágta az asztalhoz, mintha csak robbanni készült volna.
– Hohohó! Nyugi! – tette a nő vállára a kezét Lucas.
– A lányomnak ez lesz élete első anyáknapi előadása, és House megígérte, hogy eljön! Minden anyukának ott lesz a férje, csak én megyek egyedül! – fakadt ki Lisa.
– Hé! Akkor inkább elmegyek én, csak ne húzd fel magad!
Lisa szeme felcsillant.
– Tényleg megtennéd ezt értem?
– Persze!
Mindketten egyre csak vigyorogtak.

[Zeneajánlat a negyedik részhez: 01]

Negyedik rész

Rachel izgatottan állt be a helyére a színpadnak kialakított kis részen, mely előtt a szülők ültek, és sokan kamerákkal, fényképezőgépekkel hozták zavarba a kicsiket. Mikor egy kisfiú elkezdte a saját kis versét szavalni, Rachel addig szemével anyját, és Houset kereste. Lisa gyengéden intett neki a kezével, mire lánya mosolyogni kezdett, de Houset nem találta. A kislány is számított a férfire, aki apja helyett apja volt, de csalódnia kellett, mire könnyek szöktek a szemébe. Rachel Joy Cuddy az édesanyjának szánt verset könnyektől fuldokolva dadogta végig…

A nőt majd’ szétvetette a düh. Rachel szakadatlanul sírt, Cuddy semmivel sem tudta őt megnyugtatni, de ez nem is meglepő, hiszen ő maga is gyomorideget érzett. Fejben már ki is találta a szöveget, amit a férfi fejére fog olvasni.

– Hol voltál? – kérdezte egyből számonkérően, mikor látta a férfit belépni a nappaliba.
– A kórházban. A betegem majdnem meghalt.
– Nem felejtettél el valamit?
– Tudom, hogy nem mentem el Rachel óvodás izéjére. De mint már mondtam…
– Egy ismeretlen idegen akárki fontosabb neked, mint Rachel?! – üvöltötte a nő.
– Hé! Végeztem a munkámat! Ez van! De legközelebb megmondom neki, hogy „Ó, bocsi, most meg kell halnod, mert a lányom anyák napi műsorára kell mennem!”
– Ott van még négy túlképzett orvos a teamedben!
– Ez az! Miért nem ők szarnak helyettem is? – emelte fel a hangját House.
Azon az éjjelen a nő és a férfi a nagy franciaágy két pólusán aludtak, hideg, és nagy teret hagyva maguk között.

– Szia! – köszönt Lucas, mikor másnap késő délután belépett Cuddy irodájába.
– Szia! – csillant fel a nő szeme.
– Ugye nem zavarlak?
– Nem. Ezúttal nem – hazudta ismét – Na, mi újság?
– Megvan a tettesünk – és a kezében egy borítékot lengetett.
– Na és ki az?
– És a feljelentés díját nyerte… – s közben kibontotta a borítékot – Abbygale Call.
– Akkor fülön csípjük – mosolygott Lisa – És? Mennyibe kerülsz nekem?
– Tessék?
– Mennyit szoktál kérni egy ilyen nyomozásért általában?
– 2000 dollárt…
– Rendben. Írok egy csekket.
– Ne!
Lisa értetlenül meredt a férfira.
– Ne, mert… – folytatta Lucas – mert nem fogadhatom el.
– Mi? Miért nem?
– Azért, mert… mert igazából nem érdemlem meg.
– Miről beszélsz? Tökéletes munkát végeztél.
– Igen, csakhogy túl jó munkát végeztem. Már a második napra kiderítettem, hogy ez a Call a ludas.
– De hát…
– Csak veled akartam lenni – vágott közbe – És tudom, hogy Housesszal jársz, és tudom, hogy most ki fogsz dobni, meg minden, csak azt szerettem volna, hogy tudd, hogy… hogy nagyon kedvellek. És nem fogadhatom el a pénzedet.
– Értem, de ez a kórház problémája. A kórház pénze.
– Ami a kórház problémája, az a te problémád.
Cuddy nem tudta, mit mondhatna. Túlságosan tetszett neki a férfi ahhoz, hogy most valóban elküldje. Pedig azt érdemelte volna.
– Legalább egy pizzára meghívhatlak? – mosolygott Lisa. Lucas megkönnyebbülve nevetett.

House nagyon sóhajtott, mikor feltápászkodott a kanapéról az sms elolvasása után, melyben Cuddy azt írta: „Dolgozom. Későn jövök.”. Kikapcsolta a tévét, és a hüvelykujját szopogató kislányra nézett.
– Gyerünk fürdeni! – mondta, de éppen hogy kimondta, jött a szokásos jelenet. Rachel felugrott, és sikítani kezdett:
– Engem anya fürdessen meg!
House nem bírta tovább. Végleg elszakadt a cérna.
– Figyelj! Anyád nincs itthon, ahogy látod! Dolgozik! Sok munkája van, mindig is sok volt, és mindig is sok lesz, de most különösen sok van! Nem tudok mit tenni ellene, de annak rohadtul örülnék, ha nem nehezítenéd meg a dolgomat!
– Hiányzik anya – mondta a kicsi halkan, és sírni kezdett.
– Nekem is hiányzik, de mi volna, ha csak egy este békésen meg tudnálak fürdetni, és utána békésen le tudnálak fektetni? Ki se mond, tudom, hogy anyád szokott lefektetni, de ma későn ér haza, neked pedig aludnod kell. Úgyhogy kérlek! Csak ezen az egy kurva estén ne boríts ki! – kiabált House.
Ha ilyen áron is, de Rachel szót fogadott. A férfi tudta, hogy szörnyen ráijesztett a kicsire, és egyfajta bűntudatot érzett emiatt. Túl sok a feszültség.
– Jó éjt – mondta halkan, mikor betakarta a kislány, és menni készült.
– Anya mindig mesél nekem.
– Mint látod, én nem vagyok az anyád.
– Kérlek!
– Nem.
– Az apukák is mindig olvasnak a kislányuknak.
House megtorpant és visszaült az ágy szélére.
– Te azt hiszed, hogy én vagyok az apukád?
– Nem te vagy?
A férfi nem tudott mit mondani. „Nem. Az apád egy kb. húsz éves szőke alfahím, aki felcsinált egy szerencsétlen kövér alkoholistát.” – gondolta magában. Aztán saját apja jutott eszébe. Nem ő volt a vérszerinti apja, már gyerekként kiderítette ezt. De jobb lett tőle akármi is? Jobb lett a közérzete tőle?
– De – mondta halkan.

Ezalatt Cuddy és Lucas egy egyszerű sarokkanapén ültek, ami előtt egy kis asztal volt, rajta egy hatalmas pizza. Lisa gyűlölte magát, mégis hihetetlenül jól érezte magát a férfi társaságában. Aztán egyszer csak elhallgattak. Lucas közelebb húzódott Lisához, és keze a nő derekára vándorolt. Az idős pincér felhorkantva húzta a száját a csókolózó pár látványára…

[Zeneajánlat az ötödik részhez: 01]

Ötödik rész

A férfi ujjaival kopogott a konyhaasztalon. Türelme fogytán volt. Már este tíz volt, de Lisa még mindig nem érkezett meg. És mint egy varázsütésre, nyílt a bejárati ajtó. Lisa komor arccal vánszorgott végig a folyosón, alig vette észre a konyhában ücsörgő férfit, hisz a házban sötét volt. De a helységet, ahol a férfi ült, gyengéd gyertyafény világította be, és a láng pislákolása mellett Cuddy meglátott két tányért, és azon két ízlésesen elkészített szendvicset.
– Gondoltam éhes vagy – mosolygott House, és felállt a székről.
A nő meg sem tudott szólalni. Kapkodta a levegőt, csak tátott szájjal bámult a férfire, aki egyre csak közeledett felé. A torkában lévő gombóc pedig egyre csak nőtt és nőtt, végül könnyek kezdtek záporozni a szemeiből. Két tenyerével takarta arcát.
– Mi a… – House ledermedt.
– Sajnálom, de – dadogta Cuddy.
– Mi történt? – kérdezte Greg aggódva, és Lisa vállát kezdte simogatni, de a nő eltolta magától.
– Annyira nagyon sajnálom.
– De mit? Mond már!
– Én… én… én megcsaltalak. Csókolóztam Lucasszal – hebegte, és újra levegőért kapott.
House szemeit először kidüllesztette, majd fájdalmasan összeszorította a szemhéjait. Nagyon nyelt, és egy még nagyobb sóhajtás után beszélni kezdett. Botja majd’ elroppant, úgy szorította.
– Az én hibám. Elhanyagoltalak és hagytam, hogy eltávolodjunk egymástól. Nem tartottam be az ígéreteimet. Érthető, hogy máshol kerestél vigaszt… Megbocsátok. Semmi baj. Gyere ide – és újra tett egy lépést Lisa felé, de az egyre csak hátrált.
– Nem. Nem kell, hogy megbocsáss. Én csak sajnálom, de nem akarom, hogy megbocsáss – zihálta.
– Mi… micsoda?
– Már egy hete el akarom mondani, de már nem… már nem… – Lisa nem tudta kimondani, a könnyei fojtogatták.
– Már nem mi?
– Már nem szeretlek. Nem akarom, hogy itt legyél. Ma este még itt alhatsz, a kanapén, de kérlek, holnap menj el – fakadt ki a nő, és meg sem várta a férfi reakcióját, csak elviharzott a fürdőszobába.
House csak állt ott, és próbálta megérteni az elhangzottakat. Ajkai remegni kezdtek a dühtől és a fájdalomtól, majd újra behunyta a szemeit, és miután újra magához tért, elfújta a gyertyákat…

Egy két óra múlva már a kanapén feküdt az oldalán. Akárhányszor lehunyta a szemeit, az néhány másodperc múlva felpattantak. Nem egyszer megfordult a fejében, hogy átmegy a nőhöz, hogy beszélhessenek, és hogy megvigasztalja. Hiszen hiába voltak vastagok a falak, Cuddy szipogását még így is hallotta néha. Újra összeszorította a szemhéjait, és ezúttal talán sikerült egy kicsit szenderegnie, de hirtelen érzett valamit. Egy kis ideges testet, amint szorosan hozzá dörgölőzik. Rachel volt az.
– Mit keresel te itt? – suttogta a férfi.
– Felébredtem.
– Azt látom. Na, tűnés vissza a szobádba. Vagy anyád szobájába. Nekem mindegy.
– Anya sír.
– Tudom.
– De miért sír?
– Mert fáj a feje.
– Aludhatok itt veled?
– Nem. Nem férünk el.
– De elférünk! Majd összehúzom magam.
– Menj a szobádba.
A kislány úgy tett, mintha nem hallotta volna, és hamarosan álomba szenderült. House hagyta. Mikor megbizonyosodott arról, hogy a kicsi alszik, még utoljára végigsimított az arcán, majd óvatosan felkapta, és visszavitte a szobájába.

Másnap reggel Cuddy vörös szemekkel ült a konyhában, és hallgatta, ahogy Rachel a plüssjátékaival játszik a nappaliban, és egy óvodában tanult dalocskát énekel. House eközben a bőröndjeit pakolta össze a hálószobában, majd egyenként elkezdte kihordani a holmikat a kocsijába. Az utolsó bőröndre Rachel felkapta a fejét.
– Hova mész?
– El.
– És mikor jössz vissza?
House sóhajtott.
– Nem jövök vissza.
– De… de miért nem? – kérdezte a kislány, és hangja megremegett.
– Azért, mert… mert…
– Ne menj el!
– Rachel…
– Kérlek, ne menj el! Megígérem, hogy jó leszek!
– Tudom, de…
– Szót fogadok! Lefekszem időben! Nem cumizok!
– Rachel – szólt rá az anyja.
– És… és megígérem, hogy nem kiabálok, és nem sírok! És nem kelek fel éjszaka!
– Most mennem kell – motyogta House, és könnyeivel küszködve kisétált az ajtón. Háta mögül hallotta a kislány keserves sikítását és sírását…

[Zeneajánlat a hatodik részhez: 01]

Hatodik rész

James Wilson kellemesen beszélgetett régi-új feleségével, Sammel, mikor kopogtatás zavarta meg őket.
– House! Hát te? – kérdezte tágra nyílt szemekkel Wilson, mikor meglátta barátját hatalmas bőröndökkel a háta mögött.
– Segítened kellene.
– Mi történt?
– Maradhatnék néhány napot, amíg találok valami lakást? – motyogta.
– Igen, persze, de mi történt?
– Inkább bent beszéljük meg, ha lehet…

– Mi történt? – kérdezte újra az onkológus, amikor leültek a konyhaasztalhoz, és egy kávét szürcsölgettek.
– Nem tudom.
– De mégis.
– Nem tudom! Tényleg nem tudom! – nevette el magát keserű fájdalommal a férfi – Minden olyan… olyan gyorsan történt. Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott.

Lisa Cuddy átfordult az ágy másik oldalára, a kellemetlenül hideg lepedőre. Kinyitotta a szemeit, és a végtelen ürességet érezte. A magányt, az elhagyatottságot. Hétvége volt szerencséjére, nem kellett bemennie a kórházba, nem kellett a férfivel találkoznia. Még csak az első nap volt House nélkül, de anyára és lányára is rápecsételődött a nyomott hangulat.
Rachel még mindig pizsamában volt, és a reggeli mesét nézte, Cuddy pedig a konyhában mosogatott, amikor kopogtak az ajtón, majd belépett valaki.
– Haus? – pattant fel a kislány, ám lelkesedése aláhagyott, mikor meglátta Wilsont az ajtóban.
– Szia Rachel!
– Szia, Wilson bácsi.
– Hogy vagy? – guggolt le a férfi, és megpuszilta a kislány arcát.
– Nem jól – rázta a fejét.
– Az kár. Anyukád?
– Mosogat.
– Jó – s azzal megsimogatta a kislány fejét, és a konyhába indult. Mikor Lisa meglátta a férfit, elzárta a csapot, megtörölte a kezeit, és az asztalnak támaszkodva megállt Wilsonnal szemben.
– Szóval? – kezdett bele a férfi.
– Várom, hogy elkezd.
– Te nem vagy magadnál, Lisa. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de…
– Mert nekem annyira könnyű! – kiáltotta.
– Te okoztad a bajt! Te csaltad meg, te küldted el!
– Igen, megcsaltam! Nem kellett volna! De egyszerűen… én csak…
– Szereted azt az akárkit?
– Nem. Csak nála kerestem szeretetet. Housesszal magányos voltam, Wilson! Nem bírtam tovább ezt a fojtogató érzést. Már nem találtam benne semmi vonzót, semmi kalandot, semmi… semmi szeretetet.
– Te… te múlt időben beszélsz.
Cuddy elhallgatott.
– Múlt időben beszélsz, azaz…
– Hiányzik. Igen, hiányzik. Hiányzik az az idő, amikor azt mertem mondani, hogy boldog vagyok vele! Amikor azt hittem, hogy megállapodhatok, és hogy egy család leszünk. Hogy valaha is elvesz… Istenem, de naiv voltam…
– Tudod, Cuddy… négy évig éltél ezzel a férfivel, és egy hét alatt kiszeretsz belőle, érdekes módon akkor, amikor jön valami szépfiú és levesz a lábadról. Ne haragudj, de… de nem ismerek rád. És most mi lesz azzal a nyomozóval?
– Semmi. Elküldtem tegnap este.
– Legalább ezt helyesen tetted… Most megyek is, csak gondoltam benézek. És azt hiszem eleget láttam – mondta, majd sarkon fordult és elment.

House elméje megbomlott. A vendégszobában ült, és maga elé bóbiskolt. „Őrület.” – gondolta. A fonalak összekuszálódtak. Minden értelmét veszítette, és minden értelmet nyert. Nem bírta tovább. Nem racionalizált.
Hirtelen felugrott az ágyról, és felpattant a motorjára…

[Zeneajánlat a hetedik részhez: 01]

Hetedik rész

Lisa kedvetlenül lépett be a nappaliba aznap este.
– Kicsim, gyere, fürödjünk meg!
– Apával akarok fürdeni! – vitatkozott Rachel.
– Te… tessék? – hunyorgott a nő.
– Én most apával akarok fürdeni, anya.
– Ő… ő nem… – kezdett bele Cuddy, de az ajtókopogtatás megtörte a mondatát.
Kinyitotta az ajtót, és egész teste beleremegett a látványba. House a régi bőrdzsekijében állt ott előtte, pontosan abban, amiben először megcsókolta. „Először…?” – kérdezte magától a nő, ahogy ez eszébe jutott.
– Szia – köszönt Lisa halkan.
– Szia. Én…
– Nem beszélhetnénk holnap?
– Nem. Csak kérdezni szeretnék valamit.
– Hallgatlak – tette keresztbe a karjait Cuddy.
– Hozzám jössz feleségül? – tette fel a nagy kérdést House, miután elővette zsebéből a kis fekete dobozkát, melyben egy gyönyörű fehérarany eljegyzési gyűrű díszelgett.
Lisa nem szólt semmit, csak tátott szájjal állt ott az ajtóban. Ajkai remegni kezdtek, és hol a gyűrűt, hol a férfit nézte.
Hirtelen elözönlötték az emlékek. A könyvesbolt, ahol először találkoztak, az első csodás éjszaka, a munkahely, a piszkálódások, szurkálódások, a flörtölések. Amikor House éjszaka az ablakán kopogtatott, amikor átölelték egymást, amikor aggódott a férfiért, amikor fogta a kezét, amikor felkarolta a nőt a földről, amikor megvédte őt, amikor először mondta a szemébe, hogy szereti. Amikor összeköltöztek, amikor a ház minden kis szegletében szeretkeztek, amikor House először megpuszilta Rachel fejét, amikor először ébresztette fel a nőt éjszaka, hogy elmesélje rémálmát, amikor a kislánya House-t az apjának nevezte.
– Igen – nyögte ki nagy nehezen Lisa, és hirtelen feltört belőle a sírás – Igen – ismételte, és hozzábújt a férfihez, aki eldobta a botját, és a lehető legszorosabban magához ölelte a nőt.
– Szeretlek, Lisa – súgta a fülébe.
– Én is szeretlek… nagyon szeretlek – dadogta a nő, és tovább zokogott.

Utószó

Ugye valójában Lucas valami ilyesmi formában került be a sorozatba a hatodik évadban… Hát én kicsit felcseréltem a sorrendet, most éppen ez jutott eszembe. 🙂

Remélem tetszettek a belinkelt zenék, hiszen minden résznek külön hangulata van, a dalokkal ezt próbáltam tükrözni. 🙂

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..