Kegyetlen élet

– Holnap elutazom New Yorkba a szüleimhez, House. Egy ideig nélkülöznöd kell…úgy egy hétig – mondta Wilson, miután House kopogás nélkül betrappolt az irodájába.
– Micsoda?! Nem hagyhatsz itt magamra! Ki fogja fizetni az ebédemet minden nap? – háborodott fel House – na de sebaj. Majd feltalálom magam.
– House, a házamba nem vihetsz kurvákat! Tudod mit? Az lesz a legegyszerűbb ha szépen addig visszaköltözöl a saját lakásodba. Ott aztán azt csinálhatsz amit akarsz.
– Nemááár! Megígérem, nem viszek kurvákat a lakásodra!
– Nem, House, eldöntöttem. Ide a kulcsokat, de most rögtön! – azzal Wilson az asztalára mutatott mutatóujjának hegyével – Nem bízom benned. A legutóbbi legénybúcsú is sok volt.
– Akkor sem volt kulcsom – vigyorgott House – és igazán nem értem mit panaszkodsz. Nagyon is jól érezted magad azon a kis bulin.
Wilson nem erőlködött tovább, tudta, hogyha House nála akar aludni, akkor így is, úgy is nála alszik. Legyintett egyet, majd lehajtotta fejét az előtte levő papírokra és próbálta folytatni a munkáját. Aztán eszébe jutott:
– Egyébként miért is jöttél?
– Unatkoztam. De látom te sem fogsz felvidítani, úgyhogy azt hiszem továbbállok. Jah, és megettem a fánkjaidat, de legközelebb vegyél csokisat is! – azzal kibicegett az irodából.

Másnap Wilson valóban elutazott. House borzasztóan unatkozott. Egész nap az irodájában ült, hol a Közkórházat nézte, hol az interneten nézelődött, hol a kisautóival játszott, mivel nem volt esete. Persze a team nem unatkozott, House parancsára a klinikán voltak.
House szemei már lecsukóban voltak, miközben székében ült, de egyszer csak kicsapódott az ajtó, és Cuddy sietett be rajta. Nagyon feldúltnak tűnt, szemei könnyesek voltak, megállt House előtt, majd rákiáltott:
– House! Ébredj! Segítened kell!
– Micsoda? Miért kéne? Drága lesz az neked – mondta, de mikor kinyitotta szemeit és megpillantotta Cuddy kétségbeesett arcát, hangja komollyá változott:
– Mi történt?
– Rachel! Beteg, és fogalmam sincs, mibaja! Valamiféle elfajulás van a májával, de nem tudom, mi okozta! És egyfolytában sír, és még egy rohadt MR-t sem tudok róla csinálni! Kérlek segíts, én, én – azzal az ajtófélfának dőlt, és zokogni kezdett. House nem tudta mit csinálhatna jelen helyzetben. Végül fölállt, és kezét Cuddy vállára tette:
– Megteszek érte mindent – majd magára hagyta a nőt.
House megcsinálta az MR-t Rachel fejéről és zavarodottan tapasztalta, hogy gyulladás és duzzanat van az agyában. A teamjével valamiféle mérgezésre gyanakodott, így elküldte őket Cuddy házába, hogy kutassanak lehetséges mérgezőanyagok után. Tizenhárom, Foreman és Taub éppenhogy kilépett az ajtón, Cuddy lépett be rajta:
– Na van valami? – kérdezte, egy kicsivel nyugodtabban, mint néhány órával ezelőtt. Úgy érezte, hogy House kezében van gyermeke élete a legnagyobb biztonságban. Feltétel nélkül megbízott az orvosban, és ezzel a gondolattal kicsit megkönnyebbült.
– Valamiféle mérgezés lehet. A team a házadba igyekszik, hogy átkutassa – A férfi már várta, hogy Cuddy leszidja őt, mert betörnek a házába az ő engedélye nélkül, de a nő nem szólt semmit, inkább leült Housesszal szembe a székre. Egy ideig csak ültek némán, majd Cuddy hirtelen a tenyerébe temette arcát:
– Istenem mi van, ha megmérgeztem? Én vagyok a világ legrosszabb anyja!
House megint kényelmetlenül érezte magát, hogy Cuddy itt ül előtte, és sír, végül megszólalt:
– Egyáltalán nem biztos hogy te ártottál neki. Talán a bébiszitter…
Erre a mondatra Cuddy felkapta a fejét:
– És a hajléktalanok?
– Szánnivalóak. De múltkor egy vödördobos csövesnek azért adtam egy dolcsit. Hallanod kellett volna! Nagyon király volt!
– House! Akiktől elhoztam Rachelt! Akik megtalálták őt! Mivan ha ők adtak neki valamit? – Cuddy szemében remény csillogott: talán mégsem ő a felelős lánya betegségéért, és talán kiderül mi a baja, és egy kettőre kikezelik belőle.
– Meglehet. Ha Tizenháromék visszajönnek, elküldöm őket oda. Most pedig inkább menj haza, és pihenj. Ne az én nyakamon lógj, inkább sírd ki magad Wilsonnak a telefonba! – Cuddy nem sértődött meg, inkább igazat adott Housenak. Bement az irodájába, összepakolt, még ránézett Rachelre, majd autóba ült. Már este 9 volt, alig várta hogy hazaérjen, és vegyen egy forró fürdőt, ugyanis a téli idő hidege alaposan átjárta az autót. Vezetés közben csak arra gondolt, hogy alig várja, hogy a team kikérdezze a hajléktalanokat. De mivan ha addigra már késő lesz? Cuddy ilyen gondolatok mellett úgy érezte, nem mehet haza. Inkább elhajtott a házhoz, ahol Rachelt megtalálta. Lezárta az autót, és bement. A házban füstszag volt, valószínűleg próbáltak valamiféle hulladékot égetni, hogy melegedjenek. Belépett a szobába, ahol a tűz égett. Csak hogy nem az a látvány fogadta, amiben reménykedett: a hosszú, szőkehajú asszony, és barnahajú férje helyett 40 év körüli züllött kinézetű férfiakat talált az égő szemetesláda körül állni. Ahogy a nő belépett, a férfiak ránéztek. Cuddy rosszat sejtett, és hátrább lépett kettőt, majd félve megszólalt:
– Elnézést! Ne haragudjanak, hogy csak így bejöttem, de nem láttak véletlenül egy hosszú, szőkehajú nőt és a férjét? Itt éltek még egy éve, nagyon fontos lenne hogy megtaláljam őket.
A férfiak összenéztek, aztán szemeiket végigfuttatták az igazgatónő formás lábain, szép arcán, újból összenéztek, és vigyorogni kezdtek, majd az egyikük megszólalt:
– Gyere csak ide, Cicám, majd én megsúgom neked, hol vannak! – azzal elindult Cuddy felé. A nő ijedtében szaladni kezdett, de hirtelen két férfi előtte termett. Majd érezte, hogy csuklóit hátulról elkapja két erős, hideg, ragacsos kéz, összeszorítva azokat…

House még mindig irodájában ült, Rachelen gondolkozott. Ő is érezte, hogy ez most fontosabb eset, mint a többi. Tudta, hogy Cuddy belebetegszik abba, ha a lányának valami komolyabb baja lesz. Elmélyült gondolataiból hirtelen telefoncsörgés ébresztette fel. Cuddy hívta.
– House – vette fel a telefont, de a vonal másik végéből nem jött válasz, csak szuszogás, és zokogás hallatszott – Cuddy? Mi történt? Mi van? – House ideges lett a hangoktól, és hogy Cuddy nem szól a telefonba, majd végül nagy nehezen megszólalt:
– Kérlek gyere értem! Könyörgöm siess, House…! – nyögte Cuddy.
– Hol vagy? Cuddy mond meg hogy hol vagy! Okés. Máris indulok! Tarts ki! – azzal kinyomta a telefont. Idegesen felvette kabátját, remegő kézzel kereste a kocsikulcsát, majd amilyen gyorsan csak tudott kiviharzott az épületből. Beszállt az autóba és padlógázzal hajtott a házhoz, ahová Cuddy navigálta. Ahogy belépett, hallotta Cuddy kétségbeesett sírását, nyöszörgését, és a hang után eredt. Kinyitotta a szobaajtót, ahonnan a hang jött, és a látványtól úgy érezte összeesik. A nő meztelenül feküdt összekucorodva, ruhái cafatokban hevertek körülötte. House odalépett, felsegítette a nőt, kabátját ráadta. Közelebbről látta, hogy Cuddy arca, és egész teste tele van véraláfutásokkal.
– Beviszlek a kórházba – mondta zavartan. Majd megszakadt a szíve, hogy Cuddyt ilyen állapotban kell látnia. Cuddy a nyakába kapaszkodott, House karjaiba kapta, és kivitte a házból.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..