Társaság, sütemény és Közkórház

Írta Bastet

Lisa Cuddy óvatosan leparkolt kollegája háza előtt. Kinézett a házra és megnyugodva tapasztalta, hogy a késői óra ellenére fényt lát odabent. Ezek szerint még ébren van. Először arra gondolt, hogy talán a Mayfield Klinika szigorú házirendje hagyott benne némi nyomot, és már bizonyára alszik. Majd a gondolat, ahogy jött már el is illant, hisz mégis csak Gregory House-ról van szó.

Lekapcsolta a lámpákat, leállította a motort, majd kihúzta a slusszkulcsot. Felkapta a kézitáskáját az anyósülésről csakúgy, mint egy barna papíros kisebb csomagot és egy közepes méretű fehér dobozt. Kiszállt az autóból. Táskáját a vállára dobta, míg a barna csomagocskát a hóna alatt szorongatta s eközben, mint valami kincset, bal kezében egyensúlyozta a fehér dobozt. Mikor már biztos volt benne, hogy nem fogja elejteni a féltett tárgyat, csípőjével becsukta az ajtót és nagy nehezen sikerült beriasztania a járművet.

Halkan a bejárati ajtóhoz sétált, majd amennyire a csomagok engedték, bekopogott. Pár perccel később kinyílt az ajtó és egy borostás arc bújt elő mögüle. A férfi szürke mackónadrágot és egy fehér pólót viselt. Fél kilenc felé járhatott az idő, de úgy nézett ki, mint aki már lefekvéshez készülődik. Furcsán bámult az ajtajában ácsorgó nőre, aki épp a motyóival zsonglőrködött.

– Új mutatványt gyakorolsz? – kérdezte.
– Nem éppen. Bejöhetek? – kérdezett vissza a nő, még mindig a dobozzal egyensúlyozva.

– Ó, elnézést. Kerülj beljebb. – Szólt hírtelen, amikor észrevette a másik küszködését. Kivette a fehér dobozt a nők kezéből és ellépet az ajtóból, hogy Cuddy bejöhessen. Lisa egyenesen a konyhába ment, míg House becsukta az ajtót, majd utána bicegett. Mire utolérte az asztalon már ott hevert a nő táskája és a barna csomag. Még fel sem ocsúdott a meglepetésből, Cuddy forgószél módjára kapta ki a kezéből a dobozt és óvatosan azt is az asztalra tette.

– Az az, aminek gondolom? – kérdezte House, vágyakozva bámulva a dobozt.
– Torta. – felelte Lisa, miközben átsétált a konyha másik végében, hogy a tartójából kivegyen egy nagy, tortavágásra alkalmas kést.
– Tényleg? – hitetlenkedett House és tett egy lépést a finomság irányába.
– A-ah! – figyelmeztette Lisa. Ne nyúlj hozzá!

Meglepetésére Gregory House úgy húzta vissza a kezét, mint egy kisgyerek, akit épp azon kaptak, hogy megdézsmálta a frissen kisült muffint.

– Szóval, mi szél hozott? Remélem nem azért jöttél, hogy ellenőrizz!

Alig egy hónapja engedték ki a Mayfield Pszichiátriai Intézetből és a mai napon szabadult Wilson háziőrizetéből. Hónapok óta ez volt az első alkalom, hogy végre egyedül lehetett. Se orvosok, se buggyant betegek, se gyógyszerek…
Csak Ő egyes egyedül… Legalábbis ami az elmúlt 18 órát illeti.
Nem mintha bánta volna, hogy a nő itt van. Cuddy-t mindig jó látni, és ezt a lehetőséget nem szívesen utasítja el.

– Talán egy picit azért is. – válaszolt Lisa, félénk mosolyra húzva a száját, ahogy elkezdte felszeletelni a tortát.
– Erre semmi szükség, ugye tudod?! Jól vagyok! Tényleg! – fakadt ki House a tőle megszokott módon, de mégis kicsit visszafogottan. Nem akarta megbántani a nőt.

– Tudom, csak látni akartalak – jött a replika némi vállrándítás kíséretében.
House-t egy pillanatra letaglózta a válasz. Nem szokta meg főnökétől az ilyen egyenes és őszinte érzelemnyilvánítást. Soha nem beszélt vele így, és különösen nem szemtől szembe. Ebben a pillanatban, mintha Cuddy ráeszmélt volna, hogy mi csúszott ki a száján, gyorsan folytatta.
– Mármint úgy értem, látni akartam, hogy vagy. És különben is be meg kellett álljak nálad, mert hoztam neked valamit.

Ahogy ezt mondta nem nézett a férfira, de az látta, amint a nő arca elpirul, bármennyire is próbál a szeletelésre koncentrálni. Csak állt ott, karba tett kézzel a szekrénynek dőlve, és magában mosolygott a jeleneten.

– Hoztál nekem valamit? Remélem nem papírmunka. Arra még nem vagyok felkészülve. Na nem, mintha máskor fellennék, de most nem ez a lényeg.
– Nem, nem papírmunka. Ami azt illeti, semmi köze a munkához. – felelte Lisa, ahogy befejezte a szeletelést. Kivett két kistányért a tűzhely fölötti szekrényből és visszasétált az asztalhoz.
– Nem árulhatom el, ez bizalmas információ. – mosolygott, miközben egy szelet sütit tett az egyik tányérra.
– Bizalmas információ? – nevetett House. Azt hittem ennyi idő alatt már világossá vált számodra, hogy „forrónaci”-nak nem lehetnek titkai előttem.
– Rendben, – grimaszolt a nő – ez esetben meglepetés, és kénytelen leszel kivárni a végeredményt.

Küldött egy bájos mosolyt a borostás arc felé és szó nélkül folytatta a porciózást. Miután végzett, berakta a kést a mosogatóba és két villát vett elő. Olyan otthonosan járt kelt a férfi konyhájában, mintha ez is napi elfoglaltságai közé tartozna.

– Egyébként miféle süti ez? – kérdezte House az egyik szelettel szemezve.
– Feketeerdő torta. A legfontosabb alkotóelemei: a tortaalap, csokoládéskeksz, cseresznyepálinkával ízesített tejszín vagy vajas krém, díszítésül cseresznye és reszelt csokoládé. Tessék, kóstold meg! – mondta Cuddy széles mosoly kíséretében, miközben egy falat tortát tűzött a villájára.

House egy pillanatig nem tudta, mit reagáljon. Csak nézte a gyönyörű nőt, amint ott áll, szája előtt kínálgatva a falatot… Előbb Lisára nézett majd a tortára. Hé, ha azért jött, hogy tortával etesse, ki ő, hogy ellenkezzen? Végülis a főnöke. Előre hajolt és bekapta a szeletet. Cuddy kihúzta House szájából a villát és élvezettel figyelte a férfi reakcióját, amikor az elkezdett rágni.

– Hmm, ez valami isteni! – House fölkapta a villáját és evett még egy falatot.
– Sejtettem, hogy ízleni fog. Mindig is ínyenc voltál.
– Ami igaz, az igaz – felelte a férfi teli szájjal.

Lisa fejcsóválva mosolygott, majd megfordult és fölkapta a barna csomagot az asztalról. Otthagyta House-t a konyhában és a nappali felé vette az irányt. A barna papír egy kazettát rejtett, melyet Cuddy most a lejátszóba helyezett, majd visszatért a konyhába. House épp abban a pillanatban, nyelte le tortaszeletének utolsó morzsáját.

– Erre – mondta a nő és a meglepett férfi kezébe nyomta a tortásdobozt. – Hozd ezt, meg a tányérodat, és kövess!
– Igenis, Úrnőm!

Mindketten nevettek. Cuddy is fölkapta a tányérját és átmentek a nappaliba. Lepakoltak a dohányzóasztalra, Cuddy leült a kanapéra, egyik kezében a tortája, a másikban a távirányító.
– Ülj le! – utasította House-t.

House engedelmesen leült mellé.
– Elárulod végre, hogy mi folyik itt?
– Mindjárt meglátod. – felelte Cuddy sejtelmesen és bekapcsolta a televíziót.

House közben kivett a dobozból egy újabb szelet tortát és a tányérjára helyezte. Cuddy megnyomott egy másik gombot és ebben a pillanatban ismerős hang ütötte meg a fülét.

– A Közkórház! – kiáltott fel House örömében, mielőtt a Lisához fordult.
– Minden részt fölvettem, mióta elmentél. – mondta Cuddy mosolyogva és nekilátott a falatozásnak.
– El sem hiszem, hogy ezt tetted. – hüledezett House még mindig sokkos állapotban.
– Te vagy a legjobb! Köszönöm!
– Szívesen.

House visszahanyatlott a kanapéra arcán üdvözült vigyorral, ahogy kedvenc szappanoperája kezdő képsorait nézte.

***

Négy óra, öt szelet sütemény és a Közkórház jónéhány epizódjával később House megkereste a távkapcsolót, amely ott feküdt mellette a kanapén és lekapcsolta a tévét. Hatalmas ásítás hagyta el a száját. Cuddy már rég elaludt. Feje a férfi vállán, míg egyik karja a hasán nyugodott.

Próbált ébren maradni, ameddig csak tudott. House jól tudta, hogy Cuddy nem igazán szívleli ezt a sorozatot, ennek ellenére ott ült végig mellette és időnként még nevetett is. Aztán, ahogy telt az idő szép lassan elkezdett fárasztóvá válni számára a morbid humor és az erőltetett események, aminek hatására a nő elálmosodott és szép csendben elaludt. Tulajdonképpen nem is bánta. Így is minden tisztelete Cuddy-é volt, amiért egyáltalán nézte.

Mindenki nagyon jól tudja, hogy nem ő a világ legbarátságosabb embere és, hogy jobban kedveli a magányt, de amikor meglátta Lisát a küszöbjén, egyik porcikája sem tudott haragudni rá.

Most is, ahogy lenézett a nő gyönyörű, nyugodt alvó arcára, az az ő borostás képére is mosolyt csalogatott. Átkarolta a nő hátát és megpróbált valami kényelmesebb testhelyzetet felvenni. Megkísérelt elfeküdni az ágyon, de némi fennakadást okozott, hogy Cuddy még mindig átkarolta. Minden esetre addig fészkelődött, míg megoldást nem talált. Szerencsére elég széles volt a kanapé, hogy mindketten elférjenek rajta, bár az tény, hogy a nő karcsú teste nem sok helyet foglalt. Feje most a mellkasán nyugodott, karja még mindig átölelte. A mocorgás hatására aprót horkantott és picit megemelte a fejét, épp csak annyira, hogy láthassa a férfit. Szeme is csak félig volt nyitva.

– Már végig is nézted? – suttogta félálomban.
– Igen, aludj csak tovább.

Óvatosan a háta mögé nyúlt és megpróbálta elérni a villanykapcsolót. Mivel a keze rövidnek bizonyult a botját hívta segítségül. A szoba sötétségbe borult és Cuddy pillanatok alatt újra mély álomba zuhant.

House becsukta a szemét és mélyet sóhajtott. Minden, amire szüksége volt ebben az életben, az most ott volt vele. Arra gondolt, hogy talán ezt hívják boldogságnak? Hisz mit kívánhat még? Itt fekszik tele hassal, összebújva a nővel, akit szeret és felvértezve Brock Sterling isteni tudásával. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy a mosogatásnál talán hiányolni fogja Wilsont, de gyorsan elhessegette a gondolatot.

Összegezve a pillanatot arra jutott, hogy ebben az életben másra nincs is szüksége! Ahogy ezen gondolkozott széles mosollyal az arcán, szép lassan ő maga is álomba szenderült.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..