Vakáció

Írta Betty

Egy nagyon csinos nő ült a repülőgép első osztályán. A fejében olyan gondolatokkal, hogy végre most kikapcsolódhat egy kicsit. Már elege volt mindenből. Egy kórházat kellett irányítania, és persze ott volt az a bizonyos ember akitől örült, hogy egy kis időre megszabadulhat. Minden nap az idegeire ment szarkasztikus modorával. Igen, ő volt House. Persze a maga szexista beszólásaival mégis csak talált benne valami vonzót. Ez a másik ok amiért eljött pihenni, hogy kitisztítsa a fejét House-tól. Egyszerűen az őrületbe kergette ez a férfi. Egyszer szinte megtudta volna ölni, máskor viszont legszívesebben megcsókolta volna. Sokszor el sem tudta dönteni, hogy melyiket is tenné vele. Ezért kellett most eljönnie. De most inkább nem akart rá gondolni, inkább feltette fejére a fülhallgatót és elindított egy kis lágy zenét, hogy kiűzze fejéből ezeket a gondolatokat.
Eközben a Princeton-Plainsboro kórházban House már épp rontott volna be főnöke ajtaján, amikor is ott nem a csinos főnöknő ült, hanem egy szemüveges könyvmoly kinézetű srác.
– Maga meg ki a franc és hol van Cuddy?
– Én Dr. Cuddy helyettese vagyok, nyaralni ment. Gondolom ön Dr. House. A doktornő elmondása alapján csak maga lehet. Mit is akar?
– Semmit.
House kiment az irodából és egyenesen a barátja irodája felé vette az irányt. Kopogtatás nélkül lépett be Wilson ajtaján és azonnal neki szegezte a kérdést:
– Te tudtad, hogy Cuddy nyaralni megy?
– Én is csak ma reggel tudtam meg.
– De mi az, hogy nyaralni megy és hová? Máskülönben, hogy hagyhat egy kórházat egy ilyen könyvmoly nyikhaj gyerekre?!
– House! Ő is ember, tehát joga van nyaralni menni. Különben miért zavar téged ennyire, hogy nincs itt? Máris hiányzik?
– Áh!
Majd megfogatta szemeit és kiviharzott Wilson irodájából. Aznap volt esetük, de House nem tudott figyelni rá. Más sem járt a fejében, csak a főnöke. Eltervezte, hogy kideríti, hová mehetett. Még ő sem tudta, hogy mit kezdhet majd ezzel az információval, de meg kellett tudnia. Berontott hát a főnöki irodába és az ott ülő fiatal orvost kérte számon:
– Hová ment nyaralni Cuddy?
– Kopogni nem tanult meg? Amúgy nem tudom! Nem mondta senkinek, csak elment. De miért fontos ez önnek?
– Meg kell néznem a gépét!
– Mi?
– A gé-pet!
– Azt felejtse el!
– Jaj, hagyj már kisfiú!
– Most azonnal hagyja el az irodát!
House már épp vissza akart szólni neki, amikor meggondolta magát és kivonult az irodából. Cameron, aki ezt a jelenetet végignézte, mert épp konzultálni volt bent, teljesen ledöbbent House reakcióján. House-nak azonban egy új ötlet jutott az eszébe. Elhagyta a kórházat és felült a motorjára. Meg sem állt Cuddy házáig. Ott megkereste az eldugott kis kulcsocskát, melyet Cuddy mindig az egyik virágcserepe alatt tartott. Benyitott a házba és becsukta maga mögött az ajtót. Körbe nézett a házban, de csalódott. Cuddy nem volt otthon. Titokban remélte, hogy az a nagy nyaralás csak kamu és Cuddy csak otthon pihen, de nem így volt. Ezért hát fogta magát és elindult a házból. Ekkor azonban észre vette, hogy villog az üzenetrögzítő. Megnyomta a gombot és visszahallgatta az üzeneteket.
– Halló Dr. Cuddy. Az Ontario Hotelből keresem. Ezúton visszaigazolom a szállásfoglalását!
– Sok szeretettel várjuk itt nálunk az Öt tavak vidékén!
House szája mosolyra húzódott és már indult is haza összepakolni, hiszen, megy nyaralni az Öt tavak vidékére!
Eközben Cuddy repülőgépe leszállt Orleans repülőterén. Fogott egy taxit és már ment is a hotelbe, hiszen alig várta, hogy pihenhessen egyet. Megérkezett. A londiner szobájába vezette Cuddyt, aki némi aprót csúsztatott szolgálatáért a fiú zsebébe. Kiment az erkélyre és a csodálatos látvány valósággal elvarázsolta. Az Ontario tó teljes szépségében tárult a szeme elé. Eltervezte, hogy aznap elmegy egy kicsit sétálni a környéken, majd másnap kirándulni indul.
Másnap reggel House repülőgépe is landolt Orleans repülőterén. Taxiba szállt.
– Az Ontarióba kérem.
– Igen, uram, máris.
– Ha kérhetem, igyekezzen!
– Rendben.
– Már nagyon vár a főnöknőm!
A hotelbe érve a recepcióstól érdeklődött:
– Hányas Dr. Cuddy szobája?
– Elnézést, de maga kicsoda?
– Nem mindegy?
– Nem, mert akárkinek nem adhatok ki információt.
– Én Dr. Cuddy vőlegénye vagyok – mondta gyorsan House az első dolgot ami eszébe jutott, hogy információt kaphasson.
– Ó! Elnézést, nem tudtam. Az ő szobája a 276-os, de jelenleg nincs itt. Egy túrázó csoporttal kora reggel elindult a hegyekbe. Úgy gondolom, hogy csak délutánra jön meg.
– Nem baj, akkor addig beköltözöm. De ne szóljon neki, hogy itt vagyok. Meglepi! – mondta House cinikus mosollyal az arcán.
– Persze rendben. Parancsoljon, a kulcs.
House felment és azonnal Cuddy fehérneműi között kutakodott – ezt ki sem hagyhatta volna- aztán pedig a szoba mini bárjából töltött magának whiskyt és várta a nőt.
Cuddy ezalatt a varázslatos tájban gyönyörködött, miközben egy meredek hegyoldalt szeretett volna megmászni. Nagyon jól érezte magát. Teleszívta magát friss levegővel, és egy pillanatra sem jutott eszébe sem a kórház sem House. Csak a tájjal foglalkozott és azzal, hogy végre pihenjen. Úgy délután négy óra körül ért vissza a szállodába. Épp el akarta kérni a kulcsot, mikor a recepciós tájékoztatta, hogy egy meglepetés várja szobájában. Cuddy nem értette, hogy milyen meglepetés lehet, hiszen senki sem tud róla, hogy itt van. Talán a szálloda ajándéka gondolta magában, arra viszont egyáltalán nem számított, amit meglátott mikor a szobájába lépett.
– Jézusom! – kiáltott fel mikor belépve meglátta House-t az ágyon ülve, tv-t nézve egy pohár whiskyvel a kezében – Mit keresel itt?… Hogy kerülsz ide?… Honnan tudtad, hogy itt vagyok?… Hogy engedtek fel?
– Én vagyok a meglepi! – vigyorgott House.
– Tűnj innen!
– De Cuddy! Kitennél Orleansba, egyedül?
– Ki!
– Tudom, hogy úgy sem tennéd meg.
Cuddy megszólalni sem tudott ezek után. Aztán mégiscsak kibökött egy kérdést.
– Hogy engedtek fel?
– A vőlegényedet ki ne engedné fel drágám?
– A vő… mit? Te mikor jegyeztél el???
– Úgy kb. hat órája – pillantott az órájára House.
Cuddy ezután percekig szótlanul bámult maga elé.
– Jól van! Valamit mondanom kellett, hogy felengedjenek!
– Egyáltalán honnan a francból tudtad, hogy itt vagyok?
– Hát én, ellentétben veled, lehallgatom az üzenetrögzítődet.
– Te betörtél a házamba?
– Nem, csak tudom, hogy hol tartod a pótkulcsod.
– És Allen elengedett szabadságra?
– Ki?
– A helyettesem!
– Ja, hogy arra az idegesítő kis könyvmolyra gondolsz?
– Ne merd sértegetni az unokaöcsémet!
– Uppsz! Na mindegy, a főnököm úgyis itt van. Ugye elengedsz szabira? – kérlelte House és olyan képet vágott mint egy ovis, mikor az akarja, hogy vegyék meg neki a macit.
– Nem. Menj vissza dolgozni!
– Na ne már! Különben meg ma már nem indul több gép.
– Jó. Akkor ma maradhatsz, de holnap a legelső géppel elmész! Ja és a franciaágy az enyém. Te aludhatsz, ahol akarsz!
– Mert szex után ki fogsz dobni az ágyból?
– Arról ne is álmodj!
Cuddy elvonult zuhanyozni. A túrán teljesen leizzadt, és ráadásul rendbe kellett szednie magát, hiszen House előtt nem mutatkozhat ilyen állapotban. A zuhany alatt próbálta átgondolni ezt a helyzetet, hogy mit fog kezdeni egy egész estén át House-szal. Igazából kacérabbnál kacérabb gondolatok siklottak át az agyán, de aztán gyorsan elhessegette őket. Közben valamire nem gondolt. Elfelejtette magára zárni az ajtót . Miközben zuhanyozott House odakint hallgatta a víz zubogását, és nem bírt ellenállni annak, hogy be ne nyisson. Óvatosan lenyomta a kilincset, próbálta csendben kinyitni az ajtót, az azonban megcsikordult, mire egy hangos kiabálás felelt.
– House! Kifelé! Azonnal!
Szegény még csak meg sem pillanthatta a nőt, mert épp repült felé egy vizes szivacs, így gyorsan kihátrált.
Cuddy miután végzett a zuhanyozással kijött a fürdőszobából és egy szúrós pillantást vetett House felé. Ő persze gyorsan felmérte, hogy mit visel a nő: egy fehér fürdőköntös volt rajta lazán összefogva egy övvel, combjai kivillantak miközben lépett, dekoltázsa mély betekintést engedett a nő formás mellei felé. A köntös rátapadt még nedves bőrére, ami még jobban kiemelte a nő formás testét.
– Van itt szobaszerviz? – szólalt meg House a mustra után.
– Te fizeted?
– De Cuddy! Te jöttél nyaralni. Én csak elkísértelek!
– A nagy francokat kísértél! – mondta Cuddy, de ugyanakkor már nyúlt a telefonért, hogy rendeljen valami vacsorát.
A szobapincér felhozta a rendelt ételt, majd mindketten az asztalhoz ültek és elkezdtek falatozni. Kezdetben csak csöndben ültek és ettek, majd végül elkezdtek beszélgetni és maguk is meglepődtek rajta, milyen jól eltudtak beszélgetni, sőt még nevettek is. Olyan volt ez mint egy randi, csak senki nem mondta így ki. Későre járt, Cuddy bebújt a franciaágyban, House pedig összetolt két széket és azon próbált meg elaludni, ami persze rémesen kényelmetlennek bizonyult. Folyton helyezkedett, forgolódott, majd Cuddy megelégelte:
– Oké, feladom. Gyere! De jó fiú légy mert esküszöm, hogy lelöklek az ágyról.
– Rendicsek! – mondta House majd bebújt Cuddy mellé az ágyba.
Szinte pillanatok alatt elaludtak.
Másnap reggel egymás karjaiba ébredtek. House hátulról átkarolta Cuddyt, ő pedig a kezét House kezén nyugtatta. Mikor felébred, először nem is tudta, hogy hol van és ki fekszik mellette, majd tudatosult benne. Érezte House karját, de egyáltalán nem volt rá mérges, sőt jóleső érzés volt a férfi kezek ölelése. Lassan megfordult, hogy megnézze a mellette fekvő férfit. Úgy tűnt, hogy az békésen alszik még, majd ajkai mosolyra húzódtak. Hirtelen magához húzta a mellette fekvő nőt és megcsókolta. Az persze reflexből levágott neki egy hatalmas pofont, majd kiszállt az ágyból.
– Mi a jó büdös francot képzelsz? – bukott ki a kérdés Cuddy száján.
– Hát… Csak egy jó reggelt csókot adtam! – vágott ártatlan arcot House.
– Mi van?
– Most jött volna az, hogy Good morning sunshine!
– Hánykor is indul a géped?
– Gőzöm sincs – vonta meg a vállát House.
– De te mondtad tegnap, hogy ma reggel van az első géped!
– Kamuztam.
– Szóval akár tegnap is haza tudtál volna menni?
– Akár…
– House! Te szemét! – mondta Cuddy, majd ment a telefonhoz és hívta a recepciót, hogy megkérdezze mikor indul a legközelebbi repülőgép.
– Fél óra múlva már indulsz is haza!
– És ha nem akarok?
– Akkor tőlem akár a hotel előtt is alhatsz, de innen elmész!
– Most kidobsz?
– Valami olyasmi.
– Oké. Hazamegyek. De aztán ne sírj utánam.
– Álmodozz csak! – válaszolta Cuddy, de valójában arra gondolt, hogy nem igazán akarja, hogy elmejen House. A tegnap esti vacsora közben olyan jól érezték magukat. House is emberi volt, sőt tényleg felszabadultak voltak. De tudta, hogy így nem fog pihenni, hisz pont előle menekült el.
Végül House mégis összepakolt, és úgy tűnt tényleg hazautazik. Cuddynak odavetette, hogy további jó nyaralást, és ha meggondolná magát, azért szóljon és már jön is, majd kisétált az ajtón. Cuddy egy darabig csak állt az ajtóban. Néhány perc múlva elhatározta, hogy átmegy Niagara Fallsba és megnézi a vízesést!
Néhány órás út után el is érte a várost, és egy kisebb túrát követően elérte a vízesést. Pazar látvány tárult a szeme elé. A gyönyörű, szinte hihetetlenül kék víz hullott alá a mélybe. Egyszerűen csodálatos volt. Olyan közel volt hozzá, hogy szinte megérinthette volna. Elfelejtett mindent és csak gyönyörködött a tájban. Észre sem vette, hogy valaki a háta mögött egészen közel lépett hozzá. Csak a hangra rezzent össze.
– Szép mi?
– Jesszusom! House! Mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy hazamész?
– De, de meggondoltam magam.
– Hogy találtál rám?
– Hát… követtelek.
– Igaz, mire is számíthattam. Jöttél tönkretenni az egész vakációm. Miért is gondoltam, hogy végre pihenhetek egyedül.
– Tényleg egyedül akarsz nyaralni?
– Mi van?
Cuddy ha akart volna sem tudott volna tovább beszélni, mert House betapasztotta a száját saját szájával. Cuddy, már épp fel akarta pofozni House-t, de ő szemfülesebb volt, lefogta kezeit, szorosan magához húzta és csak csókolta azokat az ajkakat, melyekre már annyira vágyott. Cuddy az elején próbált ellenkezni, de végül feladta, és engedte, hogy érzelmei és vágyai irányítsák, így House csókja viszonzásra talált. Percekig csókolóztak, szinte megszűnt számukra a külvilág, elfelejtették hol vannak és csak a pillanatnak éltek. Cuddy ellenállása enyhült és a férfi szorításából kiszabaduló karok a House nyaka köré fonódtak. Szétváltak és csak néztek egymás szemébe. Elmerültek a másik tekintetében. Végül Cuddy törte meg a csendet:
– Ez mire volt jó?
– Azt hittem, hogy te is élvezted.
– Nem erről van szó. Miért tetted? Neked mindig van valami okod arra, amit teszel.
– Igen, most az okom az volt, hogy meg akartalak csókolni.
– Miért?
– Mert már évek óta erre vágytam!
Cuddy csak elmosolyodott, majd elindultak sétálni . Az egész napot együtt töltötték a vízesésnél, és nagyon jól érezték magukat. Beszélgettek, el-el csattant egy-egy csók és mintha egy párt alkottak volna, olyan természetességgel voltak egymás iránt. Majd úgy döntöttek visszaindulnak a hotelbe, mert már késő délután felé járt az idő. A hotelbe egymást átkarolva léptek be, amit a recepciós csak egy mosollyal nyugtázott. Felmentek a szobába, majd amint beléptek az ajtón, egy szenvedélyes csókkal estek egymásnak. Szinte el sem akartak szakadni egymástól. Csókolózás közben lépegettek az ágy felé, miközben ruháiktól folyamatosan megszabadultak. Nem gondoltak semmire, csak a pillanatra amitől szinte repültek, és annyira vágytak egymásra és a másik érintésére. Az ágyhoz érve Cuddy hanyatt feküdt , majd House fölé hajolt. A nőnek nagyon jól esett a férfi közelsége és nagyon akarta a férfit. House csókjaival árasztotta el a nőt, akire mindig is vágyott. Olyan hely nem maradt a nő testén amit ne érintett volna ajkaival. Majd végül teljesült a legnagyobb álma: magáévá tette Lisa Cuddyt.
Másnap reggel Cuddy House mellkasán feküdve ébredt fel. Úgy érezte nagyon boldog. Viszont kételyei voltak. Tudta, hogy House-nál nem létezik kapcsolat, csakis szex. De most mégsem törődött vele, hiszen most itt vannak egy egész hétig, és nem is akart azzal foglakozni, hogy mi fog történni, ha visszamennek.
Cuddy maga sem hitte, de a hét olyan gyorsan elszállt, mint egy röpke pillanat. Nagyon jól érezte magát House-szal és most már biztos volt benne, hogy tényleg szerelmes House-ba. Tudta, hogy House képtelen érzelem kinyilvánításra, de reménykedett benne, hogy a férfi hasonlóan érez.
Két ember egy férfi és egy nő ült a repülőgép első osztályán. Olyanok voltak mint egy szerelmes pár. Ahogy egymásra néztek, az embernek egyből az jutott az eszébe, hogy igen, ők szerelmesek. Szinte egész út alatt le sem vették szemüket a másikról, és nagyon boldogok voltak.
A repülőgép landolásakor szétváltak, mindenki ment a saját lakására, de mielőtt ezt megtették volna, Cuddy megígértette House-szal, hogy nem mondják el senkinek a kórházban. Még Wilsonnak sem!
Másnap reggel House belépett a Princeton-Plainsboro kórházba, felment a lifttel és belépett a csapatához.
– Jó reggelt mindenkinek e verőfényes reggelen! – köszönt House a csapatnak.
– Á House! Végre betalált a munkahelyére? – kérdezte Forman.
– Szabin voltam!
– Nyaralni? – kérdezte Tizenhármas, mosollyal az arcán.
– Igen, miért, nekem nem lehet?
– Milyen érdekes, hogy Dr. Cuddy is ma jött először dolgozni a nyaralásából – állapította meg Taub.
– Nagyon érdekes. Ez nekem eszembe sem jutott. Van esetünk?
– Nincs – mondta Tizenhármas.
– Hé emberek! Hisz ez nagyszerű! Mehetnek rendelni!
A kis csapat arcáról leszáradt a mosoly, és elindultak sorban, a rendelőbe. House pedig úgy döntött meglátogatja kedvenc főnöknőjét. Természetesen kopogtatás nélkül lépett be az iroda ajtaján.
– Szia Lisa!
– Szia Greg! Nem gondolod, hogy valaki meghallhatja, hogy tegezzük egymást?
– Ú, bocsi, úgy hallottam, hogy visszategeztél. Rád nem vonatkozik? Megrovod saját magad is?
– Fogd már be! – mondta, majd odasétált House- hoz és megcsókolta a férfit.
– A tegezés nem, de a csók mehet? Ezt megjegyzem!
Cuddy csak megforgatta szemeit, ezen kijelentésre.
– Amúgy miért is jöttél?
– Csak látni akartalak. Este együtt vacsorázunk?
– Ok. Hova megyünk?
– Elviszlek egy étterembe!
– Wow. Oké. Hétre értem jössz?
– Aha – mondta House majd kiment az irodából.
House estefelé olyat csinált, amit nem szokott: KIÖLTÖZÖTT. Na jó azért nem vitte túlzásba, csak egy fekete nadrágot és egy inget vett fel, de nála ez is nagy számnak számított. Este hét körül megérkezett Cuddy házához és kopogtatott botjával. Cuddy ajtót nyitott egy széles mosoly keretében. House gyorsan végigmérte. Cuddy egy testhez simuló pánt nélküli szürke ruhát viselt, mely térd fölé ért, hozzá pedig egy tűsarkú szürke cipőt. House-nak elállt a lélegzete.
– Akkor? Mehetünk? – kérdezte Cuddy
– Hát persze! Ez a ruha! Nagyon csinos!
– Köszönöm.
Majd beültek a kocsiba és elmentek az étterembe. Nagyon jól érezték magukat. Ettek, ittak, nevettek és boldogok voltak. Olyan este kilenc felé járhatott az idő, House- ék már épp befejezték a vacsorát, amikor kinyílt az étterem ajtaja, belépett rajta Wilson egy nővér kíséretében, valamint Tizenhármas és Forman. Épp dupla randit szerveztek, de amit megláttak, elfeledtette velük minden tervüket. Azonnal odamentek, bár tudták, hogy ez nem igazán tapintatos, de olyan meglepettek voltak, hogy ezzel már nem is foglakoztak.
– Ti együtt vagytok? – kérdezett először Wilson.
– Nem, ezt csak álmodod! – válaszolta House.
– Szóval mégis csak együtt nyaraltak – állapította meg Tizenhármas.
– Eredetileg nem úgy volt – tekintett Cuddy House-ra.
– House! Mikor akartad elmondani nekem?
– És te mikor akartad elmondani a nővért?
– Ez az első randink! De rólatok ez szerintem nem mondható el.
– Én vagyok a hibás. Én kértem, hogy ne szóljon senkinek. De ugye tőletek ezt nem várhatom el? – válaszolt Cuddy
– De. Tartjuk a szánk – szólalt meg Forman.
– Én nem bízok ennyire mindenkiben – tekintett Cuddy a nővérre.
– Mi amúgy már éppen indultunk, szóval érezzétek jól magatokat – mondta House, majd Cuddyval együtt kisétáltak az étteremből, ott hagyva a ledöbbent kollégákat.
Beültek a kocsiba és Cuddy házához hajtottak. Bementek, leültek a nappaliba és csak nézték egymást.
– Most mit tegyünk? – törte meg a csendet Cuddy.
– Hát van egy pár ötletem… – mondta House, majd a hálószoba felé pillantott.
– Te is tudod, hogy nem így értettem. Holnapra már mindenki tudni fogja. Tuti, hogy kifecsegi az a nővér.
– Akkor nincs más. Vállalnunk kell. Persze, ha készen állsz rá.
– Én készen állok, azt hiszem. És te?
– Azt hiszem én is – válaszolta House, majd magához húzta Cuddyt és megcsókolta.
A csók után persze egyből a hálóba kötöttek ki, és ismét együtt töltöttek egy felejthetetlen éjszakát. Hajnalban feküdtek az ágyban, még egyikőjük sem aludt, mikor Cuddy megszólalt.
– House?
– Hmm?
– Szeretlek!
– Tudom.
– Te ki fogod ezt valaha is mondani?
– Talán.
Majd mindketten mély álomba merültek.
Másnap együtt érkeztek a kórházhoz. Kiszálltak a kocsiból és elindultak, de félúton House megállította Cuddyt:
– Mi az? – kérdezte Cuddy.
– Kész vagy? Biztos?
– Igen. Te?
– Én is. Menjünk!
Majd egymást átkarolva léptek be az épületbe. Persze minden szem rájuk szegeződött és elindult a sutyorgás a nővérpultnál, majd adtak egymásnak egy rövid csókot és ki-ki elindult a saját irodája felé, de mielőtt Cuddy belépett volna irodája ajtaján House utána szólt:
– Lisa! – erre Cuddy megfordult és kérdőn nézett House-ra.
– Én is! – kiáltotta House, majd beszállt a liftbe.
Cuddy egy darabig csak állt, nem értve, mit ő is, aztán leesett neki. Ez volt az igazi válasz a tegnap esti kijelentésére. Elmosolyodott majd belépett az irodájába.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..