Hazatérés

Fordította Bastet
Hétfő este, New Jersey

Cuddy az utazástól kifáradva és House-tól elgyötörten vánszorgott csomagjával a kijárat felé. Ez utóbbi egészen addig terrorizálta a mogyoróival, míg végül helyet nem cseréltek. A férfi pár lépéssel mögötte haladt, így nem hallhatta a nő fogcsikorgatását, miközben az magában átkozódott. Próbált úrrá lenni azon a tényen, hogy sikerült hozzámennie a földrész leggyerekesebb idiótájához… arról már nem is beszélve, hogy mindezt részegen… Micsoda lejárt lemez! De hát az élet már csak ilyen.

„Nem valami kedves tőled, hogy nem várod be a nyomingert!” – Morgolódott a nő mögött. A következő pillanatban viszont majdnem föllökte, amikor az figyelmeztetés nélkül lefékezett.

„Mi a fenét…? – dobta le a bőröndjét Cuddy.

Te, mi a fenét…? – vette volna fel a kesztyűt House, amikor a nő válla felett meglátta, hogy miért is állt meg. „Ő, mi a fenét képzel magáról?”

Wilson a kijárat közelében ácsorgott, az érkezőket váró embertömegtől egy kicsit elszakadva. Mellette, egy idősebb férfi – ruhájából ítélve sofőr – toporgott egy ’Mr. Brunner’ feliratú táblácskával. De nem ez volt, ami megállásra késztette Cuddy-t, jóval inkább az a transzparens, amit Wilson tartott a kezében: ’Mr. és Mrs. Huddy’

Természetesen megint Cuddy volt a gyorsabb, így az első gratulációt és ölelést is ő kapta. Amikor Wilson észrevette, hogy végre House is felzárkózott, eleresztette a nőt és kezet nyújtott barátjának. „House, öreg haver!” – kiáltotta derűsen. „Keblemre!”

House kitért Wilson ölelő karjai elől és földhözvágta a táskáját. „Mi a francot akar ez jelenteni?” – kérdezte durván.

„Hogy ez?” – adta az ártatlant Wilson, miközben boci szemekkel pislogott a feliratra.

„Nekem úgy tűni, hogy kicsit elírtad a Miss Daisy-t!” – zsémbelődött House, majd idegesen a mellettük tébláboló férfira mordult. „Amint látja egyikünk sem Mr. Brunner, szóval menjen és keresse őt máshol!”

A férfi küldött egy rosszalló pillantást a társaság felé, majd szó nélkül otthagyta őket. Ebben a pillanatban érezte meg Cuddy könyökét a bordái közt.

„Au!” – jajdult fel. „Ezt most miért kaptam?”

„Mire volt ez jó?” – nézett a nő a távolodó sofőr után. „Miért kell állandóan hülyét csinálni magadból?”

„Jó látni, hogy minden a régi…” – kuncogott Wilson, de rögtön abba is hagyta, amikor a két dühös szempár rászegeződött. Tudta jól, hogy mindkettőt egyszerre fölhúzni, komoly kockázattal jár a testi épségére nézve.

A kis közjáték ellenére Cuddy pontosan tudta, hogy hol is tartottak az imént és kérdőn nézett az idétlenül vigyorgó onkológusra. „Szóval? Mégis mit akar ez jelenteni?”

„Bíztam benne, hogy megkérdezitek…” – felelte győzelemittas mosollyal a képén. Ha meg kell halnia, legalább az utolsó pillanatokat, had élvezze ki… „Arra gondoltam ez lehetne az új családnevetek…”

„Huddy?” – nézett rá értetlenül Cuddy.

„Igen.” – bólintott Wilson lelkesen. „Egy dupla név túl hosszú lenne… Eszembe jutott, hogy akár lehetne ’Couse’-is, de a ’Huddy’ sokkal jobban hangzik.”

„Huddy?” – ismételte Cuddy és úgy nézett Wilsonra, mint aki nem tudja eldönteni, hogy az onkológia vezető orvosa csak szimplán fáradt, vagy elment az esze.

House erre arrogáns képpel átkarolta felesége vállát. „Mi régi vágású pár vagyunk. Cuddy természetesen az én nevemet veszi föl…”

„Na, arra kíváncsi leszek.” – bújt ki a nő az ölelésből, majd hitetlenkedve folytatta. „Ezentúl House-nak akarsz hívni? Úgy sem tudnál nem Cuddy-nak szólítani…”

„Pff…” – rántotta meg a vállát House, aztán egy ragyogó mosolyt küldött a nő felé – „Akkor majd a beceneveden szólítalak, én egyetlen Jégkirálynőm…”

Wilson képtelen volt visszatartani a belőle feltörő hangos nevetést.

***

Fél órával később már mindannyian Wilson kocsijában ültek. Cuddy az anyósülésen, míg house mögötte. Természetesen egész idő a nő támláját rugdosta.

„Miért mentél hozzá, Cuddy?” – bukott ki hirtelen Wilsonból.

„Tessék?” – próbált úgy tenni, mint aki nem hallotta meg a kérdést, hátha a férfi veszi a lapot és békén hagyja.

„Azt szeretném tudni, hogy miért mentél hozzá House-hoz? – rombolta le Cuddy reményeit. „House verzióját már hallottam. Most érdekelne a tied is.”

Cuddy idegesen nyelt egyet. Hát elérkezett az idő, hogy szembenézzen az első kihívással, aminek neve ’A szépség és a szörnyeteg.’

„Nos…” – köszörülte meg a torkát. „House és én már régóta ismerjük egymást és… családot akartam…” – fejezte be a mondatot esetlenül.

„Most már értem…” – somolygott Wilson. „Gyereket akartál és mivel máshogy nem jött össze, ezért hozzámentél egyhez… Egy nagy, házsártos gyerekhez…”

„Hey!” – kiáltott fel House sértődötten. „Ne a gyerek előtt!” – hívta föl magára a figyelmet. „Tündérkém mond meg neki, hogy beszéljen tisztelettudóbban a férjedről!”

Cuddy gyilkos pillantást küldött a visszapillantó tükörbe.

Wilson jól szórakozott a jeleneten mielőtt színt vallott: „House elmondta, hogy teljesen elázva mentél hozzá.” – kuncogott.

„Igazán szólhattál volna!” – adta fel a küzdelmet a Cuddy. House most örülhetett, hogy csak a tükörből látja a nő tekintetét, mert szemtől szemben halálos lett volna.

„Hogy kihagyjam ezt a mókát?” – csodálkozott House. „Azt hittem Kicsim, hogy ennél azért már jobban ismersz…” – folytatta a cukkolást.

Cuddy-ban egyre erősödött a késztetés, hogy saját kezűleg végezzen az orvossal, de végül úgy határozott, hogy özvegynek lenni sokkal rosszabb, mint elváltnak. Mérgesen leszegte a fejét és belemerült a képzeletbeli megoldásaiba. Álmodozni csak szabad! Épp azon gondolkodott, hogy szárazon, vagy esetleg vízben lenne e könnyebb megfojtania House-t, de a gyújtogatástól sem riadt vissza. Már kezdett egész belemelegedni, amikor Wilson újabb kérdése, újabb problémát vetett fel.

„Hol fogtok lakni?”

„A lakásunkban. Miért te mit gondoltál?” – vetette oda szarkasztikusan House. „Az, hogy elveszel valakit, még nem jelenti azt, hogy elveszted az otthonod… Összekevered a válással.”

„Nagyon vicces.” – húzta föl a szemöldökét Wilson. „De ha tényleg fönn akarjátok tartani ezt a ’Boldog ifjú házasok’- látszatot, akkor elég illúzióromboló lesz, hogy külön éltek.

’A fenébe! Wilsonnak igaza van. Erre nem is gondolt, de hogy hagyhatott figyelmen kívül egy ilyen igen fontos részletet…?’ – tépelődött magában, ajkát harapdálva Cuddy

House, vele ellentétben, teljesen nyugodtan válaszolt. Mint aki már rég felkészült a szituációra. „Cuddy-nál fogunk lakni.” – jelentette ki. „Én elleszek a vendégszobában és ő sem dúlja föl a lakásomat. Mindenki jól jár. Csak pár dolgot kell még otthonról összeszednem.”

Cuddy egyetértően bólintott és próbálta nem Wilson tudtára adni, hogy ezt ő is most hallja először.

***

Két órával később Wilson már Cuddy háza előtt parkolt. „Oh, majdnem elfelejtettem! Hoztam nektek valamit!” – mosolygott, miközben egy kis csomagot halászott ki a kesztyűtartóból.

House már kiszállt és az ablaklakon keresztül nézte a jelenetet.

„Gyorsan szállj ki, Életem…” – motyogta. „Ha bomba, még van időnk elmenekülni.”

„Nagyon vicces, House…” – szállt ki Wilson is, az ajándékkal a kezében.

„A francba, Cuddy igyekezz, már jön!”

„Ismétlem: Nagyon vicces, House!” – azzal a nő kezébe nyomta a meglepetést.

„Köszönjük, Wilson.” – mondta Cuddy, miközben gyilkos pillantást küldött újdonsült urára. Kibontotta a csomagolást, mely egy adagkávét rejtett. Kérdőn nézett az ajándékozóra.

Wilson megrántotta a vállát, mielőtt egy széles vigyor terült szét a képén. „Kávé bab…” – magyarázta a nyilvánvalót. „Majd akkor kaptok hozzá kávéautomatát, ha kibírtok két hónapot együtt…”

***

Cuddy álmosan pislogott a tévéből kiszűrődő sejtelmes fényre. Valami idióta B kategóriás horrort vetítettek. Három bugyuta fruska, láncfűrészes gyilkos és a teljesen élethű öt liter folyós valami, ami valószínűleg vér akart lenni…

Hosszú és fárasztó nap volt… A repülő út, House és még a tetejébe Wilson is, akibe belebújt a kisördög. Ha mindez nem lett volna elég, még vásárolni is el kellett mennie, mivel hűtője üresen tátongott. Természetesen House-t otthon hagyta… Nem volt rá kíváncsi, hogy milyen műsorszámmal akarja nyomorúságossá tenni őt a pénztáros előtt, amiért nem veszi meg neki az áhított édességet, alkoholt vagy pornó dvd-t… Inkább leültette a tévé elé és imádkozott, hogy mire hazaér, House lehetőleg ne rendeljen meg minden szamárságot a teleshopból…

Szerencsére megúszta két drága késkészlettel. Ennek még talán hasznát is veheti. Amint kiszállítják, az egyikkel földarabolja a férjét, a másikat a szüleinek adja karácsonyi ajándékként…

Most House mellett ült a kanapén és hatalmasat ásított. Felállt és elindult a hálószoba felé. „Lefekszem…” – mondta újabb ásítás után.

„Rendben.” – nyugtázta House, és lekapcsolta a tévét.

Cuddy, rosszat sejtve megfordult. „Mit csinálsz?”

„Követlek.”

„Azt én is látom, de miért követsz?

„Te akartál lefeküdni…”

„Igen… De miért követsz, House? – kérdezte csípőre tett kézzel.

House fölhúzta szemöldökét. „Nem csak követlek… Társaságot biztosítok.”

„Kötve hiszem.” – vágott vissza Cuddy. „Te a vendégszobában alszol… Magad mondtad!”

„Azt csak Wilson miatt mondtam, és hogy megőrizzem a jó híremet… Azt hisz, hogy még szűz vagyok.”

„Ja, persze.” – morogta Cuddy. „És a kurváiddal is csak az időjárásról beszélgettek.”

„Ő úgy tudja, hogy befektetési tanácsokat kérek tőlük.”

„A vendégszobában alszol!” – mondta a nő határozottan.

„De félek egyedül…” – vette nyafogóra a figurát House.

„Nagyfiú vagy, túléled.” – azzal újra a háló felé vette az irányt.

„Felhívhatom egy barátnőmet?”

„Arra semmi szükség… Hoztam neked valamit.” – fojtott vissza egy árulkodó mosolyt Cuddy. „Ott van a szobádban.”

„Ajándék? Cuddy, te dögös, szexi istennő!” – Azzal amilyen gyorsan csak tudott eliramodott a vendégszoba felé. Nem telt bele tíz percbe, hogy újra Cuddy hálójában ácsorogjon, kezében egy olcsó Barbie babával. „Elárulnád, hogy mégis mihez kezdjek vele?”

Cuddy nevetve nézett föl a könyvből, amit éppen olvasott. „Ez nem csak egy egyszerű baba, House.” – magyarázta, mialatt odasétált hozzá. „Éjszaka igazi lánnyá változik…” – súgta a fülébe érzékien. „Tekintsd hitvesi szerelmem zálogának…”

„Bájos, Cuddy. Roppant bájos.” – zsörtölődött.

„Akárcsak én.” – rebegtette meg a szempilláit. „Jobb, ha vigyázol rá, mert rajta kívül más nőt nem tűrök a házamban…”

„Kegyetlen vagy!”

„Igaz. Kegyetlen, dögös és szexi.” Bólintott Cuddy egyetértően, majd visszabújt a takarója alá. „Csukd be az ajtót, kérlek.” – adta ki a végső utasítást.

House lépett egyet az ajtó felé és becsukta.

Kívülről csukd be, House!”

„Igazi Jégkirálynő vagy.” – motyogta, miközben elhagyta a szobát.

Cuddy elégedett mosollyal az arcán kapcsolta le a lámpát.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..