Nevada, az Úr és Elvis

Írta: suallenparker, fordította: Bastet

Előszó

Csütörtök reggel

Dr. House, a szekrényéhez bicegett, találomra megragadott három kevésbé gyűrött, elegánsnak mondható inget, egy kopott farmert és bedobálta őket a táskájába, azon egyéb kacat mellé, amiről úgy gondolta, hogy a hétvégi kis kiruccanásán jól jöhetnek. Vegasban. Mindenekelőtt száz dollárt, egy dolláros címletekben… Ha már Cuddy ráerőltette, hogy előadást tartson, az a minimum, hogy viszonozza a szívességet. Hálából elcitálja, mondjuk egy sztriptíz bárba. Lelki szemei előtt már látta a nő reakcióját, így önelégült vigyorral a képén folytatta a csomagolást.

***

1. fejezet:Nevada, az Úr és Elvis

Három nappal később, vasárnap reggel

Cuddy megpróbálta óvatosan kinyitni a szemeit, de alighogy ezt megtette, már szorította is össze őket, ahogy Las Vegas fényes napsugarait megpillantotta. Feje zúgott és úgy tűnt, mintha koponyájában egy egész rakás apró, légkalapácsos építőunkás dolgozna… Nyöszörögve próbált feltápászkodni. Kezét szemei elé tartva kísérelte meg kizárni a bántó fényt, amikor megérezte a hideg fémet, az ujján. Ugyanebben a pillanatban tudatosult benne, hogy ugyanez a keze, eddig valami meleg és lélegző dolgon nyugodott… Szeme rögtön a gyűrűs ujjára vándorolt, melyen egy arany gyűrű csillogott. Ezek után már csak félve mert maga mellé pillantani, hogy megnézze a lélegző valaki kilétét.

Ó, a francba.

House.

Ó, a fenébe.

Próbálva megőrizni önuralmát egy röpke ideig becsukta a szemét és mély lélegzetet vett. ’Nyugalom, Lisa!’ – parancsolta magának. ’Csak semmi pánik…’

Ekkor eszmélt rá arra, hogy meztelenül fekszik az ágyban.

Ó, A FRANCBA!

’Most már pánikolhatsz…’ Sietve felült, megragadta takarót, mely alig takarta az ő és House szintén meztelen testét, és védekezőn magára húzta. Az építőmunkások, akik még mindig buzgón dolgoztak a fejében, hangos kopácsolással tiltakoztak az ilyen heves mozdulatok ellen.

„Ó, a csudába…” Motyogta Cuddy csöndesen. Lábait a melléhez húzva kuporgott az ágyon, miközben homlokát a térdein nyugtatta. Idegesen hintázni kezdett előre – hátra, és kétségbeesetten próbált valami információt előhalászni a tudatalattijából, hátha sikerül megfejtenie, hogy mi is történt pontosan múlt éjjel. Azonban kérdéseire csak a szorgos építőmunkások válaszoltak, még nagyobb fejfájást okozva. Ekkor hirtelen House is megmozdult mellette. Cuddy abban a minutumban mozdulatlanná dermedt… ’Kérlek, ne engedd fölkelni!’- imádkozott. ’Kérlek, ne engedd, hogy fölébredjen! Kérlek – ’

„ Jó reggelt, napsugaram!” – Köszöntötte House vigyorogva.

Cuddy szólni sem bírt, csak idegesen a férfi orra elé nyomta meggyűrűzött kezét. Közben azon is járatta az agyát, hogy House-t miért nem kínozza macskajaj.

„Hű, az annyja!” – kiáltotta csodálkozva, majd elkapta a nő kezét és mégközelebb húzta, hogy jobban szemügyre vegye. „Cuddy, végre elvett valaki!” – bámult a másikra tágranyitott szemekkel. „El sem hiszem!” – majd, hogy mégjobban dramatizálja a helyzetet, jobb kezét a szívére téve bámulta a nőt tovább.

Cuddy megvető pillantással nyugtázta a dolgot, majd fejével House keze felé biccentett. Persze rögtön meg is bánta a mozdulatot.

House csak most vette észre a saját gyűrűjét. „Ó, a francba!” És mintha csak égetné, gyorsan elengedte Cuddy kezét.

Hirtelen hangos telefoncsörgés zavarta meg őket. House átkozódva kapta föl, a hangos, rezgő tárgyat az éjjeli szekrényről, miközben Cuddy, arcán fájdalmas kifejezéssel, megpróbálta befogni a füleit, hogy íly módon tompítsa az éles hangot.

„Igen?”

„House?” – kérdezett vissza az ismerős hang a telefonból.

„Nem, Wilson, itt az Úr.” – forgatta mérgesen a szemeit House. „ Ha nincs semmi extra óhajod, akkor le is teszem, a Jóisten ugyanis most elfoglalt. Özönvizek meggátolása, a rák meggyógyítása, tudod… megmenteni a világot, szóval csak a szokásos.”

„Rendben Uram, ha ilyen elfoglalt vagy, nem rabolom az idődet, csak annyit kérnék, hogy kapcsold nekem Dr. House-t!” – váltott szarkasztikus hangsúlyra Wilson.

„Szólj neki, hogy hívjon később.” – vágta oda Cuddy idegesen. Természetesen a munkásoknak ez a kirÓanás sem nyerte el a tetszését. Cuddy továbbra is féltékenyen figyelte Houset és utálta, hogy nem osztoznak a fájdalmon. Nincs igazság a földön.

House átlendült az ágy másik oldalára és gyorsan befogta Cuddy száját, de elkésett. Wilson már fölismerte a nő hangját.

„Cuddy is veled van?” – kíváncsiskodott. „Mi a fenét keres Cuddy reggel 10-kor a szobádban?”

„Sokkal inkább az itt a kérdés, hogy TE mi a francért hívogatsz reggel 10-kor?” – próbált House morogva témátváltani, de nem sikerült.

„Miért van Cuddy a szobádban?” – szegezte neki a kérdést Wilson.

„Tekintve, hogy tegnap volt a nászéjszakánk, mégsem rúghattam ki, mint máskor, nincs igazam?

Cuddy megpróbált kiszabadulni a néma fogságból, míg Wilson levegő után kapkodott. „Hogy mi?” – tudakolta hitetlenkedve. „Tényleg nászéjszakát mondtál?”

House bólintott, majd mikor kapcsolt, hogy ez nem video telefon, hozzátette: „Igen, nászéjszaka, Wilson. Az az éjszaka, ami közvetlenül az esküvő után van.” House megint a szemeit forgatta. „Ez olyasvalami, amit neked jobban kéne tudnod… Elvégre ebben aztán van gyakorlatod…”

„Es-kü-vő.” – Értetlenkedett tovább Wilson és próbálta kipuhatolni, hogy mi is történt. Vagy ő hall rosszul, vagy House-nak ment el a maradék józan esze. „Ez most azt jelenti, hogy te feleségül vetted Cuddy-t?”

„Igen Wilson, feleségül. Cuddy-t! Nevada állam, az Úr és Elvis előtt. Bár néhányan úgy hiszik, hogy az utóbbi kettő ugyan az…”

Cuddy megütközve temette tenyerébe az arcát és fájdalmasan nyüglődött tovább. House gyorsan fölmérte a helyzetet, majd újra Wilsonhoz fordult, aki azóta is csendben próbálta feldolgozni a frissen szerzett információt. „Le kell tennem…” – magyarázta House szárazon. „Az én drága feleségemnek, most a teljes odaadásomra van szüksége, ha érted hogy éretem…” Időt sem adva Wilsonnak, hogy válaszoljon, letette a telefont.  Óvatosan Cuddy vállára tette a kezét és megkérdezte: „Jól vagy?”

Cuddy felemelte a fejét és egy grimaszt küldött a férfi felé. „Úgy érted annak ellenére, hogy iszonyatosan másnapos vagyok és hogy, hozzámentem a legidegesítőbb alkalmazottamhoz?” – kérdezett vissza olyan hisztérikusan, amennyire fájó feje engedte, majd összeszűkült szemekkel kérdezett vissza. „Hogy lehet az, hogy neked semmi bajod?”

„A gyógyszerfüggőség áldásai… A test mindenhez alkalmazkodik.” – vonta meg a vállát és már kotorta is elő a Vicodinját. Szárazon lenyelt egy pirulát, majd kérdőn nézett Cuddyra. „Kérsz?”

Cuddy csak morgott valamit, amit House nem értett, majd miután lenyelte a fájdalomcsillapítót, körbenézett. Megpróbálta felmérni a terepet. Mielőtt fölállt, gondosan magára tekerte a vékony takarót. Megkereste a táskáját, mely ott hevert az ajtó előtt a földön, összegabalyodva a melltartójával. Pironkodva emelte föl a holmiját.

House persze élvezettel nézte a jelenetet. „Semmi szükség arra, hogy felöltözz, Drágám… Élvezzük a fennkölt pillanatot még egy kicsit…”

Cuddy első gondolata az volt, hogy hozzávágja a táskáját, de aztán úgy döntött jobb, ha inkább megkeresi a telefonját. „Nem öltözöm…”

„Helyes”

„A telefonomat keresem…” – majd, ha már a táskáját nem is, de legalább egy régi tollat hozzávágott House-hoz.

„A telefonodat?”

„Hogy fölhívjam az ügyvédemet…”

„Az ügyvéded?”

„Az érvénytelenítés miatt…”

„Még egy nap sem telt el és te máris érvényteleníttetni akarsz? Lassíts le Britney…”

Cuddy megsemmisítő pillantással nézett vissza a válla fölött House-ra. „Csak nem hitted, hogy így maradunk, ugye?”

„Miért? Már nem szeretsz?” – kapott ismét a szívéhez a férfi. „Azt hittem van köztünk valami különleges.” – nyafogta megsértett büszkeséggel. „Azt hiszem megfeledkeztél arról az apró tényről, hogy épp az imént mondtuk el Wilsonnak, tehát már az egész kórház tudja.” – mondta miközben ábrándozva hagyta tekintetét elkalandozni a nő idomain. „Szóval…- próbált visszazökkenni – tényleg közölni akarod velük holnap, hogy már el is váltunk? Hát ez éppenséggel nem illik egy orvosdékán profizmusához, vagy tévedek”

Cuddy elgondolkodva, hagyta telefonját visszasüllyedni a táskájába, miközben idegesen harapdálta a fölső ajkát. Akármilyen nehezére esett is, kénytelen volt elfogadni, hogy House-nak megint igaza van. Senki nem venné többet komolyan, ha kiderülne, hogy részegen hozzáment a legelviselhetetlenebb beosztottjához. Francba! „És mégis mit tanácsolsz?” – kérdezte felhúzott szemöldökkel? Csak mert egyetértett Houssal még nem jelentette azt, hogy ki is kell mutatnia. „Tán maradjunk házasok?”

„Miért ne? Ha Britney és Kevin vagy Jessica és Nick kibírta, akkor mi is megleszünk…”

„Ők mindannyian elváltak, House.”

„Az lehet, de előtte legalább egy évig házasok voltak! Házasok maradunk egy fél évég, hogy megőrizd a méltóságodat, aztán majd szakítunk. Vagy mondhatnád, hogy csak a karrierem, miatt vettelek el… Azt választod, amelyiket akarod.” – ajánlotta House önfeláldozóan.

„És neked mi hasznod van ebből?” – kérdezte gyanakodva Cuddy.

„Az a meleg, csiklandós érzés gyomortájt, és a tudat, hogy segítettem felebarátomon?”

„Az egyetlen, ami meleg csiklandós érzést okozhat neked gyomotájt, egy friss fánk…”

„Ejnye, ejnye, ejnye, Cuddy…” – rázta meg a fejét House szomorúan. „Hogy lehetsz ilyen cinikus életed legboldogabb napján?”

„House…” – folytatta volna Cuddy a kioktatást.

„Talán az okozza a melegséget, hogy tudom, hogy az egész férfi személyzet féltékeny lesz rám, amiért meghúzhatom a dögös főnököt…” – rántotta meg a vállát House nyugodtan.

„Nem fekszem le veled, House!”

„Újra.” – egészítette ki a férfi.

„Parancsolsz?” – értetlenkedett a nő.

„Nem fekszel le velem újra, Cuddy. Vagy szerinted, mit csináltunk múlt éjszaka? –Vigyorgott a szemöldökét húzogatva House.

„Semmi szex, House!” – Jelentette ki Cuddy határozottan, miközben képek tolultak az agyába arról, ahogy ő és House pucéran fekszenek az ágyban. Igazándiból nem tudta volna megmondani, hogy ez most emlék vagy fantázia. Roppantmód zavarta a tudat, hogy nem emlékszik a részletekre… Abban biztos volt, hogy előző este egy adománygyűjtő estéjen vettek részt, amit egy jóképű és piszkosul gazdag valaki rendezett… Még az is rémlett, hogy ugyanez az illető egész este nem tágított mellőle és nem éppen helyénvaló módon próbált közeledni hozzá…

„Ezt megosztod a férfi személyzettel is? – szakította félbe a gondolatmenetét House.

„Az tönkretenné a kis színjátékunkat. És különben sem szokásom megosztani a szexuális életem részleteit az alkalmazottaimmal…”

„Biztos vagy benne? Végülis pont az egyikükhöz mentél hozzá…”

Cuddy próbálta elengedni a füle mellett a megjegyzést és inkább arra koncentrált, hogy a szobában szanaszét heverő ruháit összeszedje. House csendesen figyelte eme tevékenységét.

„Ha már te nem akarsz velem aludni, fizeted a prostimat?” – kérdezte kíváncsian. „Mint házassági helyettesítő termék, vagy valami hasonló?”

„Nem.”

„De házasok maradunk?”

„Igen.” – Morogta Cuddy, miközben kipirult arccal megpróbálta kihalászni selyem kombinéját House boxerja alól. Ez valahogy rossz előjelnek tűnt a házasságukra nézve… Volt egy olyan érzése, hogy House sokkal követelőzőbb lesz az elkövetkező időkben. Nem igazán örült neki, hogy alapot ad a zsarolásra. El sem tudta képzelni, milyen ötletekkel áll majd elő a találékony diagnoszta cserébe azért, hogy tartja a látszatot és nem kotyogja ki az eseménytelen szexuális életüket… Minden esetre, fel volt készülve a legrosszabbra.

House sóhajtott és élvezettel nézte a nő formás fenekét, amikor az lehajolt a ruháiért. Gyönyörködött ringó csípejében, ahogy fel-alá mászkált a szobában, majd elégedetten megszólalt:

„Nagyszerű, akkor szólok Wilsonnak, hogy kávé automatát kérünk nászajándékba…”

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..