Névjegykártyák

Hétfő reggel

„Cuddy.”

„Mrhm…” – morogta fásultan a nő és megpróbálta fejét elfordítani attól az idegesítő hangtól mely épp legszebb álmából próbálta kirángatni.

„Ébresztő, Cuddy!” – hatolt át újfent a hang az álmok szövevényén.

Nagy nehezen sikerült egy kicsit kinyitnia a szemét, de rögtön be is csukta, amint felismerte a hang forrását. „House.” – morogta álmosan és arcát visszatemette a párnák közé.

Személyes rémálma ott ül mellette az ágyán, teljes életnagyságban és őt szólongatja. „Ilyen a világon nincs…” – gondolta magában.

House óvatosan megrázta a nő vállát.

„Mrmph…” – motyogta Lisa elégedetlenkedve. „Még nem szólt, az ébresztő, … hagyj békén…”

„Persze, hogy nem szólt… És nem is fog…” – magyarázta House szárazon és tovább rázogatta az álomittas nőt. „Kikapcsoltam…”

„Hogy MIT csináltál?” – eszmélt föl hirtelen Cuddy. „Hány óra van?”

„Fél nyolc.”

„Az ébresztőnek fél órával ezelőtt kellet volna keltenie!”

„Látod milyen jó, hogy fölébresztettelek?”

„Amire persze semmi szükség nem lett volna, ha nem kapcsolod ki…” – grimaszolt rá a nő mérgesen. „Miért csináltad?”

„Aludni akartam…” – rántotta meg a vállát House. „ Az a nyamvadt óra fölébresztett volna…”

„De ezek szerint már ébren voltál!” – zsémbelődött a másik.

„Gondoltam jó fej leszek és fölkeltelek…” – Adta meg a magyarázatot House olyan hangon, amiből szinte sugárzott, hogy milyen elégedett elmés megoldásával.

„Muszáj, hogy mindig tied legyen az utolsó szó? – kérdezett vissza Cuddy. Ha nem lett volna késésben emiatt az ütődött miatt, legszívesebben kikaparta volna a szemeit… Csessze meg!

„Igen.”

„Ezúttal nem.” – vette fel a kesztyűt Lisa.

„Véleményem szerint…”

„Nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra!”

„Márpedig nekem nagyobb tapasztalataim vannak e téren és makacsabb is vagyok nálad, Királynőm. – vágott vissza széles vigyorral a képén House.

„Bizonyítsd be!”

„Nem fogsz elkésni?”

„És te?”

„Én kiviszem a szüleimet a reptérre szóval,… igen, késni fogok.” – felelte diadalittasan.

„Arf” – csapott a levegőbe Cuddy lemondóan.

„Muhaha.”

„Ez meg mi volt?” – nézett House-ra értetlenkedve a nő.

„Azt akartam, hogy enyém legyen az utolsó szó… de mivel a tied nem volt szó…”

„Ez már beteges.” – adta meg magát Cuddy, majd küldött egy gyilkos pillantást kedves férje felé és eltűnt a fürdőszobában.

„És míly édes a győzelem.” – kiáltotta Lisa után. Hanyagul szájába dobott egy szem vicodint és elégedetten elterült az ágyon.

***

„Jó reggelt. Lisa!” – köszöntötte őt Blythe vidám hangja. Cuddy álmosan pillantott a konyhába lépő nőre a kávésbögréje pereme fölött.

„Ó, jó reggelt, Mrs. House, milyen korán felkelt…” – és milyen jó kedve van! – tette hozzá gondolatban. Azon elmélkedett, hogy neki legalább két dózis koffeinre van szüksége reggelente egy ilyen állapot eléréséhez.

„Felébresztett a kávé kellemes illata és idáig követtem…”

„Megkínálhatom egy csészével? – kérdezte Cuddy udvariasan és már nyitotta is a szekrényt, hogy egy újabb poharat vehessen elő, ha szükséges.

Blythe bólintott. „Köszönöm, elfogadom.” – vette át az immár teli bögrét Cuddytól és óvatosan belekortyolt a forró italba.

A következő pár perc ebben az idilli harmóniában telt, mígnem Blythe megtörte a csendet: „Szereted a fiamat. Lisa?”

Cuddy a kérdés hatására félrenyelte az utolsó kortyot és kis híján visszaköpte a kávét a pohárba. „Nos, végülis hozzá mentem…” – nyögte ki végül.

„Igen, de szereted?”

„Igen.”

„És ezt ő is tudja?”

„Természetesen, hiszen a fé…”

„De ha jól sejtem a valóságban nem az, ugye? Nem vagytok igazi pár.”

Cuddynak a torkán akadt a szó és csak némán bámult a bölcs asszonyra.

„Jól ismerem a fiamat. Tudom, mikor hazudik, és amikor elmesélte, hogy feleségül vett, már akkor sántított a története.”

„Valóban házasok vagyunk…” – magyarázkodott Lisa.

„De nem vagy az asszonya… Ez nem egy eltervezett dolog volt, igazam van?”

„Nem…” – vallott színt Cuddy és úgy bámulta a pohara fenekét, mint aki azon tűnődik, hogy hogy is kéne abban elsüllyednie. „Túl részegek voltunk ahhoz, hogy bármit is eltervezzünk. Csak azért maradt mellettem, hogy védje a becsületem a személyzetem előtt…”

„Greg nem ilyen önfeláldozó.”- rázta meg a fejét Blythe. „Szerintem azért maradt melletted, mert melletted akar maradni…”

„Őt nem érdekli a házasság. Pláne nem velem… Sajnálom, de amikor nem épp azzal vagyunk elfoglalva, hogy a tökéletes párt játsszuk, akkor nyoma sincs egyetértésnek és harmóniának.

„Az egyetértés és a harmónia csak untatja őt… Kedveli a kihívásokat, a konfrontációt… Persze itt nem a velem, vagy az apjával való ellentétre gondolok…” Itt Blythe egy pillanatra elgondolkodott, de aztán ismét mosolyra húzódott a szája. „De veled kapcsolatban ez egészen más…”

„Nem hinném…” – motyogta Cuddy az orra alatt. Kicsit megkönnyebbült viszont a tudattól, hogy őszintén beszélhet. „Minden kis csip csup dolgon összeveszünk, vitatkozunk minden apró hülyeségen…” Ebben a pillanatban is szinte maga előtt látta House önelégült ábrázatát, ami a reggeli kis szópárbajuk eredményeként ült ki a borostás arcra.

„Mosolyogsz.” – zökkentette ki gondolatmenetéből Blythe könnyed kijelentése.

„Hogy, én…?” – hebegte zavarában a rajtakapott.

„Te is kedveled ezeket a kis csatákat, igaz? Szeretsz vele lenni…”

„Nos, azt hiszem igen…” – törődött bele végül Lisa. Végre belátta, hogy semmi értelme tagadni.

„Kíváncsi vagy rá, hogy mi árulta el őt?” – váltott hirtelen témát Blythe.

Cuddy csak bámult rá, kíváncsi kerek szemekkel.

„Ahogy a telefonban beszélt rólad. A hangja tele volt vágyakozással… Az ember általában nem vágyódik arra, ami már az övé, vagy tévedek?”

Orvosi diploma ide vagy oda, hiába az igazgatói szék, Dr. Lisa Cuddy erre megint csak nem tudott, mit mondani.

„Itt nincs szükség szavakra, kedvesem.” – mosolygott rá menyére Blythe. „Csak gondolj arra, amit mondtam…” Úgy tűnt, hogy szeretné folytatni, de beszélgetésüket House semmivel össze nem téveszthető járásának zajai szakították félbe. A lépcső jellegzetes nyekergése és botjának erősödő kopogása a parkettán, egyértelműen közeledtét jelezték.

„Szívem, merre vagy?” Hangja úgy dorombolt, mint egy macskáé, ahogy beszűrődött a konyhába. Pár pillanattal később ő maga is követte a hangot és jókedvűen lépett be az említett helyiségbe. Egy pillanatra megrökönyödött, amikor meglátta a két nőt, de aztán elhessegette egy lehetséges összeesküvés gondolatát. Derűs arccal bicegett oda nejéhez. „Hát itt vagy!” – üdvözülte, majd anyjára nézett. „Jó reggelt, anya… A két kedvenc nőszemélyem egy szobában, nagyszerű!” Átkarolta Cuddy vállát, lehajolt hozzá és finoman szájon csókolta.

Blythe szórakozottan húzta föl a szemöldökét. „Fejezd be a smárolást, Greg. Mindketten túl jól ismerünk már ahhoz, hogy bedőljünk a sármodnak…” – mondta anyja nevetve és Cuddyra kacsintott.

***

Hétfő délután

Az Igazgatónő kissé zavarodottan lépdelt a kórház folyosóján. Még mindig anyósával folytatott beszélgetése járt a fejében. Újra és újra végigrágta magát a szavakon, amikor egy beszélgetésfoszlány ütötte meg a fülét.

„Szerinted működni fog köztük a dolog?” – A női hang a nővérszoba közeléből jött és minden kétséget kizáróan Nadja nővérhez tartozott. „Oh, az a pletykafészek!”- gondolta magában Lisa.

„Micsoda, és kik között?” – kérdezett vissza egy másik női hang lélegzetvisszafojtva. Mikor Cuddy beazonosította ez utóbbi gazdáját, már csak a szemét forgatta mérgében. Nora nővér, természetesen… Ezek ketten mást sem csinálnak, mint a kórház személyzetének magánügyeiről fecsegnek… House nemes egyszerűséggel csak úgy hívja őket, hogy N&N’s…

„Hát House és Cuddy között.” – válaszolt Nadja idegesen, hogy meg kell magyaráznia a nyilvánvalót. „Nem hinném, hogy túl sok közük lenne egymáshoz, vagy hogy lenne köztük bármi is.” Ez a gondolat már Cuddyt is megállásra késztette.

„Hogy mi?”- ráncolta össze a szemöldökét.

„Mi van? Te meg mi a nyavajára gondolsz?” – értetlenkedett Nora.

„Szex, Nora! Én a szexről beszélek.” – magyarázta türelmetlenül Nadja. „Egy kicsit sajnálom is Cuddyt… nem elég, hogy hozzámegy egy ilyen bunkóhoz, de még szexet sem kap… Feltételezem, ebben annak a baromnak a lába is ludas… Vagy szerinted képes bármilyen lepedőakrobatikára?”

„Ó, az a vipera…” – kerekedtek el Cuddy szemei. Bár abban igazat adott a nővérnek, hogy nem alszanak együtt, de hogy ennek bármi köze lenne House lábához… Azt hiszi egy ilyen embert, mint House egy ilyen dolog megállíthat? Azon viszont meglepődött, hogy vajon Nadja szavai mért vannak rá ilyen hatással. Nem kéne, hogy érdekelje. Mindig is arról volt híres, hogy elengedte a pletykákat a füle mellett. Különben is már előre tudta, hogy a House-al kötött házassága is téma lesz… Ezért is maradtak házasok, de akkor miért szorul ökölbe a keze ezen mondatok hallatán? Miért nem tudja figyelmen kívül hagyni ezt a hülyeséget, mint máskor?

„Egyébként sem hiszem, hogy bármiféle akció lenne köztük…” – folytatta Nadja az okfejtését – „Még csak csókolózni sem láttam őket…”

Cuddynak most más vágya sem volt, mint berontani a pihenőbe és jól leordítani a két pletykás fejét… Azonban mielőtt engedhetett volna indulatának, meglátta, amint férje alakja épp feltűnik a folyosón. Amikor House elindult felé új ötlete támadt.

„Nincs köztük semmi, mi?” – gondolta. „Na azt majd meglátjuk…” – Határozott léptekkel odavágtatott Househoz és megállította.

„Hello Cuddy!” – köszöntötte és botjával játékosan dobolt a padlón. „Mit tehetek ér-.”

A nőforró ajkai, melyek hirtelen az övéhez nyomultak, meggátolták a mondat befejezésében. Cuddy egész teste az övéhez simult, míg karjai a nyaka köré fonódtak.

House egy kissé zavarodottan húzódott vissza és megpróbálta szólásra nyitni száját. „Cuddy, mi a…?”

Lisa egy kissé bosszúsan húzta vissza a férfi fejét az övéhez. „Csókolj már meg végre!” – sziszegte összeszorított szájjal, miközben ismételten megpróbált House száján landolni.

„Nem mint ha tiltakozni akarnék…” – válaszolt House, ügyesen elkerülve, hogy teljesítse a kérést. „De mit forgatsz abban a csinos kis fejedben?” Amellett, hogy váratlanul érte Cuddy eme spontán, nyilvános érzelmi kitörése, legalább tíz szempár szegeződött rájuk abban a pillanatban és amennyire a nőt ismerte, tudta, hogy fordított esetben egy ilyen tettel valószínűleg aláírná a saját halálos ítéletét. Ennek ellenére bal kezével átkarolta felesége karcsú derekát és magához húzta annak csípőjét.

„Boldog házasok vagyunk, megértetted? – suttogta a férfinek miközben apró csókokkal borította el a nyakát.

„Mi?” – próbált még mindig ellenállni, de légzése egyre szaporább lett a hirtelen jött gyengéd kényeztetés hatására.

„Ha már belekényszerítettél egy álházasságba…” – magyarázta Cuddy miközben érzékien és gyengédem megharapdálta House fülcimpáját – „…akkor az legalább egy francos, boldog ál házasság legyen.”

„Talán sikerül teljesítenem az óhaját…” Bal kezét szép lassan lecsúsztatta a nő formásan kerek fenekére. Jobb kezével átkarolta, de avval csak erőteljesebben szorította magához a törékeny testet. Kezében ott szorongatta azt az átkozott botot, amit most jobban utált, mint valaha… Minden vágy az volt, hogy jobb tenyerének húsa alatt is a nő kerek idomait érezhesse, a durva fa helyett. „Ha az segít a helyzeten, tőlem akár az erkélyre is kiállhatunk…” – súgta a nő fölébe. Elvégre ha Cuddy kész a színjátékra, akkor ki ő, hogy megállítsa… Végre véget vetett a macska egér játéknak és száját Lisáéra tapasztotta. Lágyan és érzékien csókolt, majd utat adva a szenvedélynek egyre mélyebbre nyomult a kívánatos ajkak között. Ki tudja, mikor kínálkozik legközelebb ilyen lehetőség? Most kell beleadnia mindent.

„Oh, ez igazán nagylelkű tőled…” – motyogta Lisa, mikor végre sikerült némi levegőhöz jutnia, de száját nem sokáig tudta szólásra használni.

„Ezen tulajdonságom pedig minden cselekedetemben tükröződik…” – mosolygott a nőre House. Cuddy nyelvének érintés, ajkának íze teljesen ellágyította őt. „Majd meglátod, ha már meztelenek leszünk az erkélyen…” Kihasználva a kínálkozó lehetőséget, arcát belefúrta a nő nyakába. Gyengéden csókolta a bársonyosan puha bőrt, melyben összefutott a vér borostája durva érintésének hatására. Élvezte Cuddy pulzusának vad lüktetését az ajkai alatt. Lisa parfümjének kellemes illata teljesen elbódította.

„Az erkélyen?” – kérdezte zihálva Cuddy. Úgy érezte menten elolvad a férfi karjaiban, ereje elhagyja és fejéből is kirepül minden gondolat. Mi ez az érzés már megint?

„Erkély… Iroda… Tök mindegy, csak meztelenek legyünk…” Ismét megcsókolta feleségét, érzékien elmerülve a szenvedélyben, amit nyelvük játéka okozott. Minden eszközt bevetett, hogy a lehető legmélyebb benyomást gyakorolja a nőre.

„Menjenek szobára.” – zavarta meg az édeni pillanatot Cuddy új asszisztense. Hogy is hívják? Benny? Berta? – Végülis teljesen mindegy, maga volt az ördög, amiért elérte, hogy Cuddy elhúzódjon tőle. Még akkor is gyűlölné, ha Angelina Jolie lenne a neve, sőt ha ő maga lenne Angelina Jolie, még akkor is!

„Mi az Brenda, mi történt?” – bontakozott ki az Igazgatónő House öleléséből.

Brenda… Ez az, így hívják az ördögöt. House küldött egy megsemmisítő pillantást az asszisztens felé és megpróbálta folytatni azt, amit az imént a Sátán félbeszakított, de Cuddy ismét ellépett tőle.

„Csomagja érkezett Dr. Cuddy.”- mondta Brenda ridegen.

„Dr, House.” – helyesbített House.

„Neeeem” – rázta a fejét Brenda. „A csomag Dr. Cuddy nevére van címezve…” – és itt főnökére nézett. „Az asztalára tettem.”

House arrogánsan horkantott egyet. „Az lehet… De ő már akkor is Dr. Hou..”

„Köszönöm Brenda…” – szakította félbe Cuddy durván. Biccentet egyet az asszisztense felé majd sarkon fordult és elindult az irodája felé…

***

Tíz perccel később Cuddy már az íróasztala mögött ült és meghökkenten bámult a kis fehér dobozra, amely ott kuporgott az emlékeztetők között a billentyűzete mellett.

Névjegykártyák.

Egész pontosan tízezer darab névjegykártya.

Szórakozottan emelte le a csomagolás azon részét mely a lényeget takarta.

“Dr. Lisa House” – csupán ez a három szó állt mindegyiken. Se több, se kevesebb. Csak ez a három szó, minden egyes darabon.

A csomag tetején talált még egy kézzel írott üzenetet.

„Gratulálok, hogy sikeresen túlélted az elmúlt két hónapot” – Ennyi állt a kísérőkártyán, de egyértelműen House rendetlen kézírásával. Cuddy elvigyorodott. Egy kivételével visszatette a kártyákat a dobozba és a fiókjába süllyesztette őket. Azt az egyet, amit megtartott, House üzenetével együtt mosolyogva a tárcájába rejtette.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>