Szülők

Vasárnap reggel

Cuddy a konyhában ült House és egy forró kávé társaságában. Egy kopott farmert és kedvenc pulcsiját viselte, ami majd a térdéig ért. Hálás volt a koffeindús italért, amit House az idő alatt készített, amíg ő zuhanyozni volt.

Aprókat sóhajtott, ahogy a kellemes, meleg, barna folyadék kortyonként lecsúszott a torkán. Ha volt valami, amit férje javára írhatott, akkor a bitang jó kávéja volt az… House eközben le sem vette szemét szeretett feleségéről, vagy közismertebb nevén a Jégkirálynőről, és hatalmasat kortyolt a forró italba, ily módon legyilkolva ízlelőbimbóit. Így egy kicsit talán könnyebb volt elviselni annak a zabkásának az ízét, amiről Cuddy azt állította, hogy “ehető”. Sötét arckifejezéssel bámult a tányérjában lévő űrlényváladék-szerű kreációra, ami a nő szavaival élve abszolút egészséges takony, és ami a reggeli-terroristák szerint a nap legfontosabb étke.

„A nap legfontosabb étkezése…” – motyogta alig hallhatóan. „Pha… valószínűleg azért hívják így, mert könnyen lehet az utolsó…”

Cuddy erőt vett magán és figyelemre sem méltatta, House fintorgását. „Mondtál valamit, Édesem?” – rebegtette meg a szempilláit ártatlanul.

„A hízelgésed nem elég ahhoz, hogy megédesítse ezt a trutymót…” – mordult rá a nőre miközben a cukortartó csaknem teljes tartalmát a tányérjába öntötte.

„Mi a csudát csinálsz?” – kapta ki sietve a férfi kezéből az edényt.

„Próbálom ehetővé tenni ezt a váladékot…” – azzal elkeverte a cukrot és belekóstolt a műbe. „Most már csak egy kis fahéjas fondorlat hiányzik és akkor, ha becsukom a szemem és nagyon erősen koncentrálok, talán hasonlít az íze a Cini Minisre…”

Cuddy lemondóan rázta meg a fejét és igyekezett olyan helyre tenni a cukrot, ahol House nem érheti el. „Hallottál te valaha is a kiegyensúlyozott étkezésről?”

„Természetesen… De abból a szóból, hogy ’étkezés’ az következne, hogy ehető… Evvel ellentétben ez a szar, pont annyira ehető, mint amennyire Michael Jackson fehér…” Morcosan a szájába kapta a kanalat és a cukor felé nyújtózott.

Cuddy szemöldökét felhúzva meredt rá. „És ezek után kell ma a vacsoránál megjátszanunk a tökéletes párt?” – váltott nem éppen finoman témát.

„Igen.” – felelte House szárazon és tovább fixirozta az édesítő tartóját. Úgy koncentrált, mint ha a mentális erejével magához tudná lebegtetni.

A biztonság esetére Cuddy rátenyerelt az edény tetejére, míg másik kezével belekanalazott a saját zabkásájába. „ Azt hittem anyukádnak nem tudsz hazudni.”

„Ez az előnye annak, ha házas vagy.”  – szólt House, aki elvesztette érdeklődését a cukortartó iránt és inkább felesége nyakláncát vizsgálgatta. Közben azt is eldöntötte, hogy nem kedveli Cuddy kedvenc fölsőjét… Nem elég mély a kivágása… „’Jóban, rosszban!’ Emlékszel? Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy vacsorázni megyünk a szüleimmel és majd TE hazudsz anyámnak helyettem.”

„Hogy én hazudok helyetted?” – zsörtölődött a nő.

„Ez egy ártatlan terv.” – magyarázta a férfi, de közben gondolatai teljesen elkalandoztak. Azon járt az esze, hogy Cuddy mellei mennyivel édesebbé tennék ezt az ételnek csúfolt izét. Hatásosabb lenne, mint a cukor. Amint arra gondolt, hogy milyen kellemes lenne a formás halmocskákról elfogyasztani, szinte már megkívánta ezt a trágyaízű komposztot… „Gondolj csak bele! Egész este ölelgethetsz és annyit bámulhatsz epekedve azokkal a hűséges kiskutya szemeiddel, amennyit csak akarsz…” Tekintetét nem tudta elszakítani a pulóver alatt duzzadó domborulatokról. „Elég valószerűtlen lenne, ha én tennék így. Anyám nagyon jól tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki könnyen kimutatja az érzéseit…”

„Pfff, és ki veszti el teljesen a fejét attól, ha az egyik nagy autó összetöri a másikat?” – vonta föl a szemöldökét Cuddy és belekortyolt a narancslevébe.

„Autószörnyek, Cuddy. Nem holmi egyszerű kocsik. Autószörnyek. És az egy teljesen más kategória!”

„Akkor Autószörnyek. Tökmindegy…” – vont vállat a nő egy szemernyi érdeklődést sem mutatva. „Különben is, minek vittél el?”

„Mert Wilsonnak randija volt…” – magyarázta House türelmetlenül. „És mivel vele ellentétben erre nekem esélyem sincs…”

„Igaz!”

„…Ez tűnt a legjobb alternatívának. És különben is szabad voltál, a cölibátusom is a te lelkeden szárad, úgyhogy szerintem így volt fair.”

„Gondolj, amit akarsz,… de akkor is kiborultál. Na ott, azért kezdett érdekes lenni a dolog.”

„Nem borultam ki… Csak érzékenyen érintett, hogy az a szemétláda Zeusz vesztett… ’Hirtelen Halállal’ együtt, pedig sokkal erősebb és gyorsabb, mint ’Thor Pörölye’…”

„Nem is tudom min derültem jobban…” – görnyedt össze a nevetéstől Cuddy – „Azon, ahogy egyesek elnevezik magukat meg a kocsijukat…”

„Autószörny!!!”

„Autószörnyüket.” – helyesbített a nő grimaszolva, de még mindig jókat nevetve – „Vagy azon, hogy TE ilyen megszállottakra kötsz fogadást, esetleg a dührohamodon, amit az öt dollárod elvesztése okozott…”

„Neked meg lila a fürdőszobád!” – védekezett House.

„Hogy jön ez most ide?”

„Ez tény, Cuddy… nincs rajta mit szépíteni.”

„Ugye tudod, hogy ez a témaváltás is teljesen abszurd?”

„Miért? Csupán arra akarok rámutatni, hogy aki felbérel egy bedrogozott, színvak belsőépítészt, hogy összerondítsa a fürdőszobáját és ezért még fizet is neki, annak nem igazán van joga pálcát törni mások viselkedése felett…”

Mielőtt Cuddy megfelelő replikával állhatott volna elő, megszólalt a csengő. Legnagyobb meglepetésére House azonnal felugrott és az ajtóhoz bicegett. Minél messzebbre attól a forgácsízű mosléktól… Pizzát kellett volna rendelnie és az asszony egyik hitelkártyájával fizetni… Végülis, amit egy férfi megtehet, azt meg is teszi. Remek tervnek tűnt a jövőre nézve… Benézett a kukucslyukba és ledermedt.

Francba.

Ó, a francba…

A szülei.

Amilyen gyorsan és amilyen halkan csak tudott visszabotorkált a konyhába, ahol Lisa jóízűen lapátolta be a reggeliét.

„Már vissza is jöttél? Nem hallottam, hogy kinyitottad volna az ajtót…” – mondta meglepetten, de amikor a férfi szemébe nézett látta, hogy valami nincs rendben. Csak most jött rá, hogy House szemei mennyire elárulják minden érzelmét… Bizonyára ennek ő is tudatában van és nem véletlen, hogy időnként napszemüvegben parádézik…

„Talán azért mert nem is nyitottam…” – felelte komoran.

„Ki van az ajtóban? Talán Jehova Tanúi?

„Rosszabb.”

„Szcientológusok?”

„A szüleim…”

„Már?” – A sokktól beleejtette a kanalát a reggeliébe. „House, kérlek mondd, hogy nem hagytad a szüleidet az ajtó előtt ácsorogni!”

House megmakacsolta magát. „Nem te prédikálsz mindig arról, hogy ne hazudjak?”

A nő csak a fejét rázta. „Nem hagyhatod őket csak úgy a bejárat előtt! Mit akarsz tenni? Talán megvárod, amíg elmennek?”

A férfi a szemeit forgatva válaszolt. „Persze, hogy nem… Csak nem akarom én kinyitni. Te is megtehetnéd. Akkor legalább azt is látnák, hogy nem csak kitaláltalak…”

„Ezt most nem mondod komolyan.” – nézett rá a nő hitetlenkedve. A csengő újra megszólalt. Követelőzőn és hangosan.

House úgy vont vállat, mint akit az egész nem is érdekli. Azonban megfeszült testtartása, kimértsége és hogy szemmel láthatóan görcsösen szorongatja botját, elárulta őt.  „Remek, akkor hagyd őket odakint… Úgy is túl korán jöttek…”

Cuddy gyanakodva nézett rá. Nem igazán tudta eldönteni, hogy ez most csak egy újabb House féle hatalmi játék, vagy esetleg mélyebben van a probléma gyökere… Mondjuk ezt nem esett nehezére kideríteni. Kicsit arrogáns hangon közölte mondandóját: „Sokba fog ez neked kerülni…”

„Tessék?” – értetlenkedett a férfi.

Quid pro quo /latin: Valamit valamiért/, Drágám.” – majd szép nyugodtan hátradőlt a székében.

„Ahogy mondod… Két hete, amikor a te őseiddel volt randink, én tökéletesen viselkedtem.”

„Pff. Mi dolgom van a múlttal? Hogy kié a hatalom, az egyenlőre még a jövő zenéje!”

„Remek, hogy igazolja a teljesen jogtalan viselkedését, közhelyekbe burkolózik.” – motyogta House alig hallhatóan. „És még van, aki korrekt igazgatónak tartja…” Gondolatmenetét a csengő ismételt megszólalása szakította félbe. Úgy tűnt, szülei kezdenek türelmetlenek lenni…

„Hallak ám, House.”

„Az nem én voltam, hanem a lelkiismereted.”

„A lelkiismeretem?”

„Igen…” – grimaszolt – „Cseppet sem rémít meg, hogy kezdesz az én morális szintemre süllyedni?”

Cuddy elfojtott egy mosolyt. Most nem mutathat gyengeséget. Felsőbbrendűen felhúzta az egyik szemöldökét. „A jótékonysági est, House. Jövő héten. Te, én és egy öltöny.”

„És te meztelen leszel? Vagy rajtad lesz az öltöny és én leszek pucér?”

Szája szegletében egy halvány mosollyal, a nő tovább ütötte a vasat. „Bárhogy is lesz, eljössz velem az estre és eljátszod a legszeretőbb férjet a világon, különben mehetsz ajtót nyitni, amíg én újra hajat mosok…”

A férfi szemében kétség ült. „Ezt te sem gondolod komolyan…”

„Erre ne vegyél mérget…” – Cuddy az egyik hajtincsével játszott. „Azt hiszem elfelejtettem használni a hajbalzsamot. Jobb, ha ellenőrzöm, vagy van más ötleted?”

Az ajtóban állók ezúttal idegesítően hosszúra nyújtva csengettek. House mélyet sóhajtott és kelletlenül rábólintott a dologra. „Rendben, de semmi nyakkendő… És engedd végre be őket, zsaroló!”

Lisa elégedetten konstatálta a dolgot. „Remek.” Ő is bólintott, majd elkezdte lehúzni a nadrágját. „Vedd le a pólódat…”

„Mi?” – nézett a nőre elképedve House.

„Mondom, vedd le a pólódat, House…”

Újra a fülükbe harsant a csengő hangja.

House vonakodva bár, de engedelmeskedett az utasításnak és elkezdte lehúzni a fölsőjét.”Bármennyire is élvezem ezt a kis közjátékot, Királynőm… ez akkor sem a megfelelő pillanat egy gyors menetre. Ezt a csupasz dolgot nem a partira terveztük?” – azzal ledobta a feleslegessé vált ruhadarabot a padlóra, Cuddy nadrágja mellé.

„Nem szívesen rombolom le az illúzióidat…” – kezdett a magyarázatba a nő, aki immár csak a kinyúlt pulóvert viselte és mezítláb indult az ajtó felé. „Ez az egész sztriptíz kizárólag a szüleidnek szól…”

„Félek nem egészen értem elborult elméd működését.”  És valódi zavar tükröződött az arcán.

„Nézd, valahogy csak meg kell magyarázni nekik,…” Újabb csöngetés. „…hogy miért várattuk őket ilyen sokáig, nem?” Már kezében volt a kilincs.

House-on most futott át a felismerés. „Oh Cuddy, te ravasz, huncut boszorkány!” – vigyorgott helyeslően.

„Mehet?” – nézett vissza az utolsó megerősítésre várva. „Látod, pont ezért vagyok én a főnök és te a beosztott…” – majd hogy lehetőséget se adjon a válaszadásra, kinyitotta az ajtót.

Barátságosan és meggyőzően játszotta a meglepettet, amikor üdvözölte a szülőket. „Mr. és Mrs. House!” Még egy kis pírt is sikerült az arcára varázsolnia. „Csak későbbre vártuk önöket.”

„Azt hittem csak délután jöttök…” – morgolódott House, majd megölelte édesanyját.

„Tudom, Életem… Korábbi géppel jöttünk, aztán fogtunk egy taxit…” – mosolygott zavartan House-ra Blythe. Arra gondolt, hogy fia milyen fess és milyen jól néz ki. Jól áll neki a házas élet…

„Csak nem megzavartunk valamit?” – kérdezte apja nyersen, ahogy szemét végigfuttatta előbb Cuddyn, majd a fián.

***

Vasárnap este

„Köszönöm.” – mondta Cuddy udvariasan mosolyogva a pincérnek, aki épp most töltött neki mégegy pohár bort, majd visszafordult az asztaltársasághoz. A nap eddig zökkenőmentesen telt… A house szülők váratlan betoppanása után gyorsan felöltöztek és beköltöztették a vendégeket a vendégszobába… Még szerencse, hogy House már előző este átvitte a cuccait Cuddy hálószobájába… Természetesen mindezt pont akkor tette, amikor Lisa egy szál alsóneműben téblábolt az említet helységben… A remek diagnoszta szokásához híven pillanatok alatt felmérte a dolgokat és arra a következtetésre jutott, hogy amennyire utálja a nő lila fürdőszobáját, annyira kedveli annak lila alsó ruházatát… Sőt még inkább kedvelné a lila bugyit a lila szoba padlóján! Különösen, ha ezt a látványt mondjuk együtt kéne élvezniük a zuhany alól, természetesen minden egyébtől megszabadulva.

„És hogy szuperál a fiam, mint férj?” – tette fel a nem épp udvarias kérdést John House. „Mindannyian tudjuk, hogy kapcsolatok terén nincs valami nagy tapasztalata…”

Cuddy érezte, hogy House összerándul a kérdés hatására. Nyugtatólag a karjára tette a kezét. A férfi összes izma pattanásig feszült volt. Tenyerével végigsiklott House karján egészen a kézfejéig. Így válaszolt a feltett kérdésre: „Remekül, Mr. House!” – közben ujjait House ujjai közé csúsztatta. „A fia egy nagyszerű ember…” – s küldött egy ragyogó mosolyt az említett felé. „Egy elég komplikált ember, de ugyanakkor egy kiváló férfi…”

House kifejezése egy picit sem változott, de kezét megfordította Lisáé alatt, így most tenyerük összeért és ujjaik még szorosabban fonódtak össze, majd másik kezével finoman megpaskolta a nő kézfejét.

Blythe egy elégedett mosollyal nyugtázta ezt a gyengéd gesztust. Akárcsak a Cuddy szemében tükröződő sóvár pillantást.

***

Vasárnap este

Az éjjeli lámpa halványsárga fénybe burkolta Cuddy hálóját. House jó hangulatban terült el a nő ágyán, szemét le sem véve Lisáról, aki egy feszes, rövid kis együttes fölött egy piros kimonót viselt és épp csípőre tett kézzel ácsorgott az ágy másik oldalán. A férfi elégedetten kulcsolta össze a kezét a tarkóján. „Mit szólnál egy kis hancúrhoz, Szivem…”

Válasz helyett csak egy gyilkos pillantást kapott. Cuddy óvatosan becsusszant a takarója alá és lekapcsolta a lámpáját. Abban a pillanatban House megfordult és egyik karjával átölelte a nő forró, karcsú testét. Persze ez is csak egy újabb megvető tekintetet eredményezett a Lisától, aki kibontakozott az ölelésből és felült. „Túl messzire mész, House!”

„Ne légy ilyen rideg…” – nézett fel rá a férfi lebiggyesztet ajkakkal – „Betty bezzeg nem ilyen félénk…”

„Miféle Betty?”

„A baba, amit adtál… Egész közel kerültünk egymáshoz az utóbbi időben… Elég ragaszkodó tud lenni a magányos éjszakákon…” – majd széttárta a karjait – „Gyere, megmutatom mennyire!”

„Remélem tudod, hogy most végeztem el egy ’Hogyan kínozzuk meg tolakodó férjünket’ tanfolyamot?” – vágott vissza a nő.

„Tényleg?”

„Zaklass csak és majd meglátod!” – figyelmeztette Cuddy, majd visszabújt a takaró alá és hátat fordított a férfinak.

„Hrmf…” – mordult egyet House és visszadőlt a párnájára, miközben valami Jégkirálynő-szerűt motyogott, majd ő is lekapcsolta a lámpáját.

Pár percig így feküdtek szótlanul a sötétben…

„Komolyan gondoltad, amit a vacsoránál mondtál?” – törtem meg a csendet House.

„Mire gondolsz?” – fordult felé Cuddy. Próbálta kivenni a férfi arcát a sötétben.

House pozíciót váltott. Lábait keresztberakta, bal kezét a mellkasán, míg jobbat maga mellet nyugtatta. „Amit mondtál…” – ismételte meg csöndesen a plafont bámulva. „A vacsoránál… Rólam…”

„Mármint arra gondolsz, amit apádnak mondtam?” – kérdezett vissza Cuddy suttogva.

„Tudom, hogy én nem…” – hangja elcsuklott mielőtt befejezte volna a mondatot.

Bárcsak most láthatná a szemeit… Cuddy óvatosan a férfi mellére tette a bal kezét, tenyere alatt érezte annak lüktető szívverését…

„House?” – Lisa az oldalán feküdt, fejét a jobb alkarjára hajtotta és picit közelebb bújt a férfihez, aki a bőrén érezte a nő leheletét. Soha nem voltak még ilyen közel egymáshoz, és nem csak fizikailag…

„Te valóban egy nagyszerű ember vagy!!!” – súgta oda neki.

Kezük találkozott a sötétben…

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..