Víz és ajtókopogtató

*18 éven felülieknek*
Írta Candy, Feanor és Bé

House fájdalmai elviselhetetlenek voltak. Már ami az elméjét illette… Cameron elhadarta az esetet, miközben a ’Még megdughatsz’-arckifejezését vette elő épp aznapra; Foreman a kávét nem tudta megfőzni, helyette fekete vizet löttyintett a csészékbe. Chase meg kislányokat csókolgatott az előtérben…
— El kéne tiltanom őket a fehér táblától. – morogta a férfi és bekapott három és fél szem szőlőcukrot, majd ugyanezzel a lendülettel ki is köpte őket a földre.
— Ne pazarolja a kórházi ellátmányt, Dr. House! – sietett be a barna hajú, csinos nő, elegáns kiskosztümben.
— Nocsak. Lisa ’adekoltázsamindenem’ Cuddy leszállt a Földre! Jipp! – pattant fel House és kajánul bevett a szájába még egy cukrot. – Függő lettem. – szopogatni kezdte, élvezetesen cuppogtatva.
— Nocsak, Greg ’ciciperverz’ House. Úgy tudom, betege van. – sóhajtott fel a nő és lecsapott egy dossziét House asztalára, majd kiviharzott tőle.
A férfi a cukorkával játszadozott még egy ideig, és elgondolkodva nézett a nő után.
— Határozottan mély. – dünnyögte maga elé, amikor besietett a Három Muskétás kiskacsa hozzá.
— House. A lánynak tizenkét ujja és három füle van. Mit kezdjünk vele? – kezdett bele Foreman.
— Gondolom, kiállíthatnánk egy vitrinbe, a kórház előcsarnokába, ezzel a felirattal: A Természet csak szivat minket. Az igazi ember ilyen! – ironizált House és Cameronra nézett. – Maga nem túl mély.
A lány értetlenül meredt a férfire és kissé elpirult, majd megrázta a fejét.
— A lánynak ezen kívül nincsenek fogai.
— Kicsi Robert! Ez a Te eseted! Legalább nem harapja meg a nyelved! – nézett House a fiatal, szőke srácra, aki rosszallóan pislantott egyet, de nem szólt.
House az ablakhoz sétált, kissé sántítva, már csak megszokásból is.
— Nem értem magukat, mi a problémájuk. Nem mindenki kap ilyen esetet!
— Csakhogy komplikációk léptek fel. Úgy tűnik, a lány terhes. – jegyezte meg Cameron.
— Ah! Legalább a hasa is nagy lesz! – kerekedett el House szeme gúnyosan és türelmetlenül a karton után nyúlt, majd beleolvasott.
Cameron, Chase és Foreman először egymásra néztek, majd House-ra, aki viszont a szája szélét kezdte rágni.
— Érdekes… határozottan… – és kiviharzott az irodájából.
— House! – kiáltott utána Cameron és már rohant is.
— Amióta nem fája a lába, öt kilót fogytam. – morogta Foreman és a két fiatal férfi is House és a lány után sietett.
Cameron lefékezett az ajtó előtt, ahová House bement. Bevárta a fiúkat.
— Félsz bemenni? – vigyorgott rá kajánul Chase és belibbentette az ajtót. Foreman utána lépett. Cameron csak elhúzta a száját.
— Nem szokásom férfimosdókban tartózkodni. – jegyezte meg mintegy magának és benyitott.
— Juj! Dr Cameron! Hát ezt tanítják az orvosin?! Férfiakra rárontani pisike közben?! – vékonyította el a hangját House, miközben hátra sem nézett. Mégis pontosan tudta, melyik tanítványa mikor lépett be. Jó volt ebben. Ismerte őket. Minden lélegzetvételüket…
Hanyag mozdulatokkal végezte a dolgát.
Csend volt a mosdóban, így a csordogálás erőteljesebbnek hatott.
— Hallják? Az egészséges vizelet hangja. – vigyorgott House és felhúzta a sliccét, majd megmosta a kezét. – Még mindig nem értem. Elismételné, Dr. Chase?!
Chase megütközve nézett a férfire.
— Mit…?
— Hát, ez az! Vagy maguk az én pisikélési szokásaimat fürkészik ki éppen?!
— A helyzet az, hogy…
— Ugyan, Cameron, maga ne szóljon semmit. Magáról tudom, mire kíváncsi. – az ördögi vigyor úgy terült szét Gregory House arcán, hogy Allison Cameron ismét pirulni kezdett. – Jó! Tartsa meg ezt az arcszínt, és akkor azt mondom: dögös! – húzta tovább a lány agyát House, aztán megköszörülte a torkát. – Végezzék el a beavatkozást. – mondta Foremannek és kiment a mosdóból.
Cameron felsóhajtott.

House késő estig az irodájában ücsörgött és az iPodján hallgatta kedvenc számait, miközben egyre a mutáns lányon gondolkozott. Már szinte senki nem volt a kórházban. Hosszú, férfias ujjai a combján siklottak, majd elkezdtek ütemre dobolni… élvezettel megnyalta a száját, ahogy a főmotívumhoz ért a szám…
A fölDre feküdt, átszellemült arccal… a lábát a székre tette…
— Mély benyomás… – duruzsolta, a szöveggel együtt. – Valami perverz írhatta ezt a számot… – jegyezte meg magának House és elvigyorodott, ahogy eszébe jutott…
***
… a legutóbbi mély benyomása, méghozzá Dr. Lisa Cuddy személye által. Amikor a lövés után magához tért, a nő ott ült az ágya szélén. Egy orvosi hetilapot olvasott, és kivételesen egy nyakig begombolt blúzt viselt.
— A pokolban vagyok. – szólalt meg rekedt, mély hangon House, mire Cuddy ijedten eldobta az újságot.
— House! – kiáltott fel fojtottan, majd közelebb hajolt hozzá, szinte már-már aggódó arckifejezéssel. – Lát engem? – kapta elő a kis orvosi zseblámpát.
— Persze hogy látok! – mordult fel a férfi. – Csak a pokolban kell lennem ahhoz, hogy maga állig begombolkozva legyen, mikor fölémhajol.
Cuddy erre olyasmit tett, amit még sohasem, egyetlen alkalommal sem, pedig rengetegszer tett hasonló célzásokat a nőre: halványan elmosolyodott, lehunyta a szemét, és House legnagyobb meglepetésére egy könnycsepp csordult alá a doktornő arcán.
— Üdv újra köztünk, House. – mondta gyorsan, és kapkodva letörölve az árulkodó cseppet.
House összevonta a szemöldökét.
— Félt, hogy elpatkol a környék legjobb donorja, mi? – morogta az orra alatt, ám a nő ezt már valószínűleg nem hallotta meg, vagy legalábbis nem akarta meghallani, mert már kinn is volt a szobából.
House elgondolkodva követte a tekintetével, és még épp elcsípte a nő szűk szoknyában ingerlően domborodó fenekének látványát, mielőtt a három kiskacsa, élükön persze Cameronnal, belépett a szobába.

A zene behatolt az elméjébe, kellemesen elzsongítva a fejét, ám hirtelen telefoncsörgés szakította félbe az idilli hangulatot. Nem és nem hagyta abba, és House úgy érezte, mintha valami láthatatlan erő kifelé rángatná valahonnan, ahol eddig olyan jól érezte magát.
Kinyitotta a szemét, és hirtelen rátört a bizonyosság, miszerint a saját szobájában van, az ágyában, és az összegyűrt ágynemű kényelmetlenül nyomja a derekát. Álmodott. Megint.
A telefon időközben elhallgatott, szerencsére, és House felfigyelt a zenére, ami az éjszaka bekapcsolva hagyott hifiből szólt, ugyanaz a szám, mint álmában.
Amióta meglőtték, és megkapta a ketamint, amit kért, a fájdalom valóban eltűnt. Az, hogy eltűnt, talán túlzás – húzta el a száját, mégis nagyot sóhajtott. A botot elhagyhatta ugyan, ám az izmok ettől még nem nőttek vissza, ezért is sántított még mindig. Az akció egyetlen mellékhatása az volt, hogy elég gyakran álmodott zavaros furcsaságokat, mint most is.
Persze rájöhetett volna, hogy a mutáns lány csupán csak az agya szüleménye, hiszen biológiai csoda lett volna. Ugyan már, hiszen bottal sem piszkálnának meg egy háromfülű, tizenkét ujjú, fogatlan lányt, nemhogy gyereket csináljanak neki!
Megrázta a fejét, majd lassan felkelt. Megszokásból megmasszírozta a lábát, majd kibicegett a fürdőbe. Hosszan folyatta magára a vizet, és azon gondolkodott, hogy lassan ideje lenne meghívnia Lindát vagy Samanthát vagy ki tudja kit, mindegy, az egyik szolgálatra kész nőt, mert ezek az álmok is azt mutatják, hogy a testének szüksége van valamire…
Igazából azóta nem volt semmi, amióta leleplezte Cuddy kis játékát Wilsonnal. Állandóan csak a nő formás, izmos fenekét látta maga előtt, és azt, hogy az injekció helyett egyszerűen csak megragadja a csípőjét és beléhatol. Mély benyomást tenne rá, az biztos! – kuncogott fel, majd kilépett a tusolóból.
A nap sütött odakint, ám ő mégis jobban szerette volna, ha borult az idő, túlságosan is sok volt ma reggel a fény. Felkapta a fekete motorosdzsekijét és a hátizsákját, majd a ház előtt parkoló Hondához lépett. Szerette ezt a motort, most is megpaskolgatta a tankot, mielőtt fejébe húzta volna a sisakot.
Természetesen még mindig a mozgássérült parkolót használta, a fenének van kedve kutyagolni ebben az időben!
Remélte, hogy nem fut össze senkivel sem, sem orvossal, sem beteggel, ezért napszemüvege mögé próbált rejtőzni, miközben áthaladt az előcsarnokon. Betegek, fúj! – rázkódott össze, ahogy az ambulancián várakozó sokaságra tévedt a tekintete. Hirtelen meglátta Cuddyt, amint kezében kartonokkal próbál átjutni a betegek sorfalán. House begyorsított, és még idejében elcsípte a liftet. Remélte, hogy Sasszem Cuddy nem vette észre, azonban csalódnia kellett, mert meghallotta a tűsarkak szapora kopogását.
— Doktor House! – csendült fel a már jól ismert hang, és Dr. Lisa Cuddy alakja megjelent az ajtóban.
Ám a liftajtó már éppen bezáródott, és a nő csak Dr. Gregory House önelégült vigyorát látta búcsúzóul.
***
„Hogy rohadna meg a világ összes építőmunkása és részeg biciklistája. De az is elég, ha csak azok az építőmunkások, akik iderakták ezt az átokverte szökőkutat, és az az egy agyhalott részeg biciklista, amelyiknek pont belém kellett jönnie, hogy belelökjön.”
House még olyan 5 perc további szitkozódás után kikászálódott az említett szökőkútból. Természetesen csuromvizesen.
„Egyáltalán mi a fenének kell egy kórház parkolójába szökőkút?!”
Már csak ez hiányzott. Az egész délutánját síró-picsogó páciensekkel való nyűglődéssel töltötte – természetesen egyik hülyébb volt, mint a másik-, és amikor a pontban 15:55-kor beficegő, látványosan rángatózó, gyanúsan kiütéses betegnél úgy döntött, hogy ez már több mint amit el tud viselni (különben sem vett ki betegszabadságot, pedig megtehette volna!), kijelentkezett a klinikáról. Hát nem pont ebben a szent pillanatban találta meg Dr. Cuddy a legújabb megfejthetetlen nyavalyától agonizáló páciens vaskos aktájával? Dr. Cuddy, a tűsarkú cipőjében, szűk, pontosan térd fölött végződő szoknyájában, blézere alsó szegélyén fityegő belépőkártyájával, és díjnyertes dekoltázsával. Persze még rávillantotta a már jól bejáratott „most megvagy!” –mosolyát, miközben a kezébe nyomta az aktát, majd vállára dobta a kabátját, és diadalittasan távozott a kórházból. Ráadásul az a címeres barom Dr. Shepard nyitotta ki neki az ajtót 32 fogas bájvicsor kíséretében. A mindig vigyorgó urulógus, amelyiknek mindig ki van keményítve az inge, és mindig viseli a makulátlanul fehér orvosi köpenyét, a belépőkártyája meg állandóan a nyakában figyeg, a világ legelőnytelenebb igazolványképével. Ez a pasi minden este Dr. Cuddyról fantáziál elalvás előtt, miközben ritmusosan mozog a keze a takaró alatt, azt lefogadta volna.
House komótos mozdulattal turkálni kezdett a zsebében, de csak a csipogója, és néhány szem szőlőcukor került elő. Hát persze. A műtét után az összes vikodinját le kellett passzolnia Cuddynak. Tulajdonképpen most nem voltak fájdalmai, de a megszokás nagy úr. És ebben a pillanatban átkozottul jól esett volna neki egy löket a régi jó ismerős kis tablettákból.
És ebben a szent minutumban elkezdett esni az eső. Nem esni, szakadni.
„Mi jöhet még? Mondjuk egy tömegbaleset itt, az orrom előtt, ahol mindenki ’van itt egy orvos?” – visításokkal rohangál.” Mivel igazi ördögöt a falra festő típus volt, ezért amilyen gyorsan csak lehet, elhessegette magától a gondolatot.
Végre elérte a motorját a hendikep parkolóban, de az eső csak nem akart abbamaradni. Természetesen a város másik végén lakott, és az ég semmi jóval nem kecsegtetett. Egy gyors fordulatot vett, és elindult az ellenkező irányba.
*
Kellemes kertvárosi környék, mintha egy képeslapról vágták volna ki. Természetesen itt
nem esett. Az utcák teljesen szárazak voltak, ellentétben a férfivel, akiről még mindig minden elképzelhető helyről csöpögött a víz, amikor leparkolta motorját a 925. számú ház kapujában. Már nyúlt volna a motorhoz a botjáért, hogy kopogjon vele, mikor tudatosult benne, hogy ott bizony nincs semmiféle bot. Francba. Már megint az a megszokás. Minden megváltozik.
Nyelt egyet, és – bot híján – a kezével kopogott az ajtón.
Semmi válasz.
Nem is csoda, hiszen hajnali fél 2 volt.
Persze Dr. Gregory House nem az az embert volt, akit ez a legkisebb mértékben is érdekelt volna.
Nincs az az isten, hogy feladja addig, amíg az a csinosan zölDre mázolt kis ajtó ki nem nyílik.
Még vagy kétszer-háromszor kopogtatott (egyre hangosabban), mikor hirtelen az ajtó szabályosan kivágódott előtte. A házban sötét volt, de az utcai lámpák egy nő körvonalait világították meg. Egy meglehetősen csinos nőnek a lila, alul csipkés baby doll hálóingbe csomagolt alakját.
— House.
— Cuddy?
Széles mosoly. Ilyet sem lehetett gyakran látni a férfitól, tehát ez legalább annyira meglepő volt, mint maga tény, hogy pitymallatos hajnali fél kettőkor teljes életnagyságban megjelent Dr. Cuddy ajtaja előtt. Ráadásul csuromvizesen. Nem volt egy utolsó látvány, ezt a nőnek félig kómás állapotában is el kellett ismernie. „De mi a frászt keres ez itt ilyenkor?!”
Kölcsönös állapotfelmérés következett, a már sok éves gyakorlatnak megfelelően. Cuddy már túljutott azon, hogy megbotránkozzon a módon, ahogy House pofátlanul megbámulta minden egyes alkalommal, ha keresztezték egymás útjait a kórházban, sőt, sokszor ő is hasonlóan leplezetlenül végigmérte a férfit. Ahogy most is. Rajta volt a motorosdzseki („hogy állhat ez a ruhadarab valakinek az ő korában ennyire jól?”), de jól láthatóan alatta csuromvizes volt az inge. A fehér inge, ami ettől enyhén áttetszővé vált. Francba.
House eközben lustán végigjártatta tekintetét a nő formás alakján, ami igen jól kivehető volt az utcai lámpák beszűrődő fényében, meg különben is: ez a darab nem bízott sokat a képzeletre. House egy újabb magabiztos mosoly kíséretében lazán nekidőlt az ajtófélfának.
A nő nagy levegőt vett, majd lassan kifújta. A szokásos, pofátlan „én vagyok a világ közepe” stílus. Bárcsak fele ennyire lenne biztos magában, És bárcsak fele ilyen jól állna ez neki. Akkor már réges-régen rávágta volna az ajtót, és az igazak álmát alhatná, Vagy legalábbis fontolóra vette volna az ajtó bevágását.
A víz továbbra is lusta patakokban csordogált a férfi hajáról és ruhadarabjairól, de semmit nem tett ez ellen.
— Csuromvíz vagy.
— Neked meg átlátszik a mellbimbód a hálóingeden.
— Neked meg merevedésed van.
House felrántotta az egyik szemöldökét.
— Bocs, azt hittem, a kedvenc játékodat, a „mondj valami nyilvánvalót!” játsszuk. Te jössz.
— Hívj be.
Újabb veszélyes mosoly a férfi arcán, ami egyre csak szélesedett… .
***
— Hívjalak be?! – rökönyödött meg a nő. – Vámpírnak érzed magad, House?
— Szívni tudok. – vonta meg a vállát a férfi és eltorzult arccal nézett Cuddy-ra.
— Mi van veled? – pillantott gyanúsan a nő az orvosra.
Gregory House azonban hirtelen mozdulattal félretolta a nőt az ajtóból és berobbant az előszobába, felcsapta a villanyt és belepislogott a lámpába, majd egy hatalmasat tüsszentett, egyenesen a hitetlenkedve néző Lisa Cuddy-ra.
— Kösz, House! – kiáltott fel Cuddy és kissé undorodva nézett végig a dekoltázsán, amit House beterített.
— Elvégre a testnedveim után ácsingózol, nem? – vigyorgott egyet Greg.
Lisa elhúzta a száját és becsapta az ajtót, majd összefonta a karjait a melle előtt. Most azonnal tépd le rólam ezt a szaaarrt!
Helyett a nő mérges arcot vágott.
— Nyugi, Cuddy. Nem pazarlom a… – ám House nem fejezte be. Cuddy ugyanis elsétált előtte, rá sem nézve, és elkezdte lehúzni magáról a kis bébidoll pántját…
Greg egy pillanatig leesett állal nézte, majd megrázta a fejét.
— Nem vagyok jól…
— Gyere a nappaliba. – szólt ki a nő a férfinek hűvösen. Gregory House engedelmesen belépett, és amit ott látott, attól… .
— Gyere, Greg… – Cuddy rucija már a földön landolt. Érzéki teste szinte izzott a gyertyafényben. House naDrágja hirtelen szűk lett… férfiassága elemi erővel keményedett meg. Mire észbekapott, már a kanapén tépte a nőt, csókolta az ajkát és a melleit…
— House!
A hang végigvágott a férfin, mint egy ostor.
— Mi a jó büdös… – felpillantott és egy közepes dekoltázst viselő nő hajolt fölé. – Cuddy?!
— Nem. Teréz anya.
— Tényleg nem lehet Cuddy. Túl jól néz ki… – nyögte House és a homlokához kapott.
— Hagyd ott. Vizes borogatás. Beájultál a házamba. Kétoldali tüdőgyulladás. Nem is értem, hogy kaphattál ilyen súlyos betegséget, amikor ősszel vizes ruhában mászkálsz az utcán! – csattant fel Lisa gúnyosan és kicserélte a borogatást. Olyan mélyen hajolt le, hogy House érezte az enyhe fresia-illatú parfümöt. Elképzelte, ahogy halvány lila fehérneműben áll a szoba közepén a nő és magára permezeti az illatot… az apró cseppek eloszlanak a bőrén…
Felnyögött.
Cuddy egész éjjel virrasztott House mellett. A férfi félrebeszélt és rúgkapált, alig tudott megnyugodni a láztól. Végül a nő beadott neki egy injekciót. Az kiütötte. Amikor Greg elcsendesült, haja izzadtan tapadt a homlokára…
Le kell vetkőztetnem… -futott át Lisa agyán a gondolat és felhajtotta a plédet. A férfi hosszú lábai egymáson nyugodtak. Hasa ütemesen emelkedett és süllyedt. Cuddy ujjai lassan kezdték kigombolni az inget. Kissé remegett a keze és odasandított a férfi arcára, de az meg sem rezdült…
Minden egyes gomb után egyre több tárult fel House mellkasából. Mérsékelten volt szőrös… és mérsékelten kidolgozott…
Pont jó…
Az inget nagy nehezen lerángatta róla, közben néha a szívbaj jött Lisára, amikor House felhorkant. A naDrág már nehezebb ügynek bizonyult… Cuddy kifújta magát és megpróbált a feladatra koncentrálni, nem a férfi testére.
Az övet kioldotta. Alatta egy fekete boxer volt…
Az is vizes. A férfi hímvesszőjének körvonala simán kirajzolódott. Dr. Lisa Cuddy most már kiment inni egy kis jeges vizet. Mire visszatért, már sürgősen le kellett vegye az átázott ruhákat House-ról. Egyetlen határozott mozdulattal lehúzta róla a naDrágot. Látta, ahogy megmozdul az egész teste…
AZ is…
House már csaknem pucér volt. Már csak az alsó volt rajta… Cuddy ujjai óvatosan benyúltak a boxer gumírozott szélén, House csípőjénél és lejjebb csúsztatták.
— Óh, Te… jó… ég. – konstatálta a nő, amikor elétárult a látvány.
Gregory House-nak akkora merevedése lett, mint egy ház. Cuddy elfordult és felhajtott egy pohár méregerős skót whiskyt. Agya zakatolt.
Greg kőkemény pénisze, amint őt ingerli… ahogy a hőn áhított „tejcsárdákat” csókolja az érzéki szájával… ahogy vadul magáévá teszi a kanapén, a szőnyegen, az asztalon… a nő felhajtott még egy pohárral. Aztán betakarta House-t.
Éjjel le sem hunyta a szemét, különböző képeket próbált elhessegetni az agyából, de alig sikerült neki… a férfi teste letaglózta. Most, hogy magához tért, talán…
— Beviszlek a kórházba. – döntött Cuddy.
House nagyot nyelt és félig felült. Ekkor tudatosult benne, hogy…
— Hé, Dr. Cuddy! Idehívta Cameront?! – lebbentette fel kissé a takarót Greg és végignézett magán.
— Miről beszélsz? – értetlenkedett Cuddy.
— Ja, hoppá! – tette a szája elé House a kezét teátrálisan. – Én szoktam lenézni a ruhát a nőkről, nem fordítva! Ezt magáról, Dr. Cuddy, soha nem is feltételezmém! – vigyorgott a férfi és direkt magázta Lisát. Hogy még jobban kijöjjön a kontraszt az egész lehetetlen szituációból…
***
Lisa csak vállat vont.
— Azt hiszi, maga az első pasas, aki meztelenül fekszik a kanapémon?
— Az első, akinek ekkora botja is van! – vigyorgott fesztelenül House, mire Cuddy elvörösödött, mert eszébe jutottak a gondolatok és képek, amelyek kínozták egész éjszaka… ha lett volna rajta bugyi, már kettőt elhasznált volna az izzasztó álmok folyományaként.
— Nagyon vicces, House! – felelte végül, majd kiment a konyhába, jeges vizet inni.
Ha így halad, még ő is tüdőgyulladást kap… vajon Greg is levetkőztetné? A gondolatra újabb adagot nyelt a hideg vízből.
Mire megnyugodott, eléggé ahhoz, hogy visszatérjen a nappaliba, a férfit nem találta a kanapén.
A takaró hanyagul félredobva hevert a háttámlán, és a férfi összes ruhadarabja háborítatlanul feküdt a fotelben. Lisa összevont szemöldökkel indult a hálószoba felé, közben maga sem tudta, hogy mit kezdene, ha meglátná House-t az ágyában. Leordítaná a fejét, vagy rávetné magát? Ezek a hormoninjekciók nagyon összezavarták az érzéseit…
Ám mielőtt belépett volna a hálóba, vízcsobogás ütötte meg a fülét, a fürdőszoba felől. Az ajtó csukva, House pedig bizonyára odabenn van. Izzadt a tenyere, amikor a kilincsre tette a kezét.
Óvatosan lenyomta, résnyire nyitotta az ajtót, majd belesett.
A zuhanykabin párás üvegén keresztül kirajzolódott Greg House alakja. Cuddy egyre gyorsuló lélegzettel legeltette a szemét a férfi széles hátán, izmos, markolnivaló fenekén, hosszú lábain. Fordulj meg, fordulj meg..– kántálta magában szinte hisztérikusan markolva a kilincset. Illetve mégsem… még..– mondta gyorsan, mikor eszébe jutott, hogy akkor valószínűleg House is meglátná, hogy utána leskelődik.
Egy vízsugár lemosta a párát az üvegről, és Lisa Cuddy elfelejtett levegőt venni. A vízcseppek huncutul gurultak lefelé a férfi hátán, és ő követte a szemével a mozgásukat. House sérült lábára nem nehezedett rá, bizonyára a megszokás diktálta a laza testtartást. A finom fekete szőr a lábán a víz miatt most még jobban láthatóvá vált, és az izmos hátsó csak még jobban magára vonta a figyelmét. A válla kifejezetten erős volt, a sok éves bottal való közlekedés eredményeképpen. Lisa lehunyta a szemét, és egy fél pillanatra maga előtt látta, hogyan simogatná körbe a férfi bőrét.
Amikor kinyitotta, pont elcsípte azt a pillanatot, amikor House megfordult. Pánikszerűen csukta be az ajtót, és odakinnt zakatoló szívvel várta a gúnyos megjegyzést. Biztos észrevett! –törölte meg a homlokát. Akkor mentsük, ami még menthető! – gondolta, azzal bedörömbölt.
— House! Meddig áztatod még magad a zuhanyom alatt? Ha nem tudnád, én is igényt tartok rá! – kiabálta az ajtón keresztül.
— Cuddy, ki mondta, hogy rám kell várnod? – dörmögte benntről House. – Let’s get together, right now, oh jeee! – kezdett bele egy jól ismert dalba a férfi.
Cuddy a félfára csapott, majd dühösen elvonult. Bevágta maga mögött a hálószobaajtót, majd az ágyára huppant. Nem is rá vagy dühös! — csapott a takaróra. Hanem magaDra, mert élvezed, hogy provokál, élvezed, hogy ezt teszi veled! – keringett a fejében.
Nem tudta, hány perc telt el, de egyszer csak hirtelen kivágódott az ajtó, és House lesett be rajta. Felöltözve.
— Mit képzelsz magaDról?! – kelt ki magából Cuddy. – Az, hogy kopogás, hiányzik a szótáradból?!
— Miért, megzavartam az intim együttléted a vibrátoroddal? – kérdezett vissza szemtelenül Greg, de meg sem várva a tátogó Lisa válaszát, folytatta, — Azt hiszem, most már rendben vagyok, úgyhogy haza is mehetek. Kösz a szurit!
— Egyáltalán miért jöttél? – Lisa érdeklődve ment a férfi után, aki már a nappaliban járt.
House visszafordult.
— Furcsa, de erre már nem emlékszem… az ajtód az utolsó emlékem a tegnap éjszakáról. Jujj, mit tett velem, vámpírasszony?! – meredt Cuddyra tettetett ijedséggel.
— Kiszívtam a… – villantott egy kacér mosolyt a nő, hiszen ha már harc, legyen harc!
— EgészségeDre! – vigyorgott a férfi, ám nem folytatta tovább.
Hosszú csend ereszkedett közéjük. Cuddy egyre zavartabban érezte magát, ahogy a rövid, pántos hálóingében itt állt a nappali közepén, miközben Gregory House leplezetlenül végigmérte.
— Hát akkor… viszlát! – nyögte be végül a férfi, majd sarkon fordult, és kiment az ajtón.
Lisa csak bámult utána, úgy érezte, valamit elveszített, valamit kihagyott, talán egy megismételhetetlen pillanatot…
Végül visszament a fürdőbe, ledobta magáról a hálóinget, majd megeresztette a csapot. Ki akarta mosni magából az elmúlt éjszakát, mert ha nem teszi meg, minden egyes alkalommal, ha meglátja majd a férfit, a nőstényördög elkezd mocorogni benne.

House csak állt a becsukódott ajtó előtt, hunyorgott a napfényben. A feje is belesajdult a világosságba. Cuddy vajon még mindig a nappali közepén ácsorog? – kérdezte magától.
Ahogy újra felidézte magában a nő látványát, érezte, hogy megint szűk lesz a farmere. A gondolat, hogy a nő levetkőztette, forró képsorokat indított meg benne. Legszívesebben visszament volna, hogy leszaggassa róla azt a cafat hálórongyot, és ájulásig szeretkezzenek azon az átok kanapén, amitől most is fáj a háta.
Miért ne? – szólalt meg benne egy hang.
Észrevette, hogy a nő leskelődött utána a fürdőben, és a figyelemelterelő „ki a zuhany alól, House” – szöveget is csak azért találta ki, hogy fedezze magát. Miért ne?

Cuddy csak folyatta magára a vizet, egészen langyosat, épp nem fogvacogtató hideget, hiszen meg akart szabadulni a kínzó vágytól. Hátrahajtotta a fejét, hagyta, hogy a víz végigcsorogjon a testén.
Furcsa zajt hallott.
Kinyílt az ajtó.
Lisa szíve a torkában dobogott. Tudta, ki lehet az.
Úgy tett, mintha nem hallotta volna.
Aztán a fülke ajtaja szétcsúszott, és ő zakatoló szívvel várt. Csak a víz hangja hallatszott.
Nem bírta tovább, megfordult. House állt előtte, szorosan előtte, egy szál pólóban és farmerben, mezítláb. A víz sűrűn záporozott rá, és ettől egy pillanat alatt csurom víz lett. Megint.
Egy pillanatig egymásra meredtek, majd House magához rántotta a nőt. Vadul csókolóztak, s a lendülettől Cuddy háta a kabin falához nyomódott. Nem bánta, hiszen még erősebben érezni akarta a férfit, s az nem habozott, csípőjét az övéhez nyomta, miközben a tenyere őrülten siklott fel-alá a bőrén, markolva a melleit, combját, fenekét. Érezte azt is, amitől teljesen bevadult, amire vágyott, amióta csak meglátta, amit most keményen érzett az ölének nyomódni. Letépte a pólót Gregről, körmeivel végigszántva a mellkasán, a hasán, követve a fekete csíkot a naDrágjáig.
Ziháltak mindketten, s csak egy valamire vágytak. Cuddy türelmetlenül gombolta ki a naDrágot, miközben House nyelvét érezte az övének feszülni, követelőzőn, szenvedélyesen. Lerántotta az akadályt jelentő ruhadarabokat, mire a férfi kemény pénisze a hasának feszült. Egy pillanatot sem várt tovább, annyira akarta, hogy úgy érezte, belepusztul, ha nem lehet az övé most rögtön, ha nem érezheti magában Greg House-t.
Még jobban a kabin falának dőlt, és combját a férfi csípőjére emelte, aki megragadta a fenekét, és végre, keményen, forrón beléhatolt. Lisa felnyögött, a hang a férfi szájában veszett el, és…

***
… érezte, hogy a nyaka hátrahanyatlik, a feje pedig ütközik a zuhanykabin immár teljesen felforrósosdott falával, de mindez a legkevésbé sem tudta érdekelni. Érezte, hogy még másodpercek kérdése, és ki fogja verni a biztosítékot, és ezután lehajtott fejjel kell majd a szomszédok előtt közlekednie, mert pillanatokon belül akkorát sikít, hogy fellármázza vele az egész környéket.
„Kit érdekel?”
Ujjaival szorosan belekapaszkodott a férfi nyakába, és belemélyesztette a körmeit. Mellei egyre gyorsabb ritmusban emelkedtek és süllyedtek teljesen szinkronban a férfi mellkasának hullámzásával, akinek a kezei már a fenekét markolták, szorosan tartva, a tempójuk pedig egyre jobban felgyorsult. Még homályosan tudatosult benne, hogy most következik az a pillanat és eljött az ideje annak a bizonyos fölDrengést előidéző sikolynak.
*
House kezei komótosan végigsiklottak a nő combjain, és az arcán elégedett mosoly terült szét, miközben visszavonult. Fálárbocra eresztett szemhéjak mögül leste a nő fokozatosan lassuló zihálását, aki még mindig kitágult pupillákkal bámulta, és próbált kiolvasni valamit a férfi tekintetéből, amiben egyelőre semmi mást nem lehetett észrevenni, mint tökéletes megelégedettséget. Igaz, Dr. Lisa Cuddy sem volt most abban az állapotban, hogy tiszta fejjel tudjon gondolkodni. Éppen most mászta meg a Himaláját, márpedig erre emberemlékezet óta nem volt példa… nem mintha nem szexelt volna évek óta, de egyszerűen nem volt olyan férfi a környezetében, aki az ő igényeit maximálisan kielégítette volna. Sőt, az utóbbi időben már olyan sem, aki felkeltette volna az érdeklődését. Ez a férfi viszont… a puszta gondolatára is kiverte a veríték akár a kórházban, akár otthon, akár egy randi közben az ügyeletes jelölt spermadonorral, bármikor, amikor eszébe jutottak House csípős megjegyzései és vetkőztető tekintete. A rejtély számára az volt, hogy ezt miért nem tették meg már sokkal, de sokkal hamarabb.
A vízcseppek továbbra is lustán csorogtak le az arcán, a nyakán és a testén, kis patakokban a mellei között. A férfi most már nem a szemébe nézett, hanem egyértelműen délebbre, a nő mellkasát fikszírozta hamisítatlan kéjenc tekintettel. Kezeik közben lelassultak, és le is csúsztak egymás testéről, most ott álltak egymással szemben meztelenül, miközben a víz továbbra is áztatta őket.
— Most mi a fenét bámulsz? – zihálta a nő, és rémülten tapasztalta, hogy normális beszéd helyett csak nehézkes lihegés hagyta el a száját.
— Jelenleg a hegyi patakot, ami éppen most kúszik be a völgybe… – válaszolta a férfi tökéletesen higgadt hangon, továbbra is a domborulatokat fikszírozva, majd hirtelen elkapta a nő döbbent tekintetét, és mielőtt az még annyit nyöghetett volna, hogy „te perverz dög”, a száját a nő csodálkozástól tátva felejtett szájára tapasztotta. Gyors, ám ellentmondást nem tűrő csókot adott neki, nyelvével még jó mélyen belekóstolt, és mikor már kezdett volna ismét heves csókcsatába fajulni a dolog, -egy alig érezhető harapással a nő alsó ajkába– befejezte a műveletet. Cuddy levegőért kapott, House pedig még egy tetőtől-talpig való stírölés után elhagyta a zuhanyzót.
A nő ismét beleverte a fejét a zuhanykabin falába, és háttal nekidőlt támaszt keresve. Lehunyta a szemeit, és megkísérelte megrendszabályozni remegő lábait, de csúfos kudarcot vallott. A térdei felmondták a szolgálatot, és ülő helyzetbe csúszott a fülkében.
„A legjobb zuhanyzós jelenet a Pszicho óta” – fogalmazódott meg agyában a kósza gondolat, majd rekedt nevetés tört elő a torkából, és megnyitotta a hideg vizes csapot.

Amikor pár perccel később kívülről lehűlve, de belülről még mindig forrpontig hevülve kilépett a zuhanyzóból, és magára tekert egy törölközőt, arra lett figyelmes, hogy hangok szűrődnek ki a nappalijából. Hangok, többesszámban. Valami ilyesmi:
— Mégis miért gondolod, hogy elmegyek veled abba a buliba?
–Azt hiszed, elkerülte a figyelmemet, ahogy stíröltél ma az udvaron?
Ilyen nincs. „Nem létezik, hogy volt pofája bekapcsolni a tévét az én nappalimban.”
Márpedig amikor belépett a szobába pontosan ez a látvány fogadta: House a kanapén ült egy szál, a derekára csavart törölközőben, egy üveg jeges ásványvizet szorongatott a kezében, és a lehető legnagyobb lelki nyugalommal valami bugyuta tini-szappanoperát bámult a tévében.
„Az én tévémben. Miután úgy megdugott, hogy a falak is beleremegtek. Ezt nem viszi el szárazon!”
Átcsörtetett a szobán, megállt a tévé előtt, egy mozdulattal kikapcsolta a készüléket, majd kezeit csípőre vágva farkasszemet nézett a férfivel.
— Mégis mit gondolsz, mit csinálsz?
Te mit csinálsz? Én néztem a kedvenc sorozatomat. Ez az egyik legjobb rész. Leköteleznél, ha visszakapcsolnád.
Cuddy elszámolt magában ötig. A férfi kihívóan nézett rá. Az volt a legizgalmasabb és egyben a legidegesítőbb is Dr. Gregory House-ban, hogy az ember sosem tudhatta, mire számítson tőle. Cuddy a maga részéről az agyát el tudta dobni ettől. Sokszor nem tudta eldönteni, hogy mihez lenne nagyobb kedve: irgalmatlanul felpofozni a férfit, vagy letépni róla az összes ruhadarabot.
— Fél óra múlva a klinikán kell lenned. – szűrte a fogai között.
— Kétlem. – House nagyot kortyolt a vízből – amíg a ruháim csuromvizesen ott vannak a fürdőszobád padlóján, addig legalábbis semmiképpen.
És már megint az az önelégült mosoly.
Cuddy éppen azt fontolgatta, mit vághatna a férfi fejéhez, amikor az egy hirtelen mozdulattal lerántotta róla a törölközőt, minek eredményeképpen ott állt előtte anyaszült meztelenül. Ismét.
— House!
A férfi diadalittas vigyort villantott rá, majd félreérthetetlen „ezt ugyan vissza nem adom” –gesztusokkal játszani kezdett a törölközővel. Tekintetét lassan végigjártatta a nő testén a lábujjaitól egészen a tágra nyílt szemekig, majd előrehajolt, és a frissen zsákmányolt törölközőt a nő dereka köré fonta, közben az arca éppen csak súrolta a nő hasát, és hirtelen magához rántotta. Cuddy a pillanat töredéke alatt vesztette el az egyensúlyát, és a következő másodpercben azon kapta magát, hogy már ő is a kanapán ül– House ölében. Elkapta a férfi pillantását, amely pontosan olyan kéjenc volt, amilyen ebben a szituációban elvárható volt tőle. Cuddy veszélyes mosolyt villantott rá, majd belekapaszkodott a nyakába, és lecsapott az ajkaira. Ha harc hát legyen harc. Ezúttal esze ágában sem volt hagyni, hogy a férfi magához ragadja az irányítást, ő tolta be a nyelvét a férfi szájába, és csak akkor engedte meg neki, hogy viszonozza ezt, miután már ráérősen végigjártatta nyelvét a férfi szájának minden apró zugában. A kölcsönös felfedezőút során egyre kényelmetlenebb lett a helyzet House ölében, ugyanis még valami helyet követelt magának. Cuddy egy kicsit felemelkedett, és lenézett, a látványtól persze önkéntelenül elnevette magát ismét azzal a rekedtes kacajjal.
— Minek ez ide? – kérdezte, és abban a pillanatban le is tépte a férfi törölközőjét, és a szoba másik végébe hajította. A kezei azonnal vissza akartak térni a férfi ölébe, House azonban elkapta őket, és a nő háta mögé szorította. Cuddy egy pillanatig csak értetlenül kamillázott, a férfi mosolya pedig egyre veszélyesebbé vált. A tekintete egy ragadozóéra emlékeztetett.
„Szóval nem szereti kiengedni az irányítást a kezéből. Ezt jó lesz megjegyezni.” – a nő készített erről egy mentális feljegyzést magának, ám a következő pillanatban már fogalma sem volt, mi járt a fejében az előtt, ugyanis a férfi szája most a melleire tapadt. A háta azonnal ízbe feszült, House továbbra is lefogta a kezeit, de momentán nem is akarta használni őket. Úgy döntött, hagyja, hogy azt tegye vele a férfi, amit akar, úgyis értelmetlen lett volna bármilyen tiltakozás. Dr. Lisa Cuddy különben sem született mazochistának. A férfi pedig úgy döntött, hogy most minden gátlás nélkül birtokba veszi azt a területet, amit már olyan régen kinézett magának. A főnöke sosem takargatta nagyon a melleit, de bosszantó módon annyira mégis, hogy a lényeget a férfi fantáziájára bízza. Hányszor szuggerálta, hogy egy vizsgálat vagy egy defibrillálás alkalmával pottyanjanak ki azok a keblek a melltartóból, akár csak egy pillanatra is, de persze ez sosem történt meg. Egyszer még a jó öreg „hopsz, leejtettem a tollamat, és nem bírok lehajolni érte” –trükköt is bevetette. Semmi.
De most végre eljött az ő ideje! A nő mellei most itt feszültek előtte, méghozzá kőkeményen, és nedves foltokat hagyott rajtuk, ahol megfordult a szájával. Nem sietett, még nagyon hosszasan akarta ízlelgetni őket.
A nő torkán rekedt nyögések szakadtak fel, miközben a férfi a felfedezőútját folytatta. House persze trükkös volt most is, mint mindig, pontosan tudta, hogy milyen hatást vált ki orális kis kalandozásával. Hallotta a nő hangján, hogy hol tart a Mount Everest felé vezető úton, és amikor felgyorsult a zihálása, szándékosan lelassított. Egy pillanatra visszavonulót fújt, és futólag megnyalta a bimbókat, majd hátrahúzta a fejét. Kezei ellazultak a nő csuklóján. Várta a hatást.
— House! Azonnal fejezd be, amit elkezdtél!!!
A férfi lassan elmosolyodott, és félig leeresztett szemhéjai mögött felsandított a nő arcára. Pontosan erre várt. Hallani akarta azt a jellegzetes utasító hangot, amit Dr. Cuddy a kórházban olyan gyakran használt vele szemben, hogy kezelje azokat a szerencsétlen pácienseket, vagy húzzon be a klinikára, de azonnal. Csakhogy most azt parancsolja neki, hogy térjen vissza a Lisa Cuddy középhegységbe. A változatosság gyönyörködtet.
Cuddy nem bírta tovább elviselni azt a vigyort. Ráadásul egyre szélesedett, és House még mindig nem folytatta azt a tevékenységet, amivel az imént az önkívület határára jutatta. Kiszakította a kezeit a férfi szorításából, a nyakához kapott, és egy erőteljes mozdulattal mellkasához húzta a fejét. House jó alkalmazotthoz méltóan pedig engedelmeskedett. Esze ágában nem volt most már visszafogni magát, és egyre növekvő étvággyal kóstolgatta a nő melleit.
Cuddy elégedett volt. És az a borosta! Hála az égieknek, hogy a férfi annyira elhanyagolta a borotválkozást! Az arca érintése szúrta és ingerelte a melleit, érezte, hogy kipirosodik tőle a bőre, és akarta is, hogy kipirosodjon, mert az érzés egyszerre volt irritáló és élvezetes. Akárcsak a férfi. És addiktív.
„Ha ez így folytatódik, ma egyikünk sem megy be dolgozni” –szaladt át a gondolat az agyán, majd hátrahajtotta a fejét, és végre kieresztette az elégedett nyögést, ami percek óta kikívánkozott belőle.
***
House izgató játéka a mennybe repítette a nőt. Szinte ájultan lógott a férfi karjaiban. Greg aztán egy határozott mozdulattal a kanapéra dobta Cuddy-t és csaknem belepréselte a matracba, ahogy ráfeküdt. Medencéjét mozgatni kezdte a nő ágyéka felett, miközben ujjai a hátán siklottak, kissé megemelve Lisát.
— Milyen nehéz vagy, Cuddy! Hiába ez a sok sportolás… – vigyorgott House gátlástalanul.
— Talán rossz… sportot… űztem eddig… – sóhajtotta Cuddy és magához rántotta a férfit. Merev vesszője előugrott szinte. A nő ujjai rákulcsolódtak és lágyan, mégis határozottan kezdték izgatni a hímtagot.
House felnyögött és a nyelvét átlökte a nő szájába. Cuddy mohón játszadozott vele, közben lábait a férfi dereka köré fonta.
— Gyerünk, House! Csináld! – sziszegte neki két csók között, szinte követelve, hogy hatoljon már be…
A férfi elengedte kissé a nőt és kajánul rápillantott. Közvetlen közelről a szemébe. Mindkettejük égszínkék szeme szinte izzott. Apró fénypontokat fedezett fel Lisa pupillájában, amitől, maga sem tudta, miért, de még jobban begerjedt.
— Tudod Te ezt szebben is, Cuddy… – súgta rekedten és lefogta a nő kezét, aki annyira belemerült az izgató játékba, hogy Greg csaknem a kezébe élvezett… nem akart még. Nem. Leszorította Lisa karjait, de azért nem hagyta izgalmak nélkül a nőt. Ahogy vigyorogva nézett a szemébe, merev péniszével a csiklóját simogatta, szinte csak érintve, amitől Lisa Cuddy csaknem megőrült. Akarta, hogy tegye már meg…
— Ne szórakozz, House, mert kirúglak! – csattant fel rekedten, de sóhajai nem voltak összhangban az erőltetett dühvel.
— Rendben, Dr. Cuddy… – suttogta izgatóan House. – Rúgjon ki. Ha attól jobb lesz… – Greg most lenyúlt az egyik kezével, és a hüvelybejáratnál kezdett körözni hosszú ujjainak egyikével, csak, hogy Lisa tökéletesen megőrüljön.
— House… – nyögte a nő.
— Igen, Cuddy? Nem hallottam… netán… akarsz valamit? – villant egy gúnyos, mocskosul pimasz mosoly és House elvette az ujját is.
— House!!!!!!! Kérlek! – sikoltott fel Cuddy.
— Akard. Könyörögj. – dobta a nő elé a szót a férfi gonoszul és teljesen felemelkedett Cuddy-ról.

Lisa lihegve nézett a férfi szemébe. Legszívesebben szembeköpte volna, de nyála sem volt elég a művelethez… szája kiszáradt, szomjazott House csókjára…
— House… – pihegte. – Köny…
A férfi közelebb hajolt újra. A nő csak erre várt. Lecsapott az ajkaira. Fogaik összekoccantak. Aztán a férfi határozottan eltépte a száját Cuddy-tól.
— Mit mondtál? Köny? Az mi? Hö? – vigyorgott újra pimaszul. Cuddy belemélyesztette körmét a hátába.
— Menj a pokolba! – kiáltott fel, pontosabban csak akart, mert egy nyögés hagyta csak el az ajkát, ami körülbelül ’meeehhpoooo’ – nak hangzott. – Könyörgööööm! – sikoltott fel teljes erejéből aztán. House vesszője ebben a pillanatban ért a hüvelybejárathoz. Cuddy felsóhajtott. A férfi azonban izgatta még egy kicsit a nőt, aztán
Végre
Lassan
Betolta lüktető péniszét. Alig bírta már, óriási önuralom kellett ahhoz, amit műveltek. Kis híján a nő elegáns pamlagjára élvezett rá a férfi… de már sínen volt.
Mélyre döfött, hosszúra nyújtva a vad szex minden pillanatát… . Zihálásuk összekeveredett. Aztán House váratlanul kihúzta vesszőjét. Cuddy felnyögött és kinyitotta a szemét.
— Mit mondtál? – vigyorgott kajánul a férfi.
A nő felszabaduló kezével egy hatalmas pofont kent le House-nak, aki lefogta újra a nőt.
— Ezt meg hol tanultad, Cuddy? Az egyik társ –és donorkereső oldalon? – vigyorgott tovább House.
— Seggfej! Dugj meg már! – kelt ki magából Lisa. Haja ziláltan, izzadva tapadt a homlokára.
— Cöcöcö… – ingatta a fejét Greg. – Milyen alantas vagy ma, Cuddy. Nem jött össze a randid?
— Könyörgöm, Te állat!!! Könyörgöm… – halkult el a nő és zihálása erősödött. – Kérlek… – lehelte a férfi felé, aki végigcsókolta a melleit újra, a bimbókat izgatva. Amikor újra behatolt, már alig bírta… leigázta ezt a nőt, alatta vonaglik…
Erről álmodott mocskos férfiálmaiban… amikor csatakosra izzadva ébredt, és rohant fájdalomcsillapítóért…
A csúcs előtti pillanatokban szinte már csak a lebegést érezte… ahogy Cuddy is. Közvetlenül a kéj kapujába értek.
Nem volt visszaút.
— Greg… – sóhajtotta Lisa, talán először szólítva a keresztnevén House-t.

Feanor:
House megállt.
— Tudod a szabályt… – zihálta.
— Kérlek, kérlek… még! – sóhajtotta a nő, kifogyva a levegőből, és csípőjét felemelve késztette Greget, hogy folytassa, még gyorsabban, még keményebben, még mélyebben.
Lisa érezte, hogy akkora orgazmus áll a küszöbön, mint egy ház, az érzés annyira intenzív volt, House bőrének illata, az erős keze, amivel még mindig a karjait szorította le, és nem utolsó sorban a kemény hímtagja, amelynek minden egyes négyzetmilliméterét érezte magában, forrón, lüktetően. Észre sem vette, hogy már jó ideje csak ziháló nyögések hagyták el a száját, és ebben a pillanatban mélyről jövő remegés rázta meg a testét, melynek epicentruma az ölében csúcsosodott ki, végighullámozva rajta tetőtől talpig, miközben nyüszítve kiáltott fel.
House megérezte Cuddy remegését, és amikor a nő hüvelye ritmikusan összehúzódott a pénisze körül, már nem bírta tovább, egy utolsó döféssel mélyre hatolt és elélvezett.

Még sokáig feküdtek levegő után kapkodva a kanapén, Lisa lehunyt szemmel élvezte a férfi ránehezedő súlyát. Ám a pillanat elmúlt, pontosabban House grimaszolva gördült le róla, és a lábát kezdte masszírozni.
— Hagyd, majd én! – tolta el a kezét Lisa, és határozott mozdulatokkal masszírozni kezdte a férfi lábát. – Ugye tudod, hogy fizikoterápiára kellene járnod? Soha nem fog…
— Inkább a szex, nem igaz? – kacsintott rá House. – A terápiás Hilda nővérre valahogy nem gerjedek… vajon miért? Talán mert bajuszt hord?
Cuddy meglegyintette a férfi vállát, majd felkelt, és a fürdőbe vonult. Az ajtóból visszanézve elővette a szokásos kórházi modorát.
— House, ne lustálkodj a kanapémon, egy óra múlva az ambulancián akarlak látni!
— Meztelenül? – nyílt tágra a férfi szeme tettetett meglepődéssel.

Cuddy zuhanyozás közben gondolt csak először jobban bele az eseményekbe. Még csak gumit sem használtak… hirtelen a gondolat rendkívül nevetségesnek tűnt, hiszen éppen gyereket akar, injekciók és donorrandik között telik az élete. És most… akár meg is foganhatott… elmosolyodott, és a hasára csúsztatta a kezét. Annyira hülye és vak volt idáig! Hiszen ki lehetne más alkalmasabb, mint Gregory House?
Az említett férfi belépett mellé a zuhanyzóba, és kituszkolta őt onnan. Cuddy már felöltözött, amikor Greg kijött a fürdőből, és miközben a konyhában ivott egy kis narancslevet, House is visszabújt a tegnapi ruháiba.
Lisa kilesett az ajtón, és megnyugodva vette észre, hogy a szomszédai már mind elmentek otthonról, tehát senki sem látja, hogy kivel osztotta meg az éjszakát. Kilépett a napra, és miközben mögötte House becsukta az ajtót, akkor vette észre a bejáróján premier plánban parkoló jellegzetes motort. Ennyit az inkognitóról… – mormogta az orra alatt.
Egy pillanatra csendben megálltak egymással szemben, majd Cuddy, szemében pajkos fényekkel, megszólalt.
— Akkor este nyolc órakor az irodámban, House!

[Hugh Laurie Heaven]

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..