Hugh a Chris Evans Show-ban

Hugh Laurie péntek reggel a BBC2 rádió reggeli műsorában szerepelt. Néhány új érdekességet is megtudhattunk róla. Letöltési/meghallgatási link, plusz fordítás a (megvágva) 45 perces interjúhoz.

Meghallgatás / Listen now!
Letöltés / Download

(Az online meghallgatásnál) 1:37:40-nél említi a műsorvezető, Chris Evans, hogy majd Hugh lesz a vendége, utána még lemegy az “I need a dollar” c. számot Aloe Blacctől. Majd pedig 1:43:10-től Chris bemutatja Hugh-t. “A blues szerelmese, a ‘Fry & Laurie’ fele, a ‘Majd a komornyik…’ Bertie Woostere… a legjobban fizetett bla-bla-bla-bla. Ez talán túl sok ‘bla’ volt.” “Nagyjából elég volt ennyi ‘bla'” – mondja Hugh.
Aztán elmondja, hogy fél óra Angliában tartózkodás után úgy tűnik, mintha már tíz éve ott lenne. “Mintha újra felvennék egy régi cipőt.”
“Az amcsik mikor láthatják önt viszont?” “Nem megyek oda vissza még egy ideig, de megyek arrafelé, Pápua… (nem tudja kimondani)” “Pápua Új-Guineába” – segít neki Chris. Hugh a Mr. Pip c. filmet (“egy imádnivaló regény alapján”) megy forgatni. “Másnak is adj lehetőséget [az érvényesülésre]!” – mondja erre Chris.
Hugh szerint a Mr. Pip idegesítően hangozhat, “de én gyakran szoktam idegesíteni magam”.
Chris sorolja Hugh jelenlegi eseményeit: “De előbb megy majd Párizsba koncertezni. Nemrég játszott a Cheltenham Jazz fesztiválon, Amerikában meg sorozatot forgat. Cheryl Cole is most írt alá a Fox-nak az X-faktor zsűrijeként, és ő azt mondta, hogy nem szeretne sűrűn távol lenni az otthonától (Anglia). Az ilyen szerződés ugye minimum öt évre szól, és a csatorna szabja meg a feltételeket, ugye?”
Hugh: “Igen. És ez valójában hat év. És azért csak ennyi, mert a kaliforniai törvények szerint maximum ennyi lehet. Ők legszívesebben harminc évre kötnék. Szóval hat évre írsz alá. De úgy, hogy ‘hat év, hogyha nyersz a lottón’. Mert kábé ennyi esélye van annak, hogy egy sorozat ennyi évig túléli.
Szóval… én úgy mentem oda, hogy két hétig tart majd az egész és nem is igazán pakoltam ki még egy évig, mert úgy gondoltam, hogy bármely pillanatban levehetnek minket a műsorról. Meg, hogy ‘nem kell vennem több zoknit, ennyi elég lesz’. Szóval egy év múlva vettem az első vízforralómat. Az volt az első lépés a letelepedéshez.”
“Akkor most jöhet a második hatéves szerződés.”
“Ó… nem, már kibővítettem két évvel, szóval a nyolcadik évad végéig megvagyok” – mondja Hugh.

Utána arról mesél, hogy a Cheltenham fesztivál miatt nagyon izgult és “nem is emlékeztem, hogy rádióban is közvetíteni fogják. Aztán megláttam egy nagy plakátot ‘Laurie, BBC Radio’ felirattal, és akkor belém ütött a felismerés, hogy az embereknek fogok játszani.” Elmondja, hogy whiskey-vel győzte le az idegességet. És “amikor bementem a stúdióba, a lemezfelvételre, akkor ajándékként vittem egy jó whiskey-t, és arra számítottam, hogy [a zenészek] majd visszautasítják, merthogy mindegyik épp gyógyulófélben lévő alkoholisták. De valójában meg elfogadták, és nekiestünk az üvegnek, barátilag.”
“De most [előző este] ugye nem ivott?” – kérdi erre a műsorvezető.
“Öm…”

♫ “You Don’t Know My Mind” (A Cheltenham Jazz fesztiválról) ♫

1:51:05-től (8:10-től az mp3-ban) “Nagyszerű felvétel. De Hugh Laurie most az egész szám alatt befogta a fülét.” Hugh azt taglalja, hogy “visszahallgatni vagy -nézni magamat… nehéz.”
“Ez tipikus Hugh Laurie, mert tényleg nem szereti magát visszanézni vagy -hallgatni, közben meg olyan jól csinálja.”
Aztán a műsorvezető fölöslegesen panaszkodó színészekről beszél, és Hugh elmondja, hogy az öt évnél régebbi felvételeket már képes nyugodtan visszanézni, és rámondani, hogy “Ez rendben van.” Hozzáteszi, hogy “Öt év a munkám radioaktív felezési ideje.”
“Ezután a szám után akkora taps volt, hogy most le kellett kevernünk.” “Tényleg? Nem csak úgy mondja?”

Aztán az egyik másik vendéggel röviden a sportról meg a “Hugh Laurie-pillanatáról” beszélnek: a vendég szembesíti őt azzal, hogy a [vendég] egyik előadása után Hugh azt mondta, hogy “Voltak jó pillanatai.” Erre Hugh úgy reagál, hogy “Ne, ilyet mondtam? Akkor nem is ott, hanem Új-Guineában voltam” – viccelődik. “De egyébként nagyon kedves volt ahhoz képest, milyen szörnyű volt az előadás” – mondja a másik vendég.

Chris pedig egy motoros HL-pillanatot idéz fel, majd pedig Helen, a műsor producerének pillanatát meséli el: “14 évesen megnézte Hugh egyik előadását (“Ghastly”), utána autogramot kért tőle, és ő nem adott neki (ezt nem biztos, hogy jól értettem).” “Ja, igen. A darabra emlékszem… De akkor biztos másmilyen volt a frizurája” – viccelődik Hugh. “Igen, és 22 évvel fiatalabb volt” – mondja Chris.

♫ “Swanee River” ♫

(15:40) “Hugh pár hete a Jools Holland Show-ban is fellépett. Ott is izgulhatott…”
“Igen. De Jools imádnivaló volt.”
“Ez a lemez nagyon Jools-os.”
“Igen, és hálás is vagyok neki, mert ő is inspirált.”

Hugh elmeséli, hogy “még ma is néha izzadva ébredek fel” amiatt az evezőbajnokság miatt, amelyen másfél méterrel lettek másodikak. “Az ön hibája volt?” “Lehet. Néhány húzást kihagytam, és máshol jártak a gondolataim.”

“Miért ír alá egy olyan szerződést, amellyel megmutatja a közönségnek azt, amelyet annyira szeret [otthon, egyedül] csinálni?”
“Jó. Jó kérdés! Pont telibe a szívembe! Trükkös kérdés.”
“Hiszen ez egy rendes lemezszerződés.”
“Ez rendes. Minden körülménye rendes. Nyakkendő is van rajtam a stúdióban.”
“Láttam a fotókon.”
“Nem, tényleg, nem akartam farmerban menni. Az nem tűnt helyesnek. Meg akartam osztani a zene iránti szerelmemet. És nem akartam, hogy később megbánjam, ha nem vállalom.”
“Van pár [ilyen megbánás az életemben], de szeretném ezt a minimumra szorítani.”

Aztán vicces sztorikat mesélnek a nagyvilágból, és Hugh kommentálja némelyiket, illetve eldönti, hogy melyik vendég sztorijai voltak a legjobbak.

♫ “Buddy Bolden’ Blues” ♫

(26:30) “Nincs saját szám a lemezen, csak meg akartam ismertetni a régi számokat a világgal. Az embereknek nincs szüksége újabbakra pl. tőlem.”
“A House-forgatásra nem nagyon viszek gitárt, csak ha a sorozat miatt kell. De idén pl. gitárokat adtam ajándékba a stábnak az évad végeztével, szóval most már mindenki gitározik.”
“Meglepetten fedeztem fel, hogy az amerikaiak mennyit dolgoznak. Én 6-kor megyek be dolgozni, és minden üzlet akkor nyit és [felébred a város].”
“De nem panaszkodom. Imádom a karaktert, a történeteket, és gondoljanak bele, van-e bármi más, ami annyi örömöt okoz, hogy napi 15 órában szívesen csinálod… talán a curry evés még ilyen.”

Aztán Hugh könyvéről, “A balek”-ről beszélgetnek. A műsorvezető majdnem eltalálja a könyv első mondatát. Az utolsóra meg Hugh sem emlékezett.

♫ Prof. Longhair – Tipitina ♫

Hugh valamikor ezt nyilatkozta erről a számról: “Gyerekkoromban nem érdekelt, hogy mit jelent az, hogy ‘Tipitina’. Egy hely, egy nő, egy ital. Egyszerűen csak szerettem ezt a számot.”

(35:30) Hugh aznap este ment a Graham Norton Show-ba, arról beszélgetnek, hogy Graham milyen jófej, vendégszerető…

Aztán Chris elmutogatja (vagy valami) “A balek” utolsó mondatát (közben kiderítették), amit Hugh-nak kell kitalálnia.

A hírek után a műsorvezető sorolja Hugh jelenlegi projektjeit (ahogy a műsor elején), majd: “Mi a mesterterve?” “Jól összefoglalta a dolgaimat” – mondja Hugh. “Én magam még soha nem csináltam ilyet. Nincs nagyon tervem úgy délután két óra utánra, és nincsenek emlékeim a múltról. A jelennek élek. És az sincs teljesen meghatározva.”

Aztán a zenekarban zenélés örömeiről beszél, és “ezt csinálni fogom, bármit mondanak is az emberek. Mert az nem számít, én csak csinálom.”

Utána Chris rámutat arra, hogy egy egész nemzet büszke Hugh-ra, és ő pedig erre: “Nem is gondoltam erre, de elhiszem önnek, ha mondja.”

♫ Dr. John – Such a Night ♫

(42:40) Aztán Chris felsorol tíz tényt Hugh-val kapcsolatban, (amelyeket hallgatók küldtek be) és Hugh-nak meg kell erősítenie, hogy igazak.

  • “10. Julia: A férjem, Charles Gilette egy középiskolába (igazából prep school, 16-18 éves korig) járt Hugh-val. A Dragon Schoolba jártak, Oxfordba, és emlékszik Hugh komikusi és színészi képességeire. Igaz vagy nem?”
    “I-i-igaz” – mondja Hugh.
  • “9. Debs: A férjem unokatestvérének férje Hugh unokatestvére, Ian. Van Ian nevű unokatestvére?”
    “Igen, van. Ez igaz.”
  • “8. Barry: Hugh szerepelt egy rövidfilmben, amelyet a haverom, Tony Hill írt.”
    “Igaz.”
  • “7. Francis: A lányom az egyetemen együtt lakott Patty Laurie-val, Hugh unokaöccsével.”
    “Igaz.”
  • “6. Névtelen üzenet: Van egy biogazdálkodásom, és a bevizsgálást Hugh unokatestvére végezte el. Van biogazdálkodást-vizsgáló unokatestvére?”
    “Lehet. Ez igaz.”
  • “5. Névtelen: A férjem nagynénjének bátyja Peter Jacobson, aki játszik a House-ban Hugh Laurie-val.”
    “Igaz.”
  • “4. Julie: Hugh apja volt az orvosom gyerekkoromban. Mikor pedig tinédzserek voltunk, Hugh-val szomszédok voltunk Dél-Hinksey-ben, Oxfordban.”
    “Igaz.”
    “Hugh-val játszottunk a kertjükben, és az anyja levideózott minket.”
    “Igen, igen, igen. Ez így volt.”
  • “3. Guy: Egy jóbarátom, Clive Pullen játszott a ‘Majd a komornyik…’-ban Hugh Laurie-val, kétszer is. De én nem találkoztam vele.”
    “Iggaz.”
  • “2. Névtelen: Hugh Laurie-t a húgom keresztanyja, Julie Hayes segítette a világra, aki szülésznő volt akkoriban és később díjat kapott a jótékonysági és társadalmi munkájáért.”
    “Igaz.”
  • “1. Jen, Kelet-Sussex-ből: Hugh feleségül kért nyolc évesen. Akkor nemet mondtam, de most már meggondolnám magam.”
    “Ó, ne már.”
    “Jen, Kelet-Sussex-ből.”
    “Nem.”

Aztán a műsorvezető megköszöni Hugh-nak, hogy ott volt a műsorban: “Kérem, jöjjön majd vissza, és lakjon újra Angliában!”

♫ “Red Hot” ♫

(Credit: @hlarchive)

Egyébként múltkor már belinkeltem, de itt találtok fotókat arról, amint Hugh megérkezik a rádió stúdiójához.

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..