Hugh az Andrew Marr Showban

Hugh Laurie vasárnap a BBC-n, Andrew Marrnak adott interjút (nyilván a műsor felvételére a hét elején került sor, hiszen Hugh még tegnap is Párizsban volt.
Az interjú, fordítással, linkekkel (egy kis jelenetet mutatnak a 7×17-ből, amely SPOILERES a tv2 nézői számára. De ezt jeleztem a fordításban.):

Get the Flash Player to see this content.

» Hugh Laurie még a Cambridge Egyetemen töltött évei alatt szerzett nevet magának, olyan közeli barátokkal, mint Emma Thompson és Stephen Fry. A “Footlights”-tól a hírnévig vezetett az útja az “Egy kis Fry és Laurie” és a “Fekete Vipera” c. sorozatokkal. Miután P. G. Wodehouse művét megelevenítette a televízióban, elment Hollywoodba, ahol jelenleg a legjobban fizetett tévésztár a világon a “Doktor House” c. népszerű sorozatával.
Emellett kitűnő blues zenész, most jelent meg legújabb albuma, a “Let Them Talk”. Hugh Laurie-val az európai turnéja előtt beszélgettem a lemezéről:

» Némelyek felvonják a szemöldöküket, hogy egy ilyen szerencsés ember bluest énekel.
Én is felvonnám a helyükben. Ami azt illeti, fel is vonom, mikor belegondolok, hogy “Hú, tényleg [pont bluest éneklek]?” De örülök, hihetetlenül büszke vagyok erre.

» A legtöbb szám [a lemezen] New Orleans-i jazz, blues…
Igen.
» …ez a hagyományos… És játszott is már New Orleansban.
Igen, így van. Nemrég ott játszottunk… Mármint, jöttek még egyéb élmények ezzel a dologgal, amit alig hittem el.

♫ “You Don’t Know My Mind” ♫

» Egy csomóan úgy tartják, hogy ez a fajta blues a szegény, jövő nélküli feketék zenéje… Tudja… Hogy is mondjam? Önnel elég jól bánik az élet…
Igen. Ez tagadhatatlan. Igen, mármint annyira…
» Érti, mire gondolok…
Teljes mértékben. Persze, hogy értem. És megint csak: én is valószínűleg ugyanígy gondolnám kívülről. De egyúttal pedig arra gondolok, hogy: Na, ne már, hogy csak… egy bizonyos úton haladhatunk. Hogy csak akkor csinálhatunk valamit, hogyha ez meg ez van. Mennyire kell szegénynek lennem ahhoz, hogy zenész lehessek? Tudja, ez az elvárás, miszerint a művészeknek éhezniük kell… Bármilyen művész is legyen.
» És emellett mindenki csak egy dologgal foglalkozhat. Nem lehet egyszerre színész és zenész.
Igen. És szerintem meg van ennek a magyarázata: mindig fenn áll a gyanú, hogy [a színész nem gondolja komolyan a zenélést]. Ezt megértem. De ez [az én esetemben] a lehető legkomolyabb. Semmi más nem volt ennél komolyabb az életemben.

» Beszéljünk a “House”-ról, amely – ahogy olvasni lehet – a legjobban fizetett tévészínésszé tette önt a világon. És több mint… elérték már a száz epizódot?

SPOILER 2:40-2:58-ig *részlet a 7×17-ből*

155 epizód.
» És továbbra is hihetetlenül népszerű a sorozat. [A karaktere] olyan dolgokat mond ki, amely a mainstream amerikai nézők számára elképzelhetetlen lenne, hogy kimondják. Agresszív és nőgyűlölő… beszól a gyerekeknek is, meg ilyenek. És… a nézők mindig visszatérnek a következő epizódra.
Igen.

SPOILER 3:10-2:58-ig *részlet a 7×17-ből*
(Jelöld ki:) House: Láttál már engem gyógyítani? Tudod, mennyibe kerül egy bejárónő-szakácsnő-masszázsterapeuta-kurva kombó? Én tudom. Hajlandó heti négy napot dolgozni, ingyen. Ezzel megspórol nekem 33 ezer dollárt. Csak annyit kell tennem, hogy kimondom azt az egy szót: “Igen”.
SPOILER VÉGE

Szerintem elsősorban maga a szerep amiatt vonzott engem, mert nem vagyok amerikai. Szerintem a velem ekvivalens amerikai színész azt gondolta, hogy “Hú, ez…”
» …kész öngyilkosság.
Igen. Mert az ember nagyon népszerűtlenné válhat, ha ilyeneket mond.

» Ha visszagondolunk a… nem tudom, “Majd a komornyik…”-ra vagy a “Fry & Laurie”-ra… Nehéz más színészt találni, aki szögesebb ellentétben áll ezzel a sötét, amerikai karakterrel.
Bertie Wooster valószínűleg a skála legvégén van [House-hoz képest]. Nem is tudom, mennyivel lehetne még távolabb menni abba az irányba, ha a Teletubby-kat nem számítjuk.
Nagyon ritka… bármilyen területen is dolgozzon az ember… az, hogy megkapja a lehetőséget, hogy újra feltalálja magát. És… nekem megadatott ez a lehetőség, és tudja… megérkezett a hajóm a kikötőbe.

» A brit televíziós komikus időszakában nagyszerű írókkal dolgozhatott együtt. Persze önmagán kívül. Ott volt még a barátja, Stephen Fry, de még Ben Elton, Richard Curtis… És a “House” íróit mindig nagyon hálás szavakkal illeti. Csak azon gondolkodtam, hogy milyen a kapcsolat ön, mint komoly gondolkodású színész és az írók között? Csak simán magához veszi a forgatókönyvet vagy meg is beszéli azt az írókkal?
Én… beleszólok… egy kicsit. Nagyon más ott a rendszer. Sokkal inkább… mivel annyi epizódot kell kitermelniük… mármint, 155 epizód 7 év alatt… senki nem tudna 155 “Fekete Vipera”-részt írni. Harminc ember kéne ahhoz. És ez meg is van nálunk.

» Érdekes, hogy a “Fekete Viperá”-t említi, mert az a ritka angol sorozatok egyike, amely évekig futott. A brit hagyományok szerint még a legjobb dráma- vagy vígjátéksorozatokat is leveszik a műsorról pár epizód után.
Ez így van. De még az se futott olyan sokáig. Az csak 24 részes volt összesen… amely meg se kottyan egy amerikainak. De… merthogy Angliában általában egy agy szüleménye egy sorozat. Néha kettőé. És emiatt hamarabb kifulladnak az – ennek ellenére zseniális – karakterek. De egy embernek nagyon nehéz megírnia 155 epizódot a [angol sorozatokat sorol]-ból.

» De akkor ezen ország tévéseinek nem kéne tanulnia az amerikaiaktól? Mert majdnem minden húsz év alatti az amerikai sorozatokat nézi.
Ha valaki azt a mondatot idézné tőlem, hogy “Az angoloknak lenne mit tanulniuk az amerikaiaktól”, akkor azt sosem tudnám kimagyarázni. Szóval nem fogja elérni, hogy ezt kimondjam. Ön mondta, nem én.

» Az egyik legvidámabb dolog, amit önről olvastam, az volt, hogy P. G. Wodehouse húzta ki önt a depresszióból.
Abszolúte. P. G. Wodehouse-nál el lehet érni azt a pontot, hogy nem is szükséges, hogy levedd a művét a polcról, hanem csak elég, ha eszedbe jut, hogy “Ó, volt az a csodálatos pillanat…” és lehet, hogy épp sétálgatsz az utcán és egyszer csak felnevethetsz, ha rá gondolsz arra a tökéletes mondatra: “‘…tinkerty tonk.’ And I meant it to sting.” (“‘[halandzsa]’ És ezzel meg akartam bántani.”)
Érti, ez felvidít egész napra. Ez egy kis gyöngyszem.

» Köszönjük Hugh Laurie-nak! A honlapunkon megnézhetnek egy hosszabb verziót az interjúból. (elvileg ez az). Fellép majd a Cheltenham Jazz fesztiválon május 2-án – ez lesz az első élő koncertje Nagy-Britanniában.

AVI :: MP4 :: screencaps :: MP3

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

  1. Ági nagyon hálás köszönet az összes eddigi fordításokért! :leborulos: Nem is reméltem, hogy ezeket mindet “normálisan” is lefordítod, mert a Webfordítás (ahogy én szoktam kínomban, és persze amit lehet nem az igazi :kacsint:

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..