Hugh Laurie 27-én Conan talkshowjában vendégeskedett. Nem spoileres, történetet tekintve egy szó sem esik a sorozatról. Ellenben beszélgetnek Hugh hobbijairól, a L’Oréalról, meg, hogy a 8. (a jelenleg futó) lesz valószínű az utolsó évad, ill. pár mondatban a “Karácsony Artúr”-t is felvázolják. Videó, fordítással:

Megtekintés YouTube-on :: Videó letöltése :: Videó hangja :: Videó képekben

Conan: Az első vendégem a Dr. House egyik szereplője, Hugh Laurie!
Hugh: *bejön, int egyet, bólogat* [a közönségnek:] Köszönöm! *leül, int egyet a zenekarnak főhajtásként* Helló!
Conan: *nevet* Élvezet látni a szerénységét meg visszafogottságát, amit tanúsít, mikor ilyen izgatott és szeretetteljes fogadtatásban részesül. Olyan angolos, “Uramatyám, csak ne én!” típusú.
Hugh: Igen, egy kicsit ilyen “uramatyám”-os. Habár van otthon egy CD-m, amin ilyen tapsvihar van…
Conan: Tényleg?
Hugh: Igen, és lejátszom magamnak néhanapján.
Conan: Miközben a házimunkát csinálja, benyomja.
Hugh: *porszívózik* Hmm. Ja.

Conan: El sem hiszem… a “House” relatíve új sorozatnak tűnik.
Hugh: Nekem nem. De nem, már nyolc éve megy.
Conan: Nyolc éve, hihetetlen.
Hugh: Az. Ami azt illeti ez elég hosszú idő, hogy valaki nefrológussá váljon, egy képzett nefrológussá. Én meg nyolc év után még mindig csak eljátszom. Ez elég nagy energiapazarlás.
Conan: Igen, járhatott volna orvosi egyetemre, és most segíthetne az embereken.
Hugh: Járhattam volna és most enyhíthetném az emberek szenvedését ahelyett, hogy fejeket vágok és ordibálok.
Conan: Viszont most boldoggá teszi az embereket.
Hugh: Legalább is remélem. Köszönöm, hogy így gondolja.
Conan: Amíg ki nem mondtam, addig szerintem senki nem hitte így. Ilyen nagy hatalmam van ebben a médiumban. Nyolc év. És nem hiszem, hogy sokan tudnák – én egyszer láttam személyesen abban a stúdióban [amelyben a House forog] -, hogy milyen kemény munka egy ilyen egykamerás sorozat elkészítése. Kora reggeltől késő estig dolgozik. Hogyan szokta kiengedni a gőzt, lazítani?
Hugh: Öm… Hát, számos szelep van rajtam. De csak kettőt árulok el.
Conan: Jó. A legálisakat.
Hugh: Csak a legális szelepeket. Nos, a zene nagy kikapcsolódást jelent nekem…
Conan: Nagyon jó zenész!
Hugh: Öm, köszönöm… hogy ezt mondja. A másik nagy szerelmem a bokszolás és azt arra tervezték… hívhatnánk kigőzölgésnek is.
Conan: Tényleg bokszol?
Hugh: Öm, nem, nem. Reménytelen eset vagyok. Reménytelen. De már régóta csinálmo.
Conan: Kivel bokszol? Kivel verekszik?
Hugh: Kisgyerekekkel…
Conan: Én is bekerülhetek? Jó szórakozásnak tűnik. És talán nem is sérülnék meg.
Hugh: Nagyon jó.
Conan: Szóval bokszol. Felteszem egyéb edzőtársakkal. Ez fárasztó lehet. Én bokszoltam már, és én általában inkább pofozkodni szoktam *cica-verekedés*, meg sikítozok. Ez a technikám.
Hugh: Ez… azt hiszem, versenyszám lesz a következő olimpián.
Conan: A pofozkodás… És kilenc érmet fogok szerezni.
Hugh: Eléggé… zúzós. És azt imádom benne, hogy ha az ember már évek óta dolgozik egy helyen, akkor úgy tűnik, mintha egyre gyorsabban telne az idő: “Atyám, el sem hiszem, hogy már hat hónap eltelt mióta…”, érti.
Conan: Igen.
Hugh: Minden felgyorsul. De mikor belépek a boksz-ringbe, három perc örökkévalóságnak tűnik. Öm. Megáll az idő… Hogyha olyan intenzíven élhetnénk az életünket, mint az emberek a ringben, akkor tízezer évig tudnánk élni. Nem lenne túl kellemes az a tízezer év…
Conan: Igen, véresek lennénk, és egyfolytában sírnánk.
Hugh: Lehet.
Conan: Ez szörnyűséges ötlet. Szörnyű.
Hugh: De erőteljes lenne.

Conan: Azt mondta, hogy két bűne van. Akkor mi a másik?
Hugh: Öm… V-Vodka?
Conan: Szereti a vodkát?
Hugh: Hát, nem tudom, ez nem bűn. Nem szégyellem. Szerintem a vodka-martini Amerikai egyik legjobb ajándéka a világ számára.
Conan: Köszönjük! Mi pedig imádjuk az önök kolbászát.
*a közönség rosszra gondol*
Conan: De nem…
Hugh: *szintén rosszra gondol*
Conan: Elnézést kérek. Ismer, tudja rólam, hogy szándékosan nem tévednék arra a területre.
Hugh: Persze, hogy nem.
Conan: Csak próbáltam én is megköszönni valamit, amit az ő nemzete adott. Erre maguk meg… [a közönség] Az ő hibájuk.

Hugh: Igen, bár nagyon nehéz… nagyon nehéz hozzájutni. Los Angeles nem egy ivós város.
Conan: Nem, Los Angeles nem az.
Hugh: Este 9-re mindenki ágyban van, és csak ásványvizet isznak. Talán azért, mert ezer évig akarnak élni. Megint csak mondom, nem lenne túl kellemes az az ezer év. De hosszú életet akarnak leélni.
Conan: Nem úgy isznak, mint más amerikai városban vagy akár Európában.
Hugh: Nem. És… nemsokára New Yorkba megy
, ugye?
Conan: Igen, és New Yorkban bizony isznak.
Hugh: Isznak, és nagyon meglepett, mikor múltkor hallottam, hogy Bloomberg polgármester egyik elért célja az lett, hogy az átlagos várható élettartam 1,7 évvel növekedett New Yorkban.
Conan: És még dicsekszik is ezzel.
Hugh: Igen, mármint nem szeretném, ha a New York-iak fiatalabban halnának, ezt én nem így értettem…
Conan: Akkor mégis hogy értette?
Hugh: Csak arról van szó, hogy milyen fura mércéje ez a sikernek: hogy tovább élnek az emberek.
Conan: Ja.
Hugh: Érti, miért nem mérik inkább abban, hogy mennyit szexel vagy hány viccet hall az ember vagy hány gyönyörű festményt lát. Vagy bármi másban, mint pusztán… *órájára néz* azta! *ül és vár*
Conan: Szerintem az igazi mérce a szex mennyisége és az ezer évnek a kombinációja lenne…
Hugh: Az lenne az ideális.
Conan: …vodkával, bokszolás közben. Összegyúrhatnánk mindezt egy csodálatos élménnyé.
Hugh: Hívhatnánk ezt a “sikoltozás-mutató”-nak.
Conan: Tartsunk egy kis szünetet. Még visszajövünk, Hugh Laurie-val!

Conan: Újra itt vagyunk, Hugh Laurie-val. El sem hiszem, ez nem vicc, ön lett a L’Oréal szóvivő-arca.
Hugh: Ha ez tényleg vicc lenne, akkor milyen fajta lenne?
Conan: Nem akartam megsérteni, csak…
Hugh: Attól még sikerült.
Conan: Tényleg sikerült megsértenem.
Hugh: Nem, tényleg. Igaza van. Én lettem a… hogy mondta? Szóvivő…
Conan: A L’Oréal kozmetikumok szóvivő-arca.
Hugh: Igen. Az vagyok.
Conan: Ez hogy lehet? Először is, ön használ kozmetikumokat?
Hugh: Ö-ö, hát a munkámban naponta használok. Beülök egy székbe, és profi sminkesek feltesznek rám… fogalmam sincs, mit csinálnak. Mert közben Su Dokuzom. De… igen, szóval naponta van rajtam smink, de nem magamnak teszem fel. Egyszer, egyetlen egyszer használtam hidratálókrémet. Véletlenül rányomtam egy fogkefére. És… ha ez egyszer előfordult, nem fog még egyszer. Az ember megtanulja a leckét.
Conan: Szóval nem [használ kozmetikumokat]. Akkor… a L’Oréal felhívta?
Hugh: Igen, felhívtak, és azt kérdezték, hogy: “Reklámozna férfi kozmetikumokat?” Mármint, nem mondták, hogy “férfi kozmetikumokat”, de ezt feltételeztem.
Conan: Én ezt nem feltételeztem volna, ha engem hívtak volna fel. Olyan csini vagyok!
Hugh: Én azt feleltem, hogy “Mi a fenéért reklámoznék?” Ők meg mondták, hogy “Mondunk pár millió okot, hogy miért reklámozna” Nem [csak a pénzről beszélek], de nem, de nem, de nem. Azt gondoltam, hát, ez nevetséges, abszurdum. Mármint, a világban nincs igazság, ez egy abszurd helyzet. Habár, ennyi pénzből építhetnék egy klinikát vagy egy iskolát vagy egy… valami igazán… És amint eszébe jutnak az embernek ezek a gondolatok, nem lehet elfelejtkezni róluk.
Conan: Ja.
Hugh: Szóval belementem, és így szóvivő-arcnak kell lennem pár napig, ami nem a világ legrosszabb dolga és… cserébe jó is történhet.
Conan: Jótékony célra adományozza ezt a pénzt, ami szerintem fantasztikus.
Hugh: És…
*tapsvihar*
Hugh: És a L’Oréal is beletesz egy nagy összeget, szóval elég jól jött ki.
Conan: Mindenki jól jár.
Hugh: Én meg csinin nézek ki.
Conan: Igen, nagyon…
Hugh: *fejet vág*

Conan: Látszik rajtam, hogy… rajtam több smink van, mint bárkin a televízióban, mert én vagyok a legfehérebb ember a világon. Csak lespriccelnek hússzínnel. Egy hatalmas slaggal. *közelebb hajol Hugh-hoz*
Hugh: *közelebb hajol* Eléggé…
Conan: Nézze, ez a valódi bőrszínem… *elkezdi felhúzni az ingét*
Hugh: *elszörnyedve eltávolodik* Úristen!
Conan: Igen. *nevet*
Hugh: Kissé kékes árnyalatú.
Conan: Mint a bőrönd a “Ponyvaregény”-ben. Kinyitja és áááá! Csak fehér fény tör ki. [Hugh-nak:] Kell egy kis idő, míg a szeme újra adaptál [a rendes, itt lévő fényekhez].
Hugh: Ja.
Conan: Csak üljön nyugodtan. Nem tudom, hogy érez ezzel kapcsolatban, biztos fura lehet… tudom, hogy tisztában van a munkája sikerességével, de… a “House” lett a világ legnézettebb sorozata. Ez fantasztikus. Lélegzetelállító.
Hugh: Igen, a leg… a legnézettebb drámasorozat. Nem tudom, mi a helyzet a többi [műfajjal].
Conan: Úgy van, hogy *mutatja a kezével, hogy legfölül* “House”, *alatta* “Conan”, aztán meg… *nevet a közönség* Ne nevessenek ezen!
Hugh: Nem. Szerintem ők is egyetértenek! Most leszúrta őket, amiért nevettek, de szerintem ők is egyetértenek. Ahogy én is!
Conan: [a közönségnek:] Elnézést kérek, és kiengesztelésül, az adás után megmutatom önöknek a valódi bőrszínemet. *örülnek* Segédfényt biztosítok önöknek, amellyel visszatalálhatnak a kocsijukhoz – a hasfalammal. De ez lélegzetelállító, hogy “a legnézettebb drámasorozat”. Minden országban játsszák… a sikernek egy szürreális szintjén áll.
Hugh: Igen, elég fura helyzet. És azért is, mert megértem, ha az autósüldözéseket, meg lövöldözéseket…
Conan: Ja.
Hugh: …meg vonzó nőket FBI-jelvénnyel… megértem, ha ezek sikeressé válnak… Bulgáriában. De a “House” hihetetlenül verbális, és a kifejezéseken van a hangsúly. És nem értem, hogyan… mármint, néha elgondolkozom azon, hogy a fordítók simán csak kitalálnak… érti, teljesen más történeteket… megírják a saját bolgár telenovellájukat.
Conan: Más országokban biztos nagyon szaftos…
Hugh: Pontosan.
Conan: Ahogy korábban mondtam, nyolc év az sok idő… Felröppentek pletykák az utóbbi időkben arról, hogy nemsokára abba fogja hagyni. Talán a mostani évad után. Ez elképzelhető?
Hugh: Ne, nem, én… nem, mármint igen, mármint elképzelhető…
Conan: Ja.
Hugh: Kiteregetem itt a lapjaimat… Nem, én… eljutottam a végsőkig… ahogy az írók meg a producerek is. És, talán a csatorna meg a stúdió is… szóval talán most eljön az ideje, hogy befejezzük, összeszedjük a sátrunkat, elinduljunk az éjszakába…
Conan: Ja. És szokták mondani, hogy a csúcson kell abbahagyni. Én nem osztom ezt az elképzelést. Én azt osztom, hogy maradj a végsőkig, amíg szomorúvá válik a helyzet. De… ez csak az én formám. Csak adjanak fizetést [akkor is, ha szar a műsor].
Hugh: Nem… *nevet* Öm. Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.
Conan: Legbelül tudja, hogy igazam van.
Hugh: Ez nagyon… mert… tudom, hogy abban a pillanatban, miután befejezzük, már hiányozni fog, mert hihetetlenül büszke vagyok [a sorozatra], és csodálatos volt ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, és ez olyasvalami, amire emlékezni fogok a hátralevő életemben. Amely lehet, hogy csak három nap lesz, de lehet, hogy több, nem tudom.
Conan: Ha minimumra veszi a bokszolást és a vodkát, akkor még sokáig köztünk lesz.
Hugh: Igen.
Conan: A “House” hétfőnként látható a Fox műsorán, és a “Karácsony Artúr” november 3-án kerül a mozikba.
Hugh: Így van. Ez egy animációs film, amelyben a saját akcentusomat használhattam, és a saját ruháimban lehettem. Ami csodálatos.
Conan: Így tuti elmúlik [a munkától való izgatottság].
Hugh: Pontosan. Igen, ez egy animációs film, mely arról szól, hogy a Karácsony veszélyben van. Én játszom Mikulás fiát. Nem is hisz nekem, ugye? Az is lehet, hogy ezt most találtam ki.
Conan: Bármit mondhatna nekem erről a filmről. Pl. azt, hogy “Egy aprító robotot játszom, aki elmegy a jövőbe és ellopja a Karácsonyt, aztán elmegy a Marsra és vaníliasodót eszik.” Ezt is elhinném.
Hugh: Maga kit játszott a filmben? Ez jól hangzik.
Conan: Ezt leírta valaki? Fantasztikusan hangzik.
Hugh: Varázslatosan hangzik.
Conan: Hugh Laurie, nagyon jó és megtisztelő volt önnel beszélgetni.
Hugh: Köszönöm!
Conan: [a kamerába:] Nagyszerű ember, Hugh Laurie!

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..