Hugh az LA Times-ban

Holnap jelenik meg a Times Los Angeles-i kiadásában az alábbi cikk a Dr. House-t alakító Hugh Laurie-ról. Ismét egy kissé lélekelemző írást kaptunk a Timestól. (A múltkorit itt találod.)

A cikk konkrétan nem spoileres, de szó esik a 6. évadról, és lehet, hogy valaki még ennyit sem akar tudni róla, ha még nem látta a második felét.

Hugh Laurie

Hugh Laurie és “House” élvezi az akváriumi létet

A Fox drámasorozata – a brit színész főszereplésével – a legjobbat nyújtja a hatodik évadában.
Mikor a “Doktor House” 2004 őszén debütált a Fox-on, lényegében gyorsan leszűkítették két alaptörténetszálra a sorozatot: Sherlock Holmesra és Hugh Laurie-ra. Az, hogy a mizantróp Gregory House karaktere a világ legnépszerűbb detektívén alapult, rögtön nagy örömöt váltott ki azokban, akik a televíziózásról írnak: egyebek mellett lehetővé tette számunkra, hogy némely okoskodónak hitelt adjunk. Ugyanez volt igaz Laurie-ra is, aki akkoriban az Államokban leginkább Bertie Wooster alakításáról volt híres Stephen Fry (Jeeves) mellett a “Majd a komornyik…” c. angol sorozatban. Amellett, hogy a Wodehouse művén alapuló sorozatban játszott, Laurie azon ritkaságok közé tartozott, akikkel kapcsolatban a brit komédiáról is beszélhettünk (mi, újságírók). Játszott az “Egy kis Fry és Laurie”-ban és a “Fekete Viperá”-ban is – ez szintén jó témát adott.

Emellett – a sorozat kezdetétől fogva egészen az évad utolsó előtti pillanatáig (az utolsó jelenetet még mi sem láthattuk) – végig briliáns volt.

Miután hat évadon keresztül játszotta a televízió legösszetettebb karakterét, most már nincs Laurie-ban semmi kult. Ami maradt, az az egyszerű tény hogy hat éven keresztül egy olyan sorozatot vitt a hátán, ami végig az amerikai televíziózás legjobb drámasorozatai között volt; ami az egyik legnépszerűbb sorozat a világon; és, aminek valószínűleg most ér véget az eddigi legjobb évada.

A 6. évada, amiben sok drámasorozat lefelé szokott ívelni. És valóban, a “House” lecsúszott a 19. helyre az 5. évadban – talán emiatt történhetett meg a fellendülés tavaly szeptemberben. A kétórás premiertől egészen a hétfő esti megindító fináléig ez egy csodás évad volt. A korábbi évadok problémái – amik miatt végül két szereplőgárda is született – megoldódtak, a személyes történetszálak most már mind értelemmel bírnak, és a sorozat két néha kevésbé használt pillére (Lisa Edelstein és Robert Sean Leonard) kapott egy-egy saját epizódot, amiben ők (Lisa Cuddy és James Wilson) lettek az elsőhegedűsek.

És mindezek közepette ott áll Laurie – a televízió Pau Gasolja (kosárlabda-játékos) -, aki továbbra is magas szinten tartja a sorozatot, sokszor új erőre kap, és szinte, mint egy tudós, mindig a következő lépésre koncentrál.

És most megtudhattuk tőle, hogy ő a legpasszívabb lény a Földön, aki egyszerűen csak elveszi a lapokat, amiket a “House” briliáns írói csapata odaad neki és csak megpróbálja a legjobbat kihozni belőle.

Ez – természetesen – nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. És egyúttal egy nagyon különleges kreatív tevékenység.

“Olyan vagyok, mint egy aranyhal” – mondja mobilon keresztül New Yorkból. “Bár az aranyhalak rejtélyes élőlények, szóval persze igazából nem lehet tudni, mit gondolnak valójában. De én magát a megvalósítást helyezem előtérbe – hogy mi a legjobb módja annak, hogy olyan vicces, megható és izgalmas legyen a jelenet, amennyire csak lehet. Mert szerintem a ‘mit’, az sokkal kevésbé fontos, mint a ‘hogyan’.”

Épp a “The Oranges” forgatása közben beszélünk. Ebben a filmben egy romantikus karaktert (főszereplő) alakít Leighton Meesterrel az oldalán. Ez az első mozifilmje, mióta megy a “House”. “A családom – ami tulajdonképpen egyetlen embert jelent – hosszú távon gondolkodik és azt mondta, hogy ‘ideje kitárni a szárnyaidat’, szóval elkezdtem forgatókönyveket olvasgatni, és ez volt a legjobb.”

“Nem mintha egyik is olyan jó lett volna, mint a ‘House’ egy epizódja” – teszi hozzá gyorsan. “És ezt szószerint idézheti tőlem.” A sorozat kezdete óta rendíthetetlenül a készítőjének, David Shore-nak, Katie Jacobsnak és csapatuknak tulajdonítja a sikerét.

Minden kísérlet arra, hogy megvitassuk a sorozat fejlődését vagy House karakterét, elkerülhetetlenül visszavezeti őt Shore-hoz és Jacobshoz és ahhoz a képességükhöz, hogy nagyban tudnak gondolkozni, de azért a kis dolgoknak is tudnak helyet szorítani.

“Az ötlet még nem sokat ér. A végrehajtás az, ami nehéz. House a szentimentalizmus és az érzelmek ellen van, mert azok fenyegetik a világát. Hogyha belegondolunk, egy racionalista – egy férfi, aki a tudomány és az ésszerűség mellett van – elég magányos tud lenni.”

Szóval ellenben az egyéb sikeres sorozatsztárokkal Laurie azt mondja, nem gyakorolja sokszor a produceri posztját; nem hívja félre Shore-t vagy Jacobst az ötleteivel, hogy mit lehetne csinálni House józanságával vagy szerelmi életével.

“Szerintem, ha valaki ezt teszi, az valahol nem elégedett: ‘Azt akarom, hogy a karakterem ilyenebb meg olyanabb legyen; hogy menőbb legyen.’ Soha nem éreztem azt, hogy bármikor is be kéne szólnom a sofőrnek. Vegyék ezt akár a passzivitásom, akár az elégedettségem jeleként. Vagy annak jeleként, hogy olyan vagyok, mint egy aranyhal. Én képviselem az aranyhalakat.”

Emiatt telt hat évadba, hogy megrendezzen egy epizódot – a “Lockdown”-t.

“Nem azért csináltam, hogy aztán azt mondják, hogy ‘ó, most a nagy sztár lett a főnök’ vagy, hogy ‘ó, már unta, hogy csak főszereplő’. Egyáltalán nem erről volt szó.”

Évekig – őszintén szólva – túl kimerült volt, hogy egyáltalán gondolkodjon azon, hogy rendezzen vagy beleírjon a forgatókönyvbe vagy bármi mást tegyen House alakításán kívül. Eddig az évadig Laurie majdnem minden jelenetben benne volt. A “Doktor House” egy évada – a kábeles felebarátaival ellentétben – általában 24 epizódból áll, szóval ez csomó jelenetet foglal magába. És, ha Ginger Rogers megtette, amit Fred Astaire, csak hátrafelé és magassarkúban, akkor Laurie azt teszi, amit más sztárok tesznek, csak egy olyan akcentussal, ami nem a sajátja és egy olyan karakterrel, aki sántít. Az állandó fájdalom House központi témája, aminek eljátszásához nagyon sok energia kell (emellett Laurie valószínűleg jogilag nem használhat botoxot vagy nem csináltathat semmilyen arcplasztikát).

“Kiszipolyozott a munka” – mondja. “Egy másik sorozat főszereplője – akinek nem mondom meg a nevét – egyszer azt mondta nekem egy 12-14 órás munkanap után, hogy most hazavezet 60 km/órás sebességgel, és azt gondolja, hogy ‘hát, vagy baromi gyorsan haza fogok érni vagy nekimegyek valaminek. Nekem bármelyik jó lenne.’ És én abszolúte megértettem őt.”

A “Doktor House” mindig is kitűnt azzal a hajlandóságával, vagy inkább szándékával, hogy állandóan megújul. A 3. évad végén House eredeti csapata ki lett rúgva vagy kilépett és a 4. évad – amit félbeszakított az írók sztrájkja – alapjábanvéve egy versengés volt a pótlásukra. És az 5. évadban sikerült – néha hihetetlen módon – kezelni a néha túl nagynak tűnő szereplőgárdát. Halál, válás és szellemes hallucinációk voltak ott, de soha nem csaptak át a szemforgató, rajongói oldalakat kiakasztó Denny-Izzie kategóriába, ami majdnem tönkretette a “Grace Kliniká”-t.

Bármennyire is kínzó lehet a modern kori, orvosi Sherlock Holmes, a “mindenki hazudik” világnézetével, mégis Laurie játéka az, ami a tévék elé hívta a nézőket, és, ami olyan sorozatoknak adott alapot, mint a “Mentalista” és a “Jackie nővér”. Ezekből Laurie egy epizódot sem látott.

“Soha nem láttam a ‘Jackie nővér’-t, mert az elején Edie Falco azt mondta, soha nem nézte a ‘House’-t, és ezt elég fitymálóan mondta szerintem, szóval ezek után én sem néztem meg az ő sorozatát.”

Laurie ezt nevetve mondja, de ez nem jelenti azt, hogy nem komolyan. Még hat év után is ő a “Doktor House” legnagyobb rajongója, hevesen védi a szereplőit és a készítőket, és örömmel hallja, hogy valaki szerint ez az eddigi legjobb évad.

“Nagyon örömteli és megnyugtató” – mondja. “Mert a sorozat változhat az idő előrehaladtával és még, ami változik, az a közönség. A figyelmük mindig az új, csillogó dolgok felé vándorol, és ezt nem könnyű megteremteni.”

Szóval, bár el tudja képzelni, hogy valamikor végetér majd a sorozat, de nem akarja, hogy bárki is azt gondolja, hogy a filmiparhoz való visszatérése azt jelenti, hogy belefáradt a Princeton-Plainsboróba. “Szerintem a televízióban jönnek létre jelenleg a jó drámák. És így a filmnek már csak mi marad? Az, hogy 3D-ben mutassák be a dolgokat, amire a TV nem képes. Csomó csodálatos sorozat van jelenleg a tévében, még, ha én nem is nézem ezeket.” – mondja. “De nincs más sorozat, amiben szívesebben szerepelnék, nincs más olyan, amiről azt gondolnám, hogy ‘ó, ezt bárcsak megcsinálnánk a “House”-ban.'”

Ezt jó tudni, hiszen egy olyan színész nélkül, mint Laurie, nem lenne olyan sorozat, mint a “Doktor House”.

[LATimes.com]

Csatlakozás a társalgáshoz

1 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Trackback
Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..