Hugh Laurie az Oranges-ről

Hugh Laurie, Leighton Meester, The Oranges, Oliver Platt, Catherine Keener

Hugh Laurie olyan jól játszotta el Dr. Gregory House szerepét, hogy azt gondolhatnánk, valójában is olyan szarkasztikus. Ez tévedés. Nemrég beszélgettünk vele a legutóbbi, The Oranges c. független filmjéről. Arról megbizonyosodhattunk, hogy Laurie egy sokoldalú színész. A film október 5-étől látható az amerikai mozikban.

A vicces, szívmelengető vígjáték karácsonykor játszódik egy New Jersey-i zöldövezetben: ajándékozás, ünnepi dekoráció, éneklés és botrányos, rövidéletű affér, mely a két érintett család jó viszonyát veszélyeztetheti.
A tékozló lány, Nina Ostroff öt év után hazatér Hálaadásra és beleszeret az apja legjobb barátjába, Davidbe. Ezek után minden szereplő elgodolkodik az élete értelméről. Miután nyilvánvalóvá válik a Nina és David (Leighton Meester és Hugh Laurie) közti kapocs, fenekestül felfordul a két család élete, különösen Vanessáé (Alia Shawkat), aki Nina gyerekkori barátnője és David lánya. A film sztárparádés szereposztását színesíti Catherine Keener, Adam Brody és Allison Janney.

A film egyszerre megható és vicces. Elgondolkodtat arról, hogy a boldogság mit is jelent számunkra és, hogy mennyit kockáztatnánk azért, hogy boldogak lehessünk.

Hugh-t Dr. House-ként vagy például Bertie Woosterként ismerhetik a nézők a Majd a komornyik…-ból. A szórakoztatóipar különböző területeit hódította meg: film, szinkron, zene, televízió, színdarab- és regényírás. Olyannyira elbűvölő és földhözragadt, amennyire az ember gondolná.

» Hugh, egy House-epizódot sem hagytam ki a kitűnő színészi játéka miatt, így most nagyon jó érzés személyesen is találkozni önnel. Elég sok rokonom szenved krónikus betegségben, szóval mindig is reméltük, hogy egyszer találunk egy valódi Dr. House-t is.
Hugh Laurie: Köszönöm. Nagy megtiszteltetés, hogy ily módon az élete része lehettem.

» Számos tanulsága van ennek a filmnek, például az, hogy az ember azt csinálja, ami boldoggá teszi. Néhány szerettem elvesztése miatt próbálok úgy élni, hogy rájöjjek, mi tesz boldoggá és aszerint cselekedjek.
HL: Eddig nem kapcsoltam össze a fejemben a két dolgot, de miután feltette ezt a kérdést a boldogságkeresésről, szerintem a filmnek lehet ehhez köze: a forgatás után olyat tettem, amit soha nem gondoltam volna. Vettem egy autót, egy 1966-os Ford Galaxy-t és felkocsikáztam Texastól New Orleans-ig, amely számomra mindig is a zene szent városa volt és nagy hatással volt az életemre.

» Milyen hatással volt?
HL: Ha a boldogság múlandóságára gondolunk, meg kell ragadnunk a kevés jó lehetőséget, amíg lehet. Ön is valahogy így fogalmazott.

» Igen.
HL: Szóval emiatt a film miatt vettem a kocsit. Zenéltem New Orleans-i muzsikusokkal és csodálatos élményben volt részem. Önnek is azt javaslom, hogy tegye azt, amitől boldog lesz.

» Egyetért a “Ragadd meg a napot!”-filozófiával?
HL: Abszolúte.

» Amikor visszamegy a családjához, hogyan töltik el az időt? Gyakran választanunk kell a munka és a magánélet között. Én az utóbbi időkben a családot választottam.
HL: Jó döntés. Valaki mondta egyszer, hogy senki sem halt még meg úgy, hogy azt kívánta, bárcsak több időt töltött volna az irodában.

» Az emberek egészen addig nem értik ezt meg, míg nem történik tragédia.
HL: Igen, nem értik, mert torzan érzékelik az időt. Azt gondolják, hogy végtelen idejük van és szabadon eltölthetik, mert később bőven lesz még idő, hogy azt tegyék, amit szeretnének. De persze az időnk véges és ki kell használnunk, amíg lehet.

» Mi hiányzik önnek a legjobban a Doktor House-ból?
HL: Imádtam a világot, amit teremtett, a véleményt, amit képviselt, a szarkazmust, a komorságot. De a játékosságát, a humorát is. Hiányoznak az emberek, akikkel dolgoztunk. Csodálatos munkahely volt. Az nem hiányzik, hogy hajnali fél 5-kor keljek, anélkül jól elvagyok.

» És a sántítás meg a bot nélkül?
HL: Igen, valószínűleg anélkül is.

» Miért döntött amellett, hogy elvállalja a The Oranges-t?
HL: Lehet, hogy illene valamilyen stratégia szerint döntenem arról, milyen filmeket vállalok el, de nem teszem. Csak kiválasztom a jó forgatókönyveket. Ennek a könyve vicces és tele van érzelmekkel. Bár sokan megbántódnak a filmben, azért van benne valami optimizmus is.

» Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen ez a film?
HL: Két probléma adódhat. Az egyik, hogy a David és Nina közti kapcsolatnak hihetőnek kell látszania. A másik pedig, hogy drukkoljanak nekik. Nem könnyű mind a két problémának megfelelni.

» Ebben a filmben ön egy perverz öreg hapsit játszik, aki összeszűri a levet a szomszéd jóval fiatalabb lányával?
HL: Érdekes egy karakterem van. Elolvastam a forgatókönyvet és szerintem gyönyörűen írták meg. Nagyon viccesnek találtam. És egyik szereplő sem rossz szándékú. Érti, senki nem akar uralomra törni vagy ártani a másiknak.

» Még mi tetszett meg önnek a forgatókönyvben?
HL: Szerintem ez a film az emberi szívek habzó hullámzásáról szól. Jó, ezt most csak úgy mondtam. Egy film nem szólhat a tökéletességről. Azt lehetetlen lenne megmutatni, szerintem. Mert olyan nem is létezik. Sőt!

» Ezt kifejtené bővebben?
HL: Mindannyian vonzódunk a tökéletlenséghez. És az emberi hibákhoz. Különösen az olyanokhoz, amelyeket jó szándékkal követnek el. Vagy kedvességből. Mert az ilyen okokból elkövetett tettek nem feltétlenül maradnak következmények nélkül. Emiatt tetszett meg nekem és a többieknek is ez a forgatókönyv. Hogy a következményeket nagyon komolyan veszik.

» Nem volt kellemetlen az, hogy Leighton Meester sokkal fiatalabb és az segített a dolgon, hogy korábbról ismerték egymást?
HL: Igen. Az, hogy már ismertem Leightont, segített. Játszott két Doktor House-epizódban. Szóval játszottunk együtt korábban. És ez hatalmas segítség volt. De ha nem ismertük volna egymást, akkor is megcsináltuk volna a dolgot. Megtaláltuk volna a módját. De így jobb volt.

» Hogyan oldódtak fel Leightonnal az intim jeleneteknél?
HL: Tudtam, hogy meg tudjuk csinálni. Tudunk együtt dolgozni és tudunk együtt játszani. És nagyon kedvelem Leightont. Nagyon humoros. Jól éreztük magunkat a munka során. De nem hiszem, hogy pont emiatt kellett volna aggódnom. Hiszen nem is Leighton van ott [hanem a karaktere].

» Azaz?
HL: Érti, fura, hogy ezt meg kell magyaráznunk. Olyan dolgokat, amiket kevésbé nehéz megemészteni, mint egy 50-60 éves filmet. Szóval fura, hogy már elértük ezt az állapotot. Különösen egy olyan filmmel kapcsolatban, amely ennyire emberi és jó szándékú. De közben pedig komolyan veszi az életet és az érzelmeket. Ráadásul nem leereszkedően vagy ítélkezve. Nagyon emberi ez a film, szerintem.

[PCM Reviews]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.