Hugh Laurie: “Eladtam a lelkemet az ördögnek”

Hugh Laurie – “a színész, muzsikus, író, énekes, angol” – ma reggel (élőben?) a francia Europe1 rádió vendége volt. Az albumáról volt szó. Szokás szerint előjött, hogy fehér angol létére, hogy-hogy New Orleans-i blues albumot adott ki (“Ezt a zenét szeretem már gyerekkorom óta, semmi mást”). Illetve elmondta, hogy a (komolyabb) zenélést gitározással kezdte, mint mások, majd egy idő után áttért a zongorára (“Nem vagyok egy frontra kiálló” – New Orleans-i bluest játszó zongoristák lemezeit hallgatta, úgy tanult meg játszani.
A műsorvezető feltevésére, miszerint Hugh eladta a lelkét az ördögnek (talán itt azt jelenti, hogy sok pénzért elcsábult a lemezkészítésre): “Igen, volt ott szó ördögről, de már sokkal korábban. Sokkal kevesebbe kerül a lelkem.”
“Dr. John a zongorát részesíti előnyben a gitárral szemben. Ő is gitározott korábban, de aztán [az ujjai nem bírták]. És azt mondja, hogy a zongora adja a dalok vázát. A gitár ugye a zongora körül szokott játszani… Én is szeretem a gitárt, félre ne értsenek. Imádom. De van valami a zongora hatalmas súlyában.”
“Szívesen lennék bárzongorista.”
“Túl aggodalmaskodó vagyok.”
“Nem tervezek előre. Kéne, de nem szoktam.”
“Képes vagyok 2-3 évvel ezelőtti epizódokat megnézni. De nem nagyon bírom nézni magam, mert fennakadok a hibáimon.”
Arra a kérdésre, hogy “Egy idegen bolygón hogyan mutatkozna be: színészként, énekesként, művészként, költőként?” azt felelte: “Talán artiste-ként (művész). Peripatetikus művész.
“Kivel zenélne szívesen?” -“Uramatyám, kivel, aki még életben van…?” -“B.B. Kinggel?” -“Ó, B.B. Kinggel csodálatos lenne. Ő a legjobb. Majd meg is próbálom: ‘B.B.! Mizu?'”

A végén meg a műsorvezető kéri Hugh-tól, hogy énekeljenek már együtt így az interjú végeztével. Aztán énekelnek egyet (6:53-tól).

Get the Flash Player to see this content.

[europe1.fr]

Csatlakozás a társalgáshoz

3 hozzászólás

  1. Csak annyit, hogy az h eladta a lelkét az ördögnek az egy amolyan “blues legenda”, mert a blues ugye azt mondják, h az ördög zenéje, és azt állították, hogy Robert Johnson eladta a lelkét az ördögnek az útkereszteződésben, mert szinte egyik napról a másikra megtanult nagyon jól játszani. “I went down to the crossroads, fell down on my knees.” 🙂

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..