Hugh Laurie: “Érdekel, mit gondolnak az emberek.”

Hugh Laurie

Végre valaki elgondolkodtatta Hugh Laurie-t (Ld. az első interjú utolsó kérdése)! Felteszem, ezt ismeritek. A lemeze kapcsán is egyfolytában ugyanazt kérdezték tőle a múlt évi interjúkban, és persze mindig ugyanazokat a válaszokat adta.

Ma lesz Hugh lisszaboni koncertje, de úgy tűnik, már egy napja Portugáliában van (29-én még Madridban lépett fel). A folytatásban két videóinterjút találtok – angolul, portugál felirattal, magyar fordítással.

Mintha a mennyországban lennék, mikor portugált hallok. Imádom! Nem tudok egy szót se, de imádom hallgatni, ahogy mások beszélnek. Még nagyon fiatal voltam és… biztos ismeri a Casablanca c. filmet.
» Igen, persze.
Ugye a Casablanca arról szól, hogy majd elrepülnek Lisszabonba. “A lisszaboni repülő, Ricky.” És mindig is úgy gondoltam Lisszabonra, mint egy romantikus menedékhelyre, mely megvéd a problémáktól. Lisszabon mindig is… a lisszaboni repülőre felszállni olyan lehetett, mintha ott elbújhattál volna az élettől.
» Ez még a válság előtt lehetett.
Nos, igen. Elismerem, ez nagyon régen volt. De ezt gondoltam kiskoromban és az ilyen gondolatok megmaradnak az emberben később is. Nem lehet tőlük megszabadulni. De most, hogy saját szememmel láthatom a várost, úgy vélem, hogy ezek a gondolatok még mindig helyt állnak. Majd egyszer talán én is…

♫ Let Them Talk, You Don’t Know My Mind ♫

Nem lehet biztosra mondani, nem ígérhetek semmit, de jól fogják érezni magukat! Az eddigi koncerteken jól szórakozott a közönség. Nagyon jól sikerültek az eddigi fellépések. És ez különösen fontos, mert az utolsó európai helyszín lesz. Szóval magasra tesszük a lécet. Ez lesz a legjobb teljesítmény, amit eddig nyújtottunk. Ez fontos.

» Nehéz zenésznek lenni azután, hogy híres színésszé vált?
Kihívás. Nagyon féltem attól és nyugtalanított az, hogy az emberek mit várnak majd tőlem. Azt várják, hogy egy kitalált karakter [azaz House] zenéljen nekik, vagy hogy én zenéljek… Érti, nehéz kitalálni, mik az elvárások. De [azt vettem észre, hogy] a nézők az első tíz percben azon gondolkoznak, hogy “Hú, ez most mi lesz?”… Lehet, hogy úgy jönnek el, hogy elvárnak egy bizonyos dolgot, aztán meg úgy mennek haza, hogy valami újjal gazdagodtak. Remélem, hogy így van.

» House-t nem érdekelné, mit gondolnak az emberek.
Így van. Ez igaz. Ezt például imádtam House-ban, hogy nem érdekelte, mit gondoltak mások. De engem érdekel, nagyon is. Érdekel, egyrészt magam miatt, másrészt meg a zene miatt. Azt akarom, hogy az emberek olyan zenét halljanak, amit előtte nem ismertek. Hogy úgy játsszuk, ahogy még nem ismerték. Hogy olyan hangzásokat és hangszereket halljanak, amiket még nem hallottak.

♫ 3×15 – Fél-nóta ♫

» Hangszereket tekintve a hangjával a legnehezebb játszani?
Igen. Az egyik fura dolog ebben, hogy angol vagyok és majdnem kizárólag amerikai zenét játszom. Én pedig nem vagyok amerikai. Szóval a stílus, a megfogalmazás, a kiejtés amerikai. És ez jól van így, hiszen amerikai zenéről van szó. Minthogy nem énekelnék olasz operát angolul, az őrültség lenne.
» Vagy portugál fadót.
Vagy fadót, pontosan… Bár szívesen megpróbálnám. De nem, nem. Azzal nagy kockázatot vállalnék, szerintem.

» Miután annyi évig az Államokban dolgozott, sokkal inkább vagy sokkal kevésbé érzi magát európainak?
Öm, szerintem sokkal in…kább európainak érzem magam. Ez vicces, nagyon érdekes kérdés. Ez nem mindig igaz. Csomó amerikai dolgot megértek, és természetesnek hat számomra. De sokszor nagyon idegennek éreztem magam Amerikában. Néha nagyon európainak éreztem ott magam. Nagyon nem amerikainak. Szóval nagyrészt sokkal inkább európainak éreztem magam. De nem mindig! Érdekes. Érdekes kérdés.

» “Graça”: gé, er, a…
*írja* nagyon figyelek, nem akarom elrontani.
» Cé, olyan vesszővel, portugál cé.
*nem megy neki* Ide [kell a vessző]?
» Nem, ide.
Jó.
» Aztán egy “a”.
“A”.
» Igen. Mint a “grace”-t.
Szóval mi… ott valamikor volt egy “i” is. Az mit jelent?
» Olyan, mint egy “sz”.
Ja, grászá. *aláírja a nevét*

Get the Flash Player to see this content.

Most vagyok először Portugáliában, így Lisszabonban is. Bár már sok-sok éve arról álmodtam, hogy eljöjjek ide. Húsz évvel ezelőtt valaki megkérdezte, mi lenne az álom állás számomra. Én erre azt feleltem, hogy az, ha egy zongorán játszhatnék egy lisszaboni bárban. Én nem kellek ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy ez a zene jó. Imádom ezt a zenét. Nem úgy gondolok rá, mint “blues zenére”, csak simán, mint zenére. Nem tudatosítom magamban, hogy ez egy zenestílus lenne. Szerintem csak kétféle zene létezik: jó és rossz.

Igen, ismerem a fadót. Ki is az…? Amália…
» Amália Rodrigues.
Igen, “Rodri…” Hogy mondta?
» Amalia Rodrizs.
Rodrizs… én nem tudom úgy kimondani, ahogy ön. Igen. Szóval őt hallgattam tegnap este. Gyönyörű hangja van, és jók a számai. És önnek igaza van, hasonlít. Úgy képzelem, hogy csomó blues zenész fadót hallgatva felismeri ugyanazokat az érzelmeket, hanghatásokat, amit annyira imádok. Nem fogunk holnap este fadót játszani, nyugodjon meg, az kockázatos lenne.

Sok időbe telt, mire megértem, igen. Nem voltam elég magabiztos vagy úgy éreztem, hogy nem állok készen vagy ilyesmi. Épp elmúltam ötven és egy fickó odajött hozzám azzal, hogy “Akar lemezt csinálni?”, én meg először azt gondoltam, “Nem, nem állok készen”. Aztán meg, hogy “Mikor fogok készen állni? Soha.” Az ember az élete során megtanulja, hogy ahogy öregszik, soha nem fog felnőni. És soha nem fog készen állni. Inkább csináld meg, amit akarsz, ne várj a végtelenségig.

A bandában a leghihetetlenebb zenészek gyűltek össze. Garantálhatom, hogy a nézők a világ legjobb zenészeit hallhatják majd ebben a bandában. Szóval én bármit is csinálnék, ők mindig ott lesznek, akiket lehet hallgatni.

[RFM radio]

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>