Hugh Laurie és a belgák

Hugh Laurie, Cafe Corsari, Belgium

Tavasztól egészen pár héttel ezelőttig Hugh Laurie 30 állomásos európai turnén vett részt a Copper Bottom band nevű zenekarával. Májusban volt többek között Belgiumban is. Természetesen a fellépését minden országban interjúkkal támogatták meg. A belga televízióban a zenéjéről és a sorozatról is kérdezték, és szembesítették Hugh-t egy kijelentésével, amit az angol Graham Norton Show-ban tett a belgákról. Majd pedig Angliába visszatérve ugyanitt elmesélte ezt a szembesítést.

Köszöntjük a műsorban, Hugh! Nagyszerű, hogy eljött.
Köszönöm a meghívást!

Először is azt szeretném megkérdezni, hogy azt az amerikai akcentust, amivel a sorozatban…
Nos, hogy is mondjam. 75…

Beszéljünk inkább a zenéről. Mi… a zenei szikra… mi… [belgául beszél]
[elveszi a kártyát, amin a kérdés van, elolvassa] Jó, megvan. Nos.
Mi miatt kezdett el zenélni?
Mindig is szerettem ezt a zenét, már ilyen [mutatja] kicsi korom óta. Nem, ez nem igaz [magasabbat mutat], ilyen kicsi korom óta. És nem tudom miért, de mióta először meghallottam ezt a zenét – azt hiszem, Willie Dixon volt, de nem tudom biztosan. De mióta először meghallottam azt a blues hangot… [megszólal a zene a háttérben]
Ez volt az?
Ig… ez az [élvezi a zenét], érti már?
És megint megtörténik.
Igen. És, ahogy látja, még mindig hatással van rám.
Milyen volt? Fizikailag hatással volt önre?
Teljes mértékben. Nem tudtam még semmit erről a zenéről vagy a történetekről vagy, hogy honnan származtak ezek a dalok. Fizikailag olyan hatással volt rám, amit nem tudtam irányítani és most se tudok.

Ismeri a blues titkát?
Nem, nem tudom, hogy van-e titka egyáltalán. Ha van, akkor én nem ismerem. Csak imádom és tudom, hogy mindig is imádni fogom. 53 éves vagyok és már nem fogom megszeretni a hip-hopot vagy a popot vagy az operát. Nem fogom. Ez az, amit imádok.
Ez olyan, mint egy házasságkötés.
Bizonyos szempontból, igen. Egy életre szól.
Ez egy nagy hagyományokkal rendelkező stílus. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki belevágjon.
A “bátorság” nagyon udvarias kifejezés. A “hülyeség” pedig egy másfajta megközelítése a dolognak. Biztos, hogy sokan úgy gondolták, hogy… vagy gondolják még most is, hogy bolond vagyok, hogy ilyennel próbálkozom. Nem tudom. Ha szembejön veled a lehetőség, meg kell ragadnod. Nem csinálhatod azt, hogy tíz évvel később azt kívánod, bárcsak megragadtad volna a lehetőséget tíz évvel korábban. Általában véve az életben nem azt bánja meg az ember, amit megtett, hanem azt, amit nem tett meg. És ez egy olyan lehetőség volt, amellyel élnem kellett.
Számos nagy zenészt sikerült meggyőznie. Néhányan ide is eljöttek önnel.
Igen.

Hogyan győzte meg őket?
Vannak róluk fotóim. [nevetés] Nem, hát nagyon készségesek voltak. Úgy gondoltam, hogy forgatni fogják a szemüket, hogy ne már, egy újabb színész próbál meg zenélni. Ha így is tesznek, akkor azt a hátam mögött teszik. Készségesen támogattak engem. Múlt évben vagy száz helyen koncerteztünk Argentínától Oroszországig és szerintem nagyon jól megismertük egymást és – legalábbis számomra – csodálatos zenei élményben volt részünk.
Nehéz zenei elismerésben részesülnie egy színésznek és írónak?
Igen. De ez így van rendjén. Senkinek sem kéne csak úgy elismerésben részesülnie akármilyen területen. És tudom, hogy ha én nem én lennék, és kívülről látnám magam, gyanúsan néznék magamra és elővigyázatos lennék magammal szemben. Ez így természetes. Az a lényeg, hogy azon legyek, hogy bizonyítsak önnek, önnek meg önnek. [A mellette ülő hölgyre mutat, aki erre mond egy “Köszönöm”-öt.] De ehhez sokáig kell [zenélnem]. Nem csak hobbiként kell űznöm, pár hónapig, hanem ez az, amivel mindig is foglalkozni szeretnék.
Ezzel szeretne foglalkozni? Sokkal inkább, mint a színészettel?
Igen. Imádom a színészetet, lenyűgöz. De fura módon az ember örömében színészkedik. Egy hosszú munkanap után senki nem kezd el színészkedni a fürdőszobában. De énekelni viszont énekel vagy zenét hallgat. A zene fizikai örömöt okoz. Míg a színészet…
Ez nem amiatt van, hogy zenészként a színpadon azonnali visszacsatolást kap az ember a közönségtől?
Ez is benne van, de persze színészeknek is lehet részük ilyenben, ha színházban játszanak. De a valódi oka talán az, hogy a hangszerek, a dalok, dallamok hangzása fizikailag hatással van rám, aminek nem tudok ellenállni.
A színészkarrierjéről is szerettem volna érdeklődni: a “House” nagy sikeréről, mely Belgiumban is övezte a sorozatot. De úgy tűnik, valaki már érdeklődött ezügyben önnél korábban.

Részlet a Graham Norton Show-ból
A “House” hatalmas siker Európában.
Igen, hatalmas. Pedig a sorozat annyira verbális, hogy el se tudom képzelni, hogyan fordítják le. Mondjuk az olyan sorozatoknál, ahol lövöldöznek, meg mondják, hogy “Szálljon ki a kocsiból!” vagy “Szálljon be a kocsiba!”, tudja, ilyenek… ez a párbeszéd. Azt megértem, ha az ilyen sorozatok sikeresek… Belgiumban, például. Nem tudom, miért pont Belgiumot mondtam, kicsik és… itt nincsenek belgák. Nem, nincsenek.
Részlet vége.

Hugh, tiszta sor, hogy…[taps]
Gondoljon bele, Belgium volt az első ország, ami eszembe jutott.
Igen. [taps]

Részlet a 6×06-os epizódból
– Az immunoglobulin beadása után a páciensnek nem voltak fájdalmai, és az éjszakai májműködés tesztelésének eredménye jó lett. A pácienst hazaengedhetjük.
[sípolás]
– Esik a szaturációja.
– Fuldoklik.
House: Az ujjain.
– Nem kap levegőt.
– House, kérem vegye le az ujját a tesztgombról!
House: Ó. Bocsássanak meg.
– Majdnem elvágtam a torkát.
House: Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk.
Részlet vége.

Milyen kedves fickó.
Imádnivaló fickó.
Nyolc évig élt House-szal. Boldogan hagyta őt hátra? Megnyugodhatott?
Mmmm. Nem, hiányzik. Mindig is szeretni fogom ezt a karaktert. Fura, de mindig velem van. Sétálgatok az utcán és egyszer csak eszembe jut egy ilyen pillanat, valami, amit mondott vagy tett és nevetni támad kedvem. Végtelenül vicces, meglepő és bátor és sérült. Imádtam a jellemét. Nehéz jelleme volt, de imádtam. Valami 170 epizódot csináltunk; egyszer el kellett jönnie annak az időnek, mikor azt mondjuk, legyen vége.

Manapság hogy telik egy napja? Felkel… nem tudom, reggel 7-kor…
Felkelek olyan déél körül.
Csinál egy teát, gondolom.
Sok teát iszom.
Jó hírünk van, hiszen van itt valaki, aki nagyon szeretett volna adni önnek egy csésze teát.
Nagyszerű.
[bejön a fickó egy tálcával, rajta tea]
Köszönöm.
Ő egy komikus és tévés személyiség.
fickó: [Hugh-nak] Kábé egy perce van benn a filter.
Egy percig, jó. Tökéletes. Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm.
fickó: Az én örömömre szolgál. Erről biztosíthatom. [kimegy]
Most hazamegy és szívrohamot kap.
Oké. [nevet]
Szóval csinál egy teát, aztán?
Nos, manapság minden nap találkozom ezekkel az emberekkel [a zenekarral]. Jó, valószínűleg nem minden nap, de gyakran. Összejövünk, játszunk pár számot, kipróbáljuk az ötleteinket. És ez számomra a legjobb dolog. Új számokkal, új módszerekkel való kísérletezés. Imádom ezt.

Zenészként most más az élete, mint színészként volt?
Igen, teljesen más. Színészként, különösen, ha egy amerikai sorozatban játszik az ember… Amerikában nagyon keményen dolgoznak az emberek. Hihetetlen. Minden nap 4:30-kor vagy 5-kor keltem, ott voltam 15-16 órát egy nagy, ablakok nélküli szobában. És egy idő után az ember ebbe beleőrül kicsit.

Egy sörre sincs ideje?
Nincs.
Ha viszont mégis sörözik, van olyan ország, ahol ezt nyugodtan megteheti anélkül, hogy mindenki diagnózist kérne öntől vagy ilyesmi?
Igen. Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy azért mondanak ilyeneket nekem, azért szeretnének szóba elegyedni velem, mert szeretik a sorozatot. És erre büszke vagyok. Hogy ez egy olyan sorozat… Hiszen ismert lehetnék olyan dolgokból kifolyólag, amikre nem vagyok büszke. Ismert lehetnék drogdílerként is vagy sok minden másként. De az, hogy olyan miatt vagyok ismert, amire büszke vagyok és amiről tudom, hogy hatott az emberekre, az nagy megtiszteltetés.

Most pedig a zenéje miatt ismerik. A “Wild Honey”-t [Vad méz] fogja játszani itt nemsokára az új lemezéről, ugye?
Bárcsak lenne mézem, hogy beletehessem a teámba, de ehelyett a színpadon fogom eljátszani.
Majd hozunk azt is.
Jó.
Mesélne nekünk a számról?
Ezt a számot Dr. John írta és 10-15 éve rögzítette. Mindig is szerettem ezt a számot. Dr. John volt mindig is az egyik legfontosabb zenei idolom. Otthon van róla egy fotóm a zongorám felett. Az egyfajta oltár, ahol [mutatja, hogy meghajlik előtte].
Egy legenda.
Igen, egy legenda. És olyan szerencsés lehetek, hogy játszhattam vele együtt, és meghallgatta a számot a mi interpretálásunkban és tetszett neki, szóval ez a szám nagyon sokat jelent nekem. Szeretem.
Nagyon érdekesen hangzik. Köszönjük, hogy itt volt. Hugh Laurie!
Köszönöm.

Hugh a Graham Norton Show-ban – 2013. május 10.


28:24-től van Hugh beszélgetése
32:10-től: Pár napja voltam egy belga tévéműsorban – mert tudom, hogyan kell jól élni, és mutattak egy videót rólam, amint ebben a műsorban vagyok és undok dolgokat mondok a belgákról. Nem is tudom már, mit mondtam, de valami olyasmit, hogy a belgáknak nehéz a felfogásuk vagy ilyesmi. És ezt megmutatták a belgáknak. Ők meg tapsoltak. Ami kábé bizonyítja az állításomat. Aztán a műsorvezető odasúgta nekem, hogy a közönség csak örül, hogy egyáltalán megemlítette Belgiumot. És szörnyen éreztem magam. Szóval most szeretnék bocsánatot kérni Belgiumtól és elmondanám, hogy csodálatos ország, mindenkinek csoki illata van és mindenki nagyon kedves.
És nagyon intelligensek.
És nagyon okosak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.