Daily Mail − 2008. augusztus 9., Gabrielle Donnelly
Egy átlagos napsütéses reggelen Hugh Laurie ott üldögél a képzeletbeli Princeton-Plainsboro Tanulókórház tágas előcsarnokában.
Dr. Gregory House-t − a karaktert, akit játszik − épp most szavazták meg a második legszexibb tévés dokinak − George Clooney-val az élen.
“Hát persze, − morogja a Második Legszexibb Doki tiszteletteljesen − George Clooney. A kormányzó. Természetesen mindig úgy gondolok magamra, mint egy szex-szimbólum…”
Ezután elhallgat, és szöszölni kezd a gombjaival a finom szürke öltönyén. Úgy néz ki, valójában Laurie eljátszadozik a gondolattal, hogy a nők netán rajonganak érte, és nyilvánvalóan zavarban van emiatt.
“Komolyan? Ó, én egyáltalán nem tudom így nézni a dolgokat. Egyetértek, hogy House karaktere eléggé szexi, és van benne némi Lord Byronos beütés, − egy megsebzett zseni meg minden − igen, ezt belátom, de ami engem illet…”
Szex-szimbólum: Hugh Laurie szerepe az orvosi sorozatban, a Doktor House-ban mindennapossá tette a nevét Amerikában és másodiknak választották a legszexibb tévés dokik között George Clooney között
Egy bizonyos szempontból igaza van. Már maga a gondolat is furcsa, hogy Laurie-t Clooneyhoz hasonlítjuk. Bár elég vicces. De, mivelhogy Laurie bizonyította a Doktor Houseban, mennyire briliáns, mikor nem egy elegáns balfácán álarca mögé bújik, − gondoljunk csak Bertie Woosterre P.G. Woodehouse tévés adaptációjában vagy az arisztokratikus szerepekre, amiket a Fekete Viperában játszott − tulajdonképpen meglepően szexi.
Egy váratlan, tűnődő sötétséget vitt bele a szerepbe, amit úgy látszik a női nézők vonzónak találnak. Nem is beszélve a háromnapos borostáról.
“Ó, nézze, elpirultam, és nem tudom, hogy erre mit mondjak. House egy boldogtalan, megkínzott lélek; durva, és nem érdekli, hogy mit gondolnak mások. Ha valaki a való életben úgy viselkedne, mint House, valaki rögtön leütné vagy börtönbe zárná.
“Valójában imádom a csávót. Szeretem a világosság és a sötétség keveredését benne; meg azt, hogy néha olyan, mint egy nyolc éves gyerek, néha meg egy bosszúálló angyal, aki kész levadászni a sárkányokat.”
“Nem igazán érzékelem, hogy a tévében fut a sorozat. Olyan keményen dolgozom rajta, hogy nincs időm kimenni a világba, hogy normális dolgokat csináljak és emberekkel találkozzak, akik azt mondják, hogy “Láttam a sorozatot, és utálom.” vagy bármi ilyesmit. Szóval, amennyire én tudom, akár egy szemetesben is mutogathatnák a sorozatot.”
Persze, ez minden, csak nem olyan sorozat. Már négy évad lement, és 18 millió nézője van az Államokban, és sok követője van itt is /Nagy-Britannia/, és Laurie (49) kapott három Emmy-jelölést, két Golden Globeot és állítólag 100 ezer fontot /30 millió forintot/ epizódonként.
Mivelhogy egy füstölgő anti-hőst játszik, Laurie kénytelen volt véget vetni annak, hogy a komikus alteregoi mögé bújjon − legalább is a munkájában. De még most is beveti a komikus énjét a való életben, hogy leplezze az alap pesszimizmusát és bénító bizonytalanságát, ami még az ifjúkori éveiből maradt vissza.
Azt mondja, mikor elfogadta a szerepet, meg volt róla győződve, hogy a “Doktor House” “csak egy hónapig fog tartani”
“A többi szereplő már házat bérelt, mikor én még egy hotelben laktam, és még ki se pakoltam” mondja vállrándítva a színész.
Nagysikerű sorozat: Hugh Laurie a Doktor House-ban, amiért állítólag 100 ezer fontot kap epizódonként
Kezdetben a kérdéses Los Angeles-i siker talán magyarázatot adhat arra, hogy miért hagyta hátra a feleségét, Jo Greent (korábbi színházi adminisztrátort) és gyermekeiket, Charliet (19), Billt (17) és Rebeccát (14).
Bár már négy év után, és még három évaddal előttünk, elárulja, hogy talán a család átköltözik Kaliforniába.
“Sok időbe tellt alkalmazkodni ahhoz, hogy a sorozat tartós lesz.” − vallja be Laurie. “Mindkét irányba utazunk egymáshoz, hogy lássuk egymást. És akkor a legjobbat hozzuk ki a találkozóból.”
“Az egyik legfontosabb célom az életben, hogy elkerüljem azt, hogy zavarba hozzam a gyerekeimet a munkámmal. Remélem, sikerült ezt elérnem, és remélem a mostani munkámmal büszkék rám, de ha nem, akkor legalább nem esnek zavarba tőle. El kell mondanom, az enyéim a legszeretetreméltóbb gyerekek, akik mást se csinálnak, csak örömet szereznek nekem.
Sok paparazzi-fotó készült Laurieról Los Angelesben, amin rosszkedvűnek tűnik. Egy azóta is kísértő fotó, amelyen látszólag magányosan, elhagyatottan áll egy gumicsónakban, múlt évben készült egy forgatási szünetben.
Nemrég pedig “uneasy rider”-nek /könnyű motorosnak/ nevezték, mikor a szokásos lehangolt arckifejezéssel kapták le, amint elvitte egy körre a feleségét a külvárosban a motorjával.
Ez Jo egy Los Angeles-i látogatásán készült, − Laurie forgatási kötelezettségei azt jelentik, hogy csak néhány havonta tér vissza Angliába − és arra engedett következtetni, hogy a pár küzd a tengerentúli házassággal, amit Hugh szerepe megkövetel.
Vagy lehet, hogy Laurie személyiségének melankolikus oldala rejtve maradt zárt ajtók mögött, amíg nem lett a Második Legszexibb Tévés Doki, és az Államok öt legjobb tévés személyisége közé be nem került?
Tengerentúli kapcsolat: Hugh Laurie és a felesége januárban lett lekapva
Joely Richardson − mint korábbi kolléga − úgy fogalmaz, hogy, ahogy el tud játszani szerencsétlent és jóképűt, úgy Laurie személyiségének is két oldala van. “Van az a Hugh, aki körbetáncol és viccelődik. És van a másik oldal: a megkínzott, sötét.”
A stúdióban a semmitevő és tűnődő Laurie látványa már annyira mindennapossá vált, hogy erre már senki se rebegteti meg a szemhéját se.
Laurie barátai szerint Jónak köszönhető, − akivel a “80-as években találkozott − hogy Hugh ennyire levert. (Laurie azzal viccelődik, hogy mikor együtt vannak, vissza kell fognia a durcásságát, mert Jo még durcásabb, mint ő.
A párnak bizonyára voltak nehezebb időszakai, és még mindig együtt vannak. 1997-ben túlélték Laurie Audrey Cooke filmrendezővel való viszonyának (a The Place of Lions c. ifjúsági kalandfilm forgatásán) napvilágra kerülését. Ez egy olyan történet, amit Laurie nem szándékozik megvitatni, de a barátok azt mondják, hogy Cooke letörten, Jo pedig dacosan került ki a dologból. Valóban, Mrs. Laurie annyira eltökélt volt, hogy megmentse a házasságát, hogy állítólag írt egy érzelmes levelet Cookenak, amiben könyörgött, hogy ne találkozzon többet a férjével.
Ahogy Laurie érzékelte az okozott fájdalmakat, ez arra ösztökélte, hogy kezeltesse a tinikora óta kísértő depresszióját. “Mindenkinek csak fájdalmat okoztam körülöttem.” − mondta azokról az időkről.
“Szerencsétlen voltam és csak magammal voltam elfoglalva. Önző dolog depressziósnak lenni, és nem tenni ellene semmit.”
Laurie saját bevallása szerint egy bonyolult fickó, és emiatt ilyen jó a Doktor Houseban. Mikor először elolvasta a forgatókönyvet, vonzotta a benne levő fanyar, sokszor fekete humor és az igazi dráma.
“Kiváncsivá tett a párbeszédek minősége, és a tény, hogy a történet mindig meg tudott lepni − House annyira szokatlan karakter egy amerikai sorozatban, hogy mikor először olvastam, azt feltételeztem, hogy Robert Sean Leonard karaktere, Dr. Wilson a központi karakter és, hogy Housenak néha van pár jelenete. Nos, végül kiderült, hogy ez nem így van, és, hát most itt vagyok.”
Laurie tud egyet s mást az orvosokról, mondja, mert az apja, Ranold − akit Rannek hívott a család − is az volt.
Laurie az idős apját úgy írja le, mint “a legédesebb ember a világon”, és ezzel az irónia nem ér nála véget. Amíg az apja körzeti orvosként dolgozott Blackbird Leysben, az Oxford-közeli lakótelepen, az ő evezés iránti szeretetével (nyert egy olimpiai arany-érmet), addig Laurie most lődörög Los Angelesben, és “ötször annyit fizetnek” neki azért, hogy tettesse azt, hogy orvos.
Díj-nyertes: Hugh Laurie átveszi a SAG-díjat “Legjobb színész egy dráma-sorozatban” kategóriában a 13. Színészek Szakszervezete által létrehozott díjátadón “Nem olyan ember vagyok, aki azt hiszi, hogy a nyugati orvoslás egy szörnyű dolog, és mindannyiunknak fűzfa-ágat kellene szopogatnia, hogy meggyógyítsuk magunkat, ha betegeskedünk − ezt baromságnak tartom. Ha nem találták volna fel az antibiotikumot, talán két-három ember maradt volna életben mostanra. Laurie kapcsolata az anyjával, Patriciával jóval bonyolultabb volt. A legfiatalabb testvérként a négy közül, egyedüli fiúként, /ez kamu, két nővére van, meg egy bátyja/ − a testvérei szerint ő volt a feketebárány az anyja szemében. Bár Patricia küzdött azért, hogy némi szeretetet mutasson iránta. “Napokat, heteket, néha még hónapokat is eltöltött azzal, hogy érlelje magában a sérelmeit. Nem tudom, hogy orvosilag depressziós volt-e, de biztosan voltak hangulat-ingadozásai. Csomószor mérges volt rám. Tulajdonképpen szerintem csalódásként tekintett rám sok szempontból is. Megvetette a boldogságot, elégedettséget, nyugalmat, kényelmet. Még magát a “kényelem” szót is utálta. Ellenséges viszonyban volt a puhánysággal. Azt mondta mindig: “Ne légy már olyan eredménytelen!”” Laurie 29 éves volt, mikor az anyja meghalt motorikus idegrendszeri betegségben, és állítólag soha nem jutottak dülőre. Mindez feltehetően termékeny talajt biztosít Laurie pszichológusának és segít megmagyarázni Hugh önkritizáló megjegyzéseit. Csak úgy, mint az örök, mindig sikeres udvari bolond játszását.
Laurie, az oxfordi Dragon School, majd az Eton egykori diákja azt mondja, hogy valójában fontolóra vette, hogy követi apját az orvosi hivatásban. “Mikor olyan 15 vagy 16 éves lehettem, azt gondoltam, hogy én is lehetnék orvos, mint az apám. Elmentem felvételizni a London Hospitalbe Whitechapelben, ahol annó apám tanult, és nagyon közel voltam ahhoz, hogy odamenjek én is. Azt már elfelejtettem, hogy végül miért nem mentem oda − valószínűleg túl buta voltam vagy túl lusta, hogy elkötelezzem magam nyolc évnyi tanulásra.” Ehelyett Laurie a Cambridge-re ment antropológiát és archeológiát tanulni és abban az időben csatlakozott a “Footlights”-hoz /rivaldafény/, az egyetem dráma-szakköréhez. Ott találkozott az iskolatársával, Emma Thompsonnal (rövid ideig a barátnője volt), aki bemutatta őt Stephen Frynak, egy másik diáknak. És így megszületett egy kétfejű komédia óriás (Fry és Laurie), amely vicces jeleneteket írt és adott elő. Mindketten szerepeltek a Fekete Vipera és a Jeeves & Wooster c. tévésorozatokban. Laurie általában viccesen szerencsétlen embereket személyesített meg. “Van valami a brit karakterben: az, hogy nem érdekli, hogy hőssé váljon” − mondja Laurie. “Mindig készek vagyunk a csalódásra, nemde? Késik a vonat − ó, nem is jön egyáltalán, és mikor jön, akkor is csak két kocsi lesz, és végig állnunk kell majd. Ez eléggé része a nemzeti karakternek.” “A legtöbb brit író megírja a játszótéren elszenvedett sérelmekért való bosszúállást. Ez elég vicces tud leni.” Laurie még ma is jó barátságban van Thompsonnal és Emma nincs meglepődve Hugh szex-szimbólumként való újjászületése miatt. “Az első időszakában találkoztam vele. Kissé úgy nézett ki, mint Indiana Jones, khaki színű cuccokban. Együtt mentünk az “Aladdin” meghallgatására, és mikor láttam, megragadtam a haverok ruháját, és mondtak, hogy “Sztár, sztár, sztár.” Én már előre tudtam. Laurie a falon lévő órára pillant, és felpattan a székből. Itt az idő, hogy visszatérjünk a munkához. Megint a gombjaival játszik (kék inget visel, ami kiemeli a tragikomikus kék szemeit) és kézfogásra nyújtja a kezét. “Reggel olvastam, hogy Colin Firth azt mondta, hogy 40 évesen hálás, hogy egy szexi valaminek tekintik őt, nem is szólva arról, ha szex-szimbólumnak tartják.” Megáll egy pillanatra. “Nem, igazából nem is ezt mondta, elrontottam. Azt mondta, hogy hálás azért, hogy egy szex valami lehet. Hoppá. Egy vicc, és azt is elrontom − és még csak nem is a saját viccem.” |
