Hugh Laurie magabiztosabb lett

Hugh Laurie, Robert Sean Leonard

Az alábbi – még a finálé előtt készült, nem spoileres – interjúban Hugh Laurie, Robert Sean Leonard, Omar Epps, Odette Annable, Peter Jacobson és Charlyne Yi a riporter kérdéseire válaszol. Mind a kettőre bőséges és tanulságos feleleteket kap. Videó, fordítással:

Jeff Axelrod vagyok a Fox All Accesstől. A Doktor House nyolc lenyűgöző évad után véget ér. Itt vagyunk a Princeton-Plainsboro kórházban, hogy a befejezésről beszélgessünk a szereplőkkel. Nincs rajtam nyomás. Nincs vérnyomás! Újraélesztést!
» Minden szereplőgárdában más a hangulat a forgatáson, szakmailag is, és az ember máshogy tekint magára színészként a különböző környezetekben és más és más fejlődési lehetőségek vannak. Szóval hogyan változtatta meg önöket a House színészként?
Charlyne: Ezelőtt nem dolgoztam olyan forgatókönyvvel, amiben nem volt helye az improvizációnak. Annyit tanultam azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell a szavakkal dolgozni, meg más emberekkel olyan jelenetekben, amelyek nem improvizáción alapultak. Szóval sokat tanultam a kollégáimtól.
Peter: És nem olyan egyszerű ez a sorozat. Hamar bele kell rázódni. Csomó technikai körülmény van, pontos szakkifejezésekkel. Egyáltalán nem lehet improvizálni, szóval Charlyne szerintem jól beletanult ebbe. Nem könnyű.
Charlyne: Köszönöm, Peter.
Peter: Szívesen, Charlyne. Fura, mennyire hozzá lehet szokni egy szerephez. És most jövök rá, hogy véget ér: hogy ez nagy ritkaság [hogy ennyi ideig játszhatok egy szerepet], és most majd keresnem kell egy újabb szerepet. És az, hogy valami olyat kapjak, aminek ilyen erős alapjai és ilyen jók az írók és hétről-hétre belehelyezkedhetsz egy… kultúrába, valójában. Nem valószínű, hogy ez még egyszer megesik, és ezt nehéz elfogadni.

Hugh: Wow.
Robert: Hú, ez [a kérdés] túl durva a televíziózáshoz.
Hugh: Ezt most bevállalod te?
Robert: Én, én…
Hugh: Még bújom egy kicsit az étlapot, mielőtt válaszolok.
Robert: Igen, talán azt választom, de nem vagyok biztos.
Hugh: Gombalevest ajánlott?
Robert: Én inkább a gyerekmenüt választom.
Hugh: Ne, mondjad!
Robert: Azt mondja, hogy vagy a hot-dogot vagy a sajtos makarónit ajánlja? Én… nem hiszem… imádtam azokat az embereket, akikkel nyolc évig együtt dolgoztam. De hogy miben változtam? Én nem… te megmondhatod, szerintem nem változtam.
Hugh: Nem, szerintem nem változtál. Én viszont egy kicsit. Talán magabiztosabb vagyok, mint voltam. Most már nem kell magyaráznom a bizonyítványomat. Hogyha elmegyek valami mást forgatni, nem kell magyarázkodnom. Nem, mintha a színészek magyarázkodnának. De bizonyítaniuk kell, igazolni azt, hogy jogosan vannak abban a szerepben. És úgy érzem, ezt nekem már nem nagyon kell. Ez elég megnyugtató érzés. Érted, mire gondolok?
Robert: Igen. Nem értek veled egyet, szerintem magyaráznod kell a bizonyítványodat. De, ha te úgy érzed, hogy nem kell, az nagyszerű.
Hugh: Igen, az. Nem azt mondom, hogy ez igaz, csak hogy én ezt érzem.
Robert: Ez a legfontosabb.
Hugh: Igen.
Robert: Nem, én… Azt hiszem, én is így érzek. Emlékszem, mikor elkezdtem, arra gondoltam, fel kéne hívnom Noah Wyle-t, hogy adjon tanácsot. Egyszer dolgoztunk együtt.
Hugh: És megtetted?
Robert: Nem. És bölcsen tettem, mert mi a fen… mi a fenét mondott volna? Ha valaki hozzám jönne most oda, azt mondanám: csináld nyolc évig, és aztán magabiztosabb és jobb leszel, mint mikor elkezdted. De nincs más… nem csinálod ezt *gondolkodva az állát simogatja* gyakrabban [nyolc év után]. De bárcsak csinálnám. Most, hogy az előbb csináltam, jó érzés volt.
Hugh: Nem néz ki olyan jól.
Robert: Nem? Egy orvosnak… A fenébe. Szóval én nem tudom, mit mondanék.

Omar: Ez egy elég érdekes kérdés.
Odette: Az. Elgondolkodtató. Mondd csak!
Omar: Az, hogy előtte nem játszottam sorozatban – filmeket csináltam -, az hogy ebben a sorozatban voltam… Minél többet tapasztal az ember ebből a szakmából, annál jobban fogja méltányolni a más emberek munkáját: a kellékestől a sminkesen át a speciális effektekig, a gyártásig… az egész művelet olyan zseniális. És sok sorozat még nyolc epizódig se jut el. Csomó stábnak pedig az az elsődleges célja. Van, akiknek sikerül, van akiknek nem. Méltányolom azt, hogy csinálhatjuk, amit csinálunk ebben a szakmában. Hogy nyolc évadot lehettünk ebben a szerintem hihetetlen sorozatban. Lenyűgöző. Egyszerűen csodálom mindenki munkáját és még két embernek is nehéz egy célra összpontosítani. Nálunk kétszázhatvanvalahányan mentek egy cél felé. Ezt nagyon nehéz megvalósítani, szóval emelem kalapomat mindenki előtt, aki nálunk dolgozott.
Odette: Teljesen egyetértek. A mi sorozatunknak van a legnagyszerűbb stábja. Mindenki olyan jól dolgozik együtt és olyan keményen, mert szeretjük, amit csinálunk, és ez érződik a forgatáson. Mindenki örül annak, hogy van munkája és az, hogy – ugye nekem ez az első évem itt – bejövök ide és egy hatalmas gépezetet látok, ami olyan gyönyörűen működik, az annyira ösztönző. És ezt magammal viszem minden ezután következő munkámba és méltányolni fogok minden egyes embert, akivel dolgozni fogok, mert mindenki azon van, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsa és ez a végén összeáll egy egységgé. Ahogy Omar is mondta, nagyon jó, hogy ebben részünk lehetett és csodálatos látni, hogy működik ez.

» Hogyan alakult House és Wilson kapcsolati íve a kezdetekhez képest?
Hugh: Én nem is tudtam, hogy volt íve a kapcsolatuknak.
Robert: Ezt akartam mondani, hogy nem volt íve.
Hugh: A tévé a haladás illúzióját kelti. Miközben mindvégig ugyanazon a helyen állunk, ahol voltunk. Történtek dolgok, de mi megmaradtunk azoknak, akik voltunk, és ugyanúgy érzünk egymással kapcsolatban. Ez a televíziózás sajátossága: a főszereplők nem nagyon változhatnak, mert ha változnak, akkor új sorozatot fogsz csinálni minden héten és ez…
Robert: Nem túl jó ötlet.
Hugh: …nem túl praktikus.
Robert: Hiszen, ha már sikeres a sorozatod, nem akarsz egy másikat csinálni belőle.
Hugh: Igen. Mert ahhoz több díszlet kell és több embert kell felvenni, és ez hamar túlbonyolódhat. Szóval a karaktereknek ugyanolyannak kell maradniuk és mi is ezt… követtük. Remélem, hogy érdekesen tudtuk ezt előadni.
Robert: De ez igaz a… De, de… Bocsi.
Hugh: Ez igaz az életre is.
Robert: Igen, ezt akartam mondani. Ha a nővéremmel vagy a bátyámmal való kapcsolatomra gondolok… vagy a barátaimra… Mennyiben más a kapcsolatod egy jó barátoddal, mint 12 évvel ezelőtt? Lehet, hogy időnként megejtetek egy fontos beszélgetést. De egyetértek, szerintem a világ körülötted változik és… Mikor feltette a kérdést, elgondolkodtam, hogy hogy is álltunk a sorozat elején. És rájöttem, hogy hú, gyanúsan ugyanúgy, ahogy most.
Hugh: *nevet* …ahogy most állunk.
Robert: Ez csodával határos. Kicsit olyan, mint a “Leckék az életről”-ben. Hogy “az emberek változnak” – szerintem az emberek nem változnak.
Hugh: A filmekben változnak. A filmekben a karaktereknek le kell vonniuk a tanulságot és kell valami nagy átváltozás.
Robert: Különösen Tom Hanks filmjeiben.
Hugh: Én Mel Gibsont akartam mondani.
Robert: Á, ahogy…
Hugh: Tom Hanks!
Robert: Maradjunk Tom Hanksnél, egyelőre – ami a változást illeti.
Hugh: Ja.

Véget ér. Nyolc fenomenális évad után a Doktor House finálé adását május 21-én hétfőn este 8-tól láthatják a Fox-on a Visszatekintő epizóddal.

4 hozzászólás a(z) “Hugh Laurie magabiztosabb lett” bejegyzéshez

  1. ercsika7

    Nem tudom hova linkeljem ezt a videót, ide teszem. Kár, hogy nem jól látszik a WRAP party-n vetítették. Bakis videó. Hátha egyszer velünk is megosztják majd.

    Válasz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>