Hugh Laurie – Vanity Fair-interjú

Videóinterjú Hugh Laurie-val a szombati filmpremierjének másnapján (fordítással):

» Beszéljünk arról, milyen sikere volt tegnap a filmjének! Nagy volt! Hatalmas!
Én… én…
» Anny… annyi… [a nézőknek mondja az oldalsó kamerába:] a “The Oranges” c. filmjéről beszélgetünk. [Hugh is odanéz az oldalsó kamerába] Az Oranges a New Jersey állambeli városcsoportról szól, ugye…
Igen.
» …és nem az Orániaiakról. Két családról szól, akik szomszédok, és évek óta jóbarátok. Látják felnőni egymás gyerekeit, aztán valami történik. De… Igen.
Igen, valami történik.
» De, egyébként annyira nevetett a közönség, hogy nem is lehetett hallani, mit mondanak a szereplők. Ennél nem is lehetne nagyobbat kívánnia.
Igen, ez csodálatos… És, ami azt illeti, én is most láttam először. A többi szereplő látta már ezt vagy egy korábbi verzióját. Szóval ők tudták, mire számítsanak. Én nem. Én szorítottam a szék karfáját. Mert nem lehet előre tudni: van ott vagy ezer ember és az is előfordulhat, hogy annyi a reakciójuk, hogy ketten köhécselnek. A köhögés a leghalálosabb… hang a showbusinessben, igen.

» Mikor elolvasta a film leírását, azt érezhette, hogy ez két irányba ágazhat [siker vagy bukás]. Hónapokkal ezelőtt készítettem egy interjút Leightonnal, és arról beszélt, milyen volt önnel csókolóznia és az egész vicces volt.
Igen.
» …ez nyomtatásban jelent meg, és aztán belegondoltam abba, hogy ez hogy fog elsülni. És végül a filmben jól sült el, vicces és valódi volt, és maga… én drukkoltam önöknek.
Nos ez…
» …úgy, ahogy nem is gondolná az ember.
Nem, ennek a kapcsolatnak nem lenne szabad léteznie, nem?
» Nem lenne szabad.
Nem, ez olyan, mint egy djiu djitsu-trükk [amely szintén lehetetlennek tűnik]. Mert az ember azon kapja magát… Mi nem Bonnie és Clyde vagyunk [akiknek szintén drukkol a néző abban a filmben]. Az ember a rossz párnak drukkol, akik a bonyodalmat és a fájdalmat generálják maguk körül.
» Ühüm.
Amelyet nehéz és bonyolult elfogadni, de egyúttal… tudja, a boldogságot keresik és szerintem mindannyian… majdnem, hogy ez a kötelességünk. Csak egy életet kapunk, csak egyszer járunk ezen az úton és bármi, amely nem a boldogságkeresésről szól, az valamelyest istenkáromlás. Az a kötelességünk, hogy legalább megpróbáljunk boldognak lenni. Természetesen nem mások kárára.

» Miért választotta ezt a filmet az összes közül, amit elvállalhatott volna?
Megnevettetett, először is. Nagyon vicces volt a forgatókönyv. És nagyon együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Mindig elkezdek gyanakodni, mikor valaki azt a kifejezést használja, hogy “nem ítélkezik”. Mert nem hiszem, hogy az szükségszerű és mindenáron elérendő cél lenne.

» Köszönöm szépen, a film… fantasztikus volt.
Köszönöm.
» Nagyszerű. Nagyszerű volt önt a vásznon látni, meg minden.
Köszönöm.
» Örülök, hogy ismét találkoztunk.
Szintúgy.

Csatlakozás a társalgáshoz

3 hozzászólás

  1. Hát ez a riporter tényleg elég érdekes… :mrgreen: Nagyon gáz….. :mrgreen:
    Mintha rá akarna ugrani Hugh-ra….kicsit talán túlpörögte a dolgot… 😀

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..