Hugh Laurie zenéje

A BBC készített egy félórás riportfilmet Hugh Laurie-val a “Let Them Talk” c. blues albuma kapcsán. Videó, letöltési linkek és magyar összefoglaló:

Get the Flash Player to see this content.

MP4 :: MP3 :: screencaps :: “St. James Infirmary” intro

Hugh fiatalkoráról és családi hátteréről beszélgetnek. “A New Orleans-i evangélikus-baptista egyházzal szemben, Hugh családja skót presbiteriánus volt” és Hugh elmondása szerint “az öröm nem volt az én műfajom”. “Az érintett meg a bluesban, hogy emberi érzelmekről szól: bebörtönzés, meg szomorúság, de mellette ott van a szerelem, öröm, szex… minden jó.”

A szülei nem nagyon zenéltek, és nem hallgattak olyan zenéket, mint Hugh. Rövid ideig játszott ütős hangszeren az iskolai zenekarban, és nyomasztónak/elnyomónak találta azt a szervezettséget és hierarchiát, amely egy ilyen zenekarban megvan.

Hugh bevallja, hogy nem tud kottát olvasni (a gitártabokkal kapcsolatban mondta, de szerintem az ötvonalas kottára is gondolt. Simán el tudom képzelni…) A zongora-tanulás elleni éhségsztrájkról itt azt meséli, hogy 10 évesen, 3-4 napig nem evett semmit. (Múltkor még hatéves volt.)

“Ebben az albumban semmi manipuláció nincs. Csak én vagyok, mesztelenül, meg a banda és New Orleans.”
Hugh és a bandája (Copperbottom Band) élőben eljátsszák a “St. James Infirmary”-t (7:50-től), a “The Whale Has Swallowed Me”-t (16:48) és a “Tipitiná”-t (26:52). Ezen kívül még bejátsszák az “I’m In Love With Steffi Graf”-ot (16:18), meg a “You Don’t Know My Mind”-ot meg a “Baby Please Make a Change”-et (22:30). Illetve bejátsszák a zongorás jelenetet a 3×15-ös epizódból (19:23).

A “Steffi Graf” előtt arról beszél, hogy mindig is szeretett dalokat írni és a viccesség/paródia mögé bújni. “De igazából nem is paródiák voltak ezek, hanem kamu paródiák.”

Hugh elmondja, hogy az amerikaiakat nem érdekli, hogy az ember honnan jött, míg az angolok megkérdőjelezik, hogy az ember a származása alapján jogosult-e bizonyos dolgokhoz. És, gondolta, hogy ha egyszer újrakezdhette a karrierjét egy másik országban, akkor most is képes lesz elkezdeni egy zenész karriert.

Itt is elmondja, hogy előbb elutasította a lemezkiadó ajánlatát, aztán meg mégis elfogadta, mert nem akarta később megbánni, hogy gyáva volt és nem fogadta el ezt a lehetőséget.

Aztán Dr. Johnról beszél: “Azt hittem, hogy késni fog [a lemezfelvételről], merthogy ő Dr. John. Végül én késtem, és ő már ott játszott a zongorán. Aztán mondtam neki, hogy most csak énekelni fog, és én fogok zongorázni. A felvétel után – nem szégyellem bevallani – beültem a kocsimba és elmorzsoltam egy könnycseppet. Hihetetlenül megindító élmény volt, hogy 1-2 órát eltölthettem a példaképemmel. Még most sem hiszem el. Csípjen meg!”

Utána arról beszélgetnek a riporterrel, hogy önmagában a bluest nem könnyű eladni, de mivel Hugh (azaz House) az előadó, ezért veszik. Hugh elmondja, hogy a legkevésbé sem érdekli őt, mit gondolnak az emberek. És, hogy a színészet egy álarc felvételét jelenti, míg a zenélés a puszta valódat mutatja meg, és ezáltal felszabadítóbb maga az élmény az előadó számára.

Ha nem jön be a videó, nézd meg itt: 1. rész :: 2. rész

A műsor hivatalos oldala

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.