inHouse – 6×17 – Lisa és Robert (friss.)

Az inHouse egy iPhone alkalmazás, mely hétfőnként exkluzív tartalmakat szolgáltat a sorozatról. Egyelőre csak az Államokban elérhető, de egyébként ingyenes. Még szerencsénk, hogy egy amerikai iPhone-felhasználó gondolt ránk, európai (nem) iPhone-felhasználókra, és felrakta YouTube-ra a tegnapi adag “exkluzív” tartalmat, melyben Lisa Edelstein (Dr. Cuddy) és Robert Sean Leonard (Dr. Wilson) arról beszél, milyen volt Hugh rendezőként. Nagyon mókásak. Jól összevágták a válaszaikat.

Frissítés: Jobb minőségben nézhetitek meg a videót. Illetve pluszban az epizód (egyik) írójának beszámolója is ott van a vicces interjúk után.

Videó fordítással a folytatásban.

Appisode? Mi az az appisode?
Jeffrey ápoló: május 24-étől

Lisa és Robert Hugh rendezéséről

Lisa: Hughval rendezőként dolgozhattunk együtt ebben az epizódban, és ez volt a leghihetetlenebb élményem egész életemben.
Robert: Mikor Hugh Laurie-val rendezőként dolgozol együtt, az olyan, mintha a legrosszabb élményedet élnéd át, amid valaha volt. Ehhez add hozzá a nagy gazdasági világválságot és azt, mikor egymás után hatszor megnézed a “Vásott szülők”-et.
Lisa: A “life-changing” (életet megváltoztató esemény) két olyan szó, ami nagyon illik erre az élményre.
Robert: Kész rémálom.
Lisa: Nagyon ritkán illik egymáshoz ez a két szó.
Robert: Ez idegen. Nem passzol.
Lisa: Még csak kötőjel se kell közé. Csak úgy egyben. “Lifechanging”
Robert: Értelmetlen. Nem egyértelmű.
Lisa: Mondhatnánk azt is, hogy “Life the changing”, ha nem tudnánk, hogy ez két különálló szó.
Robert: Mikor Hugh rendezett az…
Lisa: …óramű pontossággal történt.
Robert: Mikor először jöttem Kaliforniába, megnéztem a La Brea-i kátrány-gödröket. Arra emlékeztetett.
Lisa: Nem vesztegethettünk egy percet sem. Nem volt lazulás. Mindenki nagyon koncentrált.
Robert: Mint mikor az első dinoszaurusz belelépett egy kátrány-gödörbe és azt gondolta, hogy “Hát, ez fura… ez… úú… ragad. Ilyen volt. Ilyen volt a nap elején.
Lisa: Fantasztikus volt.
Robert:
Lisa: Bementél, megcsináltál két jelenetet, aztán kijöttél.
Robert: És a nap végén… ami 18 órával később volt, de inkább 56 órának tűnt.
Lisa: Az, hogy Hughval csinálhattuk ezeket a jeleneteket, nagyon erőteljes, megindító élmény volt.
Robert: De az ember ugyanezt szokta gondolni némely kakilásáról.
Lisa: Miután láttam Hught rendezni, az egész olyan könnyűnek tűnik, hogy alapjábanvéve bárki meg tudja csinálni. Szóval eddig még soha nem gondoltam arra, hogy rendezzek, de most már érdekel a dolog. Tudják mit? Imádom megmondani az embereknek, mit csináljanak.
Robert: Miután Hughval rendezőként dolgoztunk együtt, úgy döntöttem, hogy beüzemelek egy saját lakókocsit, és kilépek a showbizniszből.

6×17 – Lockdown / Lezárás

Írta: Eli Attie…
Nagyon jó móka volt a Lockdown-on dolgozni. Különösen azért, mert ez nem egy tipikus “House”-epizód. Legalábbis teljesen más, mint amelyeken én dolgoztam. Mert nincs benne orvosi szál.

Katie Jacobs épp David Fosterrel beszélgetett egy Wilson-központú epizódról az írói szobában és egyszercsak megkérdezett minket, többi írókat, hogy van-e valakinek valami ötlete egy formabontó “House”-epizódra. És én felvetettem, hogy mi lehetne egy karantén vagy lezárás, ahol párok lehetnének összezárva. Hogy mi lenne, ha House egy haldokló beteggel lenne összezárva? És erre azonnal felvetődött az ötlet, hogy egy House által elutasított beteg legyen. Mert azokat az eseteit mindig látjuk, amik felkeltették az érdeklődését, de a többit nem.

Egy ilyen epizódot különösképpen meg lehet csinálni négy íróval: Peter Blake-kel megírtuk a vázát. A különböző történetek között nem volt sok interakció, szóval külön tudtuk választani ezeket az írásnál. A “Broken”-nel (6×01-02) ellentétben, ami egy nagyobb epizód volt, ez a rész inkább olyan volt, mint egy színdarab vagy égy-öt egyfelvonásos darab. Jó volt, hogy háttérbe tudtuk szorítani az orvosi részt – amit már többször megtettünk – és beleáshattunk a karakterek életébe. Olyan helyzetekbe helyezhettük a színészeinket, amikbe nem nagyon szoktuk. Szerintem a Taub-Foreman szál nagyon jól sikerült, és Hugh nagyon jól megrendezte, a két színész pedig jól játszotta. Annyi jó tárgy volt ott. A díszlet – amit Jeremy Cassels és a művészeti csoportunk épített – nagyszerű volt: katakombaszerű irattár, polcok és zeg-zugos folyosók. Jól elvoltak: futkároztak össze-vissza és átnéztek a másikhoz a polcokon keresztül. Mindketten jól használták a teret.

Az nagyon érdekes volt, hogy a két Hugh Laurie-val dolgozhattam együtt. Azokon a napokon, mikor játszik, végig amerikai akcentussal beszél. Nagyon koncentrál az akcentusra – kitűnő amerikai akcentusa van – és nagyon komolyan veszi. Még a forgatási szünetekben, mikor nem veszi a kamera, és csak sétálgat a stúdióban, amerikai marad. És azokon a napokon, mikor nem dolgozik mint színész, akkor egyszerűen önmaga, brit akcentussal. Az epizód előkészületei közben – ami minden esetben arról szól, hogy megnézed a díszleteket, megbeszéled az írókkal a jeleneteket és a vezető operatőrrel a dolgokat. Szóval közben még játszott az előző epizódban és egyúttal felkészült erre az epizódra, amiben játszania is kellett. Szóval ő imád 9 feladatot végezni egyidőben, és soha nem marad le. Nagyon nagyszerű munkát végez a színészet és a rendezés terén is. Szóval tök mókás volt látni Hugh két oldalát.

4 hozzászólás a(z) “inHouse – 6×17 – Lisa és Robert (friss.)” bejegyzéshez

  1. ercsika7

    Ezt nagyon jól összerakták.Bár, ha valaki olyan téved ide, aki nincs tisztában a szereplők közti kapcsolatokkal, az tuti olyan cikket kreálna, hogy Robert és Hugh utálja egymást! A Story cikkének sincs alapja ugyebár!! (Charlie utálja az apját)
    Mi mindenesetre tudjuk, és ez a lényeg. :igen:

    Válasz

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>