Jennifer a Comic-Con-on

Jennifer MorrisonJennifer Morrison ősztől a “Once Upon a Time”-ban (Egyszer volt, hol nem volt) fog szerepelni az ABC csatornán. A forgatás a hetekben kezdődik, de előtte még be kell ugrania a San Diego-i Comic-Con-ra, hogy népszerűsítse a sorozatot.
Emellett a média se mehet el szó nélkül, így a The Hollywood Reporter, szervezett egy fotózást és egy kerekasztal-beszélgetést (június 24-én) Jenniferrel és még öt sci-fi, mágikus vagy egyéb irreális világban játszódó sorozat főszereplőjével.
Még egy fotó és videók – 8 kerekasztalos + egy fotózásos – , plusz az interjú – főként Jennifer válaszainak – fordítása a folytatásban (a videók nem feltétlenül az alattuk levő szöveggel passzolnak össze).» Páran közületek olyan sorozatokat képviseltek, amelyek még nincsenek adásban, de máris nagy érdeklődésnek örvendenek. Ez milyen érzés?
Britt Robertson: Tök jó érzés. […] Csak abban bízunk, hogy nem okozunk csalódást a nézőknek.» Ez nem stresszel titeket?
Jennifer Morrison: A mi sorozatunkat a Lost írói készítik és az ABC csatornán van, szóval a Lost miatt elég nagy a nyomás rajtunk – a rajongók, a hype*. De izgalmas is, mert az ember tudja, hogy olyan emberekkel dolgozhat, akik jók abban, amit csinálnak, és korábban képesek voltak sikerre vinni valamit.

» Sok minden változott a “Buffy” óta. Kevesebb időd van rátalálni a közönségre és a Comic-Con már rég nem az, mint 10 évvel ezelőtt volt.
Sarah Michelle Gellar: Nem, mikor mi kezdtük, nem is nagyon tudtam, mi az a Comic-Con. Csak jelen voltak a műfajspecifikus sorozatok. Most pedig már panelek vannak, és az ember nem is tudja, ezeknek mi közük a Comic-Con-hoz. De elég hihetetlen élmény. Mindig azt tanácsolom színésznőknek, hogy ha még nem voltatok – ez most viccesnek fog hangzani -, vegyetek fel egy maszkot és nézzetek szét. Komolyan mondom. Legtöbbünknek akkor kezdődik a forgatás és nincs sok időnk. Besietsz a paneledre, aztán kisietsz a hátsó ajtón, és soha nem látod a nagycsarnokot. Elég lenyűgöző.
Morrison: Tök normális, ha az ember maszkban járkál.
Gellar: Igen, elég hihetetlen, akár húsz percre is.
» Volt már rá példa, hogy felvettél egy jelmezt és bementél?
Gellar: Lehetséges… *nevet*
Morrison: Úgyse fogja elárulni!» Britt [Robertson] és Jennifer még soha nem volt Comic-Con-on. Tudnátok nekik tanácsot adni a túléléshez?
Robertson: Igen, mondjatok valamit! Mit tudnátok ajánlani a maszkon kívül?
Gellar: Szerintem én már elmondtam a legjobb tanácsomat. Szerintem más a helyzet egy új sorozat esetén. Nehezebb. Nem akarod jobban megemelni a nézők elvárásait, mint amit később ki tudsz elégíteni.
Morrison: És meg akarod szerezni azokat a nézőket. El akarod mondani nekik azt, amit mondanod kell ahhoz, hogy ők később megnézzék a sorozatot.

Morrison: Egyébként a kedvenc tündérmesém gyerekként a Hamupipőke volt. Ezt már vagy 8000-szer megkérdezték tőlem. Biztos, hogy még meg fogják kérdezni ennyiszer.» Mi a legjobb vagy legőrültebb találkozásotok egy rajongóval?
Yvonne Strahovski: A New York-i Comic-Con-on voltam és […] egyszer csak odaadott valaki nekem egy plüssmackót. Azóta mindenki ajándékokat ad nekem.
Gellar: Nekem 39-es lábam van…
Maggie Q: Én imádom az ékszereket!
Morrison: Ha hozol nekem ékszert, visszaírok neked Twitteren! [a rajongóknak]» Kell tweetelnetek a sorozatotok miatt?
[Erre mindenki elmondja, hogy nem is tudják, mi az a Twitter meg Facebook, és távol áll tőlük ez az egész, de mégis muszáj lesz ezekhez az eszközökhöz fordulniuk, mert így lehet a legkönnyebben elérni a rajongókhoz.]
Morrison: Először én is [ódzkodtam ettől az egésztől], aztán játszottam egy darabban New Yorkban, és ott mondták a producerek, hogy csináljunk Twitter-profilt, hogy kommunikálhassunk a rajongókkal. Olyanokról, hogy “Ha odajöttök [a művészbejáróhoz], akkor kimegyek elétek.” És ez tök jó, mert emberek küldtek üzenetet, hogy odajönnek, és akkor én kimentem, és ők meg [annyira örültek]. Azonnali reakciót kaptak. Aztán meg beijedtem, mert mindenki írta nekem, hogy “tegyél fel fotókat, meg csináld ezt, csináld azt”…
Robinson: Igen, elég agresszívak.
Morrison: És rájöttem, hogy az ilyeneket egyszerűen el kell engednem [a fülem mellett]. Eldöntöttem, hogy nem teszek fel semmi személyeset, nem hagyom, hogy belefolyjon a magánéletembe. Tényleg csak arra használom, hogy írok a sorozatról, filmről, vagy bármiről, amin épp dolgozom, hogy úgy érezzék, hogy bevonom őket az életembe, de nem adom fel a magánéletemet.
[Aztán Maggie Q a pozitív tweetekről beszél, amiket az egyik kollégája kapott, erre Sarah benyögi, hogy “Biztos saját magának küldte azokat.” “Igen, vagy az anyja írta” – mondta erre Maggie.][Ezután a “Csodanő” c. sorozatról beszélgetnek, mely nagy hype-ot kapott, végül mégse rendelték be. Jennifer annyit fűz hozzá, hogy “Csomó más sorozatot se rendeltek be, mégis sokan erre emlékeznek csak.” Illetve: “Majd eljön egyszer a Csodanő ideje is.”]
[Majd arról beszélnek, hogy előfordul, hogy csak pár nappal forgatás előtt választják ki a színészeket az új sorozatokhoz, és “annyi idő alatt kell felkészülni egy olyan karakterre, akit akár több évig is alakítasz utána” – mondta Anna Torv.]» Ebben a státuszban mennyire vonnak be titeket az alkotói munkába?
Morrison: A “Once Upon a Time”-mal nagyszerűek a tapasztalataim [ebben a kérdésben]. Eddy Kitsis és Adam Horowitz a showrunnereink és mindenbe belevonnak minket, szóval csomót kérdezgetnek minket, hogy mi hogy érzünk. Persze ők hozzák meg a végső döntéseket. De, mikor beszélgetsz velük, olyan, mintha már hat éve menne a sorozat. Annyira részletesen kidolgozták, hogy találkozik ez a két világ és hogyan létezhetnek a tündérmese-karakterek. Szóval hihetetlen hallgatni őket, ahogy ezekről a részletekről beszélnek. De a karakterek mindennapjaival kapcsolatos részletekről és a jellemükről, múltjukról és a reakcióikról minket [színészeket] is megkérdeznek. Annyira más ez, mint a “House”-ban volt, mert ott leginkább úgy volt, hogy “Ezt kell csinálnod” és neked csak végre kellett hajtani a feladatot. De a “Once Upon a Time”-ban inkább azt kérdezik, hogy “Ó, tudni akarjátok, mit akarok felvenni? Itt van pár fotó, amikre gondoltam…”
Britt Robertson, Maggie Q, Yvonne Strahovski, Sarah Michelle Gellar, Jennifer Morrison és Anna TorvGellar: A valódi világban vagy, ami azt jelenti, hogy soha nem lesz rajtad tündérmesés kosztüm?
Morrison: Hát, egy nap, szerintem egy tündérmesében kötök ki. Én… ízig-vérig tündérmese-karakter vagyok, de egész életemben a valódi világban voltam. Én vagyok Hamupipőke és Szőke Herceg gyermeke.
Maggie Q: Lefeküdtek egymással? Ne már.
Morrison: Összeházasodtak! Szóval úgy már lehet.
Gellar: Jobb lenne, ha Szőke Herceg Aurora hercegnővel jött volna össze a Csipkerózsikából.
Maggie Q: Vagy Ariellel a Kis Hableányból.» Mi a legnagyobb kihívás vagy stresszhelyzet abban, hogy a televízióban dolgoztok?
Morrison: A hosszú munkaórák iszonyatosak. […] Bár az “Így jártam anyátokkal…”-nál nem bántam a hosszú órákat. Nagyon vicces társaság volt.

» Páran köztetek elég ikonikus karaktert játszottak ezelőtt. Mennyire fontos nektek, hogy most elhatárolódjatok azoktól, amikor belekezdtek ezekbe az új munkákba?
Morrison: Színésznőként jó érzés valami másba belekezdeni. Csodálatos volt annyi éven át alakítani Cameront a “House”-ban – lenyűgöző és hihetetlen kollégáim voltak. Nem panaszkodom, de izgalmas egy kicsit szabadnak lenni és új karaktereket játszani, valami újat kipróbálni. Egyrészt az is vonzott a “Once Upon a Time”-ban, hogy teljesen karaktervezérelt a történet. Nem folyamatközpontú és, tudjátok, már túl rég óta használtam az orvosi szakzsargont.
Gellar: Melyik nehezebb: az orvosi zsargon vagy a mese-zsargon?
Morrison: Az orvosi. Ha soha többé nem kell használnom, már boldog leszek. Pár éve kifakadt egy cisztám. Bementem a kórházba azzal, hogy “Az a helyzet, hogy biztos, hogy kifakadt egy cisztám.” Az orvosok meg csak néztek rám. Megvizsgáltak, aztán azt mondták, hogy “Nos, önnek igaza volt.”

* hype = [hájp], “sustorgás” (via Sorozatjunkie)


Jennifer elmondja, hogy még soha nem volt Comic-Con-on, de már izgatottan várja. Illetve, hogy nagyon tetszik neki a fotózás tematikája, és rajong Jon Favreau (színész, rendező, a fotózás vendégszerkesztője) munkájáért.
Yvonne megjegyzi, hogy még egyik színésznő sem találkozott a másikkal korábban.

[THR]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.