Jennifer a Star Trek Magazine-ban

Már a hazai mozikban is bemutatták a legújabb “Star Trek”-filmet, melyben Jennifer Morrison a főszereplő anyját alakítja. Még nem láttam, de már ott csücsül a gép… mármint a polcomon a DVD. 🙂
Alább egy cikket találtok (szkennelés+fordítás), amiben Jennifer a forgatás izgalmairól beszél.

Jennifer Morrison, mint Winona Kirk

Jennifer Morrison, a “Doktor House” sztárja is 24 órán belül belepottyant a szerepébe, miután J.J. Abrams behívta meghallgatásra. Mivel nem sokat tudott a “Star Trek”-ről, lenyűgözte az új film határtalansága de egyúttal a karakterekre való összpontosítás is a nagy dráma közepette…

» Mit tudott meg a szerepről a meghallgatáson?
Semmit. Nem is a filmből kellett bemutatnom egy jelenetet. Akkor még nem tudtam, de az egy olyan jelenet volt, amiben olyan elemek voltak, amik a karakterem alkotórészei voltak. Mikor fölajánlották nekem a szerepet, tudtam, hogy Jim Kirk anyját kell majd játszanom, de még mindig nem tudtam róla semmit. A tényleges forgatókönyvet nem kaptam meg, csak három-négy nappal forgatás előtt.

Az volt számomra izgalmas benne, hogy minden olyan gyorsan történt. Nem csak a cselekmény, hanem az érzelmek szempontjából: az az izgatottság, hogy világra hozhatja ezt a gyereket, vegyült azzal a felismeréssel, hogy elvesztette a férjét ebben a zűrzavaros világban. Színészként ez nagyon hálás dolog, mert megannyi szinten kell játszani egyszerre. Ez egy kihívás, amit szívesen vállaltam; hogy mindent beleadj, amid csak van. J.J.-jel milliószor átfutottuk azt a jelenetet, mikor kezembe adják a kisbabát. De egy dolog az átfutás és egy másik dolog az, ha valójában egy pici újszülöttet kapsz a kezedbe. Ettől vált reálissá az egész.

Nem tudom, hogy J.J. eredetileg is úgy tervezte-e, hogy a zene így végigvezesse a jelenetet, de próbáltunk annyiféle érzelmet találni ebben, amennyit csak tudtunk. Annyiszor megcsináltuk azt a jelenetet, különböző kameraszögből. Minél több nézőpontot próbáltunk megtalálni. Remélem a nézők is átérzik azokat az érzelmeket, amiket mi is éreztünk. Soha nem voltam még olyan fáradt, mint az után a forgatás után. Nem is voltam benne biztos, hogy képes vagyok hazavezetni! Azt hiszem vagy három napot átaludtam utána.

Egy színész szemszögéből csodálatos J.J.-jel dolgozni. Mindig a történetről és a történet előrehaladásáról beszél. Hogy hogyan illik bele a karaktered abba a világba? Milyen érzelmei vannak? Végtelen annak a tárháza, amit felfedezhetsz a karakteredről, ha egy ilyen nézetű rendeződ van. Szerintem az, hogy ezt végigcsinálja a film minden egyes karakterével, az teszi ilyen karakter-központúvá a történetet, ami a szereplők kívánságairól, fájdalmairól szól. Az emberek azonosulhatnak ezekkel a karakterrel annak ellenére, hogy ez egy sci-fi világ.

Részben azért is időtlen az egész “Star Trek”-legenda, mert annyi mindenhez lehet kötni ezeket az körülményeket a való életben, legyen az egy most dúló vagy egy múltbéli harcunk vagy valaki félreismerése a külseje miatt. Ez egy sci-fi világ, de metaforákként megjelennek benne a mindennapi életünk elemei. Ettől lesz igazán kézzelfogható a történet és a karakterek. Átültethetnénk az űrhajós jeleneteinket egy repülőgépbe és a hős lehetne a harcoló pilóta egy háborúban, miközben én meg szülök.

» Forgatott együtt a felnőtt Kirkkel?
Nem, csak egy jelenet volt, ahol beszélgettünk. Vicces, mert egy csomószor egyedül kellett játszanom a jelenetekben. Valójában soha nem voltam egy szobában Chris Hemsworth-tel, bár ő játszotta a férjemet. És nem voltam soha egy szobában a fiammal, kivéve a kisbabát a szülési jelenetnél. Ezeket az erőteljes érzelmeket ezzel a futurisztikus mobiltelefonnal kellett megvalósítanom!

Nagyon jó volt, hogy Chris ott volt a stúdióban azokban a napokban, mikor forgattam. Tényleg sokat számított, hogy ott van, így hallhattam, hogy ő hogyan fogja játszani a saját szerepét, és eléggé megismerhettem, mint embert ahhoz, hogy hitelesebbek legyenek azok az érzések. Ez kábé olyan volt, hogy “Ott a férjed. Mindjárt meghal. És mindjárt szülsz egy kisbabát!” Elég őrjítő volt, de jóérzés is egyben.

Elégedett lehettem a játékommal, és ezt nagyrészt J.J.-nek köszönhetem, mert nagyon megbízom a véleményében és abban, ahogy a dolgokat látja. A vele való munka egy végtelen folyamat, de mindezt a lehető legjobb értelemben véve. Mindig egyre csak többet akarsz. Még akkor is, mikor úgy tűnik, már megtalálta, amit keresett, te még akkor is próbálsz tovább keresgélni, ha netán olyasmire bukkannál, amiről még ő sem tudta, hogy keresi. Ez az egész jó móka volt. Imádom ezt.

» Szereti a sci-fi-t?
Soha nem voltam oda érte, aztán rákattantam a “Battlestar Galactica”-ra /”Csillagközi romboló”/. Nem sokkal azután rám osztottak egy szerepet a “Star Trek”-ben. Úgy érzem, még új nekem ez a világ, de nagyon élvezem. Nagyon lenyűgöző ez a légkör, meg az, hogy a metaforák mennyire utalnak a való életre. Meg az is, hogy milyen kreatívnak kell lenni ahhoz, hogy kitaláljunk ilyen világokat és nyelveket.

» Mit szólt, mikor meglátta a U.S.S. Kelvint meg a többi díszletet?
Teljesen a hatalmába kerített. Szerintem még nem is voltam olyan stúdióban, ahol ilyenfajta díszletek lettek volna. Valóban rendkívüli volt. A robbanásokkal körülöttünk tényleg olyan volt, mintha igazából is megtörténtek volna az események. Színészként nagyon jó élmény volt, mert majdhogynem megtapasztalhattuk, hogy valójában milyen átélni a jelenetet. Elsőnek azt forgattuk, mikor áttolnak engem egy kerekesszékben mindenféle tűz meg szikra között, ezt soha nem fogom elfelejteni, az biztos.

» Mennyi robbanás történt közvetlenül maga mellett?
Mikor benn voltunk az űrhajóban, nem volt olyan sok, mert, amit az ablakon kinézve látni, az nyilvánvalóan greenbox volt. De, mikor a folyosókon megyünk, csodálkoztam, hogy senki nem sérült meg. Annyi minden volt ott: robbanások, szikrák, víz, rázkódások… Minden pontosan meg volt tervezve a kaszkadőrökkel, a speciális effektekkel meg a pirotechnikával. A forgatás előtt két órát dolgoztak ezen. Olyan volt az egész, mintha egy videójátékban lennék vagy ilyesmi!

Ötéves koromtól játszottam színpadon, tízéves koromtól reklámokban és mozifilmekben 14 éves koromtól, de ez volt a legjobb élmény, amiben részem lehetett ebben a szakmában. Mindenki, aki ezen a filmen dolgozott, annyira szeretetreméltó volt, annyira eltökélt volt, hogy a legjobbat nyújtsa, és ez rám is kifejtette a hatását, hogy csak úgy belevessem magam ebbe az egészbe és élvezzem mindezt.

Jennifer Morrison

Jennifer Marie Morrisont leginkább Dr. Allison Cameronként ismerjük a “Doktor House” c. tévésorozatból, de az elmúlt évtizedben több filmben és tévésorozatban is szerepelt. Gyerekmodell volt és a “Sports Illustrated for Kids” címlapján szerepelt Michael Jordannel. Korábban pom-pomlány volt, majd a híres Steppenwolf Theatre Company-ban folytatta színészi tanulmányait, majd nyugatra ment, hogy színésznőként dolgozzon. 15 évesen debütált a “Vágyak vonzásában” c. filmben. Első főszerepét 2000-ben kapta az “Rémségek könyve 2.: A végső vágás”-ban a “Deszkások”, a “Túlélni a karácsonyt” és a “Mr. és Mrs. Smith” előtt. Ezen kívül még vendégszerepelt az “Angyali érintés” és a “Dawson és a haverok” c. sorozatokban. Játszott még a “Diana hercegnő meggyilkolása” c. tévéfilmben is.

Morrison még szerepelt pár videóklipben (Nick Lachey, The Donnas, Jack’s Mannequin), emellett még a “Command & Conquer 3: Tiberium Wars” nevű videójátékban. A TVGuide 2007-ben Morrisont a 10 legszexibb tévésztár közé választotta be.

Ajánlott alakítás:
Dr. Allison Cameron: “Doktor House”

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

  1. Most megnéztem a filmet. Hát igen, az elején van ott. De végülis az is nagy dolog. Persze nem olyan nagy, mintha főszereplő lett volna. Maga a film egyébként tetszett.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..