Találkozás Hugh Laurie-val

“Buddy Boldent tartják a legjobb trombita- és kürtjátékosnak. Még Louis Armstrong is nagyszerűnek tartotta. Mindez úgy, hogy nem maradt fenn felvétel róla, csak élőben hallhatták, mégis mindenki egyetért, hogy ő a legjobb… Ez kurva unalmas. Ezt a számot a nagyszerű Jelly Roll Morton írta.
“Ó, mikor [Vincent Henry, a szaxofonos] megfújja azt az izét, én megbolondulok. Szinte vízzé válok.” – mondta a szám után. Aztán egy nő a közönségből “Hú”-zik egyet, majd Hugh is “Hú”-zik egyet a mikrofonba, aztán többen is “Hú”-znak, Hugh nevet.

Szöveg a Buddy Bolden’s Blues előtt-után és az Unchain My Heart


“Nem fogok sokat mondani a következő dalról, mert tudom, hogy túl sokat beszélek. Órákig tudnék róla beszélni, nem fogok. Csak énekelek. Különben egész éjszaka itt leszünk, és azt senki nem akarja.” Közönség erre igenlő visításba kezd. “Jól van, ezt a számot Bobby Sharp írta, aki heroinfüggő volt és a dal jogait eladta 50 dollárért. Aztán 25 évbe telt neki, hogy visszaszerezze a jogokat, amit eladott. Itt nincs poén a végén, hacsak nem annyi, hogy – ha zenészek, érteni fogják – a kiadót [aki ma birtokolja a jogokat] úgy hívják, hogy ‘B Sharp’*, ami egy zenei poén. [tátogva:] Én nem értem.

Valakik épp kimennek a mosdóba, Hugh pedig észreveszi és “sértődötten” integet nekik, hogy akkor menjenek. “Oké. Ez a Junko Partner:”

Hugh táncol a Junko Partner-re

Setlist, Hugh Laurie, Let Them Talk

Setlist

Utána odament a mikrofonállványhoz, felvette a gitárt, közben egy csaj a Swanee River-t kérte, erre azt felelte, “Várjon csak, itt *a setlistre mutat a lábánál* le van írva minden, nem ugorhatunk előre.” A setlist – a zeneszámok listája – az, amihez ragaszkodni kell, a fény- meg a hangtechnika nem tud rögtönözni. Amúgy mindkettő pazar volt.
Majdnem minden bekiabálására reagált, vissza is kérdezett, ha nem értette, mit mondtak. Közben felrakta a capót a gitárra azzal, hogy “Kiabálhatnak bármennyit, amíg ezt felrakom. A gitárra rakom fel, amúgy. Ennyit azért tudok. Láttam a tévében. Egy fickó beüvöltötte, hogy “Show us your willy!”* Nevetett, majd “Oscar Wilde is itt van” – mondta. A koncert során többször kérték, hogy énekelje el a Minnie the Moocher-t meg a Mystery-t, de sajnos nem énekelte.

Show Us Your Willy!


“Ez egy régi Jimmy Rogers-szám. Hát persze, hogy egy régi Jimmy Rogers-szám, mert Jimmy Rogers már *mutatja a kezével, hogy nyiff*. Nincsenek új Jimmy Rogers-számok. Íme.”

Junko Partner és Waitin’ For The Train


“Most pedig jöjjön egy újabb Jelly Roll Morton szám.”

Winin’ Boy Blues – részletek


A Winin’ Boy-ban hárman voltak a színpadon a nagybőgőssel meg a gitárossal. Mindkettőnek volt egy-egy virtuóz szóló része, majd Hugh beleénekelte a dalba, hogy “Ezt én is meg tudnám csinálni, de úgy döntöttem, nem csinálom”.

A következő számot Sista Jean énekelte, aki a többi számban vokálozott. Ebben viszont Hugh volt a háttérénekes a zongora mellett. A végén meg Hugh örömében felugrott a zongora mellől, hogy sikerült (?) kiénekelnie azt az utolsó hangot. Majd bejött a whisky, és Hugh elmesélte, hogy az első találkozásukkor egy Macallant (skót viszki) vitt ezeknek a zenészeknek. Gondolta, majd ellesz sokáig, merthogy zenészek révén vagy alkoholisták vagy gyógyulófélben lévő alkoholisták, de hamar megitták. “Tehát vagy nem alkoholisták vagy nincsenek gyógyulófélben.” – mondta a történet zárómondataként. Aztán körbevitte a színpadon a tálcát, mindenki elvett egyet, majd Hugh a mikrofonba bemondta, hogy “igyunk önökre!”

John Henry és a whisky


Kábé itt tartottunk a koncert felénél.

Yeh Yeh


A Yeh Yeh után mindenki lement a színpadról Hugh-n és a szaxofonos Vincent Henry-n kívül. Még mielőtt elkezdték, valaki bekiabált valamit, Hugh visszakérdezett, hogy “Taxi? Ja, szexi. Vagy taxi?”

Dear Old Southland – részlet


Ezután a Wild Honey és a Careless Love jött, rögtön egymás után.

Dear Old Southland vége és a Wild Honey eleje

3 hozzászólás a(z) “Találkozás Hugh Laurie-val” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük