» Nemrég rábukkantam a rajongói oldaladra Facebookon. A leírásában az olvasható, hogy „Zsigmond Tamara, szinkronszínésznő rajongói oldala”. Erre a szinkronszínész megnevezésre sokan meg szoktak sértődni.

Tényleg, van ilyen oldalam? Nem tudtam.

Nem azt mondanám, hogy meg szoktunk sértődni. Inkább kicsit küzdünk ellene, meg kicsit már bele is törődtünk. Mert szerintünk ilyen meghatározás nincsen, hogy „szinkronszínész”. Van a színész, aki szinkronizál, rádiózik, színházban játszik, filmezik… amit éppen ad neki az élet. Az, hogy valakit csak a színház vagy csak a szinkron “vitt el”, az nagyon sok mindenből adódik. Persze természetesen abból is, hogy nem jártam Főiskolára. De emellett azért játszottam gyerekszínházban, meg a Színészkamarától van színész minősítésem. Tehát azért színésznek vallom vagy mondom magam. Sokan vannak, akik elmennek gyereket szülni és utána nem mennek vissza a színházba, mert egyszerűen nem fér össze a kettő, és nekik is csak a szinkron marad.

Sokan pedig elvégeznek egy kurzust, ún. “szinkronszínész képzőt” – és ők kezdték el használni ezt a kifejezést. Ezért nem vállaljuk fel azt, hogy van ilyen státusz, hogy “szinkronszínész”. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy “szinkronizálok” vagy “egy-két ismertebb színész magyarhangja vagyok”.

Zsigmond Tamara, fotó: Csáti Viktor

» Hogyha Katie Holmes, Christina Applegate és Jennifer Morrison egy filmben szerepelne, akkor melyikőjüknek lennél a hangja?

Ezt sajnos a rendező dönti el és nem én. A nézők általában ragaszkodnak ahhoz, hogy ha egy színészt szinkronizált valaki egy hosszabb sorozatban, akkor utána is az legyen a magyarhangja. Pedig lehet, hogy az utána jövő filmben vagy sorozatban az a színész olyan karaktert alakít, akit a megszokott hangja nem csinálna meg olyan jól. Erre egy szinkronrendező jól rá tud érezni. Nem azért vannak néha más hangok, mert a rendező azért sem akarja a megszokottat, hanem úgy gondolja, hogy az a másik valaki jobban megcsinálná. Vagy nagyon sokszor nem lehet összeegyeztetni a forgatást a megszokott magyarhanggal, és nincs idő arra, hogy őt megvárják. Szóval én mindig bízom abban, hogy a rendezők jól választanak hangot. Döntsék el ők, kinek legyek én a hangja. Ez karaktertől is függ.

Erre nem tudom, hogy jó példa-e, de ugye Jennifernek most van egy új sorozata [Egyszer volt, hol nem volt]. Sok helyen olvastam, hogy itt sokkal keményebb a karaktere, más hang illene hozzá. És miért ne? Miért ne lehetne más a hangja? Hiszen ez egy teljesen más karakter, mint a House-ban volt. Ott ugye néha szerelmes House-ba, meg sokat vívódik. Itt meg egy nagyon karakán csajszit alakít.
De nem esett volna neked rosszul, hogy tudod, hogy azt az újabb karaktert te is meg tudnád csinálni, mégis más lett a hangja?
De biztos rosszul esne. Mint, ahogy Christina Applegate-et is nagyon sokszor nem rám osztották. De egy, abban teljesen más karaktere volt. Kettő pedig, hogy őt gyerekként szinkronizáltam és ő is gyerek volt, de azért van köztünk pár év korkülönbség. Ő egy érettebb nő, érettebb hanggal. Nekem pedig egy fiatalosabb hangom van. Tehát az ilyeneken nem kell megsértődni. Maximum rosszul esik, mert “milyen jó lett volna, ha én csinálom”. De, ha jó az új hangválasztás, akkor miért esne rosszul?

Zsigmond Tamara, fotó: Csáti Viktor
További fotókat találsz a Galériánkban!

 

» Nap mint nap számos filmben és sorozatban hallani a hangodat. Valahogy mégsem érzem, hogy elcsépelt lennél, mert valahogy minden karakterhez úgy hozzásimul a hangod, és hamar el lehet felejteni, hogy te egyébként Cameron vagy Kelly Bundy hangja voltál egy nappal előtte.

Köszönöm, hogy ezt mondod, ez egy bók a szakmámra nézve. Én is azt tartom jó szinkronnak, hogyha nem az ugrik be, hogy ki a hang, vagy hogy az előző sorozatban kit szinkronizált. Hanem abszolút el tudok vonatkoztatni, meg nem érzem, hogy ez egy szinkronizált film, mert annyira összesimul a karakter a hanggal.

Ez egy nagyon kicsi szakma. Ahhoz képest, hogy mennyi DVD, sorozat, film, tévécsatorna van, kevés embert foglalkoztat ez a szakma. Ez abból is adódik, hogy valóban kissé rutinná vált a munkafolyamat. Nagyon gyorsan kell dolgoznunk. A fülesben halljuk az eredeti hangot, és rögtön felvétel van. Persze bakizik az ember, de a filmnek pörögnie kell. Tehát arra nincs idő, hogy megnézzük a jelenetet, azután felvétel, és még utána kicsit csiszoljuk, ahogy régen volt. Most nagyon számít a rutin. Akik kicsit kiesnek akár két-három hónapra mondjuk egy színházi darab miatt, azok nehezebben jönnek vissza. Ezért maradnak sokan csak a szinkronnál, mert nincs idő meg lehetőség arra, hogy több helyen legyen az ember. Hiszen a szinkronban hamar elfelejtik, meg ha nincs benne a mindennapokban, akkor egy idő után már nem kell a szakmának.

Az elcséplést illetően: a tv2 meg az RTL egy ideje már azért tart válogatásokat az egyes hangokra, mert úgy tartja, hogy ha egy-két sorozatban már szerepel egy bizonyos hang, akkor ne szerepeljen még egyben. Hiszen a nézőnek is rossz, hogyha minden sorozatban ugyanazokat a színészeket hallja. Különben tényleg elcséplődik a színész. Kell a frissítés.

Én most három évet félig-meddig kihagytam a fiam születése miatt. Eddig ő volt a főszereplő az életemben, de majd meglátjuk, hogy mostantól mennyi munkám lesz vagy mennyire felejtettek el. De már jelentkeztem több stúdióban is, hogy megint vagyok és azt mondták, visszavárnak.

» A nagyobbik fiad most fog érettségizni. Őt is érdekli a színészet?

Egyáltalán nem, nem. Soha nem szeretett szerepelni. Kisebb korában jött velem stúdióba, hogy esetleg egy-egy mondatot megcsináljon, de semmi komolyabbra nem lehetett rávenni. De nem baj, nem törvényszerű, hogy neki is ezzel kelljen foglalkoznia. Persze előfordulhat az emberrel, hogy húszévesen rájön, hogy mégis ezt szeretné. De nem hiszem, hogy az ő esetében így lesz. Ő nem ilyen.

Csatlakozás a társalgáshoz

2 hozzászólás

  1. Zsigmond Tamarában azt szeretem, hogy amikor Jennifer Morrisont szinkronizálja, akkor nem jut eszembe Natalie Portman vagy bármelyik másik szinkronszerepe (beleértve a rajzfilmeseket is) – és ugyanez tapasztalható a többinél is. Natalie Portmanként nem Jennifer Morrisonos, Appelgate-ként meg köze nincs e kettőhöz. A legjobb ezt megélni a rajzfilmek nézésekor: ugyan felismered, hogy Tamara a magyar hang, de nem azt, hogy ez Amidala hercegnő hangja vagy Cameron hangja… 🙂

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

 

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..